Az alsópakonyi lakóházakat már több mint egy évvel ezelőtt át kellett
volna adni a legrászorultabb, illetve kilátástalan helyzetbe kerülő
devizahiteleseknek, ám a beruházás csúszott. Ráadásul, semmi sem az,
ami, s aminek ígérték.
Pedig csaknem két és fél milliárd forintot költött eddig az állam az ócsai
szociális lakótelep létrehozására. ahová még most sem költözhetnek a "nyertesek".
A hamarosan beköltözőket azonban többnyire csak a biztonsági szolgálat fogadja, ami körülveszi a létesült telepet. Az első
lakók - akik alig foglalnak el húsz házat a nyolcvanból, - szinte semmi mást nem kapnak, mint a puszta bérlői létet. Ez bizony azzal jár, hogy már az első bevásárláskor szembesülni fognak azzal, hogy a mesterségesen létesített telepen semmi sincs. Ócsa nélkül se víz, se bolt, se közlekedés. Ahhoz, hogy bejelentkezhessenek, ügyet intézhessenek, a kilométerekre levő önkormányzatot kell felkeresni. Az okmányok rendezése közt a lakcímkártya átvezetése a helyi okmányirodában utazással jár, időbe és pénzbe kerül. A vízhez az áramhozjutásért szintén a városbelsőt kell felkeresni, mert a feltöltős rendszert csak itt lehet beindítani a féltöltésre történő befizetéssel. A kisvárosi Posta azonban többnyire korán bezár, és a munkából érkezőknek nem sok nyitvatartási idő marad. Az élelmiszerért, a bevásárláshoz szintén a városba kell (be)utazni. Erre nincs megfelelő közlekedés. A beígért buszforduló nem épült meg, a jelenlegi Volán járatok végálommása nem lett meghosszabbítva és kitolva Alsópakonyig, buszfordulónak szánt körforgalom nem épült. Így az a helyzet áll elő, hogy aki sikeresen bejut az iskolai járattal, az nem fog tudni visszautazni egész addig, amíg a délutáni másik járat vissza nem indul. Ócsa önkormányzata a városban ehhez nappali foglalkoztatót nem létesít és a helyi buszjáratot sem biztosítja a jobb összeköttetéshez.

Tehát pénz nélkül nincs élet és infrastruktúra Alsópakonyban. Az ideköltözőknek viszont fizetőeszközből van a legkevesebb. A házukat, lakásukat veszett kitelepülők első körben mással sem találkoznak, csak fizetni valóval. Pénzbe kerül a költözés, a mérők beüzemeltetése, a kamra feltöltése, és az élet elindítása. Lehetetlen helyzet. Cseberből vederbe.
Az
alpolgármester a Szociális Családiház-építési program helyi felelős ügyintézője és felvázolója, aki a polgármesterrel többször nyilatkozott a kivitelezéssel kapcsolatosan. Ők ígértek fűt és fát, bőséget, jólétet, kerékpárutat a városnak, egészen a vasútállomásig, normális ivóvizet a régi pagonyiaknak, jó közlekedést, buszfordulót, ipari parki lehetőséget és munkát az itt élőknek.
A városvezetés korábbi reményei szerint a lakópark 100 hektáros szabad területén
ipari létesítmények, s ezzel új munkahelyek jöhetnek létre -
tette hozzá a polgármester.
Ebből azonban nem valósult meg a régi major lakóinak ellátása, az ottani vízellátási probléma évek óta változatlan, nem javult a közlekedés, nem épült buszforduló, sem az ígért szerinti kerékpárút, és nem jöttek a munkaadócégek sem a térségbe, hogy munkát biztosítsanak az ide érkezőknek.
Munka csak a "haveroknak", a baráti őrzőknek, és a bennfenteseknek valószínűsíthető.

Holnapra várják az első fecskét, vagyis azt a családot, akinek tagja egyben a falugondnoki munkát is megkapta. Őt állítólag az Eszközkezelő foglalkoztatja majd. Nem úgy, mint az alpolgármester által eddig titkolt örző-védő kft-t, aki már ajánlotta is magát arra a munkára, amit amúgy meg sem hirdettek az önkormányzat által. A képviselők legalábbis erről még nem értesültek, és semmit nem tudnak. Ez is azt bizonyítja., hogy Bukodi Károly polgármester és Hortváth Tamás alpolgármester a város és közte Alsópakony ügyeit belterjesen, azaz zártan és szűk érdekeltségi körön belül kezeli és rendezi. Szintén erre utal az
általuk terjesztett propaganda és a kudarc eltitkolása. Az egész történet azonban tele van ellentmondással. (Pl:
"...hogy a jövőben sem fog semennyibe kerülni a lakópark, ez így nem teljesen igaz.") Horváth Tamás ismét azt ígéri, hogy ez nem fog a városnak pénzébe kerülni, miközben mégis csak többe lesz, mint ha nem lenne. Az alpolgármester még rengeteg hasznot is lát ebben az egészben. Úgy vázolja, hogy minden városi pályázat és pénzhez jutás ennek az állami nagyberuházásnak köszönhető. Vagyis ezek szerint saját kútfőből merítve és erőből dolgozva abszolúte sikertelenek, ha hinni lehet neki: - annak, hogy
"az idei és a tavalyi évben eddig közel 150 millió forint ÖNHIKI
pályázatot nyert városunk, amire az elmúlt évtizedekben egyáltalán nem
találunk példát. Ráadásul a beruházásaink önrészére is sikeresen
pályáztunk, így közel 100%-os állami finanszírozással épül városunk új
bölcsődéje, ill. kerül bővítésre és felújításra az óvoda is."
Az állam azonban nem akar több pénzt áldozni a számunkra is rosszul sikeredett fejlesztésbe. A kormányzati milliárdok ellenére Ócsa nem vált virágzó várossá. Az állítólagos támogatás és siker ellenére a városi óvoda bővítése gondokkal küszködik, míg a bölcsőde építése anyagilag annyira megterheli a várost, hogy annak költségvetéséből is a szigetelés és a kivitelezés egyes elemeinek leszegényítése mellett döntöttek. Ez arra ad bizonyosságot, hogy vagy a pályázati finanszírozással, vagy az elszámolással gondok jelentkeznek.
Ócsa még nem tudja, hogy a többletterhet miből fogja fizetni. Alsópakony nagyon rossz beruházássá vált.
Csaknem két évvel a szociális családiház-építési programról született
kormánydöntés után, pár nap múlva, azaz június elejétől jó-pár tartozása miatt
otthontalanná vált család érkezik a pakonyi telepre. Az ottani kártyás bérházakat
a hírek szerint tizenöt kétgyermekes, három háromgyermekes és két
négygyermekes családnak utalták ki. A családok zöme a
megyéből és a fővárosból és érkezik, de lesz a városunkból kiköltöző család is. A beruházás első (és úgy tűnik utolsó) ütemében
ugyanakkor összesen nyolcvan ház épült, amelyek összesen ötven
négyfős, húsz ötfős, valamint tíz hatfős családnak tudnának lakhatási
lehetőséget biztosítani. A hirtelen fellángolás ellenére csak húsz családot találtak alkalmasnak az elbírálók.
A végső beköltözés lehetőségéről egy öttagú bizottság hoz döntést. Két
fő a Máltai Szeretetszolgálattól, két fő Ócsa önkormányzatától és egy fő
a Nemzeti Eszközkezelőtől hozza meg a döntést. Előkelőbb helyre kerül a
listán az, aki keresőtevékenységet folytat, vagy az állását 2008.
szeptember 30. után vesztette el. A pályázatkezelő környezettanulmányt
is készített minden pályázóról, ebben feltárta a jövedelmi-vagyoni
viszonyait, képzettségét, és azt, hogy hajlandó-e közfoglalkoztatásban
részt venni.
Ezért egy újabb, lazított eljárás keretében ismét meghirdették a házakat, de ebben a körben is csak 23 család jelentkezett. Ezért az első kiírásban sikertelenül
kandidáltak pályázatait is figyelembe veszik majd. Döntés június 21-ig
várható, amikor a Bukodi Károly, Horváth Tamás delegáltakkal megerősített Bíróló Bizottság kénytelen-kelletlen visszautasíthatatlanul elfogadja a most jelentkezőket, de – mint az Emberi Erőforrások Minisztériumánál hangsúlyozták –
ezzel nem zárul le a projekt, hiszen a rendelet alapján egészen az év
végéig jelentkezhetnek a bajba jutott családok.
A ki(be)költözőknek a
telepen bérelt ház nagyságától függően, 16800 és 21100 forint közötti bérleti
díjat kell fizetniük.
Azonban a busz sem jár ingyen - már ha jön.
Bukodi Károlyra hivatkozva a
VilággazdaságOnline szerint talán nyerni fog Ócsa a külsős lakóteleppel. Hogy ezt mire alapozza nyilatkozó polgármester, azt nem közli az írás. A hiányolt buszközlekedéssel kapcsolatosan azonban elárulta, hogy
a
"buszjárat sűrítéséről el is kezdik az egyeztetést, amint felmérik az újonnan beköltözők igényeit."
Hogy a közlekedés hiánya milyen felmérést igényel, és, hogy ezzel miért csak majd a belakást követően kezdenek el foglalkozni, s miért kell még tovább várni, nem árulta el a mester. Az elhúzódó építkezés, a nyögvenyelős beruházás és az évek óta ott élők különös sorsa, ebbéli helyzete nem adott elég alapot a polgármesternek és az erre hivatott helyettesének a közlekedés biztosítására, és megszervezésére? Ma már mondhatni pontos adatokkal bír a városvezetés. Tudják, hogy hányan, milyen megosztásban érkeznek. Ismerik a gyerekek számát, megosztását, életkorát. Bírnak azokkal az adatokkal, hogy ki a családipótlék-jogosult, mennyi az iskoláskorú, a 25 év alatti, avagy a hány felsőoktatásban tanuló gyerekkel kell számolni. Mindebből egyenesen következik, hogy a benépesülő populáció milyen helyváltoztatási, ellátási igényt jelent és támaszt az önkormányzatnak. Ha valaki ezen még csak most meditál, az rég rossz.
Akár hogy is alakul, a nyár eleji melegben az alsópakonyi telepen a milliókért fizetett őrség és az üres házak közt csak
lézengeni tudnak s fognak a költözést, valamint a nomád életkörülményeket vállaló új- telepesek.
Eközben számos idejük lesz elmerengni azon, hogy miféle
"igényt" tárjanak a városvezetés elé.
*