Blogunk rendszeresen foglalkozik Ócsát érintően közérdekű és társadalmi kérdésekkel. Számos esetben tértünk ki olyan helyi eseményekre, amikkel másutt nem foglalkoznak, nem tudósítanak.
Alsópakony kapcsán sem először vesszük fel a kesztyűt. Eddig is több szociográfiai anyagot tettünk közzé.
Most egy nemrégiben megjelent írást tudósítást osztunk meg olvasóinkkal a betekintés és az ottani lét megismerése, feltárása végett.
... egy közepes költségvetésű szappanopera vidéki díszletvárosának tűnt. - Index |
Szinte kihalt az ócsai telep, csupán tíz család lakja a
devizahitelesek kis faluját. Nyikoráék egy hete költöztek be. Korábban féltek,
kilátástalannak érezték a helyzetüket. László, a családfenntartó gyakran
rosszul lett, de most kicsit megnyugodott. Azt mondja, jó a telepen, most már
mer tervezni. Bizakodik, miközben a politikusok a fejük felett csatároznak.
- Matekolni kell - mondja Nyikora László új, ócsai házuk
konyhájában. A padlón áll még a konyhaszekrény, a gipszfalra kellene szerelni.
A tizenéves Lacika kint játszik Zúzóval, a kutyával, László felesége, Kóczé
Erzsébet meg Dáriusszal - Mihalczewskiről, a híres bokszolóról kapta a nevét -,
a féléves kisfiúval meg a két és fél éves Viviennel szaladgál. Sok a dolog. Még
ki sem csomagoltak rendesen, egy hete laknak a devizahiteleseknek épített
lakóparkban.
Két hónapja találkoztunk utoljára. Akkor még saját lakásukban laktak Ócsán.
Volt garázsuk, benne szerszámokkal, ,,Tiszta udvar, rendes ház" felirat a
falon, a kertben a László által ásott kis tavacska aranyhalakkal.
Mindketten raktárosként dolgoztak, jól kerestek, saját lakást akartak: felvettek vagy tízmilliót, a férfi anyja meg kétmillió hitellel szállt be. Ötvenezret költöttek a hitel törlesztőrészletére, ami persze svájcifrank-alapú volt, 120 ezer maradt a megélhetésre. Még a ház felújításába is belefogtak, lett új konyhakő is.
Arról is írtunk, hogy megcsúsztak a törlesztéssel, a villannyal, mindennel. Az áramdíjhátralékot kifizették, de a devizahitellel nem tudtak mit kezdeni. Beadták a pályázatukat az ócsai lakóparkra és nyertek. Kilenc másik családdal együtt már beköltöztek. Régi házukat most a végrehajtó árulja.
Új otthonuk bérleti díja 19500 forint. A vízért, villanyért speciális kártyával fizetnek. Húszezerre saccolják a rezsit. Erzsébet folyamatosan nézi a fogyasztást, spórol. Az ablakból sokszor látják, hogy ide, az Ócsán kívüli pusztaságba látogatnak az őzek.
Mindketten raktárosként dolgoztak, jól kerestek, saját lakást akartak: felvettek vagy tízmilliót, a férfi anyja meg kétmillió hitellel szállt be. Ötvenezret költöttek a hitel törlesztőrészletére, ami persze svájcifrank-alapú volt, 120 ezer maradt a megélhetésre. Még a ház felújításába is belefogtak, lett új konyhakő is.
Arról is írtunk, hogy megcsúsztak a törlesztéssel, a villannyal, mindennel. Az áramdíjhátralékot kifizették, de a devizahitellel nem tudtak mit kezdeni. Beadták a pályázatukat az ócsai lakóparkra és nyertek. Kilenc másik családdal együtt már beköltöztek. Régi házukat most a végrehajtó árulja.
Új otthonuk bérleti díja 19500 forint. A vízért, villanyért speciális kártyával fizetnek. Húszezerre saccolják a rezsit. Erzsébet folyamatosan nézi a fogyasztást, spórol. Az ablakból sokszor látják, hogy ide, az Ócsán kívüli pusztaságba látogatnak az őzek.
A Népszabadság idézte a polgármestert, aki szerint a látszólagos drágaságot az okozta, hogy nem csupán nyolcvan házra, hanem, 420-ra tervezték a közműveket, amire ráadásul az idetelepedni akaró sütöde és gombafeldolgozó is rácsatlakozhat majd. A telepen működik a közvilágítás, a kerékpárút a következő ütemben épülhet meg.
- Apósom reggelente bekerekezik a vasútállomásra - meséli
Zsolt, aki a szomszédból ugrott át Nyikoráékhoz. Az olcsó internetet szerelik
be éppen, kíváncsi volt a feltételekre. Apósa a Nyugati pályaudvaron dolgozik.
Eddig majd' kétszáz kilométerről járt melózni.
A fiatal férfi nemrég érettségizett. Eddig Karcagon élt, azt
mondja, nemcsak a családi kötelék, hanem a munkalehetőség is vonzotta ide.
- Többekkel összejárunk - mondja Erzsébet. - Segítjük egymást. Előfordult, hogy
kocsival mentünk a munkából hazatérőkért. Itt minden családban van egy kereső.
Ősszel bejön az iskolabusz a telepre. Van kisboltunk is - mosolyog.
Amikor a tüntetést szóba hozom, legyintenek:
- A politika csinálja ezt - így Zsolt.
- Komolyan mondom, jó itt - mondja Erzsébet.
- Merek hosszútávra tervezni - szól közbe László.
A szerződésük szerint a bérleti jog örökölhető. Ha ők már nem lesznek, a gyerekeké a ház.
- De a hitel még bosszant. Tízmilliót vettünk fel, hét-nyolcmilliót visszafizettünk, mégis, most 18 millió körüli az adósságunk. Most mondja meg: igazságos ez?
László korábban többször rosszul lett, nem tudta, hogyan törleszti az adósságot, miből neveli a gyerekeket.
- Azt mondták a munkahelyemen, hogy mára sokkal nyugodtabb lettem.
- Valóban? - nevet kényszeredetten a felesége.
László ügyet sem vet a megjegyzésre, csillog a szeme, sorolja a terveit:
- Lesz tuja a kerítés mellett, meg a régi udvarról áthozom az akácfánkat. Mert ahhoz ragaszkodunk, az a Vivivel egyidős. Felépítek ide egy kis garázst, a hatóságok megengedik, ott tartom majd a szerszámaimat.
- Aztán áthozzuk a tavat is - kotnyeleskedik a tízéves fia.
Bólint az apja, megint tervez, hisz, remél, távolba néz:
- Igen, ott lesz, ott, a kert végében...
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése