Október 23.-a másként

1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába. 

Ezt az emléknapot sokáig tiltották a kommunisták, akik a Kádár nevével jelzett szocializmusban is a hatalomban voltak. Ugyancsak ez volt az 1848-49 szabadságharca emlékező március 15.-vel is. Hivatalosan nem volt szabad megünnepelni. Az akkori hatalom félt. Az utcákat titkosrendőrök lepték el, a rendőrségen és a katonaságnál összetartás volt, ami szabadságmegvonással, készültséggel járt. 

Az iskolai, tanagyagi emlékezéseket aztán engedélyezték, de a nyílt utcai megemlékezéseknek nem lehetett helyt adni. Sokáig így volt ez március 15.-vel, míg október 23-t egyenesen ellenforradalomnak tartották a szocialista értelmezés szerint.

Azután, hogy a szocialista Pozsgai Imre elsőnek merte nem ellenforradalomként, hanem belső forradalomként értelmezni, és kifejezni az 56-s eseményeket, kezdett felpuhulni a diktatórikus szemlélet. 

Pozsgai nyomán a kétkulacsos Csintalan Sándor, a jobb kiállású Szűrős Mátyás és mások is kezdték elfogadni, vagy belátni a szocialista diktatúra szövevényének káros hatásait.

Aztán, amikor 1989-ben az általuk meggyilkolt szocialista Nagy Imre újratemetését (Rajk Imre jelképes koporsójának említését)  követően ránk tőrt a rendszerváltás, akkor kezdett csak igazán rezegni a léc, majd kivirágozni a demokrácia.  

 

Mondhatni az egész világ a kommunizmussal szakító Magyarországra figyelt akkor.

 1989. október 23-án délben lett Magyarország köztársaság, 40 év után elhagyva a korábbi népköztársaság megnevezést. A harmadik köztársaságot a Parlament erkélyén Szűrös Mátyás kiálthatta ki több tízezer ember előtt. Azon az erkélyen beszélt, ahonnan 1956-ban Nagy Imre szólt az összegyűlt tömeghez.

Aztán az egykoron a diktátor mellett álló párttagok, sorra égették el a pártkönyvüket, tüntették el a hivatalos és a levéltári anyagaikat. 

Majd ezek-után mint valami ártatlanok, vagy éppen áldozatok, jelentek meg, jelentkeztek be újra a közéletbe.  

Sok ilyen szemét alakja van még jelen a múltnak.

Egyik jeles képviselője ennek a mocsoknak aki ma még mindig a közéletben és közszereplésekben aktív, nem más, mint a korábbi Központi Bizottsági tag, Lendvai Ildikó elvtársnő. Ő abból a Kádári szocialista korból szerezte megélhetését, jóllétét, ismertségét, elkötelezettségét a szocialista eszmeiség mentén, mint ahogy a szovjet elnyomás adta lehetőségek haszonélvezőjeként ezt az elnyomó oldalán megszolgálta. Lendvai nem volt egyedül. 

Ezek az alantas személyek mind az akkori elnyomó rendszer, a kádári-diktatúra kiszolgálói voltak, hogy a jelenleg politizáló kommunista unokákról ne is beszéljünk.  

Lendvai Ildikót azonban nem szabad szó nélkül hagyni. Kádár politikai vezetése (a szovjet rezsim uralma) alatt az akkori szocialista párt az MSZMP elnökségi tagjaként aktív kiszolgálója, pártfunkcionáriusa volt  a diktatúrának. Más korábbi párttársaival maga is cenzori feladatokat látott el, és a sajtó- a szólásszabadság egyik meghatározó alakjaként, diktátoraként fejtette ki álságos, elnyomó politikai szerepét.

Nekem, és mindenkinek, aki megélte a kommunista diktatúrát, egyértelmű: Lendvai Ildikó a pártállam cenzora volt, pártközponti és kiadóigazgatói minőségében is. Lendvai Ildikó a meggyőződés nélküli karrieristák megtestesítője. A késő Kádár-kor magát szakértőnek, értelmiséginek látó aparátcsikja, aki karrierépítése érdekében vállalt szerepet a pártállam vezetésében. Élvezte az összes ezzel járó privilégiumot.  Így a nyugdíja sem hétköznapi. Nem is egy munkás átlagán él. Azon messze túl a jólétben. A mi pénzünkön. A bőrünkön érezhetjük.

A rendszerváltást követően, azonban nem került a politika szemétdombjára, hanem az egészet túlélve, kaméleon módjára átformálódott. Ma is az egykori kommunisták lapjának, a rendszerváltást túlélő Népszavának az egyik rendszeresen publikáló tollforgatója. De szívesen hívják és hallgatják meg eléggé el nem ítélhető és hátborzongató mód) az ATV-ben is.  

A Fidesz legutóbbi kormányra kerülése előtt, a szocialista Gyurcsány, majd Bajnai adta kormánya idején még a közszolgálati tévében is rendszeres vendég volt akár a gyilkos elítélt (bűnöző) Gyárfás adta (Nap tv) Nap-kelte, vagy Nap-nyugta adásaiban.  

Mindez jól illusztrálja, hogy a puha rendszerváltás, a számonkérés elmaradása a volt kommunista erők és az ezt követő szocialista formáció miként szivárog vissza és teszi tönkre azt a véráldozatokkal járó forradalmat, amit október 23.-val emlékezünk. 

Gyurcsány Ferenc Lendvaihoz hasonlatosan szintén a KISZ-ben kezdte, majd pártvonalon került a kormányba, és a Parlamentbe, ahogy Lendvai Ildikó esetében is szocialista delegáltként listán. 

Mindez jól illusztrálja, hogy a rendszerváltás mennyire puha és elsilányodott volt.  

Aztán amikor a hatalomra kerülő  Gyurcsány kormányával szemben kezdett tüntetni a nép Ő maga is úgy járt el, ahogy azt a családból (Dobrev) merítve történelmileg elsajátította, vagy éppenséggel magáévá tette. 2006-ban bizony a tömegbe lövetett, és lovasrohammal kardlapoztatta a megemlékezőket.  

 Gyurcsány ugyan hárít, de 2006-ban ő maga is elismerte, utasításokat adott a rendőrségnek. Gyurcsány ennek okán soha nem került bíróság elé, csupán a rendőrfőnöke, a vasprefektusként elhíresült Gergényi Péter Budapest rendőrfőkapitányként és Bene László országos rendőrkapitányként került a vádlottak padjára. Továbbá  Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) akkori vezetője, és tucatnyi másik rendőrtiszt.

  Gergényi Péter az egyik felelőse annak, hogy 2006 őszén a Gyurcsány Ferenc erőszakkal szétverette az ellene békésen tüntető tömeget. 

A szocialista kormány ügyészsége felfüggesztett szabadságvesztés vagy enyhébb szankció kiszabását indítványozta. 

Az ártatlanul megvert emlékezők is sokkal súlyosabb büntetéseket kaptak a koncepciós eljárások során, mint a bűnösök.

Aztán ahogy a kommunista vérbírókat nem büntették meg a rendszerváltás után, úgy ezeket a mocskokat sem ítélte el a hatalmukat átmentett bírói kar.  

A kommunista diktatúra jogállami bírósági díszletek között működött, a 30-as évek nagy moszkvai pereihez hasonló koncepciós eljárásokhoz ...   

Gyurcsány ezeket igézte vissza

Gyurcsány tette elévült, Gergényiék jelképes büntetést kaptak. Gyárfást ugyan bűnösnek találták, de ahogy látszik nem a börtönben fogja végezni. Lendvai Ildikó meg továbbra is osztja az észt. 

Dobrev és Gyurcsány, nem is olyan rég, még baráti kapcsolatokat ápolt Putyinnal, és amikor már nem volt miniszterelnök, még mindig magánjelleggel vacsorázgatott Moszkvában Putyinnal. Úgy vélik, Ljudmilla Putyina részvétele a vacsorán összefügghet azzal, hogy személyes ismeretség fűzi a bolgár születésű Dobrev Klárához, akinek névadója az a bolgár Dobrev Petar akit Apró Piroskával kötött házassága nyomán szüleiként tisztel. 

Ma amikor hazánkat támadják Putyin és Oroszország nyomán, akkor, Gyurcsány és Dobrev esetében elfogadott a szovjet-orosz kötődés és a most elutasított elnökkel való bratyizás. 

Gyurcsány rámutatott: 2002 után partneri kapcsolat alakult ki Oroszországgal - amiben jelentős szerepe volt Medgyessy Péternek és Vlagyimir Putyinnak is -, továbbá Kínával. Ez a szocialista-liberális kormányok olyan teljesítménye, amely az ország érdekeit szolgálja, s amelyre építeni lehet. "Ténykérdés, hogy ma a világ Európán kívüli három hatalmi központja az Egyesült Államok, Oroszország és Kína. Magyarország számára a szövetséges és barát az Egyesült Államok, de Oroszországgal és Kínával is szoros partneri kapcsolatot kell kiépíteni, akkor is, ha nem mindenben értünk egyet velük, mert ez Magyarország érdeke" - vélekedett a volt miniszterelnök.

Putyin–Gyurcsány-találkozóból 2006 és 2007 között egyébként három is volt, és „ezek után kezdődött el a Mol kijátszása az oroszoknak”. Aztán, mint ismert a Malév is érdekes mód orosz kézre került, aminek után a nemzeti légitársaságunk lett oda.  

Dobrev Klára baráti kapcsolatot ápolt Vlagyimir Putyinnal, és még a kormányfő bukása után fél évvel is együtt vacsoráztak Moszkvában az orosz elnökkel. A dollárbaloldal vezetője miniszterelnökként az orosz gazdasági érdekek maximális kiszolgálójának bizonyult, és a 2006-os választási kampány során még családi ebédre is vendégül látta az Apró-villában a Kreml első emberét. Gyurcsány Ferenc ennek ellenére manapság már diktátornak nevezi Vlagyimir Putyint.

Dobrev Klára az Eu-ban székel, miközben Gyurcsány Ferenc párjaként őrzik a szocialista diktatúrák emlékeit.   

Szóval ha ezek, vagy pártképződményeik október 23-n hazáról, szabadságról függetlenségről beszélnek, kifordul a gyomrom és ha tehetnék szembeköpném őket a mögöttes támogatókkal a párttagsággal együtt. 

 

*

Hangulatváltás - remény

 Úgy tűnik Bukodi kisvárosi hangulatának vége. 

Ez nem csak a polgármesterváltásra értett városi kommunikációban, hanem a távozó polgármester hírcsatornáin is érezhető.

Bukodi által kezelt közösségi oldal megszűnt elérhetővé válni, ami arra utal, hogy a választásokon elbukott polgármester csomagol és kapuzárásra készül. 

Ócsa - kisvárosi hangulat nevezetű Facebook oldalt  a város "hivatalos" közösségi csatornájaként tartotta nyilván a bejegyző. Ezt számolta fel most akkor, amikor ezt elérhetetlenné tette.

Így már csak a neve alatt futtatott polgármester címszóval jegyzett közösségi profilján ad némi hírt. 

A hangulatváltás abban is érezhető, hogy Ócsa más közösségi profilján - egymástól függetlenül - egyre másra szólítják meg az újonnan választott polgármestert, Paul Tamást és tesznek fel neki kérdéseket, tárnak fel aktuális problémákat és várnak választ, megoldást.

Már nem Bukodi siratása, nem a bukott polgármester sajnálata tölti ki az adott közösségi oldalak jó részét, és már (talán) nem akarják lelövetni a törvényesen & szabadon (demokratikusan) választott új polgármestert. Sőt az árulót kiáltozó is belenyugodva a többségi akarat döntésébe, elnémulni látszik.  

Mindebből az jön le, hogy Ócsa népe már nem foglalkozik Bukodi kínlódásával, és elengedte a 14 éve regnáló, de megoldással nem szolgáló, jelenleg még hivatalban levő polgármestert. 

Így van ez a sorozatos áramkimaradásokkal, aminek háttérvizsgálatával, kivizsgálásával és az feltártak tájékoztatásával, netán a megoldástervezettel adós maradt.

Ugyancsak visszatérő probléma a rendezetlen utcák, a helyi közutak állapota, a járdázatlanság, a Széchenyi felújítását követő garanciális javítások silánysága, a beomló árkolások és vízelvezetés kiépítése, amiért nagyon sok pénzt fizetett a város. 

Újfent előkerült az iskola előtti útszakaszon zavartalanul áthaladó nehézgépjárművekkel kapcsolatos forgalomkorlátozás igénye, a tanulók biztonsága, hiszen számos szülő nem érzi megnyugtatónak az általános iskola előtti útszakaszon zajló forgalom sűrűségét, nagyságát.  Mindezzel, mint egyfajta elvárással jönnek elő a közösségi profilokon az itt élők.

Aztán a helyi állattartás és a kóbor állatok is borzolják a városlakók kedélyét, amiben szintén az új polgármester, Paul Tamás segítségét kérik/várják.

Igaz, az új városvezetés még nem állhatott munkába, de az egyéni-, lakossági bejegyzésekből levonható, hogy erre jelentős az igény.

Bukodi polgármestersége utolsó heteiben láthatóan nem kíván az elmaradt dolgaival foglalkozni és nem érdekli a lakossági panaszok sora sem.  Az eltüntetett közösségi oldala és a meghagyott polgármesteri profilja már láthatóan nem a városlakók érdekeit szolgálja. 

Hosszú és nehéz a választások óta eltelt és a beiktatásik hagyott idő. Ez legalább annyira káros és kártékony a városra tekintve, mint amilyen a Fidesz adta polgármesteri ténykedés volt.  

A város életét borzoló problémák tagadhatatlanul adottak és megoldatlanok.  Az itt élők jól tudják, hogy a régi polgármestertől ennek megoldása az elmúlt 14 év ismertében és a hátralevő szolgálati idejében sem várható el.  Ezért is fordulnak reménykeltően az új városvezető felé.

És lássunk csodát, mert Paul Tamás jelen van, ott van a közösségben, ahol a megkeresések megfogalmazódnak és válaszol.  De nem lekezelően, nem hányavetin, hanem előrevetítően, a felvetéssel foglalkozva. 

Bukodi egyetlen egy ilyen közösségi fórumon nem szerepelt, azokon nem vett részt, így nem élt együtt a városlakókkal és nem is foglalkozott az itteni/ottani felvetésekkel. 

Sőt, Bukodi még a városinak nevezett közösségi oldaláról is kitiltotta azokat a problémafelvetőket, akik számára kellemetlen kérdéseket tettek fel. Így volt és van ez a nevével közszereplőként jegyzett polgármesteri felületen is, amit így szintén csak korlátozottan lehet elérni.   Mintha azt is csupán a saját törzsközönségének, a neki lájkolóknak tartaná, tartotta volna fenn. 

Bukodi itt jelent meg, szólalt fel az utóbbi időben, akkor, amikor önmagát próbálta dicsőíteni, de itt jelenítette meg a családi eseményeit, a jegyzővel és a vele dolgozó feleségével közös élményeit is. 

Mindez egy olyan vegyes és nem igazán a városhoz köthető polgármesteri képet alkotott (főleg magáról) az oldalt kezelő, ami felér egy bulvár propagandával. 

Az utóbbi napok történései és a közösségi oldalakon megjelenő felvetések azt mutatják, hogy Ócsa eddigi letargikus hangulata változóban van.  Egyre többen vágynak az új polgári vezetésre, Paul Tamás és a mögöttes képviselők eskütételére, a beiktatásra. 

Ócsa várja a változást. A hangulat átalakulóban, Az emberek reménnyel telten várakozó álláspontot képviselnek, másrészt inkább felszabadultan egyre bátrabban nyílnak meg, vállalják fel önmagukat az eddig elhallgatott kilátástalan problémákat tárnak fel a közösségi oldalakon. Ez egyben reményt, másrészt kihívást jelent. 

A hangulat változóban, a közösségi hozzáállás átalakulóban.

*

Negyven önkormányzat jelentkezett a börtön-projektre - telket és segítséget ajánlva ( - reménytelenség)

Idén januárban szavazást írt ki Ózd jobbikos polgármestere, Janiczak Dávid arról, hogy épüljön-e a város határában egy 500 férőhelyes börtön. Március végéig pályázhattak az önkormányzatok a büntetés-végrehajtásnál, aki nyer, 250 helyi embernek tud munkalehetőséget adni; - számolt be az Index.

 

A kormány célja a börtönök – Európai Unió által is szóvá tett – zsúfoltságának csökkentése – közölte a rendészeti államtitkár, aki felidézte: a kormány január közepén elfogadta a Belügyminisztérium és a büntetés-végrehajtás tervét, amelynek értelmében 2019-ig a jelenlegi 140 százalékról 100 százalékra szorítják vissza a börtönök átlagtelítettségét.

 

A nap híre szerint negyven önkormányzat ajánlkozott és kínált fel telket egy új börtön építésére, derült ki a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán (BVOP) tájékoztatójából, amit az MTI osztott meg. 

 

   A BVOP közleményében azt írták, hogy a március 31-ei határidőig negyven pályamű érkezett, és már tart a pályázati anyagok szakmai értékelése. Eredményhirdetés pedig májusban várható.

A Belügyminisztérium pályázati felhívásban keresett a dél-dunántúli, a dél-alföldi, az észak-alföldi, az észak-magyarországi, valamint a közép-magyarországi régióban új börtön építésére alkalmas területet. A tárca felhívása szerint az 500 fogvatartottat befogadó büntetés-végrehajtási intézetekben foglalkoztatott 250 ember legalább 25 százaléka felsőfokú végzettségű lesz. A börtönöket 2017-ben kezdik építeni, és 2018-ban vagy 2019-ben kezdhetik meg működésüket.

 

A híradás nem említi Ócsát, bár helyi körökben ismert, hogy városunk is szóba került. A leállított szociális program, a meghiúsult devizatelepi folytatás, a helyi munkanélküliség, az elmaradt beruházások mind azt sugallják, hogy a városnak szüksége lenne egy hasznot hozó beruházásra.

 

Alsópakony téréségében a korábban átsorolt terület alkalmas lehet a majdani börtön számára. A jelenlegi szociális bérlakások pedig akár a börtönőrök otthonává is válhatna. Ez persze elég egyedi elgondolás, de végül nem lehetetlen. Egyedüli visszaütője, hogy ezzel az egész devizamentő projekt szimbólumát adnák fel. Ez pedig erősen politikai töltetű.

 

Alsópakony területe amúgy kedvező lenne a börtön létesítésére mind elhelyezkedésben, megközzétehetőségben és majd közlekedésileg is.

 

A mai állapotokban a Fidesz nem engedhet meg magának egy beismerő vallomással felérő elképzelésmódosítást, vagy változást, amiben ismételt fordulatváltás állna be.

 

Az internetadó, a megyei útdíj, és sok ismert fiaskó mentén a lassan feledésbe merülő telep újraértelmezése ismét nagy port verne fel. Ezért többen is úgy vélik, hogy Ócsa inkább felejtős, mintsem kiemelt cél lenne.

 

A városmagban élők számára a börtön telepítése munkát és megélhetést jelentene, miközben javítana az elmaradt helyi közlekedésen. Alsópakony és Ócsa közúti közlekedése javulhatna, a hiányzó (a BM szerződésben vállalt) kerékpárút kiépülhetne, és a város is fejlődne.

 

Kérdés, hogy mindezen előnyökért beáldozható-e a pártpolitika és a kormánypárt amúgy is megtépázott nimbusza?

 

Ebben a helyzetben Ócsa hatékony vezetése képes-e megtalálni önmagát, valamint az itt élőknek megfelelő megoldást? Az itt élőket erről senki nem kérdezi.

 

*

Se múltat, se jövendőt - van-e jobb választásunk ( - fent és lent)

"Megbűnhődte már e nép a' múltat 's jövendőt!" - nem akarok úgy tenni, mintha egyáltalán nem érteném, hogy mit jelent ez a sor a himnuszunkban, de néha komoly kételyeim vannak. Egyrészt mert az is kérdéses, hogy valóban megbűnhődtük-e a múltat. Jó, lehet, hogy azt igen, mert néha kifejezetten úgy tűnik, mintha Magyarország büntiben lenne. De a jövendőt, kérem? Hát hogy lehetett ennyire biztos a dolgában Ferenc? Mármint Kölcsey. Annyira göröngyösnek tűnt az út 1823-ban a visszapillantóba nézve, hogy úgy gondolta, bármit csinálunk is a jövőben, az legföljebb idegenrendészeti kérdés lehet?

Pedig mennyi minden történt azóta. Trianon plusz ultra. Világ- és rezsiháborúk, véres diktatúrák és elmúltnyolcévek követték egymást ebben a 191 esztendőben.

A 19. században még akadtak kreatív válaszok is arra a kérdésre, vajh’ miért tép minket az a fránya balsors oly rég’... turáni átok stb.

Vezetőink nagy része manapság inkább az egyszerűségre törekszik, amikor a balsors forrását keresi: mások tehetnek róla. És ez egy roppant népszerű válasz, mert könnyű benne hinni. Nagymagyarország-matricás Suzukik tulajdonosainak százai-ezerei gondolkodnak így, de a jelek szerint Magyarország kormányának az a hivatalos álláspontja – legyen szó Trianonról vagy párszázezer honfitársunk meggyilkolásáról –, hogy mi kisangyalként szenvedtük el, ahogy megerőszakol minket a történelem. Épp itt az ideje hát a bosszúnak, most elkapjuk a kis ribancot.

Ezek után jobb érzéssel lehet hozzáfogni az új rendszer felépítéséhez. Nem tudom, hogy kormánykörökben mennyire menő Orwellt olvasni, de valaki vagy átlapozta az 1984-et, vagy mázlijuk volt és ráhibáztak... igen, aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is. 

Olybá tűnhet, hogy ez a rendszer éppen most bontogatja csak turulszárnyait, mégis, mennél elvetemültebb a hülyeség, amit Orbánék lenyomnak a Nemzeti Együttműködés hol éljenző, hol pedig ‘anyázó torkán, annál nyilvánvalóbb, hogy a kérdés nem ezeknek a hülyeségeknek a mibenléte, hanem az, hogy hosszabb távon mi jöhet ez után.

Nem a politikai konstellációra gondolok. Ha csak az elmúlt száz évünkből indulunk ki, nagy eséllyel inkompetens, gonosz idióták kezében lesz a gyeplő továbbra is - de ha a fehér ló összeesik, akkor teljesen mindegy, merre sarkantyúzzák majd. Viszont - hiába fogy a magyar - lesz még élet a Kárpát-medencében Orbán Viktor után is.

más értelmezésben  

*