Vannak emberek akiknek semmi sem szent. És vannak irányzatok, amik semmit nem tisztelnek.
Nemzeti ünnepünk gyanánt ezekről ejtenék pár szót, bemutatva azt a kelletlen semmit, amit maguk személyesítenek meg.
Az ünnep, a megemlékezés és a méltóság azon emberi kifejezése, mely a tiszteletre az elismerésre alapoz. Aki nem tiszteli a nemzet ünnepét, az nem tiszteli a nemzetét sem.
Olyan ez, mint a halotti gyász. A temetés tiszteletadása az elhunyt számára. Aki nem teszi tiszteletét, az vagy nem ismeri az elhunytat, vagy idegen számára, vagy pedig nem ismeri annak életét, múltját történelmét. Aki nem tiszteli egy nemzet halottait, gyászát, (főleg ha azok hősök, szabadságharcosok,) akkor az nem tiszteli a nemzetét, a hazát és annak múltját, történelmét, vagyis népét. Nem azonosul vele és idegennek érzi mindezt, tiszteletlen, vagy pont közömbös számára az egész. Ez nem a népünkből fakadó, ez idegen, mondhatni ellenséges, kivetendő. Maga a megnyilvánulás, ez a fajta önkifejezés ünneprontó részszint nemzetellenes, ha éppen a nemzet egyik magasztos napjához, az ünnephez köthető.
És akkor lássuk, kik miként és hogyan gyalázzák, rontják, vagy éppen hangolják az ünnepet.
Ócsán nem ismeretlen polgárőr személyiségeként az a Boros Tibor, aki a Polgárőr Szövetség funkcionáriusa, hiszen nem csak egyszerű tagja, hanem az elnökség tagjaként osztja közösségi oldalán a gyűlölködést, ahogy azt személyes kiválasztásával, megszólalásával teszi.
Mindez a folyamatos ellenségeskedés, nem csak egyfajta nemzeti szembenállás, trágár ocsmányság és gyűlölködés, hanem egy olyan társadalomellenes cselekvés, ami sokak hátán korbácsolja a jó érzést.
Az ócsai polgárőr elvtárs március 15.-e nemzeti ünnepünk napján, amikor a magyar szabadságharc halottaira, a hősökre emlékezünk, akkor Boros reggel 7 óra után pár perccel, már egy gyűlöltre hangoló bejegyzést oszt, amiben azt jegyzi(k): "Mi vagyunk az egyetlen ország, amely évek óta csatázik, de se ellensége, se fegyvere... csak egy elmebeteg vezetője van."
Teszi Boros mindezt az 1848-s szabadságharc emléknapján akkor amikor a nemzet szabadságharcos költőjére is emlékezünk tisztelettel.
Boros tahója ez esetben nem csak tiszteletlenül bunkó, hanem egyértelműen provokatívan gonosz. Úgy szarik az ünnepre, ahogy az csak egy nemzetidegen hazátlanul embertelen némber képes megtenni. Ennél még a számunkra, majd' idegen francia forradalmat is jobban tiszteli az ember, mint ahogy ez a jellemtelen gazfickó a haza katona (szabadságharcos) hőseit sem.
Aztán ez a tapló polgárőr vezető a nemzeti ünnep napján 10 óra 22 perckor felrak egy ünnepi szimbólumnak számító kokárda átformált változatát, ami O1G alakzatot öltve a választott miniszterelnök egyfajta trágár kifejezésmódjára utal. Ismétlem, mindez ünnepi köntöséből kiforgatva legalább annyira sértő, mintha a saját életének a társát, a feleségét, az otthonát forgatná ki, kurvázná le és öntené gecis köntösébe. Boros a nemzeti tiszteletlenségét fejezi ki ezzel a maga geci alakzatában.
A prime minister elleni fellépés nem mosható össze a nemzeti jelképek trágár megformázásával, a maga elfajzott szexuális fantáziájának nedvével. Mindez nem csak nem ünnephez méltatlan, hanem emberi és polgárőri vonatkozásában is elfogadhatatlan. Ez nem a miniszterelnököt gyalázza, hanem magát nemzetet az ünnepében, méltóságában sérti. Nem Orbán Viktort bántja, hanem minden jobb érzésű, magára adó honfitársunkat, magyart bánt.
Boros Tibor rothadó szellemisége, jellemtelen emberi mivolta a legkevésbé sem érdekli a normálisan gondolkodót. Az a stílus és arrogáns gyűlölködés, amit a polgárőrség vezető tisztségviselőjeként megtehet az egyszerű polgárként sem megengedhető. Ez ellen ha a polgárőség és a szövetség nem tesz meg, akkor is el kell határolódni civilként, köznapi emberként, hogy szembesüljön azzal a nem tetszéssel, amit valójában többségünkből kivált. Borost el kell utasítani. Egy ilyen alja alak nem lehet egy szövetség élenjárója, de még csak elfogadható társa sem a közösségnek.
Ez nem az a fajta ünneprontás, amit az ellenzéki propaganda ad, az ATV meghívottjai mutattak be.
Ők csupán nem tűzték ki a kokárdát, amivel azt üzenték, hogy nem éreznek együtt a nemzettel, velünk az ünnepi megemlékezésünkben. Ők nem az ehhez illő méltósággal léptek fel. Ők azok, akik a képesek akár tehénszaros farmerbe bújva színházba menni, csak hogy lássák, ide is bejáratosak. A megvetés, az idegenlelkűség azonban átüt, mint a hazugság és a képmutatás.
Schiller Mária a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja úgy mert kiállni és beszélni március 15.-e ünnepén a kamerák előtt az országnak Petőfiről, hogy nem vesz fel, nem tűz magára kokárdát, az legalább annyira alantas, mint a polgárőség vezető tagjának a gecis mivolta. Ez a mocsok a tanárok és az ellenzéki tanári tüntetések lelkületére is utal. Arra a jellemtelenségre, ami a politikai ellenlábaskodás és a pedofilok takargatásáig vezethető vissza.
Mert, hogy az idegenlelkű haszonleső Telekom kommunikációs vezetőjének is képes volt ünneprontóként fellépni az legyen annak a nyugati érdekeltségű kizsákmányoló tőkésnek a nemzetellenes kifejezése és Nyíri Mária jellemtelensége, ahogy Száva Vince a magyarságát és a cigányságát büszkén vállalva képes volt tiszteletét kifejezni gyászában is a nemzeti ünnep méltóságához és önmagához mérten a mellkasára tűzött kokárdával. Erre az összes többi, itt látható ATV-s meghívott nem volt képes.
Ezektől a nemzetidegen, hazaáruló lumpenektől persze mit is várhatunk, akkor, amikor az általuk korábban nácinak kiáltottakkal karöltve ölelkeznek azon a szennycsatornát, amit maguknak vásároltak külhoni pénzekből.
Ők azok az ünneprontók, akiket nem lehet szó nélkül hagyni.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése