Buksi kutyából sem lesz elfogadható szalonna - a böllér és az ünnepi disznó ( - szenteskedés helyett)

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnapunk: Szent István király napja, a magyar államalapítás, és az állam több mint ezeréves folytonosságának emléknapja.

 1083. augusztus 20-i szentté avatásától játszik szerepet Szent István emlékezete, amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek. Augusztus 20. egyben az új kenyér ünnepe is. 

Ócsán augusztus 20.-t többnyire a református lelkész, Hantos Péter kenyérszentelésével valósította meg Bukodi polgármester.  

 

Aztán egyszer a hétköznapok során kenyértörésre került sor, amikor is Hantos lelkész önkormányzatban érintett feleségét, a polgármester korábbi lieblingét amolyan hirtelen  mellőzöttként bocsátotta el a "főnök" a helyi művelődési ház éléről. Akkor Hantos lelkész nagyon mérges lett és szinte magából kikelve szólalt meg a hívők előtt és közösségi oldalán. A maga is pártos lelkész, még a képviselőséggel is felhagyott, mert ott és abban is ellentétbe került a szintén fideszes polgármesterrel. Persze Bukodival nem nehéz összetűzésbe kerülni, mert aki nem annyira süllyed mélyre és nem lesz annyira alantas és piszkos, hogy leérjen hozzá, a hamar nélkülözésre, vagy ebrudalásra számíthat.  Így lett új vezetője az Egressynek és vált unszimpatikussá egymásnak a polgármester és a református lelkész. Ugyancsak ekként lett nélkülözött Ócsa korábbi főépítésze a szintén fideszes Horváth Zoltán is, akinek a város számos jellegzetessége képviseli munkássága nyomát. 

De ne legyünk ünneprontók akkor, amikor a Szent Istvánra emlékezünk.  Ünnep alkalmával a résztvevők arról beszéltek, milyen közönségteremtő eseményei, elemei vannak a református egyháznak, amelyek bírnak olyan erővel, mint a katolikusok számára a szentek kiemelt tisztelete vagy a búcsúk és zarándoklatok. Miért mindig és kizárólagosan csak a református lelkész mondta Bukodi érdekében az igét?  Mi köze a fideszes Hantos Petinek és a mögöttes reformátusi lelkületének ahhoz az ünnepelt szenthez, amit az egyháza nem ismer el?  Micsoda megtévesztés, vagy tudatzavaros állapot ez a tetszelgés a református oldalon?  Amikor identitásválságról beszélünk, és nem érezzük magunkat otthon az egyházunkban, azért lehet, mert nem vagyunk önazonosak: a gondolataink, szavaink és cselekedeteink nem állnak egymással összhangban. A reformátusok Hantosa zavarodott azonossággal bír akkor, amikor párttársa nyomdokai mentén a szentséges István bálványozó ünnepén politikai szószolásra emelkedik a klerikális hívők és nem hívők előtt. 

Aztán, amikor a "haragszom rád" korszakát éltük, akkor már jöhettek a más felekezetek képviselői is. Így az augusztus 20.-ai események amolyan ökumenikus megemlékezéssé fejlődtek.  Az évek teltek, Klárika és a sérelmek feledésbe mentek, Bukodi tért nyert és Hantos is megbékélt, mert nem tudta túllépni a polgármester egyeduralmát.  A református hívők maguk is megosztottá lettek, a többségi fideszes hitük és egyházi hitvallásuk mellett.   

Így jutottunk el az idei esztendőig, amikor is Bukodi egyfajta gesztusként az ócsai Pro Urbe, vagyis a városért elnevezésű helyi kisvárosi (hivatali) elismerést adományozta Hantos Péter református lelkész párttársának, amit a Köztársaság térre visszahelyezett megemlékezés alkalmával adott át.   

“Uram, a te ítéletedet adjad a királynak!”

Augusztus 20-ra készülve eszembe jutnak diákkorom történelemkönyvei. Olvasom bennük gondolatban
államalapító királyunk nevét: “I. István” Néhol így: “I. (Szent) István.” Amikor én az iskolapadban
ültem, az volt a fontosabb, hogy hányadik király volt e néven István, és nem az, hogy milyen
életminoséggel uralkodott. Nemrégen azonban kezembe került egy könyv, amelyikben jólesően olvastam az államalapító nevét ilyenképpen: “Szent (I.) István.”
Egész népünk számára fontos lenne ez a gondolkodásbeli váltás. Érezzük is ezt egyre többen. És itt nem a “klerikális reakció” szólal meg, hanem az utca embere. 

A protestáns egyházaknak nincsenek római katolikus értelemben vett szentjeik, nem élünk a szentekhez fűződő közbenjáró imádság lehetőségével, mivel azt valljuk, hogy egyetlen Közbenjáró van Isten és emberek között, az élő Jézus Krisztus. De mi is tudunk a megszentelt életről, a megtérést szükségszerűen követő megszentelődésről, Istennek tetsző, odaszentelt életről az evangéliumi mérték szerint. Erre minden megtért hívő protestáns igyekszik, ez hitének belső parancsa, hogy tettekben is megmutassa hitét. 

Azt tapasztalom, hogy a reformátusoknál gyakran gond van a szent szó használatával. A zavar oka legtöbbször, hogy fogalmunk sincs, hogy mit is jelent. 

Hantos is csak szenteskedik István királyunk napján augusztus 20.-n párttársa, Bukodi polgármester mentén, azaz szolgálatában.

Mert, mint ismert, a disznóvágáshoz is legalább két fél szükségeltetik: a böllér és disznó. 

*

Augusztus 20.-a Ócsáról tekintve

Bukodi Károly nem a nemzeti érzelmeiről elhíresült azon magyarok egyike, aki számára fontos és kiemelt a történelmi múlt és annak hagyománya.  Számára a nemzeti ünnep egyfajta kötelezettség, mely polgármesteri kötelessége folytán amolyan kényszer a számára.

Mindezt mi sem igazolja jobban, mint október 6.- a folyamatos elhanyagolása, valamint június 4.-e éveken át tartó kihagyása.  Azonban nincs sokkal jobb viszonyban más kötelező nemzeti megemlékezésünkkel sem.  Bukodi polgármester nem jó szónok, bár a város élén eltöltött évek során sokat alakult beszélőkéje, de ma sem ér fel egy a régi volt Jobbikos megemlékezések szónoklóinak egyikével sem, hiszen mind Ács László, Magyar Péter, és Zábrácki László is nívósabb előadásmódban jobb és méltóbb megemlékező beszédeket tudott előadni.  Polgármesterünk ebben sem remekel, még akkor sem, ha nem várhatunk el tőle egy lelkipásztorhoz hasonló megszólalást.

Akár hogy is, a mi polgármesterünk nem a megszólalások (és nem is a neme tettek) mestere.  Az ünnepi szereplés nehezebb feladat számára, mint egy slepp-túra összeállítása.  A kapcsolódó műsort inkább megveszi a tanárok jutalmazott lefizetésével, aminek során a diákságot tanítják be és használják fel anyagi nyereségszerzésre az ünnepi előadásra összeállított műsorral, vagy ahogy a más fellépőket támogatják és a Szabadidőközpont mögöttes fizetett szolgáltatására támaszkodva készítteti el a programot, a benne elhelyezett kényszer fellépésével. Mindezek mellett segítségül számos más fellépőt szoktak beiktatni, ahogy az a megszokott forgatókönyv mint egy fajta sablon szerint évről évre zajlik.  

Persze nem akarok visszamutogatni a régi ócsai Jobbik tündöklése idejére, de bármelyik említett személy megemlékezését vesszük is elő a sorba, mindegyikük különb rendezvényt produkált semmi forintból, mint a polgármesteri gárda által fizettet előadás bármelyike. 

De hagyjuk is. 

Bukodi polgármester hosszú évek óta nem találja a helyét a nemzet sorában. Nem csak történelmileg, hanem érzelmileg is hiányos mivel a gyásznapok, a megemlékezések és a nemzeti gyásznapok és ünnepek megtartása, vagy elmaradása akár csak a megjelenítése komoly hiányosságokat és gondokat mutatnak. 

Nem akarok visszamenni október 6.-a, vagy a korábbi június 4.-i elhanyagoltságra. Elég ha a mostani ünnepi megemlékezést vesszük.  Látható, hogy a városvezető és a mögöttes vezetés nem találja ennek méltó megünneplését és helyét a városban.  Olyan, mintha Ócsának nem is lenne kapcsolódása a Szent István-i múlthoz.  Nem csak térbelileg, hanem eszmeileg sincs a helyén. 

     

Hantos Péter 

Isten éltessen Magyarország! – Államalapító István király intelmei ma is aktuálisak, érdemes elgondolkozni rajtuk és jelen helyi helyzetünkre aktualizálni őket és jogos kérdéseket feltenni. SDG! - VII. A tanács súlyáról: "A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat." - Figyelmezteti Imrét, hogy a tanácsnak nagy hatalma van, ezért csak a legbölcsebb és legtekintélyesebb emberekből lehet összeállítani.”

Bukodiék kényszeredetten váltogatják a megemlékezés helyszíneit egy azon eseményhez kapcsolódóan.  A korábbi városi főépítész Horváth Zoltán elképzelései alapján átszabott Millenniumi térre helyezték a Bukodi vezette ünnepi megemlékezést.  Aztán, részint a Horváth Tamás alpolgármester befolyásának és eszement elképzeléseinek hatására - aminek része volt a Lakatos-ház ellopása, eladása és az Ágasház elcseszett felújítása, - került áthelyezésre az augusztus 20.-ai ünneplés a kiüresített műemléki környezetet adó immár tájjellegű ház nélküli üres telekre. Volt is ott pár alkalommal, amikor is  ez a rossz emlékű, a városra erőltetett elképzelés is befuccsolt.  

Így került vissza a rendezvény a Millenniumi térre, ahol szokás szerint Hantos Péter nt.református lelkész osztotta az áldottan megszelt új kenyeret.  A polgármester ezt mindig is igyekezte úgy elővezetni mint a történelmi egyházak általi (lásd többesszám alkalmazásával) képviseltével harmonikás összhangban zajlana az esemény.  Azonban ez közel sem volt így.

A helyi református egyház, hiába kormánybarát és mondhatni fideszes, sajnos nem igazán egyezik az egyazon politikai hovatartozású városvezetéssel.  Ugyanakkor a helyi katolikus keresztény egyház és a reformátusok helyi szerve sem igazán passzoltak egymással.  Az ünnepi rendezvények során hiába hirdette a polgármester úgy az eseményt, mintha az egyházak többsége lenne jelen, többnyire csak egy síkon zajlott az esemény. 

Bukodi polgármester az idők során nem csak a párt azonos főépítészét, a lelkészét, és a Szabadidőközpont vezetőjét veszítette el, hanem ezzel számos más korábban fellépő művészt is. 

A városka polgármestere nem csak az ünnepeket illetően megosztó, hanem a személyében is az. Hiába a pártazonosság, egyre többen utasítják el azt, amit alakjában képvisel.  A helyi Fidesz köreiben is egyre inkább eltávolodnak tőle az emberek. Erre nem csak Buza Ernő, hanem a korábban mellette álló más korábbi tagok azok, akik a mostani felállás mentén összeálló (főleg új) képviselők is igazolják, hogy nem igazán a párt szimpátia, hanem a polgármester által számukra biztosított anyagi haszon mentén állnak és szavaznak mellette.  

A mostani augusztus 20.-a is ennek a kifejezése volt.   Most sikerült képviselőként olyanokat is látni, akik korábban soha nem vettek részt ilyen eseményeken, holott a Sarokház és a polgárőség lovassága sem állt olyan messze ezektől az eseményektől korábban.  Még sem mondhatjuk, hogy jó volt látni leszállni a lóról azt, akinek a képviselőségével a város semmit sem nyert, inkább csak visszaültette arra a virtuális magas lóra, ami az akkori polgárőrvetés kapcsán kiszaladt alóla.

Bukodi idei augusztus 20.-ja semmivel sem volt előremutatóbb a korábbi évek elcseszett próbálkozásainál.   Az ünnepet követően azonban mindenki megkapja méltó jutalmát.

*