A hosszú élet titka - hadi Jelentés ( - Jobbszél)

– A hadak ragaszkodnak felséged személyes jelenlétéhez – jelentette a nádor II. Lajosnak. – Velem már be sem érik – tette hozzá kicsit sértetten.

– Milyen a harci morál? – kérdezte az uralkodó.

– A csapatokkal nincsen baj. De Buda tele van olyan falragaszokkal, amik a háború ellen tüzelik a lakosságot. A Magyarországi Törökök Közössége és az Allah Nagy civil szervezet tiltakozik a fejét felütő xenofóbia miatt.

– Mi van? – kerekedett el a király szeme, miközben felcsatolta derekára a kardját.

– Nem vicc. Azt terjesztik, hogy a janicsárok valójában szerencsétlen sorsú, szánalomra méltó emberek, akiket gyerekkorukban elraboltak. Szeretetre vágynak, jó szóra, takaróra, élelemre. De sertéshúst nem fogadnak el, mert az a vallásukba ütközik.

– Még valami jó hír? – érdeklődött fásultan az ifjú Jagelló.

– Valaki beszólt a dél-erdélyi főuraknak a nagy számban bevándorló vlah pásztorok miatt. Elfoglalják a földjeinket, roszabbak a töröknél, mert nem fegyverrel teszik, hanem csöndben, kitartóan. Tudja, felség, mit mondott erre Drágffy? Idézem: „Ugyan már, talán Oláhország lesz itt, attól félsz?” Ugyanis tegeződünk. „Itt Hungária volt mindig, az is marad. Aki összeesküvés-elméletekkel akar idegenellenes érzelmeket generálni, az hazudik és a pecsenyéjét sütögeti. Olyan álságos, populista fenyegetésekkel, hogy az országot elfoglalják a törökök, meg hogy majd évszázadok múlva Erdélyből kiszorulnak a magyarok, vagy hogy Nándorfehérvár Szerbia fővárosa lesz... Ugyan már!”
Talán a legjobb volna átengedni a törököket.

– Gondolod, ha ráküldjük Bécsre az oszmánokat, elfoglalják, akkor mi majd egy nagy lyuk maradunk itt Európa közepén, ahová nem jönnek be?

– Csakhogy a harcot el is lehet veszíteni.

– Jegyezd meg, fiam – mondta a húszéves uralkodó a negyven éves Báthorinak –, ha egy ország, egy közösség feladja az önvédelmet, ha tetteiben az mozgatja, vajon mit szólnak hozzá az ellenségei, hát nem lesz hosszú életű a földön.

- Ungváry Zsolt - 
 Jelentés

*

"Élmény" beszámoló - Alsópakonyi segítségkiáltás ( - propaganda és a valóság)

Eddig szinte mindenki aki a narancsos jobbon áll, igyekezte meggyőzni a közvéleményt, hogy milyen csodálatos "élmény"  az ócsai kalandpark.

Ráadásul hamis az egész ábrázolás, hiszen Ócsától és annak kisvárosi adottságaitól oly távol van ez az élmény telep, hogy onnan a madártávlat is csak egy szóbeli képzet. Alsópakony az elmaradottság és a szegénység  képletét rajzolja Ócsa mellé. A megosztott városrész régi és új telepre tagozódik, a hozzá tartozó várostól 5 kilométernyi, fejlettségben pedig közel egy századnyi távolságra. 

Nem mintha

 
Ócsa a fejlődés fellegvára lenne. Az alsópakonyi terület  azonban még ennél is rosszabbul néz ki.

Alsópakony maga szegénység, a Pest megyei nyomor mintaképe. Tanyasi környezet, rossz ellátás és ellehetetlenített közlekedés mellett nulla ellátással. Az önkormányzati gondoskodás nélkülözve csupán a mobil szolgáltatók térereje ér el oda, ahol a Máltai Szeretetszolgálat külön erre alakított szakága sem elég hatékony.  Persze erről folyamatosan mást sugároz a narancsuralmi propaganda. 

Nagy az igyekezet a megújulás, a lehetőség és a mentés szavak szinonim elterjesztésére. Valóságos park helyett azonban csak egy, kies, sivár környezet található. Közlekedési lehetőségnek napi egy Volán járat, eljutásnak meg a kerékpárút torzója jut az ottaniak számára.  Némi vigaszt az ócsai lakosság bujtatott teherviselése a Benkovicsnak fizetett buszjárat nyújthat.  A valóság azonban sokkalta borzasztóbb, mint azt bárki gondolná. 

 

Tiszta kalandtúra, avagy tragikomédia az egész.

Ennek illusztrálásra az első olyan tényleges beszámolót adjuk közre, mely valódi bepillantás jelent a színfalak mögötti zord világba.   Kérem olvassák el a Kuruc.infónak írt elkeseredett szülő levelét.

Az ócsai "Patyomkin-faluba" kényszerült, három gyermekét egyedül nevelő édesanya segítséget kér

Tisztelt Kuruc.info!

Három gyermeket nevelő, becsületes magyar, 40 éves elvált édesanya vagyok, aki több mint 12 évet húzott le minimálbéres állami alkalmazottként. Ennek az alaphelyzetnek, és a bankok utóbbi években családok ellen hozott döntéseinek köszönhetően kerültünk abba a helyzetbe, hogy - más megoldás híján - elfogadtuk az ócsai "Patyomkin-falu", devizás lakópark egyik házikóját.

Szép, csendes, nyugodt környék, de...

Az, hogy tető van a fejünk felett, nagy szó, nagy segítség, de nagyon nagy ára is volt. El kellett költöznöm szülővárosomból, Sopronból. Így felmondani kényszerültem a soproni polgármesteri hivatalban. A fiaim új környezetben kell, hogy éljenek, kiszakítva az otthoniból.

A barátaim által összedobott pénzből költözünk, elvégre közel 300 km a távolság, nem két fillér ezt áthidalni, és az eladósodott családok ugyebár nem arról ismertek, hogy tartalékkal rendelkeznek.

Munkahely a környéken nincs. Folyamatosan keresem a pesti munkahely-lehetőségeket. Eddig sehol sem tudtam elhelyezkedni. Most már ott tartok, hogy szinte forint nélkül állunk itt a hideg idő beállta előtt. 

Fogalmam sincs, miből tudnánk tüzelőt venni (fatüzelésű kandalló van, és keringető szivattyú hajtja a többi helyiség radiátoraiba).

Hogy lassan ennünk sincs mit, azt köszönhetem a volt munkahelyemnek, ahonnan a mai napig nem kaptam meg az utolsó havi béremet, és még a papírjaimat sem, hogy legalább a munkanélküli segélyt megkérhessem. 

Nem tudom, miért jó ez nekik, de nekünk hatalmas gond. Az újonnan épült házak és a falu közti tömegközlekedés egyenlőre nem üzemel, autóm nincs, így mint egy táborba, be vagyok zárva, nem tudok lépni sem. Szerencsére legalább a gyerekeket elviszi és hazahozza az iskolabusz.

Amit szeretnék kérni tulajdonképpen: olyan honfitársam, honfitársaim segítségét kérném, akiknek az ismeretségében van fakereskedő vagy erdőtulajdonos, olyasvalaki, aki tudna nekünk tüzelőnek való fát adni szívességből. Hálásak lennék, ha nem kéne megfagynunk a télen.

Minden más segítséget örvendve fogadunk, három jó tanuló fiúgyermekemmel együtt.

Aki tud, kérem, segítsen akár néhány száz, esetleg ezer forinttal.

Számlaszámom: Erste Bank 11600006-00000000-35366786

Szinte kilátástalanul bár, de töretlenül bízom a szebb és jobb jövőben, hogy végre olyan emberek vezessék hazánkat, akik tisztességgel tudnak tenni az egyre inkább leszakadó magyar emberekért!

Tisztelettel és hálás köszönettel:

Udvardi Zsuzsanna

*