Október 6.-a ugyanazt a balsorsot veti vissza, mint azokat a nemzeti tragédiákat, amik a nagyhatalmakkal szembeni bukásaink árulásaink sorában áll. Így volt ez akkor is, és tizedekkel később kommunista gyilkos Kádár hatalomátmentése során is.
A jelenség ismert. Október 6.-n a nemzeti kormányt végezték ki a forradalom bukása, az osztrákok árulása után. Október gyászos hónap. 23.-n Kádár árulása vetett végett a forradalomnak a szovjetek által.
Ismert a jellemtelenség, mely az árulót a nemzet elleni fellépésre ösztönzi. Kisiskolásként kötelező olvasmányainkban Jókai regényében a hős egri várvédőket árulta el a törököknek Hegedűs. Gyávaságból és haszonszerzési célzatból, pénzért.
És ma sincs ez másként. Van olyan Magyar, aki képes ezt újra megtenni a nép ellenében. És vannak akik még ez mellé állnak. Sőt, aki október 6.-n erre hívja fel a figyelmet, azt is képesek kikezdeni és a maguk hazug módján fasisztának titulálni.
Van azonban egy pártos mozgalom, aki képes kiállni és emlékeztetni a választókat arra, hogy a történelem ismétli önmagát.
Vecsésen Szabó Attila, a Mi Hazánk Mozgalom önkormányzati képviselője tartotta a megemlékező beszédet.
Tisztelt Emlékezők, Honfitársaim!
1849. október 6-án Aradon nem egyszerűen ítéletet hajtottak végre. Azon a gyászos reggelen a szabadságvágyat, a nemzeti önrendelkezést és a magyar nemzet jövőjét akarták megsemmisíteni a hóhérok. Tizenhárom hős életét oltotta ki a bosszúszomjas császári hatalom, ám amikor az aradi vértanúk áldozataira gondolunk, nem mehetünk el egy keserű, mindmáig sajgó történelmi igazság mellett: Magyarországot és a szabadság ügyét elárulták!
A magyar honvédsereg nem a harctéren bukott el a tisztes küzdelemben. Nem a császári haderő bizonyult legyőzhetetlennek. A szabadságharc bukását és az azt követő aradi mészárlást a hátbatámadás, a hitszegés és a nagyhatalmi cinizmus pecsételte meg.
Amikor Ferenc József belátta, hogy saját erejéből képtelen térde kényszeríteni a magyar nemzetet, nem a megbékélést kereste. Behívta az orosz cár, I. Miklós kétszázezres fojtogató túlerejét. Ez volt a legdiplomatikusabb, mégis legvéresebb árulás: egy uralkodó, aki saját birodalmának népe ellen idegen, elnyomó hadsereget uszított, feláldozva a keresztény szolidaritást az abszolutizmus oltárán.
De az árulásnak itt még nem volt vége! Ott volt a nyugati hatalmak fagyos közönye is. Az a szellemi és politikai Európa, amelyért a magyarok a vérüket ontották, amelynek értékeit és szabadságideáljait védték, hátat fordított nekünk. Megalkuvó módon, a kontinentális egyensúlyra hivatkozva csendben végig nézték, ahogy a cári csizma és a Habsburg megtorlás sárba tiporja a magyar alkotmányosságot. Pont úgy, mint napjainkban!
És végül a legfájóbb döfés: az ígéretek elárulása. Amikor Görgei Artúr Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt, a cári tisztikar és maga a cár is tisztes és méltányos bánásmódra tett ígéretet a foglyoknak. Rüdiger tábornok kezességet vállalt a magyar tisztek életéért. Ezt az ígéretet Ausztria és a cári udvar hideg számításból, egymás között lepaktálva söpörte le az asztalról, kiszolgáltatva hőseinket Haynau esztelen, véres bosszújának.
Tisztelt Egybegyűltek!
Az aradi 13 - és a velük aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos miniszterelnök - pontosan tudták, hogy a túlerő és az árulás hálójából nincs menekvés. Mégis, a bitófa és a golyók elé is emelt fővel, tiszta lelkiismerettel álltak. Mert míg a hóhérok és az árulók neve a történelemben egybeforr a gyávasággal és a becstelenséggel, addig az aradi vértanúk neve, a hűség és a hazaszeretet örök szimbólumává vált!
Ők nem csak az életüket adták a hazáért, hanem egy örök leckét is hagytak ránk: Arad arra tanít minket, hogy a szabadság nem magától értetődő adomány. Arra figyelmeztet, hogy a nemzet sorsát soha nem bízhatjuk idegen hatalmak jóindulatára, és hogy a legnehezebb időkben is csak a saját erőnkre, az összefogásunkra és a hazánk iránti megingathatatlan hűségre támaszkodhatunk!
Hajtsunk fejet a hősök előtt és őrizzük meg szívünkben az intő szót: Magyarország szabadsága a mi felelősségünk!
Járjunk nyitott szemmel! Legyünk éberek, mert az árulás jelen van napjainkban is. Jelen van országosan és jelen van helyi szinten is!
MEGVETÉS AZ ÁRULÓKRA, DE DICSŐSÉG AZ ARADI VÉRTANÚKNAK!
NYUGODJANAK BÉKÉBEN, MERT NEMZETÜNK SZOLGÁLATÁBAN MEGHALNI LEHET, DE ELFÁRADNI SOHA!
Igaz és tiszta beszéd. Ezt kezdte ki a mai kormánypárt néhány magát érintettnek érzett bérence. A maguk árulását védve, leplezve a másik, a nemzeti oldal pocskondiázásával. Magyar a magyar ellen.
És van olyan Magyar akár Péter, aki ma is képes az árulásra.
Toroczkai László:
Soha nem fogom elárulni a hazámat, és soha nem állok össze olyanokkal, akik kiszolgáltatnák, adósrabszolgaságba taszítanák a magyarságot.
Ezzel szemben Magyar Péter pontról pontra hajtja végre a 136 oldalas brüsszeli dokumentumot, és ezzel a társadalom alapjait veri szét.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése