Durva kis teljesítménnyel milliókat lehet elvinni - nálunk a foci nem piaci alapon működik (- Ócsán is ez van)

Már volt szerencsénk megosztani Muszbek Mihály értékelését a drága hazai fociról. 
Most egy másik oldalról való megközelítésben tájuk az érdeklődők elé a sportközgazdász meglátásait.

Muszbek: az állam segítsen, de nem így! - drága és nem kifizetődő a labdarúgás

 

A nemzeti válogatott Eb-szereplése abba a hitbe ringatta a közvéleményt, hogy a magyar labdarúgás a fejlődés útjára állt, ez egyáltalán nincs így – állítja Muszbek Mihály sportközgazdász, aki hatodszor készítette el és mutatta be a honi futballt átvilágító kutatását. A Sportgazdasági nagyító című tanulmányából kiderül, hogy egyre kevésbé igaz az az állítás, miszerint a pénzhiány a gátja a fejlődésünknek. A világ legjelentősebb bajnokságaitól természetesen fény­évekre vagyunk, de – mint ahogy hasonlatában fogalmazott – Klein Dávid hegymászó is lépésről lé­pésre, táborról táborra szokott felérni a Himalája csúcsaira. 

Ma Magyarországon egy NB I-es futballista évi 99 ezer fontot keres, ami mai árfolyamon 37 millió forint (cirka havi hárommillió). Nem rossz pénz, miközben számottevő teljesítmény nincs emögött. 

– A fizetések mértékével a 30–35. helyen állunk világviszonylatban, tehát nem lehet azt mondani, hogy a szegények táborát erősítjük – mondta a szakember. De hogy ennyi a pénz, az még egyáltalán nem azt jelenti, hogy nálunk profizmus van.

– A profi labdarúgás a szórakoztatóipar része, nagy nyilvánosság és médiafigyelem előtt zajló, üzletszerű tevékenység. Célja a sporteredmények elérése mellett nagy nézői tömegek mozgatása – mutatott rá. Mifelénk még az állami szerepvállalással sem tudjuk bevonzani a tömegeket. Ráadásul a klubok egyre kevésbé erőltetik meg magukat, hogy a piacgazdaság szerint mű­ködjenek. 

– A magyar futballban lévő pénzek 35–60 százaléka közpénz – rögzítette Muszbek, aki szerint ezek után nem meglepő, hogy 2009 óta, amióta az elemzését készíti – összesen 16 milliárd forintos mínuszt termeltek a klubcsapataink. 

– Az állami szerepvállalás jó volna, ha látnánk az irányát, hogy meddig és miként segítene, de erről szó sincs. A legnagyobb gond, hogy továbbra sincsenek lefektetve a gazdasági alapok. Például az akadémiákba is csak öntjük a milliárdokat, a fiatalok meg sehol nincsenek.

Nincs még egy szakma mifelénk, ahol olyan szerény teljesítménnyel lehet milliókat keresni, mint a futballban. Nem is értem, miért nem akar minden gyerek focizni.  

by:  Varga T. Róbert

Üres lelátók ellenére egyeseknek jó pénzkereseti lehetőséget, másoknak meggazdagodást biztosít a foci - Ócsának vajon mit ad, mit hoz ez a játék

Ócsán a városi sportegyesület (Ócsa VSE)  Bukodi Károly elnöksége alatti hosszú évek során egyszer sem volt képes az önfenntartásra.  A városi költségvetésből évről évre jelentős összeget markolnak ki, aminek folytán a városi feladatokra jut mindig kevesebb. Látható, hogy az önkormányzat elszegényedése, a növekvő hiány ellenére a helyi klub közpénzes támogatása nem csökken. 

Yardokon át - a fociért mindent

Bukodi Károly előbb mond le olyan közfeladatok ellátásáról, mint az önkormányzati járdaépítés, a felszíni vízelvezetési problémák megoldása, (csatornahálózat kiépítése, vagy az út menti vízelvezető árkok hiányának pótlása, stb). De képes polgármesterként előrébb helyezni a focit vagy éppen beáldozni a közlekedésfejlesztést, az úthálózat rekonstrukcióját is azzal a kifizetéssel, amit átutalnak az (ÓVSE) elnökség számlájára.  Az által, hogy a maga elnökölte csapat hozzájusson az éves városi közpénzhez, a költségvetési támogatáshoz, a "mester" mindent megtesz. Mint fogalmaz, elsődleges célja a csapat fenntartása és a fedezet biztosítása. Főleg közpénzből. Ez jelenleg évi 6 millió forint, de volt már ennél több is. Ezek az összegek a csapatsportban emésztődnek el, miközben közcélú fejlesztésekre lehetne mindezt fordítani, ha a csapat az önállóságra és az önellátásra törekedne. Ez azonban az itteni futballban nem cél.

Jól szemléltei mindezt a helyi tornacsarnok focistái körül kipattant balhé, ami már többször megjárta a bíróságot. Az iskola tornatermét ugye bérbe adták úgy, hogy azért még külön (fizetett) megbízottat is foglalkoztattak. Ennek során, azonban nem mindenkire vonatkozott a díjfizetés. A sportkör számára sem volt kötelező a fizetés. Hogy ebbe a csapatsportnak álcázott tevékenységbe ki tartozott bele, szintén csak a bírósági beszámolókból és egyéb sajtóinformációkból lehetett értesülni. 

2011-ben például az önkormányzat saját újságában jelent meg, hogy "hajnali 2 körül S J és baráti köre részegen - megzavarva a környéken lakók nyugalmát - ordított az iskola udvarán."

A Zajongás, kavargó indulatok című (Fülöp Krisztina jegyezte) írásban Horváth Tamás alpolgármester a lakosság elő tárja: "a polgármester úr több mint 15 éve szinte minden péntek este hat órától nyolcig rúgja a bőrt a baráti társasággal".

2011. január 7.-e egy ilyen pénteki nap volt, amikor is tovább zajlottak az események.

Az eset az önkormányzat ülését is megjárta, hiszen a haveri focizás túlmutatott a megszokott szabadidős sporttevékenység kereti között eddig produkáltakon. A zajongás valóban kavaró indulatokat keltett az ott élőkben. Ez érthető is, mert ki van ahhoz szokva, hogy éjjel 2 órakor az iskolaudvarban tomboló részegek üvöltözésére riadjon fel? Ha nem lenne a 15 éves múltja ennek a baráti focinak, akkor még tolvajt is kiálthatott volna az álmából ébredő. De is merve a csapatot, az ott lakók tudták, hogy miket szoktak művelni. Idáig azonban soha nem fajult a dolog. 

Józsibá' az iskolai tornaterem labdafogóhálója előtt 

Az önkormányzatban ezt egy labdahálóval próbálták orvosolni. Gondolták, ezzel a parasztvakítással kinyomják az emberek szemét.  Ez 300 ezer forintjába került a lakosságnak, mert a haverok helyett a város állta. Valójában e-nélkül ki sem adhatták volna bérleti használatra és esti-, vagy éjszakába nyúló focizásra a termet. Azonban a felháborodás ekkor már sokkalta nagyobb volt annál, hogy az ott élők és az önkormányzatnál panaszt tevő 30 aláíró száját befogják ezzel. Az italos iskolai bulizás túltett mindenen. Az önkormányzatban és annak hivatalában nem volt senki, aki a polgármesterrel és annak sportbarátjával szemben tisztességgel eljárt volna. Így a helyben lakók érdekeit valójában Ócsán senki nem karolta fel, és az önkormányzat - érthető, de eléggé meg nem vethető mód - nem képviselte. 

Ezzel a tényszerűséggel szemközt nem volt más kiút, mint a bíróság.  A Fővárosi Törvényszék elé tár birtokháborítási per befejezéseként 2013 májusában született ítélet korlátozásokra kötelezte az önkormányzatot. Az ítélet kitért arra, hogy az ügyben tanúként kérték meghallgatni Spák József megbízott tanárt, valamint Kovácsné Kovácsi Beáta iskolaigazgatót is. Azonban Spák úr meghallgatásától a bíróság eltekintett, mivel tőle érdemben nem volt elvárható elfogulatlan, "érdektelen" tanúvallomás. Vagyis érintett, érdekelt félként, - a nép nyelvén fogalmazva - nyakig benne volt az eseményekben. 

"A 2011 január 7.-én éjszaka történteket az alperes (önkormányzat nevében eljáró ügyvéd) nem vitatta. A rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésével a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes (dr Enczi János) bizonyította a sportcsarnok hétköznap 20 óra után több alkalommal történt rendeltetésellenes használatát, valamint a rendszeres bérbeadásból eredő hétvégi események által okozott szükségtelen zavarást."

A bíróság ítéletében leírta, hogy a tulajdonos "érdeke nem ad alapot arra, hogy ez a tevékenység a környező ingatlanok használóinak életfeltételeit" károsan befolyásolja.  

Az indoklásban olvasható, hogy a "bírósági ítélkezési gyakorlat szerint a zajkibocsátási határérték megállapítása során nem csak az épületet, hanem a kertet is védendőnek kell tekinteni". A tornaterem, a pálya "üzletszerű hasznosítása nem minősülhet olyan jellegű köztérdeknek", amit kötelesek lennének az ott élők eltűrni.

Tanúvallomások szerint az iskolavezetés tudtával zajlottak azok az események, amelynek során a rendbontások előfordultak. Az iskolaidőn túli sporttevékenységnek álcázott szórakozás hangoskodásai jelentős mértékben zavarják a környéken élők nyugalmát és lehetetlenné teszi a pihenést. A bérlettel és bérbeadással megbízott tornatanára nem vette figyelembe a többször közölt kifogásokat. 

Lakóövezetben kiemelt szempont a pihenés lehetőségének biztosítása, általános építészeti elv, hogy a a nagy létszámú rendezvények befogadására szolgáló létesítményeket, eseményeket vagy egyéb más forgalmas területen, vagy olyan helyen építik fel, ahol alapvetően nem nem befolyásolja az övezet jellegét.  

2016-os évnyitó és pályaátadó az iskolában - Bukodi Károly, valamint a Kovácsné Kovácsi Beáta (- pályaavatás és perlekedés)

"Az önkormányzati alperes az ingatlanon tartózkodó személyek magatartásáért, mint üzemeltető felelősséggel tartozik." A szomszédai szükségtelen zavarásából "arra lehet következtetni, hogy az üzemeltetéséért megbízott személy nem volt képes elérni, hogy a bérlők tartózkodjanak az erősebb zajkeltő magatartástól".

Erre figyelemmel a a bíróság az önkormányzatot, mint alperest az ítélet rendelkező részében meghatározott időtartamban való korlátozásokra kötelezte.

Az iskolai tornaterem hasznosítása kapcsán történő baráti összejövetelek során kifejtett, sportolásként ábrázolt tevékenység, a hetet záró baráti focizások - alpolgármester szerint 15 éve szinte minden péntek este - olyan mértékű sérelemmel (birtokháborítással) járt, amilyen mértékben az ott korábban zajló cselekményeket ítéletileg leszabályozták (korlátozták). 

A bíróság a felelősség megállapításával külön nem foglalkozott, de a hozott ítéletben benne foglaltatik amikor leírja, "az üzemeltető felelősséggel tartozik", továbbá az önkormányzatot az eljárásban százalékos fizetésre kötelezi.  

Ócsa város önkormányzata nevében ezt az összeget különösebb előterjesztés és testületi megvitatás nélkül a hivatalon átfuttatva rendezték.  A per, és annak tárgya ilyen szempontból soha nem került a testület elé, egyetlen előterjesztésben sem szerepelt az ezért felelősséggel tartozó (üzemeltetéssel, bérbeadással megbízott) személy fellelése, nevesítése, vagy fizetésre kötelezése. A város az okozott kárt magára vállalta, ahelyett, hogy azt az ezért megbízott, felelősséggel tartozó "sporttárs"-ra hárította volna. Így a baráti összejövetelek, a pénteki focizások és az iskolában zajló efféle rendbontások kihatásait és kártételét is számba vehetjük, úgy, mint a focimániákusok szenvedélyéhez való hozzájárulást, hiszen a per önkormányzati költségét is azok pénzéből (városi közpénzből) fizették meg, akik ebben vétlenek voltak.  A vétkeseknek számára mindez egy észrevétlen pénzkidobással járt. 

Mindezek után az önkormányzat vezetése képes volt a perben foglalt ingatlantulajdonosok tőszomszédságába helyezni egy nyílt területi focipályát. Oda, ahol még az említett birtokháborítási perben zavaróan közelinek ítélt zárt tornaterem védőtávolsága sem adott. Így a korábbi rendbontások helyszínére, a tornacsarnok és a lakóingatlanok közé volt képes beékelni egy műfüves-grundpályát. 

Ezen azonban ismét nem a csapat, hanem a péntekenként összeverődő haverok rúgják azt a bőrt, amit az alpolgármester a 2011/2-es Kisbíróban jól meghatározott.

De, hogy ez mennyire igaz, és mennyire gond, azt jól mutatja az is, hogy a sajtó (és a blogunk) mennyit foglalkozik a focizás körüli ügyekkel, továbbá, hogy a bíróságoknak ez mennyi munkát adott.

Csak a helyi futballőrület kapcsán volt itt annyi peres eljárás, ami nálunk nagyobb és jelentősebb, illetve magasabb sportteljesítménnyel  nívósabb eredményességekkel bíró városokban sincs.  

Talán Bukodi Károly és Spák József az a két helyi sportvezető, aki képes lenne minderről meséli érintettként, de  ők valahogy soha nem a másokat érintő fizetségek okán szólaltak meg. 

Aztán az sem lehet véletlen, hogy ezeket a "baráti összejöveteleket" a környékbeliek amolyan sörfociként tartják számon. 

Hogy mennyire nem kifizetődő ez a szórakozás, mi sem bizonyítja jobban, hogy az ismert, és lezárt perek után még mindig folyamatban van egy jogi procedúra az iskolai pályát illetően, - amit jószerivel újfent a város pénzbeli hozzájárulásával létesítettek - és majd ismét anyagilag fedezhet, akár részarányosan is. 

A leírtak ismeretében jogos a kérdés: - megéri mindez nekünk csupán pár haver szórakozásának, (rossz beidegződésének) fejében? 

*