Ilyen körülmények között rendkívül rossz élni - önkormányzatnak nincs ráhatása erre a magáncégre ( - ha a ...)

 Tegnap Dr. Bilisics Zita országgyűlési képviselő lakossági fórumot tartott Ócsán.…

 

Itt ismét szóba került Ócsa elcseszett település szerkezete. Persze nem így és nem ezen címszó alatt.

A gond a lakóövezetre eresztett ipari területek, korábbi hibás felosztás és az, hogy a ipari-, gazdasági területeket ott jelölték ki az elődeink, ahol éppen most üzemelnek.

Így gyakorlatilag  lekorlátozták Ócsát, annak településbővítését és hagyták a gazdasági tevékenységek elterjedését közvetlenül a lakóházak sorában.  Így ha valaki Ócsára téved, akkor  vagy a Bata - Semmelrock útvonalon jut el a házakig, vagy az autópálya felől a Syngenta, Filó és társai mentén érkezhet.  Másik két bevezető egyike a természetvédelmi területen át, vagy a Némedi úton keresztül vezet Ócsára.  Ezek mentén korábban többnyire termőföldek, voltak. 

Az, hogy az iparosodás, a kamionbontás, a gumi feldolgozás, a Dr. Bata Zrt, és  a Semmelrock tevékenysége mind egy bevezető sávra esik, még mondjuk elfogadható lehetett volna, ha a tevékenységük nem hat károsan, vagy bosszantóan a szomszédos lakóövezetben élőkre. Azonban ez nem így van.  

A Batára is érkeztek korábban panaszok bűzkibocsájtás okán. Ez az ott zajló fermentálási folyamatok kiszabaduló mellékterméke lehet. A Semmelrock évek óta hozza a kifogásolható formáját.  Ez már 2010 környékén is problémás volt. 

Az ócsai gyár helyét – ahol eredetileg fatelep működött – 1998-ban jelölték ki. A zöldmezős beruházás így némi bontással indult. A pest megyei városra egyébként nem véletlenül esett a választás. Az üzemet ugyanis a közeli kavicsbánya maradéktalanul el tudja látni a termeléshez szükséges egyik fontos alapanyaggal. Emellett a település központi fekvése révén Magyarország összes régiója könnyen elérhető, így a betonból készült térburkolatokat hatékonyabb és fenntartható módon lehet szállítani az üzemből.

 Ehhez társul a másik oldal, ahol hosszú évek óta az elavult  szennyvíztisztító, majd az oda települt nyúltelep az a lehetséges bűzkibocsájtó, akiket a lakosság panaszolni szokott.  

A jelen fórumon, ami valójában nem is e végett, hanem egy új környezetünket terhelő elképzelés okán jött létre, került előtérbe a Wienerberger Zrt. (korábbi Semmelrock Stein+Design Burkolatkő Kft.) ipari tevékenysége.  

 

A környéken élők évek óta és folyamatosan panaszolják a "gyár" tevékenységét.  Azt a gyártási folyamatot, amit a szomszédos házak lakói kénytelenek elviselni az éjszakát is nappallá téve. 

A termelőkapacitás felállításáról szóló döntés után egyébként azon melegében el is indultak az építési munkálatok, így a gyártás még abban az évben, 1998 végén el is indulhatott. A beruházás összköltsége – akkori áron – mintegy egymilliárd forint volt. A Semmelrock úgy tervezte, hogy az első évben 400 ezer négyzetméter beton burkolatkövet, illetve 120 ezer négyzetméter lapot készít. Az ócsai gyár manapság több mint 600 ezer négyzetméter térkövet és 120 ezer négyzetméter lapot állít elő. A gyár regionális súlyát talán híven tükrözi, hogy 1998 novemberében Hónig Péter, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára adta át az új üzemet.

A termelés egyébként 1998-ban két, Ausztriából és Németországból érkező gyártósorral indult meg. Ezek közül a térkő gyártót 2002-ben egy Hess-gép váltotta le. Ezzel egyidőben egy csiszolót is építettek. A gyártás akkor két csarnokban folyt, az egyik a gyáriak által Henkének nevezett lapgyártó rész volt, míg a másik a Hess-üzem, ahol a térkövek készültek. A harmadik gyártócsarnok már 2018-ben készült el – itt nagyméretű, a modern stílusnak megfelelő burkolólapok kerülnek le azóta is a szalagról. A fejlesztési folyamatnak még egy markáns állomása volt az évek során, amikor 2019-ben az említett Hess-gépsort ismét korszerűbbre cserélték. Közben egy felületnemesítő szerkezet is érkezett a céghez. 

Mindezek a lépések mindig komoly megerősítést és elismerést is jelentettek a munkatársak számára – mesélik a gyár dolgozói. Ezek ugyanis azt üzenték, hogy a nemzetközi Semmelrock változatlanul nagy figyelmet fordít az ócsai leányvállalatra, fejleszti, egyengeti sorsát. Ráadásul ezek a lépések a megújulás lehetőségét is magukban hordozták – folytatják a kollégák. Hiszen ilyenkor valami újabb, jobb, modernebb költözött az ócsai csarnokokba, az ilyen alkalmak pedig mindig az előrelépés szimbólumai voltak.

2022. januárjától már a Wienerberger Zrt. égisze alatt folytatja tovább sikeres működését. 

A Bilsics által tartott összejövetelen kéretlenül ez is előkerült, gondolván az "új"  vezetés, a kormány mégis csak tesz valamit, netán másképp áll ehhez a sokakat érintő problémához.  És igen. Valóban másként viszonyultak, mint a korábban ígérgetők.

Bilisics azt hozta fel az említettek megválaszolása során, hogy senki nem ellensége, ha ők itt akarnak dolgozni három műszakban, akkor van egy, van egy üzleti érték, ami miatt itt akarnak és nem akarnak elmenni Én szívesen a partnerük leszek ebben, de azért bizonyos lépéseket meg kell tenni, közösen, nem lehet,  hogy én berontok az ajtón, hogy most aztán itt azonnal. 

 

Paul Tamás polgármester is hozzászólt a felvetéshez. Szerinte is valós a kifogásolt helyzet, jogos a probléma felvetése. Ezt szavaival élve úgy fejezte ki, hogy az amit úr elmondott, igaz. Majd arról beszélt, hogy ez a hosszú évek óta itt dolgozó cég iparűzési adót is fizet csak az a helyzet, hogy ebből nem az önkormányzatban dolgozó emberek gazdagodnak itt, ... hanem ... a település gazdagszik ebből és ez pénz önökre van visszaforgatva. ... Tolmácsoltuk feléjük a lakosság problémáját, ők pedig azt mondták,valóban ez a gép, mely tömöríti az anyagot, ez egy rezgő gép, ugye rengeteg beton van benne, formákba önti és valóban előidéz egy a hang, a rezgést, és a porhatást. Ők azt mondták, hogy ez egy olasz gyártmányú gép, így megkeresték az olasz céget, hogy jöjjön ide egy technológus nézze meg, hogyan tudják ezt a rezgést csillapítani. Ehhez időre volt szükségük. Vannak különböző megoldási javaslataik arra, hogyan tudják a rezgést tulajdonképpen  telepen belül tartani. Nekünk nincs ráhatásunk erre. Ez egy magáncég, nem tudunk velük mint kezdeni.  Nincs rá jogi hatásunk.  Egy dolgot tudunk tenni, kérünk tőlük. Kértem egy személyes találkozót, amelyben arra szólítottam fel őket vagy, kértem őket, hogy reflektáljanak azzal kapcsolatban, hogy a legutóbbi ígéretük óta mi az, ami megvalósult azokból a fejlesztésekből, amelyeket ők ígéretek, hogy a lakosság számára mondjuk úgy, hogy komfortosabb legyen a környéken a lakhatás.  Így megértem a panaszokat és teljes mértékig együtt értek velük, hogy ilyen körülmények között rendkívül rossz élni, sőt lehetetlen. Az önkormányzatnak nincs ráhatása erre a magáncégre. Ha a képviselő asszony azt mondja, hogy ezt érdemben, akár jogi szempontból vagy kormányzati hatáskörrel bírva azt mondja, hogy gyerekek ezt nem lehet csinálni, ..  tegyék. 

 Ez a bejegyzés is ugyanazt célt szolgálja, mint a közösségi oldalnak vágott rövid videó összefoglaló, hogy azok is kaphassanak egy kis ízelítőt a fórum hangulatából, akik nem tudtak jelen lenni.

*

Ócsa polgármesterének virágos bevásárlása - van pofa rendesen ( - egy mosolygós magamutogató vasárnap)

 Nem telik el hét, hogy Ócsa idén júniusig polgármestere nem menne el valahova fényképezkedni. 

Úgy tesz, mint valami hétköznapi ember, és áll le a pékkel, a boltossal, majd Nikollal és mindenki mással egy közös fotós megosztásért. Úgy használja fel ezeket az embereket, mint valami porcelán figurát az önkifejező narcizmussal társult exhibicionizmusához, mint pedo a magamutogatásához. És mindig akadnak olyanok, akik ehhez adják magukat. Még akkor is, ha mások előtt megvetik az alacsony műveltségű embert.

Az  exhibicionizmus magamutogatási vágyat, szereplési vágyat jelent. Gyakran társul extroverzóval, tehát kifelé éléssel, illetve narcizmussal. Bár a köznyelv gyakran használja negatív értelemben, a kifejezésnek ilyen vonatkozása nincs. Már csak azért sincs, mert színészek, művészek valamilyen szinten mind exhibicionisták, ez része hivatásuknak. Ugyan e személyiségjegy sok pszichiátriai kórképnél is jelen van, viszont ez esetben már nem exhibicionizmusnak nevezik. Például egy bipoláris zavar felhangolt szakaszában lehet valaki magamutogató, de ugyanígy előfordulhat ilyesmi skizofréniánál, személyiségzavarnál is.

Bukodi polgármester feladva a tegnapi léhaságot, most azzal a Balázs Zsolttal állt össze, aki amúgy rendesen szidta mikor már nem volt képviselő.  Aztán mégis adta magát ehhez az általa megvetett fickóhoz arcostul, kényszeredetten mosolyt csalva a mellette álló szőrös pofához.

Az ember pedig csak örül, mert végre ott találja a törpét, ahova a legjobban illik. Mégpedig a virágok közt állva. 

*

Ócsa polgármestere már annak is örül, ha mások képesek pályázati sikert elérni - böszmesége a büszkesége

 A tegnapi nap folyamán újabb jelentős állami támogatásban részesült az ócsai telephelyű Dr Bata Zrt. 

Ennek kapcsán a szimbolikus átadás során megjelent a cég telephelyén Szíjártó Péter külügyminiszter, valamint többek mellett Pánczél Károly térségi országgyűlési képviselő és Bukodi Karcsi ócsai polgármester.

Az eseményről "természetes" mód a Fidesz kommunikációja árnyékában Pánczél Károly és Bukodi Károly is beszámolt a maga módján.

Ócsa polgármestere ezt tudta városvezetőként ehhez mellékelni: "Büszke vagyok rá, hogy egy magyar cég, egy "ócsai" cég beruházásba kezd a világ másik felén."

Bukodi saját polgármesteri sikeretlensége okán már más sikerét is örömteli büszkeségként éli meg

  Karcsi! Te szerencsétlen, neked kisvárosi polgármestereként nem mások pályázati nyereségére, külföldi sikerére kéne büszkének lenni, hanem az általad képviselt város okossága során elnyert kormányzati- vagy más pályázati forrásból elnyert pénzek, helyi fejlesztések megvalósítására. Az, hogy polgármesterként nem vagy sikeres és tehetséges a város élén, és a pályázatok elnyerése tekintetében, azt nem helyettesíti az, hogy Te már mások eredményeit is képes vagy a magad polírozására hasznosítani.  Az, hogy a magad bugyutaságát közvetítve kiírod az oldaladra, hogy a Bata Zrt "beruházásba kezd a a világ másik végén", az minket annyira érint, mint, hogy Alsónémedi városunkat messze hátrahagyva szépen fejlődik. 

Amikor kisvárosi polgármesterként csak ülsz más rendezvényére - mondhatnánk azt is, hogy produktum híján betársul más sikeréhez

Miért nem írod ki mindezek alapján, büszke vagy arra, hogy a szomszédos Alsónémedi már már túl van a 10 kilométer kerékpárút-fejlesztésen? Elvégre a Bata Zrt sikerének örvendezése kapcsán arra is büszke lehetsz a helyi sikertelenséged leplezve, hogy Alsónémedi képes volt a szennyvíztisztítójának kapacitásnövelő fejlesztésére, miközben Ócsa erre képtelen és lassan már a fekália és annak tisztítatlan bűze lepi el a várost.  Mindezek után az is büszkeséggel tölthetne el, hogy Alsónémedi ipari parkosítása Ócsa határáig ér, és már nem Ócsa a térség munkaerő-felvevője, mint volt egykor régen mikor a FÉG volt a fő foglalkoztató a környéken.  Polgármesteri közreműködésetekkel ezt is sikerült átjátszva elbaltázni. 

Te még arra sem voltál képes polgármesterként, hogy a hivatásforgalmi kerékpárutak létesítésére kiírt pályázaton sikeresen részt vegyél a mögöttes hivatalod, az önkormányzati többséged által,  és legalább a Bajcsy Zsilinszky út egy szakaszáról biztonságos eljutást biztosíts a két-kerekező munkábajáróknak a Bata Zrt-ig. 

Mert ha legalább ennyit elértél volna, akkor lenne némi fikarcnyi létjogosultságod ott ülni, szerepelni és díszelegni a Bata Zrt pénzátadó fogadásán.  Ha az elmúlt 10 éves polgármesteri kartételezésed enyhítéseként ennyit elértél volna, akkor annyiban büszke lehetnél arra amit a cég és a város érdekében megoldottál. Ennek hiányában azonban még erre sem vagy képes és így méltó arra, hogy bárki is büszke lehessen rád. Legalábbis magadon kívül. 

Szégyelld magad Karcsi. Neked nem magadra, vagy másra, hanem az ócsaiakra kéne büszkének lenned. 

Dr Bata Zrt sikere nem Bukodi eredményessége

Neked regnáló polgármesterként nem más sikerét, hanem Ócsa felzárkóztató fejlődését, az itt élők jobb létét kéne örömként megélned.  Azt, hogy ne csak az elcseszett, helyrehozandó dolgaid maradjanak utánad a választásokat követő, új polgári vezetés számára. Te 10 év szerencsétlenség vagy Ócsa képében. Neked nincs miért gratulálni.

*

Adalékok az ócsai zsidóság, a zsinagóga és világháború helyi történéseiből - jogcím nélkül ( - Újkor)

 1944 tavaszán Ócsa lakosságának egy százalékát a környékbeli zsidókkal együtt a helyi gettóba zárták, majd június végén elhurcolták a monori gyűjtőtáborba, onnét pedig Auschwitz-Birkenauba. A helyi lakosság nagyobbik része éppúgy, mint a politikai vezetés, meg volt győződve, hogy ily módon a „zsidókérdés” megoldódott, azzal többé nem lesz probléma.

Igen sok, a holokauszttal foglalkozó könyv, tanulmány és memoár – az ócsai közvéleménnyel párhuzamosan – csupán a deportált zsidók előéletét, táborbéli élményeit és legfeljebb a felszabadulásukat dokumentálja. A holokauszt története azonban nem itt ér véget. A jogfosztás, kifosztás, kirekesztés, atrocitások következményei életük végéig elkísérték a túlélőket, és mély nyomot hagytak a magyar társadalomban is.

Közvetlenül a háború után mindjárt az egyik súlyos probléma, amivel a hazatérő zsidóknak meg kellett birkózniuk, a nincstelenség volt: korábban elkobzott tulajdonukat és lakásaikat időközben nemzsidók igényelték ki, illetve a Pénzügyigazgatóság helyi szervezete vagy az elöljáróság rászorulóknak osztotta ki. Ez oda vezetett, hogy a zsidóknak jogi úton kellett visszakövetelniük saját vagy meggyilkolt rokonaiktól megörökölt házaikat, üzleteiket, üzemeiket – ami természetesen nem segítette elő a zsidók és nemzsidók közti bizalom helyreállítását. Ócsa lakosainak szintén szembe kellett nézniük ezzel a konfliktusforrással 1945-1946 folyamán.

Az ócsai zsinagóga belső tere a háború után (izraelitatemetok.hu)

 „A nyilvános árverés megtartásával a pénzügyőrség bízatott meg” – a kifosztás

Az ócsai elöljárósági iratok között található az a jelentés, amelyet a vezetőjegyző az alsódabasi járás főszolgabírójának küldött 1945 márciusában. A levél semleges, hivatalos hangnemben számol be arról, hogy

„1944. év tavaszán izraelita hitfelekezetű egyének Ócsa községbe, mint részleges gyűjtőhelyre tömöríttettek és itt levő izraelitákhoz lettek beköltöztetve”, majd „1944. évi június hó 29. napján az izraelitákat innen központi gyűjtőtáborba szállították”. (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 420/1945 Zsidó ingóságok állagáról jelentés)

Miután már nem számítottak arra, hogy eredeti tulajdonosaik vissza fognak térni, a zsidóktól elkobzott javakat és lakásokat a hatóságok „elhagyottnak” titulálták, ily módon könnyebbítve saját és a majdani kiigénylők lelkiismeretén. A kifosztás következő lépcsőfoka az volt, hogy a javakat leltárazták. Ezt a levél szerint

„nem a község elöljárósága teljesítette, hanem a pénzügyigazgatóság megbízása folytán a helybeli pénzügyőri szakaszparancsnokság teljesítette és foganatosította”. (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 420/1945 Zsidó ingóságok állagáról jelentés)

Az ingóságok megőrzése is a pénzügyőrség feladata volt, amit a helybeli csendőrséggel együtt látott el. A zsinagógában összegyűjtött javak nagy részét végül nyilvános árverésen adták el. Ebbe a jegyző szerint az elöljáróságnak ismét csak nem volt beleszólása,

„a nyilvános árverés megtartásával és lebonyolításával a pénzügyőrség bízatott meg ugyancsak a pénzügyigazgatóság részéről”. (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 420/1945 Zsidó ingóságok állagáról jelentés)

Ezzel a kifosztás lezárult. A korábban Ócsán élő 78 zsidó javai új tulajdonosokhoz kerültek, akik joggal hihették, hogy az ingatlanokat és ingóságokat többé senki nem fogja visszakövetelni.

„Hatósági intézkedésről tudomásunk nincsen” – az ócsai zsinagóga elfoglalása

1944. november 2-án Ócsa felszabadult; a rákövetkező egy év során zsidó lakosságának csupán mintegy negyede tért vissza. A helyi közösség háború utáni történetének egyik sarkalatos pontja a zsinagógához kötődik. Borbás István vezetőjegyző 1946 áprilisában írott bizonyítványa igazolta, hogy az ócsai izraelita hitközség tulajdonát képező 32 négyszögöl alapterületű imaház, a hozzá tartozó kert és kántorlakás

„a háborúból kifolyólag és azóta teljesen elhagyott, imaórákat benne nem tartanak, az részben leomlott, részben pedig az esőzésektől a vertfal teljesen átázott, életveszélyes állapotú.” (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 2471/1946 Ócsai izraelita templom és kántorlakás kiürítése; a továbbiakban minden idézet ugyanebből a forrásból származik)

A zsinagóga rossz állapotát tetézte, hogy berendezése a kifosztás során eltűnt, és a maroknyi izraelita felekezetű anyagiak híján képtelen lett volna felújíttatni. Mi több, az egész ingatlan „ezidő szerint Biczó Sándor faipari üzem birtokában áll.”

Ez a szokatlan tulajdonjogi állapot mihamar felkeltette a magyar zsidóságot képviselő egyik országos szervezet, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának érdeklődését, akik az ügyben felterjesztésben folyamodtak a Népjóléti Minisztériumhoz. Június elején dr. Benedek Jenő, a minisztérium egyik tanácsosa írt az ócsai elöljáróságnak, választ követelvén arra, hogy Biczó Sándor milyen jogcímen tartja elfoglalva a zsinagógát és a hozzá tartozó lakást. „Amennyiben az elfoglalás alapját hatósági határozat képezné, – úgy jelentésével együtt terjessze fel az idevonatkozó iratokat is,” kérte. Az ügy sürgősségét jelzi, hogy az elöljáróság mindössze három napot kapott a jelentés megtételére.

Borbás István vezetőjegyző június 18-án kelt, Biczónak címzett levelét, amelyben az ingatlan használatbavételének részleteiről érdeklődött, a minisztérium újabb sürgetésére küldte el. Ez jelzi, hogy a címzett nem érezte szükségét annak, hogy az igazoló dokumentumokat bemutassa az elöljáróságnak, jóllehet a levél szerint korábban telefonon már közölték vele a rendeletet. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy e második felszólítás sem volt hatásos, ugyanis az elöljáróságtól még ugyanaznap a Népjóléti Minisztériumba küldött levélben csak találgatásokra futotta arról, hogy Biczó hogyan és mikor foglalta el a zsinagógát.

Ugyanakkor e levélből más adalékok is kiderültek az épület sorsáról. Borbás leírta, hogy a gettósítás után

„1944 július-augusztus hóban a hátrahagyott lakások egy részéből az ingóságokat az izraelita templomban raktározták,” majd a felszabadulás után „a raktárnak használt templomhelyiséget részben az oroszok, részben pedig a községbe más községekből települtek és a szabadjára vált csőcselék feltörte és az ott talált tárgyakat elhurcolta. A templom ekként üressé vált.”

Nem egyedi ez a történet a zsidók kifosztásával kapcsolatban. Amint az sem, hogy a korábban Lebovits Endre kántor tulajdonát képező kántorlakást dr. Teszáry László, az alsódabasi járás főszolgabírája 1944. szeptember 15-én azonnali hatállyal Méry Vince ócsai lakosnak utalta ki. Borbás István csatolta a főszolgabírói határozat másolatát is a minisztériumnak küldött leveléhez. Azonban állítása szerint Méry „családja 1945 jan. végéig lakott a lakásban, amikor is onnan másutt lakáshoz jutván elköltözött.”

Ezt követően vette igénybe a lakást Biczó Sándor, viszont „a templom helyiség és az udvartérnek ipari célokra elfoglalása ideje az elöljáróság előtt ismeretlen, körülbelül 1945 márc.-ápr. hóban történhetett.” Biczó tehát a háború végén kialakult kaotikus állapotokat használta ki arra, hogy faipari üzemét az izraelita hitközség épületeibe költöztesse, és maga is odaköltözzön. Amint Borbás még egyszer hangsúlyozta,

„Biczó Sándor által való lakás és templom valamint udvartér birtokbavételt illetőleg hatósági intézkedésről tudomásunk nincsen, az még olyan időben történt, amikor a közigazgatás menete ezen dolgokra ki nem terjedhetett a község nagymérvű orosz megszállottsága miatt.”

 Biczó Sándor önhatalmú, jogtalan foglalásának ügye a továbbiakban az ingatlan visszaszerzése körül forgott. Június végén dr. Benedek Jenő miniszteri tanácsos leiratában megállapította, hogy Biczó az épületeket „hatósági beutalás nélkül tartja birtokában és így azokat jogcím nélkül használja”, valamint hogy templomhelyiséget a jogszabályok alapján nem lehet igénybe venni. Továbbá felszólította az elöljáróságot, hogy „az ócsai izr. Hitközség tulajdonát képező templomot a hozzá tartozó udvart és a kántorlakást az ócsai izr. Hitközség részére véghatározattal utalja vissza,” és gondoskodjon Biczó más lakásban való elhelyezéséről.

Ennek kapcsán a jegyző levelet küldött Biczónak, hogy felhívja, igyekezzen, hogy „az ingatlanok a legrövidebb időn belül a hitközségnek rendelkezésére adhatók legyenek”, mivel a zsinagóga általa való használata profanizálja azt. Ugyanakkor jelentette a minisztériumnak, hogy az idő szerint nem volt olyan lakás, amelyet igénybe vehettek volna Biczó részére, erre 30 nap haladékot kértek.

Jóllehet a határidő 1946. augusztus 2-án lejárt, az elöljáróság csupán 15-én hozott végül határozatot. Ebben kimondta, hogy az elöljáróság mint lakáshivatal a

„templomot, kántor lakást és az ezekhez tartozó udvar teret az azt ez idő szerint használatban tartó Biczó Sándor ócsai lakos bírlalatából a 3130/1946.ME.sz. rendelet rendelkezése alapján a tényleges birtokos és tulajdonos ócsai Izraelita Hitközség javára ezennel tényleges birtokba visszautalja és kötelezi Biczó Sándor bírlalót, hogy az épületeket és udvar teret eredeti állapotában visszaállítva három napon belül hagyja el.”

A határozat indoklása tartalmazta, hogy Biczó a nyomozás szerint önhatalmúlag költözött be, és az ily módon elfoglalt épületeket a 3130/1946. ME. sz. rendelet szerint vissza kellett szolgáltatni eredeti használóiknak. Mint kiderült,

„újabb lakás kiutalásra azért nincs szükség, mert nevezettnek [Biczónak] saját tulajdont képező lakóépülete van, amelyben habár szűkösen – a már ott lakó gyermekével együtt megférhet.”

A határozat egy példányát a jegyző a Népjóléti Minisztériumnak is megküldte.

Képeslap Ócsáról (magyarzsido.hu)

„A kilakoltatási eljárást haladéktalanul megindítani szíveskedjenek” – a zsinagóga kiürítése

Az elöljáróság hivatalos határozatát semmibe véve Biczó Sándor továbbra sem költözött ki a zsinagógából. Ezt egy nappal a kiszabott határidő után, augusztus 19-én panaszolta fel az elöljáróságnak az Ócsai Izraelita Hitközség vezető bizottságának nevében Weisz István, aki azt is kérte, hogy Biczót haladéktalanul lakoltassák ki. Az elöljáróság intézkedett is: felkérte az alsódabasi Járási Rendőrkapitányságot, hogy mivel Biczó a határozatot nem teljesítette, de még csak intézkedést sem tett annak érdekében, ezért „a kiürítési határozat végrehajtás útján foganatosítását kérik,” amihez „karhatalmat kirendelni szíveskedjék.” Augusztus 23-án a Magyar Államrendőrség Alsódabasi Járási Kapitánysága jelentette, hogy „a kiürítéssel kapcsolatos intézkedésre írásbeli utasításom megadtam” az ócsai rendőrbiztosság vezetőjének. Ennek ellenére öt nappal később a Népjóléti Minisztérium engedélyt adott az elöljáróságnak, hogy „a kiürítést illetően 30 napi halasztást engedélyezzen.” A vezetőjegyző a haladékról értesítette a Járási Rendőrkapitányságot, egyben kérte, hogy „a további végrehajtást illetőleg az eljárást végrehajtást kérő hitközségi képviselők nyilatkozatától függően fenntartani vagy megszüntetni szíveskedjék”. Az ügy tehát immár három hónapja húzódott, jóllehet Biczó minden szempontból jogtalanul birtokolta a zsinagógát, és a nyomozás eredménye szerint elköltözhetett volna a családjához.

Több mint egy hónappal később, október 2-án Borbás István jegyző ismét megkereste a rendőrkapitányságot, és mivel a kiszabott határidő lejárt, kérte „ez ügyben további érdemleges intézkedését az ügy befejezése érdekében.” A levélből kiderül, hogy a kilakoltatás végrehajtását ismét az Izraelita Hitközség képviselői sürgették. Válaszában az Igazgatási Rendészeti Osztály vezetője érdeklődött, hogy

„hallomásból tudomást szereztem afelől, hogy a felek között a fenti ügyben megállapodás jött létre. Amennyiben ezen állítás megfelelne a valóságnak, úgy azonnal közöljék osztályommal.”

A jegyző erre közölte, hogy

„Groszmann Sándor ócsai lakos szóbeli bejelentése szerint végrehajtást szenvedő Biczó Sándor ócsai lakos e hét szombatjáig, vagyis október hó 19. napjáig az önkéntes eltávozásra türelmi időt kért. Ez ellen [Groszmann] észrevételt nem tesz, azonban ha ez időponttal sem távoznék és adná át a helyiségeket, úgy erre az esetre a végrehajtás foganatosításához ragaszkodik.”

A felek között tehát valóban különmegegyezés jött létre, és mintegy öt hónappal az ügy kezdetét és a sokadik határidő lejártát követően úgy tűnt, végre elérhető közelségbe került a megoldás.

Habár nem áll rendelkezésre az ügy végkimenetelét dokumentáló forrás, az iratköteghez csatolt két novemberi levél azt feltételezi, hogy a zsinagóga és a kántorlakás végül visszakerült a hitközség tulajdonába. November 14-én ugyanis a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája információt kért az ócsai elöljáróságtól, hogy a „megszűnt zsidó hitközségnek milyen ingatlanai vannak, milyen állapotban, milyen célt szolgálnak?” Borbás István jegyző válasza szerint a rendelkezésükre állt az imaház, az udvar és a kántorlakás, valamint az izraelita temető.

Az ócsai zsidótemető (ocsaitajhaz.blog.hu)

 A zsinagóga történetének történelmi kontextusa

Az ócsai zsinagóga esete jó példája annak, hogy a háború után egy viszonylag egyszerű tulajdonjogi ügy hogyan húzódhatott hónapokig megoldás nélkül, milyen szereplők és megfontolások játszottak szerepet a döntéshozatalban, és hogyan zajlott az ügymenet. Jóllehet már félúton kiderült, hogy Biczónak valójában lenne hova elköltöznie, ő továbbra is ott maradt az önkényesen elfoglalt zsinagógában és kántorlakásban. Végül az ügyre az érdekelt feleknek a hatóságok kizárásával meghozott megegyezése tett pontot, ami nem ritkán előfordult hasonló esetekben.

Az ócsai zsinagóga és kántorlakás története, bár precedensértékű, sokban nem különbözik a hazatérő túlélők saját, illetve megörökölt ingatlanainak történetétől. A háború utáni Magyarországon a korábban nemzsidóknak kiosztott zsidó javak és épületek ügyeiben sok esetben képtelenség volt döntést hozni. Bár a túlélőknek joguk volt arra, hogy visszaköveteljék és megkapják ellopott, elárverezett vagy kiosztott javaikat, a valóságban ez gyakran nem így történt: a nemzsidó tulajdonosok ugyanis legtöbbször maguk is rászorulók voltak, vagy korábban beszolgáltatott, adóként befizetett javaikért cserébe kapták a zsidó javakat, esetleg az időközben eltelt egy év során felújították, pénzt fektettek azokba. Ezért a helyi elöljáróságok, a hatóságok sokszor nem tudtak és nem is akartak egyértelmű döntést hozni ezekben az ügyekben.

A kormány által felállított, 1945 májusától működő Elhagyott Javak Kormánybiztossága, amelynek feladata volt a zsidók javainak felkutatása, az eredeti tulajdonosok vagy örökösök birtokba helyezése és a károsultak részére részleges kárpótlás nyújtása, viszonylag keveset tett azért, hogy e teendőket ellássa. Amint az ócsai példából is kitűnik, az „elhagyott javak” ügyében az érdekelt felek igen gyakran a kormánybiztosság bevonása nélkül jártak el. Összességében elmondható, hogy a zsidóság hiábavalóan várta a teljes körű kárpótlást, az gazdasági, politikai és társadalmi okokból nem következett be. Ily módon a magyar kormányok fenntartották a jogfolytonosságot a zsidókat diszkrimináló törvényekkel, mivel a javaik maradéktalan visszaszolgáltatása helyett respektálták a kifosztás következményeit.

Az ócsai zsidótemető (ocsaitajhaz.blog.hu)

 Darázsi János gyűjtése alapján a második világháború ócsai áldozatainak névsora megtekinthető az alábbi linkre kattintva

A holokauszt ócsai áldozatai 

„Jogcím nélkül használja”: az ócsai zsinagóga története - Szerző: Klacsmann Borbála 2019-08-06

* 

Definició - önmeghatározás

Ócsa város blogja a helyi közélet tükre. 

Egy fórumpótló, ahol azok a hírek, információk és háttéranyagok kerülnek taglalásra, amikről másutt nem igazán, vagy legalábbis nem ebben a formában értesülhetnek. Gyakorlatilag egy közéleti, kritikai blog, amire ugyanúgy hat a politika, mint a hétköznapi életünkre általában. Itt azonban ez nem káros. Nincs pénzügyi kötődés, politikai kapcsolódás, vagy más befolyás. Csupán a magunk szemlélete, igazságérzete, és vágya, netán elvárása jelenik meg az oldalon. Ez a fanyarság adja meg az ízvilágát ennek a blokknak. 

 

Függetlenségünk nem csak az önkormányzattal szemben tartjuk fenn, hanem minden más vonatkozásban is. Csupán a törvényi előírások szerint tisztán és demokratikusan vagyunk jelen. Itt és a városi közélet szemléltetésében. Ettől függetlenül ez egy kis csoport blogja. A mienk. Azé a közösségi, aki mindezt belakja, és betölti. Ők azok, akik látogatják, élettel telítik. Más esetben véleményezik, vagy kritizálják. A lényeg, hogy egy közösségben vagyunk. Tetszik, vagy nem tetszik, ez akkor is más, mint az amiért amúgy a közvagyonból fizetnek. Ez ingyen van és ha fáj, az nem azért van, mert bárkit megkárosítanánk. Nem, ez az érzés pont máshonnan származik. Legfeljebb itt jön elő, vagy tőr ránk. Erről viszont nem a blog tehet. Az igazság nem minden esetben szolgál örömünkre. A blog ezt felvállalva marad a történések mentén. Kérjük tartsuk ezt és egymást is tiszteletben az oldalon. 

Legyen ez egy alapelv - ami rólunk szól.

Mindez évek óta ott van és olvasható a Facebook oldalunkon, amit időnként elvesz, vagyis letiltva korlátoz a szolgáltató.  Ennek ellenére hosszú évek sora bizonyítja igazunkat és közéleti jogosultságunkat.  

Csupán a globális médiaszolgáltatóknak vagyunk a kiszolgáltatottságai, ha úgy tetszik a fogja. 
 (Egyszer azonban ennek is vége lesz, ahogy az a történelem folyamán már annyiszor megtörtént.)

http://ocsa-varos.blogspot.hu/

*

A Települési Értéktár Bizottság felvette az ócsai Bolyai János Gimnázium előtti útszakaszon álló buszmegállót

Örömmel tájékoztatok mindenkit, hogy városunk vasúthoz vezető fő utcájának örökségét, a Bolyai Jánosról elnevezett gimnázium előtti régi buszmegállót az Ócsa Települési Értéktár Bizottság Megyei Értéktár Bizottság  határozatával felvette, és mint valós élethelyzet, valamint életmód kategóriájú értéket a Települési Értéktárba felvette.

Felvételre került a helyi értéktárba ez a megálló - ilyen messze környéken nincs ( - kértük kiemelt védetté nyilvánítását)

Ócsa Települési Értéktár Bizottság elnök asszonya egyben kérte a gimnázium Falu Tamás utcai, vasútállomás felőli irányban álló buszmegállójának a Pest Megyei értékek közé sorolását és egyben védetté nyilvánítását az eredetiség és az érintetlenségének védelme, valamint megőrzése céljából.

Ez, a régi állapotában hagyott megálló. a városi értékek rangsorában olyan egyedi és a városra jellemző, ami önmagában olyan érték, mely nem maradhat regisztráció nélkül. Mindezzel az előzménnyel kérte, és javasolta a helyi Települési Értéktár Bizottság a Megyei Értéktárba történő felvételét, és besorolását a bizottsági honlapon is megjelent szöveges leírással, fényképes bemutatóval. 

 

Az előzményeket Ócsa honlapján város blogján is olvashatják.

*

Nem szégyeljük magunkat - képesek vagyunk közhírré tenni, hogy itt még erre is külső segítség kell (- tűzoltás)

Hogyan is képzeljük el városi szinten, hogy képesek leszünk másokon is segíteni, ha még magunkon is képtelenek vagyunk?

Dabasi hivatásos tűzoltók dolgoznak az ócsai éjszakában - itt ismét egy helyi tűzeset oltásához jöttek (- a helyieknek sem könnyű)

Teszem fel ezt a képtelen kérdést magamban miközben érzem ennek az abszurditását, hiszen ez eléggé kétértelmű felvetés. Ezért szeretném leszögezni, hogy ámbár most a helyi önkéntes tűzoltóság egy apró történéséről fogok szólni, de nem abban az értelemben, amit a felvetés egy részről értett, mivel nem az itteni önkéntesek azok, akik még magukon is képtelenek segíteni, hanem maga a város, aminek nevét viseli az Ócsa Önkéntes Tűzoltó Egyesület.

Idegenek, ismeretlenek jönnek, szólnak osztják és kérik a segítséget - Ócsa Polgármesteri Hivatalában és a mögöttes önkormányzatban a képviselőink mindezt másként vélik ( - van más választás)

A városvezetést nem is értem, hogy ezt a  lehetőséget, mint ugródeszkát, ami előrelendíthetné a várost ismertségben, elismerésben, cselekvésben és mi egyébben, nem képes megdobbantani. 

Nem értem, hogy miként fordulhat elő egy milliárdos költségvetéssel bíró városban, hogy egy közhasznú önkéntes mozgalmat (egyesülést) több évnyi nehézséges kínlódást, szenvedést követően sem képes megfelelően támogatni a helyi önkormányzat tagsága, élén a két túlfizetett polgármesterrel. 

Laptopok ciklusonként cseréjére mindig volt pénz - adok veszek

Bukodi és Horváth ez esetben is legalább annyira vállalhatatlanul silány, mint június 4.-e, vagy október 6.-a kapcsán, hogy mást ne is hozzak elő. 

Végre van egy aktív képződmény, egy csapat, mely a legkisebb helyi támogatás mellett képes volt a nullára leírt szégyenteljes önkormányzati hírverést követően egy csendes, de eredményes toborzást követően létrejönni, megalakulni és talpra állni. Ma már ezek az emberek nem csak járni tanulnak, hanem fennmaradni próbálkoznak, mivel a helyi önkormányzati méltóságok nem képesek olyan mankót a hónuk alá tenni, amivel segítenék az előrehalásukat. 

Míg más települések hamar és mondhatni elsőként vélték felfedezni az ócsai önkéntesekben rejlő lehetőséget, és kérték fel az állományt, majd segítették meg hol eszközben, vagy anyagiakban, addig Ócsa városvezetése láthatólag mélázott az egészen.

Ez is már csak egy rossz emlék marad - a mellébeszélés, az ámítás és a léhaság transzparense

A szégyenteljes önkormányzati események sorozatához tartozik, hogy az egyesületet érdekében nem sokat tettek. Költségvetési támogatásban évekig nem részesültek, eszközt sem szereztek be számukra. Az önkormányzatunk csak nem rég vette tárgykörbe a városi céltámogatást, amit egy nevetséges összeggel szavaztak meg.  Mindezt jól illusztrálja, hogy Papp Katalinék gitt-egylete az OPKE többet kapott, mint maguk a közhasznú tevékenységet önkéntes mód ellátni igyekvő tűzoltók. Az OPKE szeptemberi tortája kerül elszámolás szerint több mint negyed millióba, míg a kávéházi esték, és a különböző klubdélutánok támogatása együttesen is meghaladja azt az 500 ezres nagyságrendet, amit az  Ócsa Önkéntes Tűzoltó Egyesület számára biztosít az alantas testület.

A testületi összképhez - párton kívüli látatlanként Gallai doktor is hozzájárul

És ha már szóba jött a helyi önkoris testület, akkor itt érdemes megemlíteni, hogy a képviselők is többet zsebeltek be minden egyes évben az illetményük és a bizottsági tisztségük külön díjazásán túl, mint amit összességében a tűzoltóink támogatására adtak. A drága képviselőink tudniillik a polgármesterrel és az összeférhetetlen alpolgármesterrel együtt olyan milliós nagyságrendű külön juttatásban részesítik magukat amit senki más nem kap a költségvetésből. Mindezt a Buza családból származó Ernő felvezető javaslatára fogadták el, kiváltva a nagy hírverést kapott külön jutalmazásokat. A két főkolompos ezt követően a polgármesteri autó 6 milliós tételéhez hasonlatosan ezt is az éves költségvetésbe foglalta. Így nem kell erről észrevehetően döntést hozni, és szavazni, mint egyesek szervezetek pár százeres támogatásáról, hanem egyenes ágon folyathatják át a milliókat a város éves költségvetésének elfogadásával. Mindebben a nagytiszteletű református, az ateista gimis tanár, és az általános tanító meg az egyszerű szakács, a nem népszerű háziorvos és  az összes többi partner ebben a kétes hírességben. Vagyis képviselőink jól kistafírungozhatták magukat a vezetéssel egyetemlegesen. 

Itt a foci elsőbbséget élvez - 15 milliós keretből gazdálkodtak

Ha már eddig eljutottunk, akkor nyugodtan vágjunk bele abba, hogy az Ócsa Önkéntes Tűzoltó Egyesület soha nem panaszkodott a maga mostoha körülményei, vagy a sorsa iránt. Talán maguk sem gondolták, hogy mibe kezdenek, amikor az első ígéreteket kapták.   De nem nyergeltek át Alsónémedire, Inárcsra és nem váltott székhelyet (bázist, telephelyet) az egyesület, s nem íratta át a nevét más helyre. Holott biztos vagyok benne, másutt szívesen és gazdagabban fogadnák, jobban megbecsülnék őket, mint itt, minálunk, ahol csak az önkormányzati döntéshozóknak jár a jólétet biztosító külön juttatás, a városi önkéntes tűzoltóságnak még a slag sem.

Mindezt a méltatlan helyzetet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tűzoltóinknak bázistelephelyet nyújtó egyik üzem, - az amúgy általunk is sokat neheztelt MPF-FÉG - biztosította laktanya-szárny belakásához, a fecskendős jármű beállásához (ahonnan majd riasztáskor indítható) nem elég az adott kapu szélesség.

Ez is csak az előrehaladtak során derült ki. Amikor másoktól kaptak telephelyet, járművet, eszközt. Erről aztán/bezzeg nem sokat hallani a több milliós kisbíróból. A tűzoltóink nem sírnak, nem panaszkodnak. Mástól és máshonnan értesülünk a problémákról. Az önkormányzatunk és a képviselőink erről mind hallgatnak. Mit is mondhatnának...

És akkor most itt van egy város, az adott polgármesterével, aki a maga elnökölte focicsapatának messze több pénzből újította fel a kerítését, mint az amit a tűzoltóságnak biztosítottak.  Itt van ez a város, ahol egyes vállalkozók olyan fizetett bontási tevékenységben vehettek részt, mint a Lakatos-ház eltüntetése, amihez az önkormányzati segítséget a Buzáné vezette városüzemeltetés az Ifájával és a bezárt hulladéklerakó ideglenes megnyitásával biztosította. Ezek az önkormányzat segglyukában ténykedő vállalkozások most miért nem jelentkeznek a segítséggel? Most miért nincsenek felajánlások?

Az Üllői úton csúfolkodó vastelep a kiállított roncsautóikkal szemközt "szépíthetik" a városképet, de az önkéntes tűzoltóságunknak még nem hallottam, hogy felkínálták volna a segítséget a vaskapu kiszélesítése és a beállás biztosítása érdekében.

Aztán hagy-ne soroljam még a mulasztókat. Vagy a tűzoltókban rejlő lehetőséget. Például a Nagév számára, aki nem csak a polgármesteri városi mulatsághoz adhatna feliratozott kerítéselemeket, hanem a közhasznú tűzoltóknak, is biztosíthatna galvanizált kerítés szakaszokat, hogy a szükség ne kényszerítse rájuk a megsegítést. 

Mindezek ismeretében milyen ciki már, hogy civilek és a "Dabasrégió" Online Hírportál emel szót értünk, - mindezért.

Tűzet oltani majd jók lesznek - segíteni, támogatni nehéz

Hogy a képviselőink képéről nem ég le a bőr, és a polgármesterük a helyettesével együtt nem adja vissza a mandátumát ekkora pitiáner és szégyenteljes produktum kapcsán. Mert a szaros ócsai vezetés még a tőle minimális elvárható megcselekvésére is képtelen, miközben az aránytalan pénzszórásra, továbbá egyes, számunkra érdektelen vállalkozások engedményezésében meg/pedig folyamatosan besegít.

A MÁV rakodóvágányok mentén felszedett és kitermelt építési hulladéknak tudtak önkormányzati lerakóhelyet biztosítani, akár a környezetszennyezéssel járó károkozás vállalásával ellenére is. A Szüle Trans Kft részére szintén képesek Eu-s támogatásból létrehozott telephelyen kívüli parkolót engedményezni a lakosság kárára, de a közhasznú egyesület részére semmi érdemit nem tesznek, vagy hoznak létre. Elvégre mi hasznuk belőle?!

Visszatérő érdekes jelenség, hogy Ócsán a városvezetés és a mögöttes önkormányzat (képviselők) jóvoltából mindig arra nincs és nem jut pénz, ami közcélú, népes közérdeket szolgáló, hasznos, és célravezető, városi fejlődéssel-, előrelépéssel-, jó hírnével járó lenne.

Nem tudom miért van olyan dejavú érzése az embereknek, hogy szinte mindig csak az kap valamit, vagy részesül a kalapból, aki és ami valahol öncélú. Olyan ez, mint az egyszerű számvetés az egyéni érdekek vagy haszonszerzés mentén. A társadalmi lét, a közösség itt mindig a legutolsó szempont.
Talán ezért tartanak előrébb mások és lemaradottan vergődünk hátrányos helyzetünkben mert túl jó lelkűek és elnézőek vagyunk. Ezért használhatnak ki és élhetnek, élősködhetnek rajtunk.
Mindezért talán egy kicsit magunkban is fel kéne tárni a hibát.
Nem csak pusztán azért, mert ezt megengedhető, hanem azért mert ez amúgy nem lenne elfogadható.

 (Ócsán) Károlyság (az) van.

Köszönjük Viktor polgármester úr!

*

Bukodiék szelleme járja át Ócsát - egy hajóban lévőként süllyedünk, mert egyikünk sem cselekszik ( - pakony)

Lassan ott tartunk, ahol a főváros bevégeztette a Demszky -korszakkal. A hátrahagyott maradványok olyanok, mint a szekrényből kihulló csontvázak ami nem más, mint egy mélyreható válsághelyzet nyomvonala. Ez az eltakarítandó vagy éppen újra átgondolandó és felépítendő várandós feladat, ami komoly terhet ró a jenlen és a jövő városvezetésére. 

Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a Ócsa városa alapvető funkcionális gondokkal küzd, aminek során nem képes az amúgy jó közösségből álló kisváros fejlődést felmutatni. Amolyan Egyfajta értékrombolás ez, ami nem hogy megújulást, de még hagyatékőrzést sem tartalmaz.

Bukodiék hivatalba lépésének kezdete óta növekszik a város adóssága, amit a kormányzati konszolidáció sem volt képes orvosolni. A városi vagyon kiárusítása megkezdődött, miközben alapvető önkormányzati feladatok sem teljesülnek. A korrupció látható jele úgy vetül a városra, mint a blog fantomizált igazmondójának felvetései. 

Ma szinte a múltjából él a város, aminek megőrzésére sem fordít kellő odafigyelést a helyi vezetés. Hiába a pártosan egységes önkormányzati hatalom, ha a városrészek elmaradottsága, és lepusztultsága egyre láthatóbb jeleket mutat. 

Erre még olyan terheket is az itt élők nyakába sóznak, mint az önkormányzati környezetszennyezésben való aktív részvétel, vagy a polgárőrség soraiban zajló békétlenség. Az iskolát elhagyó tanárok és a kiemelkedők tanulmányi eredményeket produkálók patronálásának visszafejlődése is egy olyan tünet, ami a város megítélését, előhaladását negatívan befolyásolja.

Olyan alapvető, és a vezetők által vállaltakat sem sikerült teljesíteni önkormányzati és polgármesteri szinten, amit önmaguk hirdettek meg, vagy tűztek célul.  A blog ennek számos példáját mutatta be eddig a Tsz-Irodától a reformátusok műemlék presbiteri házának rombadöntésén túl a helyi közállapotokon, és közutakon át megjeleníthető  folyamatban, vagy éppen a városrészek közti elszigetelődések, életviteli különbségek során. 

Most ismét Alsópakony településrész egyik feledésbe nem merülő árnyéka vetül a Bukodi-Horváth éra vezette városra, úgy is mint egy süllyedő hatalom kóros látlelete.

Noémi a devizahitelesek ócsai lakóparkjából: Olyan ez, mint egy süllyedő hajó

Megszokták, sőt, kifejezetten megszerették új otthonukat az ócsai lakóparkban élők. Többen vállalnak gyermeket is, még ha, mint mondják, szinte semmi nem teljesült az ígéretekből. Nem épült óvoda, nincs SZTK, templom és már nem is lesz.

– Nem értem magukat, újságírókat. Mi szenzációt keresnek állandóan erre? Ez a falu semmiben sem különbözik egy 20 km-rel arrébb lévő, másik normális falutól. Van élet, mégpedig igen virágzó, láthatják is – zárja rövidre épp csak kezdődő beszélgetésünket a lakópark gondnoka. Az egyenházas falu szélén lakik, egy óriási nagy szántóföldre lát rá, amit a gaz már jócskán benőtt. Az láthatóan senki nem gondozza, vagy ha mégis, egész biztos megvárja, míg a növényzet térdig ér. – Sokakat érdekel a lakópark élete, mennyit változott, hová fejlődik, hisz egyedülálló dolog – próbálunk érvelni a hűvösen udvarias férfinak, de hasztalan.

Segítség a semmi közepén

Négy éve húzták fel a nyolcvan könnyűszerkezetes házat Ócsa és Gyál között, összesen 2,7 milliárd állami forintból. Így akartak segíteni a devizahiteleik miatt mindent elvesztő családoknak. Emiatt igen kedvezően adják bérbe a házakat. Erre 600-an pályázhattak. Az 50 nm-esekért 16 ezret, a 70 nm-esekért 21 ezret fizetnek a lakók havonta. A tervek arról szóltak, hogy 500 házig meg sem állnak, de ebből már egész biztosan nem lesz semmi. Marad a nyolcvan háztartás, ahonnan az ócsai vasút 5, az óvoda 5,5, az általános iskola már 6 km-re van, a gyógyszertár még egy kicsit messzebb.

Belakták, megszerették

– Megszerettük. Teljes életet élünk itt. Én közmunkán vagyok, más választásom nagyon nincs – mondja kutyájával játszadozva egy fiatal nő. Épp munkába készül. Portáján száradó ruhák, gyerekjátékok hevernek. Sehol nincs már annak a komor ürességnek, ami Ócsával kapcsolatban először eszébe jut az embernek, és amit két éve ilyenkor mi is tapasztaltunk. A csontfehér házak kis telkeit virágok borítják, konyhakert, némelyik lakó kis tavat is telepített magának, külön melléképületeket, tyúkólakat. Az udvarokon nagy halmokban fa, itt ugyanis csak azzal lehet fűteni. Hogy azt hogy oldják meg, az a lakókra van bízva. Sok ház előtt autó parkol. A Borsnak többen is érezhető szeretettel beszéltek ócsai otthonukról. A verőfényes őszi hétköznap délelőttjén sokan vannak otthon, munkájuk nincs, a teraszon beszélgetve időznek. De nyilatkozni kevesen szeretnének. Nem akarják kiteregetni az életüket. Jöttünkre szinte minden udvarból felugat egy kutya.

A buszt már sűrítették

A Tölgyfa utcába – az ócsai lakóparkban az összes utcát valamilyen fáról nevezték el – lassú araszolással behajt egy postakocsi, itt a posta házhoz jár. – Talán egy-két ház még üresen áll, és sokan élnek csak átmenetileg itt – mondja a postás hölgy. Ahogy végez három házzal, ismét autóba pattan és hajt ötven métert. Nagyjából két óra, mire az egész lakóparkot bejárja. Sokáig csak napi két busz érintette a lakóparkot, kora reggel vagy este lehetett Gyálra vagy Ócsára menni.

– Napközben már két újabb járatot is beiktattak. Este 9-ig van busz. Semmi rosszat nem szeretnék mondani a helyre, otthonom lett, de nem tudom felfogni, miért épp ide rakták? Meg kellett volna nézni, hol van olyan terület, ahová logisztikailag is megéri költözni, mert a környék tud munkát adni. Innen Pestre, Gyálra, Ócsára járnak az emberek, de ezek többsége alkalmi munka. Sokan szalagok mellett állnak. Ennyit tudok mondani, de kérem, ne fényképezzenek – áll meg mondandójában kissé zavartan Ferenc. Tovább állunk.

Noémi: az ígéretekből nem lett semmi

Hatéves fiával él a Szilfa utcában Noémi. A gyermek most kezdte az elsőt. – Vagány gyerek, engedem egyedül közlekedni. Reggel viszi a busz, délután visszahozza – meséli. Az anyuka nem is tudna mást tenni. Néhány éve súlyos autoimmun betegséggel diagnosztizálták: szklerózis multiplexszel, ami folyamatosan építi le szervezetét. Bal lábára már alig tud ráállni. Ha sürgős orvosi segítségre van szüksége, bottal kibotorkál a buszmegállóhoz Ócsa felé. Két óra, mire ezt az utat busszal meg tudja tenni. Teljesen munkaképtelen. Az aktív álláskeresőknek járó havi 38 ezer forintos segélyből élnek. – Érzem, hogy egyszer fel fogom adni. A fiam miatt még erős vagyok. De ez a betegség húsz év, és felfal teljesen. Leáll a vese, a máj. Küzdök, amíg tudok, de nem tudom, meddig – mondja rezignáltan.

Noémi bár nem cserélné le az itteni életét, hosszan sorolja csalódásait. – Ígértek ide óvodát, SZTK-t, semmi nem lett belőle. Így nem lesz ebből rendes falu. Miért nincs itt egy rendelő? – fakad ki. Annak idején a Máltai Szeretetszolgálat üzemeltetett itt irodát, munkatársaik gyakran fuvarozták a segítségre szorulókat valamelyik közeli faluba. Az épületen ma már csak egy viharvert, szakadt logó emlékeztet rá, hogy valaha működtek itt, csengetésünkre nem jön ki senki. – Olyan ez, mint egy süllyedő hajó. Fura, hogy még a nevemben is ott van, hogy "Noé". Itt nem lesz rendes élet – rázza a fejét Noémi. Egy sovány kölyökmacska kerülget bennünket.

A kocsma bezárt, a bolt még talpon

– Volt itt kocsma, de az nem bírta tovább, pár éve bezárt. Itt van helyette ez a bolt – mondja kissé pityókásan, derűsen az idős férfi, aki neveink bemondására csak Tóth-ként mutatkozik be. Nem messze a lakóparktól, az út túloldalán állunk, ahol a környék egyetlen élelmiszerüzlete működik. – Most ez a bolt van kocsma helyett, kettő az egyben, ha érti, mire gondolok. hogy a boltnak jól megy-e? Jól, két felszolgálójuk is van. De mit fognak itt építeni? – kérdezi érdeklődve, a fényképezőgép alapján, és mert idegenek vagyunk a környéken, Tóth azt hiszi, valami mérnökök vagyunk, és végre beindul a Nagy Fejlesztés, amire mindig vártak. Sajnálattal oszlatjuk el a félreértését.

– Ó, mondták, hogy lesz itt rendes CBA a lakóparkban élőknek, nem lett. Templomot is akartak, az se lett – legyint. A kis bolt zsúfolásig pakolva mindenféle étellel, itallal, kólában is van vagy hatféle. Választék az van. – Alkoholt? Mi nem szolgálunk fel alkoholt – néz értetlenül a fiatal eladó lány, megerősítve, hogy kocsma legközelebb csak Ócsán van. A bolt udvarán napernyők, sörpadok utalnak rá, a helyiek gyakran poharazgatnak itt. Kijövet Tóth kiált fel vidáman. – Maguknak nem adtak italt? Az lehet, de olyan még nem volt, hogy mi ne kapjunk – kacsint.

foto:© Fejér Bálint, by Bors

*

Átírták a kottát: - Ünnepi műsorok maradnak el Bukodi nyomán Ócsán ( - a váltás vitte az adventi rendezvényt)

Bukodi  elszámolhatta magát. A lehető legrosszabb időpontot választotta a helyi református tiszteletes feleségének kiűzetésere művelődési házból. Jarábik igazgató asszony és közte korábban jobb volt a viszony. Majd egy éve rohamosan romlott a lelkésszel kötött házassága óta. Persze a kettőnek nem sok köze van a dologhoz, csak időbeli síkon jelenik meg ekként, mivel az új üdvöske, a városi kommunikáció új asszonya is ez időtájt bukkant fel Ócsa közéletében. Az akkori váltás sem volt viharmentes, bár Molnár Anna próbált végig diszkrét maradni. A baj, csak az, hogy a város már korábban a szájára vette.  Ebben azonban a polgármester is vétkes. A mostani eset során mégis Déjà vu érzésünk lehet.

Bukodi Károly az Egressy-ben

No, nem az asszonyváltás okán, hanem a jelenség párhuzamossága folytán. Talán ezért is kellett volna nagyon megfontoltan eljárnia a városi előjáróknak. A polgármester saját érdekében. Csakhogy a lakájok nem gondolkodnak. Ha az úr azt mondja, meg kell tenni, akkor ezek megteszik. Így volt ez akkor amikor többségiben meghozták a döntést az ócsai képviselők polgármesterük oldalán. Így Klárinak valójában Tamás, Ernő, Zoltán végezte be a karrierjét. Karcsi csak vezényelt. Ő valóban készült erre. November 14.-én egy teátrális előadás keretében mutatott be egy drámát, ami valójában csak egy monológ volt. A csatlósokat ezzel megnyerve egyfajta hivatalos keretet adott és kapott a folytatáshoz. Ekkor és ezzel pecsételődött meg Klárika pályafutása. Ezen előjáték után vágott bele az Egressy igazgatójába, hogy helyet teremtsen a soron következő hölgyeménynek. Karcsi és a képviselői voltak azok, akik ezzel a színjátékkal egyszerűen elzárták a pénzcsapot az ifjú házas színigazgató asszonyka előtt. Ez pedig komoly érvágás a fiatal hitves számára egy olyan időszakban, amikor az ember már a gyerekáldás időszerűségén gondolkodik.

Advent idején pedig kimondottan gonosz, eretnekséggel felérő tettnek számító cselekedet ez a polgármesterhez hű képviselőktől. Rosszul alakuló esemény ez.

A rendezvényekkel feltöltött adventi időszak sűrűjében meglépni és kockára tenni a programokat forrófejűségre, vagy nagyfokú merészségre utaló cselekvés történt. Persze lehet annyira magabiztos a polgármester, hogy a fel sem tárt környezetszennyezési ügy, a botrányos autóvásárlás, a város folyamatos leépülése, erodálása után egy ilyen személyeskedésbe hajló döntést is bevállalható számára.  Mert meg meri tenni ezt a korábbi viszonyok, s Molnár Anna távozása, valamint és Paksi Zitára váltását, (felbukkanását) követően. Csupán a kommunikációra hivatkozással. Közben a kommunikációs vonalat maga gombolyítja, avagy fűzi tova.

Szóval az ócsai kommunikáció meghatározása a polgármesteri fogalomtár szerint egy olyan dolog, ami csak a színfalak mögött, hivatkozási alapként létezik. Valójában maga a polgármesterünk az, aki a leginkább zárta el a hírforrásokat a városlakók elől. Évek óta mást sem csinál, csak beszüntet és elhallgat híreket, és dolgokat.  Beszüntette és ellehetetlenítette már a városi fórumokat, bezárta az online fogadóórát, aztán szemet vetett az önkormányzati újság szerkesztésére ahogy sorra maga mellé vette az ismert szerkesztő-asszonyokat. Ma már ott tart, hogy a Facebookot is felügyeli, vagy éppen másokkal ellenőrizteti. Olyan beépített spionokkal dolgozik, akik korábban a pártálam besúgóinak számítottak, most pedig különböző csoportban bukkannak elő adminisztrátorként. Mindemellett más posztokon és feladatkörben is feltűnnek ezek a személyek. Valahogy így próbálja maga alá gyűrni a  kommunikációt a városvezető. Azzal, hogy már egy munkatársnő lájkolásáért is képes kiszállni a művházba, azt bizonyítja, hogy közvetlen kézi vezérlésre állította hírközlést. Személyesen, vagy a megbízottjaival felügyeli befolyásolja a Facebookot, nézik hogy ott kik helyeselnek, vagy szólnak be nekik. Az egyik megsimizik, a másikra meg kikezdik. Rászállnak, ellehetetlenitik, lejáratják, vagy megfélemlítik. Mert ilyenek. Ezek után ki hiszi el, hogy a vasútállomásról kihordott veszélyes hulladékok önkormányzati telekre való elhelyezéséről nem a színfalak mögött egyeztek meg ezek? Ki hisz már annak a polgári vezetőnek, aki képes ezért az egész városnak azt hazudni, hogy nem tudták? 

Önmagukkal sem egyeznek - belső  ellentétek feszülnek a Fideszben

Akkor bezzeg nem hívta össze senki a testületet rendkívülire. A Klárit elküldő képviselők akkor hol voltak? Horváth, Kardos, Buza, Gallai, és a polgármester miért nem tartotta fontosnak a testületin jegyzőkönyveztetni a dolgokat? Mi ez, ha nem  egy-húron pendülés? Egyfajta kollektív közösségvállalás? 

Mindezek a személyek a megtestesítői az új kommunikációnak. A dekoratív munkatársnő pedig csak a kis ember ellensúlyozására szolgáló dekoratív elem. A polgármestert támogató képviselők mind egykutyák.

A város első embere - itt éppen kommunikációs munkatárs (nő) nélkül

Azonban a Bukodi diktálta cenzúra, és hírzárlat ellenére öklendeződnek elő olyan turpisságok, amikről a hivatalos szócsövek nem fuvoláznak. Ezeket a (kiszivárgó híradásokat) polgármesterünk soha nem kalkulálja be a kisvárosi történésekbe. Így bukott ki számos eset, ami roppant zavaró lehet az önkormányzati munkásságára. Az elmúlt évek során ezekből többször is beszámolt a blogunk. Még emlékezhet az olvasó a laptop ügyekre, a kidobott milliókra, a meghiúsult skóciai útra, vagy a milliós nagyságrendű adóhátralékok (behajtás helyett történő) elengedésére. Tették ezt a pénzszórást a többségében normálisan adózó lakosság kárára. De ki gondolta volna, hogy pont a polgárőség nemrég távozott vezetője szólja el magát és fecsegi ki a vasúti beruházással kapcsolatos környezetszennyezést? Hogy neki köszönhetően buktak le a fuvarosok, vagy találtak el az illegális önkormányzati lerakóhoz a hatóság emberei? Azzal sem számoltak a Városházán, hogy a történések kiderülnek a hírek önállóságot kapnak és néphagyomány útján szájról szájra terjed Ócsán. Mert miként is jutna el a bloggerhez mindaz, ami ennyi olvasót vonz. Mert a több mint negyedmillió ember látogató-olvasó nem téved. Ezzel sem számolt senki. De Károly és az új kollegina sem gondolta, hogy Klárika nyomán mások is felállnak. Nem számoltak ekkora felháborodásra és kiállásra. Arra sem gondoltak, hogy az igazgató asszony kirúgásával mások is menni fognak. Hogy ezért a meghirdetett adventi napok programjai maradnak majd el. Vagy-hogy kiüresedik a hely a Klárika távozásával. 

Ez volt az eredetileg elképzelt és meghirdetett program Adventre

 

 A gazdag programkínálatból hirtelenjében rövid műsor lett.  

Majd ez lett, illetve ennyi maradt belőle - nem hiába kapkodtak fellépő után

Robi lett a beugró

Aztán a vecsési művelődési központból kellett gyorsan egy előadót verbuválni Zitának, hogy legalább legyen valami műsor is a polgármesteri cirkuszból.  Így kerül porondra Gergely Róbert az idei Adventi Napok keretében Ócsán. 

Bukodi Károly képtelen volt türelemmel felülemelkedni Jarábik Klára igazgatói ténykedésén advent heteiben. Inkább kétségessé tette az egész művelődési központ felállított programját, mintsem elviselje azt, hogy a Klári már alig tekinti példás előjárónak.  Ahogy Bukodi a felmondást megelőző testületi ülésen jegyzőkönyve diktálta, Klárika csupa kisbetűvel írta a polgármestert. Ez annyira lekicsinyítő és felháborító, hogy ezért egy rendkívüli ülést is képes volt összehívni.  Arról nem is beszélve, hogy Klári nem készült el határidőre azzal az anyaggal, ami arról szólt volna, hogy mit végzett előző nap igazgatói mivoltában az Egressy Gábor Szabadidőközpont érdekében, munkaidejében. Abban az időben, ami ügyebár nem egy fixen előírt, hanem egy rugalmas, illetve kötetlen forma, elvégre ahogy a polgármesterség sem napi 6-14 óráig tartó kötött időbeosztással járó tevékenység, úgy a színigazgatás, a műsorszervezés sem az. Szóval, ez valahogy nem jött össze, amiért a mi Károlyunk nagyon berágott és testület elé vitte a érzelemtől túlhevült fájdalmát. November 17.-én rendkívüli sürgősséggel azért hívta össze a város képviselőit, hogy ezt elmondhassa nekik. 

Érdemes végigolvasni - önmagáért beszél

Siralmas egy előadás lett az egészből. A jegyzőkönyve mondottakból kiderült, a polgármestert nem Hantos-Jarábik Klára, hanem saját maga járatta le azáltal, hogy nem volt képes hivatalában egy olyan egyszerű problémával megküzdeni, mint a helyi szabadidőközpont aktuális (kulturális) élete. Végül is ezért kellett menni Hantos-Jarábik Klárinak az állásából. (Ezt azonban Klári sem gondolta/hitte volna.)

Aztán hiába mentette fel megbízatása alól, vagyis küldte el a jegyzőkönyvben foglaltakra alapozva Jarábik Klára igazgató asszonyt Bukodi Károly polgármester a testület többségének támogató jóváhagyásával, mert ezzel nem a menesztett vezető szakmai alkalmatlanságát, hanem önmaga kicsinyes problémáinak hátterét, személyes összeférhetetlenségét, városvezetői képességeinek hiányát bizonyította be. Valójában nem az Egressyben végzett szakmai hibák, vezetői alkalmatlanság okán vált meg a művészeti vezetőtől, hanem sokkalta inkább azért, hogy a jogutódlást Zitának adhassa. Annak a Paksi Zitának, akivel a Molnár Anna utáni űrt és a Klári menesztésével keletkező vákuumot kívánja betölteni. Mindez persze nem csak havi közel félmilliós fizetséggel, hanem legalább vagy közel ötmilliós bérkifizetéssel is jár, ami ügyebár Klárikát illeti meg a felmentése kapcsán. Mert van itt pénz, csak éppen a város fejlődésre nem jut, mert mindig van valami történés, ami elviszi azt. Hol egy szolgálati autó, hol pedig egy személyváltás. A lényeg, hogy úgy röpködnek a költségvetésből a milliók mintha Ócsa lenne a környék leggazdagabb települése.

Mégis mást sem olvasni, a költségvetés tervezetében, mint a szigorú, a megfontolt, és előre tervezett kiadások megtervezését. Csak azzal nem számolnak ekkor, hogy a polgármester egy-egy húzásával mindig robbantják a bankot. 

Ez a város ezért nem halad évek óta egyről a kettőre, mert mindig valahol elfolyik a fejlődésre fordítható pénz. Most éppen Klárika kapja meg egy új polgármesteri autó árát végkielégítésként.  

Szerencsétlen választópolgárnak nem marad más, csak az Árpád-kori avultság. 

*