Azért me’ cigányok vagyunk

 

 

 

Kora-este sógornőm telefonált, hogy nem tudnék-e átugorni, mert az öcskös nincs jól és a gyerekekre kéne figyelni, mert nekik az ügyeletre kell majd menniük.

Természetesen átugortam. Kiderült, hogy a tesónak gyökérkezelése volt és most bedurrant a foga, de annyira, hogy a fájdalomtól már rosszul volt.  A Cataflam nem használt. Később a Flector sem sokat ért.

Közben hívták az orvost, de mivel már túl voltak a rendelési időn és más pedig nem fogadta, mert már késő volt, ezért az ügyeletet tanácsolták.

Hívták a Szentkirályit, ahol közölték, hogy fél kilenc előtt nem kezdik, ezért nem is mentünk előbb. Addig pedig egy Aflamin nyújthat némi áthidaló segítséget.

A kapun belépve a portaszolgálat előtt már álltak, ami után mi érdeklődtünk, hogy hol kell jelentkezni. 

-          - Ott van papír, töltsék ki és aztán az első ajtónál jobbra – mondta az ember.

Úgy is volt. Aztán az elmondottak szerint az első ajtót keresve, egy váróhoz jutottunk, ahol vagy tizenöten már várakoztak. Vegyes kép fogadott. Volt, aki egyedül, mások ketten, gondolom kísérővel, ahogy mi is.  A gyerektől az idősebb felnőttekig szinte minden generáció képviseltette magát.  Bőrszínben is színes volt a várólista. Kínait nem láttam.  Volt viszont egy akár Mexikónak is titulálható csinos feketehajú csinos lány, egy vékony csöves farmerben levő arab kinézetű sráccal, az ajkára letolt maszkban ült és várakozott.  Vele szemben egy jó kötésű cigány srác egy azonos származású vézna lánnyal, aki inkább már túl volt a lányos korszakán. Ők is a telefonjukat nyomkodták szájmaszkban. Mások közt egy idős szintén cigány férfi ült a padon a váróterem ajtajánál, kissé mellette pedig egy nő és egy fiatalabb hölgy egymás mellett.  Láthatóan együtt voltak ők ketten, míg a férfi egyedül. Neki nem volt a kezében mobil, csak ült és várt. Nem láttam nála azt a kitöltött papírt, amire a portás felhívta figyelmünket, miszerint azzal várakozzunk.

Egyszer csak nyílt az ajtó és név szerint szólítottak valakit, aki előlépett és bement.

Ebből gondoltam, hogy itt valószínűleg időnként kijön a nővér és beszedi az általunk jelentkezési lapokat a szükséges iratokkal.   Ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenki felnézett egy pillanatra. Találkozott a tekintetünk. 

Ekkor az elméletem mentén gondolván rákérdeztem: „Elnézést, de a papírokat időnként beszedik, és úgy hívják be az embereket?”

-           - Igen, kijön a nővér, beszedi aztán szolit.   

Megköszöntem, és tovább vártunk, gondolván, hogy itt leszünk vagy éjfélig.

 

 21:10 körül egyszer csak azt hallani az idős portástól, hogy fennhangon rászól valakire, hogy „vegye fel a maszkját”, majd azt, hogy „menjen ki”.   Egyre jöttek az emberek, miközben az épület más részein a takarítószemélyzet dolgozott.  Mindenkin arcvédő volt.  A bejárat előtt is kint volt több figyelmeztetés a maszk viselésére. De amúgy is köztudott, hogy az idei járványügyi helyzet ezen szakaszában a távolságtartás és az orr, meg a száj eltakarása kötelező nem csak a hivatalokban a rendelőkben, hanem a közintézményekben is. Sőt a kórházakban sem véletlenül van látogatási tilalom. A portás is maszkban kommunikált.

Felszólítására azonnal jött a válasz több hangszínen és formátumban.  „Jól van, mit kajabál?”   „Nem tudtuk."  "Nem lehet normálisan szólni.”

-          - Tudták maguk jól! Ki is van írva, és mindenki viseli.

-          - Ne kiabáljon velünk! Csak azért me’ cigányok vagyunk!?!    

Na, normális embert ilyenkor önti el a szar.  Eddig ugyanis csak a hangoskodás és a több ember egymás szavába vágása volt az, ami oda vonzotta a figyelmet.  De a bűvös szó kapcsán, mely szerint „azért me’ cigányok vagyunk” más sokak zsebében nyíló bicskákat vizionál.  Mert a lényeg ebben az önmaguk privilégiumának tartott rasszista visszaélés az, ami leginkább provokálja a dolgozó embert.

Ennek a csetepaténak a lezajlása után láthattuk csak meg, hogy egy középkorú pocakos, sánta cigány ember négy kísérővel jött, ami amúgy sem teljesen szokványos, és másutt nem is járja, hogy az orvosi rendelőbe így menjenek be többedmagukkal egy ellátásra szorulóval.

 

 Ócsán még egymagában sem engedik be az orvosra szorulókat, legyen az beteg, vagy gyógyszerért sort álló.  35 fok melegben, szeles időben, esőverte napokon és az őszi hidegben fázósan ugyanúgy csendben és fájdalmukban fásultan, vagy magukba merülten.  Egy sem vitatja a szabályokat, senki nem kötözködik, vagy szól azért, hogy miért kell a közterületen az orvosra várni, hogy miért nem engedik be, ha már amúgy is kötelezőn viseli a szájmaszkot.

Itt azonban négy kísérővel, az előírásokat messze figyelmen kívül hagyva és áthágva, a kötelező maszk nélkül csoportosan jöttek egy foghúzásra.  „Mer’ cigányok vagyunk” felkiáltással.

Kit érdekel, ha nem hívjátok fel rá és magatokra is a fegyelmet!

Miért hiszi bárki, hogy egy középkorú emberhez ebben a járványos időben, de amúgy is, négy kísérő szükségeltetik az éjszakai ügyelet igénybevételéhez?  Ebből egy „beteg” és négy telefont nyomkodó arcátlan fajankó. Mi szükség erre, és a provokatív belépő viselkedésre, meg a magukra figyelemkeltő „cigányok vagyunk” szószolásra?

Igen baszd meg. És úgy is viselkedtek, nem pedig úgy, ahogy azok a tisztességes társaitok, akik akár milyen faji származásúak vagy egymaguk, vagy a párjuk egyetlen kísérőjeként csendben és normálisan, emberhez méltóan arctakaró maszkot viselve várják az orvosi ellátást. 

Ezek ötűk, azonban nem. Itt az egy fogfájóshoz kell legalább három-négy hőbörgő, akik csak azért is megmutatják, hogy ők cigányok. Ők különbek, rájuk nem vonatkozik a normalitás.  Ők elmennek az ajtói és azon túl is maszk meg minden nélkül, mert ők, ahogy maguk is hangoztatják:  cigányok.

Igen, azok vagytok.  És direkt azért nem veszitek fel a kötelezőt, csak a modortalanságot mert, ahogy mondtátok, „cigányok” vagytok. Direkt így és ezzel visszaélve provokáltok. Legyen az adott esetben egy nyugdíjas portás, orvosi intézmény, vagy csak a társadalmi együttélés követelményrendszere, nektek tök mindegy, mert egyre megy: „me’ mi cigányok vagyunk”.  Igen így az általatok használt többesben. Úgy ahogy egy ember mellé négyen kelletek és így már öten áltok szemben az ártatlan portással, aki csak a követelményrendszert próbálja betartatni. Azért, mert nincs egy kádárista rendőrpár, vagy egy korabeli csendőr, aki helyre tenné ezeket a provokátorokat.  

Mert ezek ölik ki az idős portást, a munkavállalót és a normalitást. Mert ezek a kedvezményezett cigányok azok, akik származási alapon, vagyis erre hivatkozva azt tesznek, amit akarnak, mert merjen is nekik valaki szólni, abból máris rasszista, kisebbségellenes, cigánygyűlölő, náci, majd homofób és minden más lesz, csak tisztességes nem, holott éppen az a cigány szította fel saját faji nézetei és hitvallása alapján a hangulatot, aki most a másikra kiállt. 

*

Gyöngyöspatától a Deák térig - Demokrata és az etnikum ( - halálos ítélet nélküli, hétköznapi kivégzés)

Szombat hajnalban megöltek egy 16 és egy 21 éves fiút a fővárosi Deák téren. A két társaság összeszólalkozásából keletkezett vita akár hagyományos kocsmai verekedésként is záródhatott volna, ha a későbbi gyilkos nem vitte volna magával 18. születésnapja ünneplésére vastag pengéjű kését. 

Megmutatjuk a Deák-téri gyilkost és bandáját - elemi.hu

A szórakozóhelyen kezdődő kötekedés – ahogy kocsmai nézeteltéréseknél szokásos – az utcán élesedett tovább, egészen addig, amíg a vérszomjassá dühödött elkövető fegyverével meg nem lepte védtelen ellenfeleit. Mindkét áldozatát pusztító magabiztossággal végezte ki, a mentők hiába érkeztek gyorsan, esélyét sem látták az újraélesztésnek. De másokra is lecsapott gyilkos indulata: az idősebbik áldozat öccse például combszúrás miatt szorult kezelésre. A vérengzésnek a szirénázó rendőrautók érkezése vetett véget, az áldozatokat gengszterfilmbe illően az úttesten hagyták, a környéken lakók szerint az aszfalt még dél körül is tele volt vérfoltokkal. Bár a hivatalos híradásokból kimaradt, hogy a tettes cigány, a kivégzés módja, egyáltalán, hogy valaki késsel menjen szórakozni, roma elkövetőre utalt. Az idősebbekben felvillant a veszprémi kézilabdás, Marian Cozma tizenegy évvel ezelőtti legyilkolása is, akit szintén egy társaságok közötti szórakozóhelyi vita után, szintén az utcára kilépve, szintén késsel szintén cigány elkövetők leptek meg, és a mostani esethez hasonlóan társait is megvágták. A tettesek akkor is és most is biztosra mentek: Cozmával két késszúrás végzett, és a mostani esetben is tovább szurkálták, ütötték-verték földön fekvő áldozataikat.

Bár az eset nyomán a Mi Hazánk Mozgalom tüntetést szervez az Országos Roma Önkormányzat épülete elé, az esetet nyilván túlzás a cigányság elleni általános hangulatkeltésre használni, ugyanakkor a gettókultúra felemelésének a veszélyére hívja fel a figyelmet. Sajnálatos történelmi-szociális okok miatt a cigányság számottevő hányada része ennek a gettókultúrának, amelynek borzalmas mélységeibe kívülállók eddig legfeljebb díjnyertes brazil filmekben (Isten városa, Elit halálosztók) láthattak bele. Ahol a fiatalok a felemelkedés útjának a bűnözést és a fegyverhasználatot tekintik, ahol egyenlőségjelet tesznek empátia és gyengeség közé, ahol a megbecsülést az ököljog biztosítja.

Szemtanúk állítják, a mostani gyilkos már a szórakozóhelyen is mutogatta kését, élvezte az így kiváltott hatást, a fegyverrel megszerezhető hatalmat, kortársai elismerését. A történtektől letaglózva Ábrahám Róbert roma vlogger Facebook-üzenetében arra figyelmeztet: az efféle bűnözők közösségi oldalukon gyakran jelentetik meg foglalkozásként a pénzbehajtó vagy a strici „tevékenységet”, ami egyrészt sötét vicc, másrészt az erőszak kultúrájának dicsőítése. Ahogy az is, hogy szegregált környezetükben senki nem marasztalja el őket, amikor például gyermekként gyakorolják a késes harci mozdulatokat.

Nyolc évvel ezelőtt nagy botrányt kavart Pesty László Fekete Dobozának egyik filmje, amelyben e szegregált viszonyokat elemezve, roma megszólalók szájából az is elhangzott: a cigányság körében elismeréssel tekintenek a bűnözői életformára, tisztelik a börtönt megjártakat. A film vetítését érdekvédők olyan erőteljes tiltakozása követte, hogy a tervezett ismétléseket az MTVA levette a műsorról, és az interneten is hozzáférhetetlenné tette. A támadást Horváth Aladár így magyarázta: „arról valóban kell beszélni, hogy van gettón belüli bűnözés, de ezt nem lehet etnikai kérdésként kezelni, ugyanis a jelenség abból fakad, hogy valaki gettóban él, és nem abból, hogy cigány.”

 

Sajnálatos módon épp az érdek- és jogvédők lázas tevékenységének eredményeként a cigányság elmaradottabb része szinte bátorítást kap arra, hogy mércéjévé tegye a gettókultúrát. Friss példa erre a lapunkban többször részletezett gyöngyöspatai eset, ahol szegregációs oktatás jogcímén milliós kártérítést ítélt meg a bíróság olyanoknak, akik jellemzően nem is látogatták az iskolát. Nem mellékesen épp miattuk vált a képzés szegregálttá, hiszen a többiek terrorizálásával, a tanárok megfélemlítésével, az órák menetének felborításával a renitensek elüldözték a gettókultúrától félő nem cigány és cigány gyerekeket. Ahogy bizonyos állami szervek felelősségét boncolgatja az is, hogy miként mászkálhattak egyáltalán a városban, sőt mulatozhattak szórakozóhelyen a gyilkos roma csoport tagjai, akiknek egyébként korábbi rendőrségi ügyeik miatt javító-nevelő intézeti felügyelet alatt kellett volna állniuk.

    

– Reméljük, hogy örökre rácsok mögött marad a gyilkos. Gergő nagyon jó gyerek volt, imádta a testvéreit. Imádta a focit, nagy szurkoló volt, nemrég érettségizett le, szerette a csinos barátnőjét, előtte állt az élet – mesélték róla az ismerősök.

A jogvédőknek annyiban igazuk van: a cigány bűnözők gaztetteit nem szabad általánosítani az egész cigányságra. Amennyiben azonban a jogvédők emberi jogi kérdésként, bocsánatos bűnként kezdik kezelni a devianciát, azzal bátorítják a gettókultúrát, az ököljog térnyerését, a társadalom szétverését. Ezzel pedig azokban a nehéz sorsú cigány gyerekekben fojtják el a felzárkózás, az értékes élet iránti érdeklődést, akikben csírájában már éledezett a vágy egy jobb élet, egy harmonikus világ iránt.

*