Ma van a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja - emlékezés ( - a történelmi múlt és a ma üzenete)

 Az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén nyilvánította január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává, annak emlékére, hogy az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

Többek szerint azonban ez az egész aránytalanul túl van tolva, el van dimenzionálva. Különösen igaz mindez a kommunizmus áldozataira tekintve és velük mérve, avagy hozzájuk viszonyítva. Vannak akik szerint mindez a túlzás, csak a "jó" zsidó marketingnek, az izraelita propagandának köszönhető. 

Ők voltak azok, akik képesek voltak ezt a világ előtt úgy preferálni, mint az egyik legnagyobb világégést. Nekik még azt is sikerült elérni, hogy mindezt tagadni sem lehet. Erre hazánkban is törvényi szabályozás, vagyis tiltás van érvényben, ami még a felvetést és a kételkedés szólásszabadságát is korlátozza. Vagyis a még a hitelesség felvetése, kétségbevonása is büntetendő.    

 Az Auschwitz (lengyel nevén Oswiecim) melletti megsemmisítő tábort Lengyelország lerohanása után, 1940-ben létesítette az SS, a nemzetiszocialista párt fegyveres szervezetének parancsnoksága egy régi kaszárnyában, eredetileg lengyel foglyoknak.

Holokauszt

A holokauszt görög kifejezés eredeti jelentése: teljesen elégő áldozat. 

A kifejezést a második világháború alatt a náci Németország által eltervezett és végrehajtott népirtás megnevezésére használják. A náci Németország nemzetiszocialista kormánya által ellenőrzött területeken a zsidók - és más, az árja személetbe nem illő csoportok - összeírását, begyűjtését és táborba szállítást tervezték el és hajtották végre.  Több millió európai ember esett áldozatul a „végső megoldás” tervének. A népirtás a cigányokat, betegeket, és más, a nemzetiszocializmus ellenségeinek kikiáltott emberek begyűjtését, munkára fogását is magában foglalta de, az áldozatok döntő többsége a zsidók közül került ki. Magyarország sem mentesülhetett ez alól, bár Horthy Miklós kormányzó sokáig sikerrel ellenállt a hazai zsidóság üldözésének, egészen addig, míg az akkori ellenzék el nem árulta, és ezzel kiszolgáltatta tette a németeknek. Így hazánkból is több százezer zsidó honfitársat vittek el, akik részint útközben, másrészt a táborokban vesztek oda. Kevés  ismert túlélő került ismét haza. Sajnos a németek (a "náci nyugat") oldalán sok magyar is szerepet vállalt.  Volt aki önkény, mások kényszerből. Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy számos zsidót mentettek meg a magyarok a kitartásukkal, életük kockáztatásával és emberségükkel. Ezt kár is lenne tagadni. A kormány,a kormányfő nem csak elárult, hanem kiszolgáltatott helyzetben volt, (a náci megszállás -Margarethe hadművelet) háborús elnyomás alatt állt.

 A Holokauszt Nemzetközi Emléknapjává január 27-ét tette meg 2005-ben az ENSZ közgyűlése. Ezen a napon az áldozatokra emlékezünk, egyben arra figyelmezteti az emberiséget ez a nap, hogy soha hasonló ne fordulhasson elő többé.

Mindez ma már hozzátartozik ahhoz a megemlékezéshez, mely táborok elérését és az ott tartottak kiszabadítását hozta.  Azt sem szabad elfeledni ennek kapcsán, hogy a Lengyelországban létesített Auschwitz-i lágert a szovjet csapatok érték el és szabadították fel.

Elsőként a szovjet erők bukkantak nagyobb méretű náci táborra a lengyelországi Lublin mellett fekvő Majdanek városkában, 1944 júliusában. A gyors szovjet előrenyomulás által meglepett németek azonban a tábor lerombolásával megpróbálták eltüntetni a tömeggyilkosságok bizonyítékait.

A szovjet csapatok 1944 nyarán a belzeci, a sobibori és treblinkai haláltáborokat is elfoglalták. A németek 1943-ban lebontották ezeket a táborokat, miután a lengyel zsidók nagy részét már kivégezték.

1945 januárjában a szovjetek felszabadították Auschwitzot, a legnagyobb megsemmisítő központot és koncentrációs tábort. A nácik az auschwitzi foglyok nagy részét menetelésre kényszerítették nyugat felé (úgynevezett „halálmenetekben”), így a szovjet katonák a táborba belépve mindössze néhány ezer éhező foglyot találtak életben. Az auschwitzi tömeggyilkosságokról számos bizonyíték árulkodott. A visszavonuló németek a komplexum legtöbb raktárát lerombolták, de a megmaradtakban a szovjetek megtalálták az áldozatok személyes tárgyait. Ezek között volt például több százezer öltöny, több mint 800 000 női ruha és mintegy 7 tonna emberi haj.

A következő hónapokban a szovjetek további táborokat szabadítottak fel a Balti államokban és Lengyelországban. Röviddel Németország kapitulációja után a stutthofi, a sachsenhauseni és a ravensbrücki koncentrációs táborokat is elérték.

A bergen-belseni tábor egyik rabja a felszabadítás után. Bergen-Belsen, Németország, 1945. április 15. után - US Holocaust Memorial Museum

Sajnos ilyen mérvű felszabadításról a háború során a Szovjetunió területére (gulág) hurcolt foglyok vonatkozásában nincs és mondhatni nem történt. Ezért ennek nincs olyan világirodalma, mint a németek Hitler általi  3. birodalom háborújának során fellelt fogolytáboroknak. 

Valójában a Sztálini diktatúra túlmutat a Hitleri náci Németország birodalmi hatalmán, és annak háborús diktatúráján.  

Lukácsi Katalin, a KDNP egykori tagja, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség VII. kerületi alapszervezetének korábban volt elnökének a holokauszt emléknap alkalmából kitett képes üzenete

Ennek ellenére, továbbra is a zsidó Holokauszt az, ami beégett a globalista világeszme képébe.

 *