Adalékok az ócsai zsidóság, a zsinagóga és világháború helyi történéseiből - jogcím nélkül ( - Újkor)

 1944 tavaszán Ócsa lakosságának egy százalékát a környékbeli zsidókkal együtt a helyi gettóba zárták, majd június végén elhurcolták a monori gyűjtőtáborba, onnét pedig Auschwitz-Birkenauba. A helyi lakosság nagyobbik része éppúgy, mint a politikai vezetés, meg volt győződve, hogy ily módon a „zsidókérdés” megoldódott, azzal többé nem lesz probléma.

Igen sok, a holokauszttal foglalkozó könyv, tanulmány és memoár – az ócsai közvéleménnyel párhuzamosan – csupán a deportált zsidók előéletét, táborbéli élményeit és legfeljebb a felszabadulásukat dokumentálja. A holokauszt története azonban nem itt ér véget. A jogfosztás, kifosztás, kirekesztés, atrocitások következményei életük végéig elkísérték a túlélőket, és mély nyomot hagytak a magyar társadalomban is.

Közvetlenül a háború után mindjárt az egyik súlyos probléma, amivel a hazatérő zsidóknak meg kellett birkózniuk, a nincstelenség volt: korábban elkobzott tulajdonukat és lakásaikat időközben nemzsidók igényelték ki, illetve a Pénzügyigazgatóság helyi szervezete vagy az elöljáróság rászorulóknak osztotta ki. Ez oda vezetett, hogy a zsidóknak jogi úton kellett visszakövetelniük saját vagy meggyilkolt rokonaiktól megörökölt házaikat, üzleteiket, üzemeiket – ami természetesen nem segítette elő a zsidók és nemzsidók közti bizalom helyreállítását. Ócsa lakosainak szintén szembe kellett nézniük ezzel a konfliktusforrással 1945-1946 folyamán.

Az ócsai zsinagóga belső tere a háború után (izraelitatemetok.hu)

 „A nyilvános árverés megtartásával a pénzügyőrség bízatott meg” – a kifosztás

Az ócsai elöljárósági iratok között található az a jelentés, amelyet a vezetőjegyző az alsódabasi járás főszolgabírójának küldött 1945 márciusában. A levél semleges, hivatalos hangnemben számol be arról, hogy

„1944. év tavaszán izraelita hitfelekezetű egyének Ócsa községbe, mint részleges gyűjtőhelyre tömöríttettek és itt levő izraelitákhoz lettek beköltöztetve”, majd „1944. évi június hó 29. napján az izraelitákat innen központi gyűjtőtáborba szállították”. (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 420/1945 Zsidó ingóságok állagáról jelentés)

Miután már nem számítottak arra, hogy eredeti tulajdonosaik vissza fognak térni, a zsidóktól elkobzott javakat és lakásokat a hatóságok „elhagyottnak” titulálták, ily módon könnyebbítve saját és a majdani kiigénylők lelkiismeretén. A kifosztás következő lépcsőfoka az volt, hogy a javakat leltárazták. Ezt a levél szerint

„nem a község elöljárósága teljesítette, hanem a pénzügyigazgatóság megbízása folytán a helybeli pénzügyőri szakaszparancsnokság teljesítette és foganatosította”. (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 420/1945 Zsidó ingóságok állagáról jelentés)

Az ingóságok megőrzése is a pénzügyőrség feladata volt, amit a helybeli csendőrséggel együtt látott el. A zsinagógában összegyűjtött javak nagy részét végül nyilvános árverésen adták el. Ebbe a jegyző szerint az elöljáróságnak ismét csak nem volt beleszólása,

„a nyilvános árverés megtartásával és lebonyolításával a pénzügyőrség bízatott meg ugyancsak a pénzügyigazgatóság részéről”. (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 420/1945 Zsidó ingóságok állagáról jelentés)

Ezzel a kifosztás lezárult. A korábban Ócsán élő 78 zsidó javai új tulajdonosokhoz kerültek, akik joggal hihették, hogy az ingatlanokat és ingóságokat többé senki nem fogja visszakövetelni.

„Hatósági intézkedésről tudomásunk nincsen” – az ócsai zsinagóga elfoglalása

1944. november 2-án Ócsa felszabadult; a rákövetkező egy év során zsidó lakosságának csupán mintegy negyede tért vissza. A helyi közösség háború utáni történetének egyik sarkalatos pontja a zsinagógához kötődik. Borbás István vezetőjegyző 1946 áprilisában írott bizonyítványa igazolta, hogy az ócsai izraelita hitközség tulajdonát képező 32 négyszögöl alapterületű imaház, a hozzá tartozó kert és kántorlakás

„a háborúból kifolyólag és azóta teljesen elhagyott, imaórákat benne nem tartanak, az részben leomlott, részben pedig az esőzésektől a vertfal teljesen átázott, életveszélyes állapotú.” (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 2471/1946 Ócsai izraelita templom és kántorlakás kiürítése; a továbbiakban minden idézet ugyanebből a forrásból származik)

A zsinagóga rossz állapotát tetézte, hogy berendezése a kifosztás során eltűnt, és a maroknyi izraelita felekezetű anyagiak híján képtelen lett volna felújíttatni. Mi több, az egész ingatlan „ezidő szerint Biczó Sándor faipari üzem birtokában áll.”

Ez a szokatlan tulajdonjogi állapot mihamar felkeltette a magyar zsidóságot képviselő egyik országos szervezet, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának érdeklődését, akik az ügyben felterjesztésben folyamodtak a Népjóléti Minisztériumhoz. Június elején dr. Benedek Jenő, a minisztérium egyik tanácsosa írt az ócsai elöljáróságnak, választ követelvén arra, hogy Biczó Sándor milyen jogcímen tartja elfoglalva a zsinagógát és a hozzá tartozó lakást. „Amennyiben az elfoglalás alapját hatósági határozat képezné, – úgy jelentésével együtt terjessze fel az idevonatkozó iratokat is,” kérte. Az ügy sürgősségét jelzi, hogy az elöljáróság mindössze három napot kapott a jelentés megtételére.

Borbás István vezetőjegyző június 18-án kelt, Biczónak címzett levelét, amelyben az ingatlan használatbavételének részleteiről érdeklődött, a minisztérium újabb sürgetésére küldte el. Ez jelzi, hogy a címzett nem érezte szükségét annak, hogy az igazoló dokumentumokat bemutassa az elöljáróságnak, jóllehet a levél szerint korábban telefonon már közölték vele a rendeletet. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy e második felszólítás sem volt hatásos, ugyanis az elöljáróságtól még ugyanaznap a Népjóléti Minisztériumba küldött levélben csak találgatásokra futotta arról, hogy Biczó hogyan és mikor foglalta el a zsinagógát.

Ugyanakkor e levélből más adalékok is kiderültek az épület sorsáról. Borbás leírta, hogy a gettósítás után

„1944 július-augusztus hóban a hátrahagyott lakások egy részéből az ingóságokat az izraelita templomban raktározták,” majd a felszabadulás után „a raktárnak használt templomhelyiséget részben az oroszok, részben pedig a községbe más községekből települtek és a szabadjára vált csőcselék feltörte és az ott talált tárgyakat elhurcolta. A templom ekként üressé vált.”

Nem egyedi ez a történet a zsidók kifosztásával kapcsolatban. Amint az sem, hogy a korábban Lebovits Endre kántor tulajdonát képező kántorlakást dr. Teszáry László, az alsódabasi járás főszolgabírája 1944. szeptember 15-én azonnali hatállyal Méry Vince ócsai lakosnak utalta ki. Borbás István csatolta a főszolgabírói határozat másolatát is a minisztériumnak küldött leveléhez. Azonban állítása szerint Méry „családja 1945 jan. végéig lakott a lakásban, amikor is onnan másutt lakáshoz jutván elköltözött.”

Ezt követően vette igénybe a lakást Biczó Sándor, viszont „a templom helyiség és az udvartérnek ipari célokra elfoglalása ideje az elöljáróság előtt ismeretlen, körülbelül 1945 márc.-ápr. hóban történhetett.” Biczó tehát a háború végén kialakult kaotikus állapotokat használta ki arra, hogy faipari üzemét az izraelita hitközség épületeibe költöztesse, és maga is odaköltözzön. Amint Borbás még egyszer hangsúlyozta,

„Biczó Sándor által való lakás és templom valamint udvartér birtokbavételt illetőleg hatósági intézkedésről tudomásunk nincsen, az még olyan időben történt, amikor a közigazgatás menete ezen dolgokra ki nem terjedhetett a község nagymérvű orosz megszállottsága miatt.”

 Biczó Sándor önhatalmú, jogtalan foglalásának ügye a továbbiakban az ingatlan visszaszerzése körül forgott. Június végén dr. Benedek Jenő miniszteri tanácsos leiratában megállapította, hogy Biczó az épületeket „hatósági beutalás nélkül tartja birtokában és így azokat jogcím nélkül használja”, valamint hogy templomhelyiséget a jogszabályok alapján nem lehet igénybe venni. Továbbá felszólította az elöljáróságot, hogy „az ócsai izr. Hitközség tulajdonát képező templomot a hozzá tartozó udvart és a kántorlakást az ócsai izr. Hitközség részére véghatározattal utalja vissza,” és gondoskodjon Biczó más lakásban való elhelyezéséről.

Ennek kapcsán a jegyző levelet küldött Biczónak, hogy felhívja, igyekezzen, hogy „az ingatlanok a legrövidebb időn belül a hitközségnek rendelkezésére adhatók legyenek”, mivel a zsinagóga általa való használata profanizálja azt. Ugyanakkor jelentette a minisztériumnak, hogy az idő szerint nem volt olyan lakás, amelyet igénybe vehettek volna Biczó részére, erre 30 nap haladékot kértek.

Jóllehet a határidő 1946. augusztus 2-án lejárt, az elöljáróság csupán 15-én hozott végül határozatot. Ebben kimondta, hogy az elöljáróság mint lakáshivatal a

„templomot, kántor lakást és az ezekhez tartozó udvar teret az azt ez idő szerint használatban tartó Biczó Sándor ócsai lakos bírlalatából a 3130/1946.ME.sz. rendelet rendelkezése alapján a tényleges birtokos és tulajdonos ócsai Izraelita Hitközség javára ezennel tényleges birtokba visszautalja és kötelezi Biczó Sándor bírlalót, hogy az épületeket és udvar teret eredeti állapotában visszaállítva három napon belül hagyja el.”

A határozat indoklása tartalmazta, hogy Biczó a nyomozás szerint önhatalmúlag költözött be, és az ily módon elfoglalt épületeket a 3130/1946. ME. sz. rendelet szerint vissza kellett szolgáltatni eredeti használóiknak. Mint kiderült,

„újabb lakás kiutalásra azért nincs szükség, mert nevezettnek [Biczónak] saját tulajdont képező lakóépülete van, amelyben habár szűkösen – a már ott lakó gyermekével együtt megférhet.”

A határozat egy példányát a jegyző a Népjóléti Minisztériumnak is megküldte.

Képeslap Ócsáról (magyarzsido.hu)

„A kilakoltatási eljárást haladéktalanul megindítani szíveskedjenek” – a zsinagóga kiürítése

Az elöljáróság hivatalos határozatát semmibe véve Biczó Sándor továbbra sem költözött ki a zsinagógából. Ezt egy nappal a kiszabott határidő után, augusztus 19-én panaszolta fel az elöljáróságnak az Ócsai Izraelita Hitközség vezető bizottságának nevében Weisz István, aki azt is kérte, hogy Biczót haladéktalanul lakoltassák ki. Az elöljáróság intézkedett is: felkérte az alsódabasi Járási Rendőrkapitányságot, hogy mivel Biczó a határozatot nem teljesítette, de még csak intézkedést sem tett annak érdekében, ezért „a kiürítési határozat végrehajtás útján foganatosítását kérik,” amihez „karhatalmat kirendelni szíveskedjék.” Augusztus 23-án a Magyar Államrendőrség Alsódabasi Járási Kapitánysága jelentette, hogy „a kiürítéssel kapcsolatos intézkedésre írásbeli utasításom megadtam” az ócsai rendőrbiztosság vezetőjének. Ennek ellenére öt nappal később a Népjóléti Minisztérium engedélyt adott az elöljáróságnak, hogy „a kiürítést illetően 30 napi halasztást engedélyezzen.” A vezetőjegyző a haladékról értesítette a Járási Rendőrkapitányságot, egyben kérte, hogy „a további végrehajtást illetőleg az eljárást végrehajtást kérő hitközségi képviselők nyilatkozatától függően fenntartani vagy megszüntetni szíveskedjék”. Az ügy tehát immár három hónapja húzódott, jóllehet Biczó minden szempontból jogtalanul birtokolta a zsinagógát, és a nyomozás eredménye szerint elköltözhetett volna a családjához.

Több mint egy hónappal később, október 2-án Borbás István jegyző ismét megkereste a rendőrkapitányságot, és mivel a kiszabott határidő lejárt, kérte „ez ügyben további érdemleges intézkedését az ügy befejezése érdekében.” A levélből kiderül, hogy a kilakoltatás végrehajtását ismét az Izraelita Hitközség képviselői sürgették. Válaszában az Igazgatási Rendészeti Osztály vezetője érdeklődött, hogy

„hallomásból tudomást szereztem afelől, hogy a felek között a fenti ügyben megállapodás jött létre. Amennyiben ezen állítás megfelelne a valóságnak, úgy azonnal közöljék osztályommal.”

A jegyző erre közölte, hogy

„Groszmann Sándor ócsai lakos szóbeli bejelentése szerint végrehajtást szenvedő Biczó Sándor ócsai lakos e hét szombatjáig, vagyis október hó 19. napjáig az önkéntes eltávozásra türelmi időt kért. Ez ellen [Groszmann] észrevételt nem tesz, azonban ha ez időponttal sem távoznék és adná át a helyiségeket, úgy erre az esetre a végrehajtás foganatosításához ragaszkodik.”

A felek között tehát valóban különmegegyezés jött létre, és mintegy öt hónappal az ügy kezdetét és a sokadik határidő lejártát követően úgy tűnt, végre elérhető közelségbe került a megoldás.

Habár nem áll rendelkezésre az ügy végkimenetelét dokumentáló forrás, az iratköteghez csatolt két novemberi levél azt feltételezi, hogy a zsinagóga és a kántorlakás végül visszakerült a hitközség tulajdonába. November 14-én ugyanis a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája információt kért az ócsai elöljáróságtól, hogy a „megszűnt zsidó hitközségnek milyen ingatlanai vannak, milyen állapotban, milyen célt szolgálnak?” Borbás István jegyző válasza szerint a rendelkezésükre állt az imaház, az udvar és a kántorlakás, valamint az izraelita temető.

Az ócsai zsidótemető (ocsaitajhaz.blog.hu)

 A zsinagóga történetének történelmi kontextusa

Az ócsai zsinagóga esete jó példája annak, hogy a háború után egy viszonylag egyszerű tulajdonjogi ügy hogyan húzódhatott hónapokig megoldás nélkül, milyen szereplők és megfontolások játszottak szerepet a döntéshozatalban, és hogyan zajlott az ügymenet. Jóllehet már félúton kiderült, hogy Biczónak valójában lenne hova elköltöznie, ő továbbra is ott maradt az önkényesen elfoglalt zsinagógában és kántorlakásban. Végül az ügyre az érdekelt feleknek a hatóságok kizárásával meghozott megegyezése tett pontot, ami nem ritkán előfordult hasonló esetekben.

Az ócsai zsinagóga és kántorlakás története, bár precedensértékű, sokban nem különbözik a hazatérő túlélők saját, illetve megörökölt ingatlanainak történetétől. A háború utáni Magyarországon a korábban nemzsidóknak kiosztott zsidó javak és épületek ügyeiben sok esetben képtelenség volt döntést hozni. Bár a túlélőknek joguk volt arra, hogy visszaköveteljék és megkapják ellopott, elárverezett vagy kiosztott javaikat, a valóságban ez gyakran nem így történt: a nemzsidó tulajdonosok ugyanis legtöbbször maguk is rászorulók voltak, vagy korábban beszolgáltatott, adóként befizetett javaikért cserébe kapták a zsidó javakat, esetleg az időközben eltelt egy év során felújították, pénzt fektettek azokba. Ezért a helyi elöljáróságok, a hatóságok sokszor nem tudtak és nem is akartak egyértelmű döntést hozni ezekben az ügyekben.

A kormány által felállított, 1945 májusától működő Elhagyott Javak Kormánybiztossága, amelynek feladata volt a zsidók javainak felkutatása, az eredeti tulajdonosok vagy örökösök birtokba helyezése és a károsultak részére részleges kárpótlás nyújtása, viszonylag keveset tett azért, hogy e teendőket ellássa. Amint az ócsai példából is kitűnik, az „elhagyott javak” ügyében az érdekelt felek igen gyakran a kormánybiztosság bevonása nélkül jártak el. Összességében elmondható, hogy a zsidóság hiábavalóan várta a teljes körű kárpótlást, az gazdasági, politikai és társadalmi okokból nem következett be. Ily módon a magyar kormányok fenntartották a jogfolytonosságot a zsidókat diszkrimináló törvényekkel, mivel a javaik maradéktalan visszaszolgáltatása helyett respektálták a kifosztás következményeit.

Az ócsai zsidótemető (ocsaitajhaz.blog.hu)

 Darázsi János gyűjtése alapján a második világháború ócsai áldozatainak névsora megtekinthető az alábbi linkre kattintva

A holokauszt ócsai áldozatai 

„Jogcím nélkül használja”: az ócsai zsinagóga története - Szerző: Klacsmann Borbála 2019-08-06

* 

Amerikai népírtás, koaliciós NATO fedettség és orosz-ellenesség az önkényes célok érdekében ( - háborús világ)

Kurva amerikaiak Barackkal az élen szinte ugyanazt az erőszakos hatalmi világpolitikát folytatja, amit W Bush megtestesített az aljas és hazug indokkal alátámasztott katonai akciózással. Obama egyazon tőről fakadóan küldi az államok katonái harcba különböző indokokkal, hogy fenntarthassa országa harci gépezetét. Azt a katonai erőt, amivel országok berendezkedéseit, megszokott és kialakult életét változtatja meg. Nem tetszett nekik Afganisztán, aztán beavatkoztak Irakban, és ilyen alapon bolygatták fel Észak-Afrika nyugalmát.  Líbia, Egyiptom belső hatalmi erőviszonyainak felbontásában legalább annyira benne voltak, mint ahogy Szíria egységének felbomlasztásában benne vannak, vagy ahogy Izrael érdekeit szolgálva vétózzák a Palesztin állam létrejöttét.  

Amerika a pénzügyi zsidó érdekek mentén támogat másutt antidemokratikus és elnyomó hatalmakat úgy, mint az Egyiptomban katonai puccsal hatalomra került diktatórikus kormányt.  Vagy azt a szaúdi rezsimet, ahol nem, hogy demokrácia nincs, de még a női egyenjogúság sem biztosított.  

Amerika hosszú évek óta egyfolytában háborúzik. A világ számos pontján jelen vannak katonái által, és csapataik számos helyen titkos, vagy nyílt harcot folytatnak. Ehhez többnyire „szövetségeseket” vonnak be, illetve használnak fel, mint egyetértő támogató feleket.  Így, és ezzel a célzattal van érdekeltsége Európai országokban. Ekként használja fel a NATO-t és az őket támogató nyugati államokat. Elsősorban Anglia, Németország, Franciaország játszik ebben meghatározó szerepet.  

Így természetesen Európa híradásaiban mindig egy „Amerika barát” szemlélet kerül bemutatásra és jelenik meg a népesség előtt.  Ezzel egyfajta szimpátiát, együttérzést keltve a világ csendőrének szerepébe bújt, de valójában egyeduralmi célokat teljesítő harcos Amerikával szemben.  

Nem véletlen, hogy míg a jenkikkel szövetséges nőket igázó szaúdiak harci tevékenységei során békés állampolgárok tucatjait – köztük lakodalmas tömeget – gyilkolhatnak, addig másokkal szemben kevesebbért is jajveszékelnek.  

Legutóbb azért cirkuszoltak, hogy az oroszok az Iszlám Állam elleni fellépésükkel a Szíriai kormányerőket támadó, persze Amerika által támogatott csoportokat is bombázott.  Obama erre kivicsorította fogsorát és kijelentette, hogy Aszad elnök az Ő számára nem elfogadható államfője Szíriának. Oroszország azonban támogatja, Aszad államát és nem szívesen fogadná be, egy újabb amerikai stílusú váltás következményeit. Putyin politikájának nem célja a Közel-keleti térség továbbszabdalása.  Oroszországának elege van Amerika hatalmaskodásából. 

A jenkiknek egyszerűen az fáj, hogy az általuk kiképzett terroristákat bombázzák az oroszok, egyébként nagyon helyesen. Erre azt visítják a világba, hogy civileket ért támadás.  Közben arról mélyen hallgatnak, hogy hajnalban egy rosszul célzott amerikai támadás telibe találta Kunduz városának egyik kórházát....

Amerika egyből a katonai szövetségesei mögé bújik az esemény kapcsán, kijelentve, hogy ez egy NATO akció volt. Egyes tudósítások máris arról szólnak, hogy a kórházat "Hosszan tartó" légitámadás érte, amit valószínű, hogy a koalíciós erők gépei hajtottak végre. Ezek pedig amerikaiak voltak. (Kassa bombázása óta tudjuk, hogy miként zajlik ez.)

Aztán helyi NATO-misszió szóvivője "elismerte", hogy a kórházat ért bombatalálat során - időpontja (hajnali 2 óra 10 perc) légitámadást hajtottak végre. Alig emelik ki, hogy mindez valójában egy amerikai akció volt. A NATO tagországok többségének ehhez semmi köze. A magyar ember sem adott ehhez hozzájárulást. Tehát a hivatkozás nem más, mint egyfajta felmentés az Amerikai terrortámadásra. Az AlJazeera értesülései szerint jelenleg 9 halott orvos van, és további 37 ember súlyosan megsérült a támadás következtében - köztük 19-en az MSF személyzetéhez tartoztak. 

“Megbocsáthatatlan” és talán még bűncselekmény is volt a kunduzi kórház elleni amerikai légicsapás, jelentette ki Zeid Raád al-Huszein herceg, az ENSZ emberi jogi főbiztosa. A kórházat ért légicsapásban 19-en vesztették életüket, köztük az Orvosok Határok Nélkül (MSF) 12 munkatársa is. A 37 sérült között is 19 MSF-alkalmazott van, a maradék 18 sérült vagy ápolt, vagy ápoló.

Az értelmetlen halál, a civil és ártatlan áldozatok sora most mellékes. Ez csak az oroszok esetében boncolandó.

 

Oroszország a Szovjetunió felbomlása óta nem vett részt olyan háborús konfliktusokban, mint Amerika.  Az orosz hadsereg nem vett részt kormányellenes beavatkozásokban, és nem állt szemben másokkal úgy, mint ahogy az USA tette. Mondhatni békés és harcmentes politikát folytatott a magába visszahúzódó volt szocialista birodalom. 

Most, hosszú évek után nyúltak fegyverhez, és léptek idegen földre az oroszok, amikor a sarokba szorított szíriai kormánysereg megsegítésére szánták magukat.  Ezzel azt az orosz fennhatóságú katonai kikötőbázist is védelmükbe vették, amire az amerikaiak mögöttes célként maguknak szántak.  Ezért az Obama elnökölte Egyesült Államok az Aszad ellen is harcban álló Iszlám Állam ellen látszólagosan lépett fel - önös érdekei céljából. Putyin ezt megelégelve kért és kapott felhatalmazást a terroristának kikiáltott iszlamista alakulatok szétverésére. Természetesen az oroszok sem hülyék, és jól tudják, hogy miért nem akarják Szíria széthullását.  

Orosz repülők támadják az Iszlám Államot a Bassár el-Aszad szíriai elnök kezén lévő Damaszkuszhoz közeli légibázisokról - írja az Ynet. Az izraeli lap nyugati diplomatákra hivatkozva arról ír, hogy egy orosz kontingens már meg is érkezett a bázisra: harci helikopterekkel és vadászgépekkel támadják majd az Iszlám Államot és a felkelőket. 

Az amúgy is szétvert térség számos sebből vérzik.  Az amerikai demokrácia-export a stabilitás helyett szétziláltságot, halált, nyomort és menekültáradatot szűlt.  

Putyin Oroszországa ezzel a hatalmi erővel szemben vette fel a harcot - elsődlegesen és jelképesen Szíriában.

A szír külügyminiszter szerint hatékony az orosz beavatkozás.

 

A politikai hírvilágban tapasztalható kétszínűség, és képmutatás leplezi azt a pusztítást, amit ma a világ egyeduralmi pozícióban álló vezető nagyhatalma megengedhet magának. 

*

Csak ma húsz helyen bombázott a gyilkos Izrael - gyalázatos a világ, hogy mindezt hagyja ( - gépesített népírtás)

Az izraeli légierő szombaton a Gázai övezet északi részében támadta a palesztinok állásait állítólagos válaszul azok korábbi rakétacsapásaira - közölte a Sky News Arabia tv-csatorna.

Lövedékek csapódtak be Dzsebalijában egy táborban, valamint az egyiptomi határvárosban, Rafahban. Az izraeli hadsereg húsz célpontot támadott.

a BBC szerint. A harcok a pénteki tűzszünet lejárta után újultak ki. A Hamász közben tovább lövi rakétákkal Izraelt. A zsidó állam igazságügyi minisztere szerint indokoltak az aránytalan mértékű válaszcsapások a Gázai övezetben

A gázaiak úgy érzik, nincs már miért élniük

Újabb öt palesztin áldozatot követeltek az izraeli légi csapások Gázában – a BBC szerint. A harcok a pénteki tűzszünet lejárta után újultak ki.

Lövedékek csapódtak be Gázavárosban a Hasszán al-Banna mecseteben szombatra virradólag. Az emberek igyekeztek kimenteni a mecset romjai alól a vallásos szövegeket és könyveket

Maróth Miklós Közel-Kelet-szakértő a Lánchíd Rádióban kifejtette: az erkölcsi vereség mértékét jelzi, hogy már az angolok is felül akarják vizsgálni izraeli kapcsolataikat. A politikai és a gazdasági érdek azonban ellentmondásba kerülhet, hiszen Londonnak hosszú távon nem érdeke, hogy leállítsa például a fegyvereladásokat.

Lövedékek csapódtak be Gázavárosban a Hasszán al-Banna mecseteben szombatra virradólag. Az emberek igyekeztek kimenteni a mecset romjai alól a vallásos szövegeket és könyveket

  Pesti Riport

* 

Műholdképeken a gázai rombolás - jelenkori holokauszt, amit a zsidó állam követett el ( - globális csend)

Míg Izrael budapesti nagykövete feljelentéssel él az érpataki polgármesterrel szemben, addig a Blikk bemutatja, micsoda pusztítást végzett az izraeli terroralakulat nehéz-gépfegyverekkel és harcjárművekkel, valamint a bombázássokkal a gázai lakóövezetben.  

Nem véletlen, hogy irtózatosan magas a lakossági (civil) áldozatok, köztük a gyerekek száma. egyes vélemények szerint Izrael fasisztoid népirtást hajtott végre a térségben. Ezek után kétséges bármiféle tisztelet, vagy megemlékez a zsidókat ért atrocitásokkal szemben, hiszen maguk is azzal a nácikkal váltak azonossá, akik tömegével szakították ki családjukból, illetve ölték halomba a civileket. Negyedmillió ember lakhelye szűnt meg, az egyoldalú rombolásban és 4,5 milliárd eurós kár keletkezett, ugyanis ennyire taksálják a helyreállítási költségeket. Mindezt alig 3 hét leforgása alatt vitte véghez Izrael hadserege. Mindez pedig nem más, mint a holokauszt néven elhíresült népirtás jegye. Ez tagadhatatlan. Most egy kicsit visszafordítva, vagy másként, de ezzel áll szemben Palesztina és ezt kell el, illetve beismernie a világnak.

A mintegy 1900, többségében civil palesztin és 64 izraeli – főként katona – életét követelő rombolást az ENSZ egyik szervezetének műholdképei is jól mutatják. Eszerint az övezet egyes részei gyakorlatilag a földdel lettek egyenlőek. A pusztulás az övezet fővárosaként számon tartott Gázában és az izraeli határ mellett fekvő településeken a legnagyobb. A fegyveres harc előtti képeken még látszottak az épületek, a július 25-i felvételeken azonban sok helyen nemcsak a házak, de az utak, illetve a egykor zöldellő mezőgazdasági területek is eltűntek, helyettük a rakéták vájta kráterek éktelenkednek. 

Számol be a Blikk

A másik internetes hír szerint: 

kép: 444.hu

Feljelentették a zsidók Érpatak polgármesterét, amiért jelképesen felakasztotta az izraeli vezetőket

A budapesti izraeli nagykövet füttyentésére a rendőrség uszítás gyanúja miatt indított nyomozást a hétvégi érpataki, Orosz Mihály Zoltán polgármester által szervezett, gázai népirtást elítélő példamutató akció miatt.

A Nyíregyházi Járási Ügyészség megbízásából a rendőrség nyomozást indít közösség elleni uszítás gyanúja miatt. Orosz Mihály Zoltán úgy tiltakozott a gázai népirtás ellen, hogy megtaposta a megszálló Izrael zászlóját, és felakasztatott egy hóhérral két, izraeli politikusokká maszkírozott bábut.

Az egyikre a gázai mészáros, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, a másikra a nagy felvásárló, Simon Peresz államfő arcképe volt ragasztva.

Bár a népirtást hallgatólagosan pártoló budapesti külügy becsületét menthette volna meg az akció, Navracsicsék mégis elítélték az Érpataki Modell atyjának cselekedetét.

Izrael nagykövete, Ilan Mor hétfőn a Legfőbb Ügyészséghez fordult megkereséssel, illetve tartalma szerint feljelentéssel az ügyben, ezt továbbította a szervilis ügyészség Szabolcs megyébe.

Mivel az érpataki incidens felveti a garázdaság gyanúját, a Tett és Védelem Alapítvány feljelentést tesz az illetékes nyomozóhatóságnál, emellett kezdeményezi a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kormányhivatalnál az önkormányzat honlapja miatt a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását - fenyegetnek honlapjukon a militáns zsidók.

(Kuruc.info - HVG - TEV nyomán)

 

"Szeretettel köszöntünk mindenkit ezen a szomorú rendezvényen" – kezdte Orosz Mihály Zoltán, Érpatak flúgos polgármestere, majd felakasztatott egy Benjamin Netanjahu-, és egy Simon Peresz arcú bábút.

*

Palesztinok vérében ázott föld - az izraeli népírtás, a palesztinok holokausztja ( - nem lehet megállni szó nélkül)

Vasárnapi jelentések szerint 13 izraeli katona halt meg a palesztinokkal folytatott harcok során. 

Izrael az utóbbi idők egyik legnagyobb emberáldozatokkal járó veszteségét szenvedte el ezzel.

Talán az izraeli közvélemény is észhez tér ettől és végre szembehelyezkedik az elnyomó kormányzat harcos területfoglaló elnyomó politikájával szemben.

Helyi híradások szerint a Hamász elleni gázai fegyveres tűzharcban vasárnap életét vesztette tizenhárom izraeli katona – jelentette az izraeli tízes tévécsatorna.

A Goláni nevű elit egységhez tartózó katonák és katonatisztek vasárnap hajnalban a Gáza város északkeleti Szadzsahíja nevű negyedében zajló csatákban estek el, de halálukat csak vasárnap este a családtagok értesítése után hozták nyilvánosságra.

Nyolcan közülük egy páncélozott harci járműben haltak meg, amelyet kétfelől is tűz alá vettek az iszlamista harcosok és az egyik rájuk lőtt páncéltörő rakéta eltalálta járművüket. A többi katona különböző összecsapásokban vesztette életét.

Rajtuk kívül ötvenhárom sebesült katonát ápolnak különböző izraeli kórházakban, ketten közülük súlyosan sérültek.

A július nyolcadikán kezdődött Erős Szikla hadművelet csütörtöki szárazföldi kiterjesztése óta tizennyolc izraeli katona esett el, öt katonától vasárnap vettek végső búcsút Izrael különböző katonai temetőiben.

A gépesített egységgel, tankokkal, tüzérséggel, légi egységekkel nehéz fegyverzettel és páncélozott harci járművekkel támadják a többnyire szegényes kézifegyverekkel védekező palesztin harcosokat.

Az izraeli  támadásokat kísérő tüzérségi átlövésekben, a célzott kilövésekben és bombázásokban rengeteg ártatlan civil sérül és hal meg. A palesztinok végsőkig elkeseredett honvédő harcukat vívják a megszálló csapatokkal szemben hazájuk, maradék földjük védelmében.

 

Nyugodtan kimondhatjuk, a palesztinok szempontjából, ez egy honvédő háború az agresszióval szemben. Más szóval szabadságharc.

A palesztinokra mért zsidó csapások nem kímélnek senkit. Sem a csecsemőket, sem a nőket. Egyszerűen egy olyan pusztításról lehet szó, ami a palesztinok népét és egységi államának maradékát alkarja felszámolni, különböző indokok alapján.

Az izraeli kormány ezt hivatalosan soha nem ismeri el, de hát az ő eddigi hadviselése során mikor is ismert be ténylegesen valamit?

Tegnapra a palesztin oldal veszteségeinek a száma meghaladta az ötszázat, de estére ez tovább nőt. Mára már ki tudja, hol járunk akár hatszáz felett is.

Az összecsapások áldozatainak számát tekintve ez harmincszoros veszteséget jelent a palesztinokra tekintve. A hétvégi akcióban megölt izraeli katonák számával valamelyest javult a statisztikai aránya a zsidó államnak. Ha ugyanis ez nincs, akkor akár 300-szoros aránytalanságról szólhatnánk. Július 19-én. a hadművelet palesztin halálos áldozatainak száma 318 fő volt, és mintegy 2283 palesztin személy sérült meg, tudatták palesztin egészségügyi források, míg az izraeli áldozatok száma egy katona és egy civil volt. 

Izrael persze késégbe vonja az adatok hitelességét, pedig az ENSZ jóváhagyta az áldozatok számának meghatározását, kiegészítve azzal a megállapítással a jelentést, hogy az áldozatok háromnegyede polgári lakos (köztük gyermekek és nők tucatjai), és nem hadviselő fél volt. Nem feledve, hogy amíg az izraeli katonák hazán kívüli támadóként esnek el, addig a palesztinok vagy honvédő hősökként a hazájukért halnak, vagy ártatlan áldozatként pusztulnak el a velük szemben nehézfegyverzettel fellépő túlerő által.

Ez az arány mértéktelen kegyetlenségre utal. Szerintem rosszabb, és összemérhetetlenebb, mint a II. világháború lesőtéteb korszakában mérhető összecsapások áldozatvállalásaival. A nagyszámú és többségében civil áldozatokat követelő vérontást nem lehet másként értékelni, mint egy népirtást.

A holokausztban érintett zsidó nép pont az átélt történelme okán ezt nem tehetné meg más néppel szemben.

Mivel azonban ezt teszi, agy nem csak szembeköpheti magát, hanem jogot sem formálhat a vele szemben együttérzők tiszteletére és a holokauszt emberi- méltóságbeli megítélésesre a palesztinokkal szemben elkövetett bűnök párhuzamba vonása és összevetése nélkül.

Nem csupán azért, mert Izrael területén egy palesztint élve égettek el, ami ugyebár a náci koncentrációs táborokban sem fordult elő. Hanem pusztán azért, mert rettentő gátlástalan és aljas módon élnek vissza a történelem során szerzett kapott és vélt jogaikkal.

Most a hétvégén legkevesebb negyven palesztin vesztette életét az izraeli erők Gáza város északkeleti része ellen indított támadásában az izraeli sajtóértesülések szerint. A Hamász három órás humanitárius tűzszünetet kért a sebesültek összegyűjtéséhez a vöröskereszt közvetítésével, Jeruzsálem két órás időtartamra elfogadta a kérést, de fél óra múlva mégis folytatódtak a harcok.

Szemtanúk szerint a szárazföldi és légi támadás után Sedzsáíja utcáin az áldozatok testrészei szétszórva hevertek, miközben több ezer helyi lakos próbált a helyszínről a körbezárt terület egyéb részeibe menekülni.

 

Az Arab Liga főtitkára háborús bűnnek minősítette Izrael Gáza város egyik negyedében vasárnap végzett hadműveleteit, amelyeknek palesztin források szerint legkevesebb hatvankét halálos áldozata van.

Nabíl el-Arabi az "izraeli agresszió" azonnali beszüntetését és a Gázai övezet lakosságának védelmét követelte. Arabi kijelentette, hogy a "több tucat ártatlan palesztin életét kioltó, szörnyű bűncselekményért a teljes felelősség Izraelt terheli".

Az Arab Ligának otthont adó Egyiptom külügyminisztere, Számeh Sukri is elítélte a Sedzsáíja negyedben történteket, és az egyiptomi nép támogatásáról felől biztosította a palesztinokat.

A hadműveleti akcióban Izrael fegyveres erői vízből és levegőből támadják Palesztint, a hivatalos jelentés szerint elsődleges céljuk annak a több száz célpontnak a megsemmisítése, amelyen keresztül a Hamász  tagjai Izraelbe juthatnak.

A harcok során sokak - vagy a csecsemő koruknál fogva, vagy pedig a rájuk kilőtt robbanótöltetek által - úgy kénytelen meghalni, hogy azt sem tudják, avagy fogják fel, hogy miért kell így elpusztulniuk otthonaikban.

Beni Ganc vezérkari főnök azt nyilatkozta, hogy "ez egy összetett offenzíva egyszerre a levegőből és a szárazföldön minden erővel".
A kettes tévécsatorna közlése szerint a légierő a Wafa kórház területén lecsapott egy rakéta raktárra, s a haditengerészet a gázai kikötőt lövi. 

A CNN amerikai hírtelevízió visszahívta a térségből tudósító riporterét, Diana Magnayt miután Twitter mikroblogra írt bejegyzésében söpredéknek nevezte az izraeliek egy csoportját, akik azzal fenyegették meg, ha negatívumot mond az izraeli pusztításról, megsemmisítik az autójukat. Az NBC amerikai televízió visszaküldte a konfliktuszónába a közel-keleti tudósítóját, aki azután távozott a helyszínről, miután helyszíni riportot adott a hét elején izraeli hadsereg által a gázai tengerparton megölt négy palesztin kisfiú haláláról, akikkel néhány órával korábban még együtt játszott

Az izraeli elnök sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az izraeli haditengerészet lövedékei a parton focizó palesztin gyermekek közé csapódtak, négy gyermek halálát okozva.

Simon Peresz szerint nem a gyermekek voltak a célpont, és az izraeli erők nem támadtak volna, ha tudták volna, hogy ott gyermekek vannak. (bbc)  

 

Egy kilenctagú család hét gyermekkel egy éjszakai izraeli légicsapásban halt meg – nyilatkozta Asraf al-Kudra, a gázai segélyszolgálat vezetője. Egy másik vasárnapi bombázásban tizenhatan vesztették életüket az övezet déli részén, Hán Juniszban. A legutóbbi áldozatokkal együtt ötszáz fölé emelkedett a palesztin halottak száma.

Izraeli oldalon eddig húszan haltak meg, tizennyolc katona és két civil.  Olvasható az MNO oldalán.

A NOL.hu éppen arról számol be, hogy: Találat ért egy gázai kórházat, legalább négyen meghaltak, több tucatnyian pedig megsebesültek. Mindeközben félezerre kúszott a halálos áldozatok száma a Gázai övezetben.

Egyelőre keveset tudni a támadás körülményeiről, a kórház igazgatója „nehéztüzérségi bombázásról" beszélt a the Guardiannek. „A betegek az ágyaikban fekve szereztek újabb sérüléseket" – nyilatkozta az igazgató a brit napilapnak, hozzátéve, hogy a kórház nem kapott semmilyen előzetes figyelmeztetést. „Ez bűncselekmény. Már a negyedik kórházat támadják meg" – tette hozzá az igazgató.

Az ENSZ BT New Yorkban vasárnap este (magyar idő szerint hétfőn hajnalban) rendkívüli ülésen szólította fel azonnali tűzszünetre a két felet. Ennek egyelőre semmi jele. A Hamász folyamatosan lövi rakétákkal Izraelt. Hétfő délelőtt megszólaltak a légvédelmi szirénák Asdód, Askelón, Szderót, Beér-Seva és Tel-Aviv felett. A Vaskupola hat rakétát fogott el eddig. Szadzsahíja – a Hamász-rakéták egyik fészke – ma is inzenzív izraeli támadás alatt áll. A negyedet a légierő bombázza, az IDF egységei pedig tűzharcot vívnak a palesztin szélsőségesekkel.

A Guardian brit lap szerint legalább tíz palesztin gyerek halt meg, amikor izraeli katonák palesztin fegyveresekkel folytattak utcai harcot hétfőn a Gázai övezetben. A BBC-nek nyilatkozó gázai orvos szerint a kórházba szállított sérültek között is sok a gyerek és a nő, de Izrael nem akarja szüneteltetni a hadműveletet.

A több mint egy hete tartó, Gáza övezetbeli izraeli-palesztin konfliktus ellen világszerte folynak. Mindhiába.

Ezért itt Magyarországon legalább imádkozzunk az élet-halál tusájában vérző Palesztináért!

*