Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnapunk: Szent István király
napja, a magyar államalapítás, és az állam több mint ezeréves
folytonosságának emléknapja.
1083. augusztus 20-i szentté avatásától játszik szerepet Szent István emlékezete, amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek. Augusztus 20. egyben az új kenyér ünnepe is.
Ócsán augusztus 20.-t többnyire a református lelkész, Hantos Péter kenyérszentelésével valósította meg Bukodi polgármester.
Aztán egyszer a hétköznapok során kenyértörésre került sor, amikor is Hantos lelkész önkormányzatban érintett feleségét, a polgármester korábbi lieblingét amolyan hirtelen mellőzöttként bocsátotta el a "főnök" a helyi művelődési ház éléről. Akkor Hantos lelkész nagyon mérges lett és szinte magából kikelve szólalt meg a hívők előtt és közösségi oldalán. A maga is pártos lelkész, még a képviselőséggel is felhagyott, mert ott és abban is ellentétbe került a szintén fideszes polgármesterrel. Persze Bukodival nem nehéz összetűzésbe kerülni, mert aki nem annyira süllyed mélyre és nem lesz annyira alantas és piszkos, hogy leérjen hozzá, a hamar nélkülözésre, vagy ebrudalásra számíthat. Így lett új vezetője az Egressynek és vált unszimpatikussá egymásnak a polgármester és a református lelkész. Ugyancsak ekként lett nélkülözött Ócsa korábbi főépítésze a szintén fideszes Horváth Zoltán is, akinek a város számos jellegzetessége képviseli munkássága nyomát.
De ne legyünk ünneprontók akkor, amikor a Szent Istvánra emlékezünk. Ünnep alkalmával a résztvevők arról beszéltek, milyen közönségteremtő eseményei, elemei vannak a református egyháznak, amelyek bírnak olyan erővel, mint a katolikusok számára a szentek kiemelt tisztelete vagy a búcsúk és zarándoklatok. Miért mindig és kizárólagosan csak a református lelkész mondta Bukodi érdekében az igét? Mi köze a fideszes Hantos Petinek és a mögöttes reformátusi lelkületének ahhoz az ünnepelt szenthez, amit az egyháza nem ismer el? Micsoda megtévesztés, vagy tudatzavaros állapot ez a tetszelgés a református oldalon? Amikor identitásválságról beszélünk, és nem érezzük magunkat otthon az egyházunkban, azért lehet, mert nem vagyunk önazonosak: a gondolataink, szavaink és cselekedeteink nem állnak egymással összhangban. A reformátusok Hantosa zavarodott azonossággal bír akkor, amikor párttársa nyomdokai mentén a szentséges István bálványozó ünnepén politikai szószolásra emelkedik a klerikális hívők és nem hívők előtt.
Aztán, amikor a "haragszom rád" korszakát éltük, akkor már jöhettek a más felekezetek képviselői is. Így az augusztus 20.-ai események amolyan ökumenikus megemlékezéssé fejlődtek. Az évek teltek, Klárika és a sérelmek feledésbe mentek, Bukodi tért nyert és Hantos is megbékélt, mert nem tudta túllépni a polgármester egyeduralmát. A református hívők maguk is megosztottá lettek, a többségi fideszes hitük és egyházi hitvallásuk mellett.
Így jutottunk el az idei esztendőig, amikor is Bukodi egyfajta gesztusként az ócsai Pro Urbe, vagyis a városért elnevezésű helyi kisvárosi (hivatali) elismerést adományozta Hantos Péter református lelkész párttársának, amit a Köztársaság térre visszahelyezett megemlékezés alkalmával adott át.
“Uram, a te ítéletedet adjad a királynak!”
Augusztus 20-ra készülve eszembe jutnak diákkorom történelemkönyvei. Olvasom bennük gondolatban
államalapító királyunk nevét: “I. István” Néhol így: “I. (Szent) István.” Amikor én az iskolapadban
ültem, az volt a fontosabb, hogy hányadik király volt e néven István, és nem az, hogy milyen
életminoséggel uralkodott. Nemrégen azonban kezembe került egy könyv, amelyikben jólesően olvastam az államalapító nevét ilyenképpen: “Szent (I.) István.”
Egész népünk számára fontos lenne ez a gondolkodásbeli váltás. Érezzük is ezt egyre többen. És itt nem a “klerikális reakció” szólal meg, hanem az utca embere.
A protestáns egyházaknak nincsenek római katolikus értelemben vett
szentjeik, nem élünk a szentekhez fűződő közbenjáró imádság
lehetőségével, mivel azt valljuk, hogy egyetlen Közbenjáró van Isten és
emberek között, az élő Jézus Krisztus. De mi is tudunk a megszentelt
életről, a megtérést szükségszerűen követő megszentelődésről, Istennek
tetsző, odaszentelt életről az evangéliumi mérték szerint. Erre minden
megtért hívő protestáns igyekszik, ez hitének belső parancsa, hogy
tettekben is megmutassa hitét.
Azt tapasztalom, hogy a reformátusoknál gyakran gond van a szent szó használatával. A zavar oka legtöbbször, hogy fogalmunk sincs, hogy mit is jelent.
Hantos is csak szenteskedik István királyunk napján augusztus 20.-n párttársa, Bukodi polgármester mentén, azaz szolgálatában.
Mert, mint ismert, a disznóvágáshoz is legalább két fél szükségeltetik: a böllér és disznó.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése