Ébredés

*

Közúti ellenőrzés - "vezetői engedélyt kérek"

 

*

Otthonzüllés - kollaboránsok

 

 Többször értekeztem róla, mely szerint az ember csak úgy nem tűz a mellkasára, a mellényére, vagy a profiljára különböző jelképeket.

A magyarok a '48-s szabadságharc emlékére annak jelképeként a  kokárda viselésének hagyományát őrzik.

Az akkori szocialisták vezére, a saját miniszterelnökét megpuccsoló Gyurcsány, majd a választások utáni miniszterelnökségét ki sem töltő bukott államfő nyilatkozata szerint azért nem visel(t) kokárdát, mert Ő azt a szívében hordja. Nála mindez a hazugság és a cinizmus egyvelege, ami mindig is jellemezte. A személye és a képmutatása annyira lenyűgöző, hogy ennek már hívei is akadnak liberális oldalon. 

A szocializmusban az un. jó elvtársak a a vörös zászlón látható Lenin arcmásának elhelyezett képét helyezték a ruházatuk kitűzőjére, egyfajta elkötelezettségük szimbólumaként. (Ekkor Gyurcsány is még ifjú kommunistaként viselte a pártállami diktatúra minden jelképét és a vele járó előnyöket, szimbolizálva az együttérzését, a hűséget és a szellemiséget.  Amit aztán később meghazudtolt.)

A kommunista rezsim bukás után az '56-s szovjet-ellenes felkelés és ellenforradalom elismerése nyomán a lyukas zászlós jelvények kezdtek megjelenni a viseleteken. A szocialisták ezt soha nem tudták abszolválni, ez számukra annyira kínos mint a tetvesség.

Aztán a liberalizmus előretörésével jöttek a szivárványos zászlók, a buzeráns megjelenítések, a felvonulások, és az egyre népszerűbb közösségi oldalakon megjelenő ilyen színezetű profilok, úgy, mint ahogy a Gyurcsány esetében az együttérzést kifejező "Én is cigány vagyok" billog magára helyezése. 

Gyurcsány színeváltozásaiba belefér a cigányozás is

  Hiába a náci karlendítős videó, a cigány-verős hangfelvétel, Gyurcsány Ferenc pártja, a Demokratikus Koalíció (DK) szemrebbenés nélkül mentegeti a Jobbikot és elnökét, Sneider Tamást. Pedig a bukott miniszterelnök korábban valósággal sportot űzött a Jobbiktól való elhatárolódásból, nem győzött fellépni az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen – írja tényfeltáró riportjában a Magyar Idők.

Aztán a nagy összeborulás, a szívárásványos mozgalom büszkesége feledtette a náci vonalat és elővette a szivárványos ábrázolás ködösítését. Mindez úgy vonul át Európán, mint a kommunizmus egykori kísértete (kommunista kiálltvány) járta volna be.

A volt elvtársak, az egykori kommunisták ezt már úgy falták és érezték magukénak, hogy tolongva igyekeztek ennek a kifordult szellemiségnek az élére állni, miközben maguk voltak azok, akik a legnagyobb ellenségei, üldözői voltak az elnyomó pártállami rendszerben szexuálisan másként orientálóknak és a buziknak. Ők voltak azok, akik rendőrökkel hajszolták, üldözték a melegeket. Egészen a szellemiségváltásig. Addig, amíg az érdekeik azt, aztán mást láttak kifizetődőbbnek.

Így jött a melegség, az összeborulás. 

Aztán jött a bevándorlás, és a velejáró cinikus gyűlölködés, az erőszak és a befogadási kényszer, miközben a világ másik részén Amerika és szövetségei bomlasztották fennálló rendszereket, aminek egyenes következménye lett a menekültáradat. Végül eljutottunk ahhoz a feszültséghez, amikor a kölni éjszakában elvetemült migránsok nőket erőszakoltak meg. 

A kölni gyalázatot ma sem mosta le magáról a németek többsége - mindez az ország gyengesége

Hatalmas felháborodás követte a 2015. december 31-ről 2016. január 1-jére virradó éjszakai kölni eseményeket, amikor több száz agresszív migráns férfi rontott rá a tömegben ünneplő nőkre, és követett el ellenük válogatott szexuális és vagyon elleni bűncselekményeket. Az eset után kirívóan enyhe büntetések születtek, emiatt sokan elvesztették a német alkotmányos rendbe vetett bizalmukat, az erőszakot elszenvedett nőket pedig a Merkel-féle „Wilkommenskultur” áldozatainak tartják. 

Németország és valahol Európa közössége is neki köszönheti a halált hozó migránsokat

Egyes közösségi oldalakon, így a Facebookon olyan csoportok szerveződtek, amelyek a támadások tagadására, elbagatellizálására jöttek létre. A megfogalmazott állításokat pusztán rasszistának, a bevándorlókkal szembeni kirekesztésnek titulálták

 Máig nem kaptak elégtételt az akkori migráns erőszak áldozatai. 

A migránsok gyalázatosságai és a nők kiszolgáltatottságai együtt járnak a befogadással

Ennek kapcsán azonban még senki nem tűzött ki valamiféle szolidaritási bilétát a közösségi oldalára annak kifejezéseként, hogy veled veletek vagyunk és nem az erőszakkal!

2015. november 13-án este terrortámadás-sorozatot követtek el előre megtervezett akció keretében Párizs különböző pontjain géppisztollyal felfegyverkezett terroristák, akik ártatlanokra lövöldöztek, és több robbantást hajtottak végre forgalmas helyeken. Lövöldözés tört ki a 10., a 11. kerületben és a Stade de France stadionban egy labdarúgó-mérkőzés alatt. Az Euronews tv-csatorna adását megszakítva tájékoztatott a fejleményekről.

 Bataclan csata után

21:16-kor három különálló robbantás is történt, közte Párizs északi városrészében. A legtöbb halálos áldozatot a Bataclan színház elleni támadás követelte, ahol a terroristák túszokat ejtettek, majd a kivonuló rendőrséggel tűzharcba keveredtek, ami 00:58-ig tartott. Nyolc támadót megöltek, a többi bűntársat a hatóság nagy erőkkel keresi. 112 emberrel végeztek a terroristák a XI. kerületi Bataclan koncertteremnél. 

A szórakozóhely volt a merénylők egyik fő célpontja, egyes hírek szerint azért, mert izraeli tulajdonban van.

Egy magyar nő férje is áldozatául esett a migránsok támadásának

 További öt helyszínen érte támadás a francia főváros lakóit és a turistákat: a La Belle Équipe kávézóban a rue Charonne-on, a Le Carillon bárnál, a rue de la Fontaine au Roi-nál, illetve a boulevard Voltaire-en is, itt összesen 38 ember vesztette életét.

Ezen kívül több mint kétszázan sérültek meg a támadás során, közülük nyolcvanan súlyosan. 

A terror éjszakája Párizsban

Ekkor sokan a francia tricolor színeit öltötték magukra szolidaritásuk kifejezéseként olyanok is, akik azt sem tudták, mi fán terem a franciaországi erőszak és olyanok is, akik korábban nem , vagy mindig csak más önkényuralmi rendszerekkel harmonizáltak.  Úgy tűnt számomra mindez, mint egykoron az Andrássy út 60 alatti átöltöző szobában, amikor a kis nyilasokból egyből a köpönyegforgató rendszerhez hű, és együttérző társakká lettek.  Én ezért és ezen jelenségek nyomán ítélem meg és el az ilyen-olyan titulusokat leképező, vagy szimbolizáló megjelenítéseket és átfestéseket.

Aztán a rá következő évben szándékosan a karácsonyi vásárló tömegbe hajtott egy migráns elkövető tömeggyilkosság szándékával.

Kamionnal hajtott a tömegbe egy migráns a karácsonyi vásáron a németországi Berlinben, 2016. december 20-án

Egyike ezeknek a 2016-os berlini terrortámadás volt.   A migránsok tömeges érkezésével egyre több erőszakos cselekmény történik Európában. Ma már erre figyelmeztetnek a szakértők most, hogy már az emberek a bőrükön érzik ezek negatív hatását. De nem volt ez mindig így.  

 Nyugat a befogadást erőltette, függetlenül annak illegális, és törvénysértő jellegétől. Európa elitjét az sem zavarta, hogy a betolakodók a fél világot átutazva, a személyüket igazoló dokumentumokat eldobálva, csupán egy internetre képes, hálózatra csatlakozott telefonokkal érkeznek. A fegyvereket, az AK 47-seket pedig ki tudja honnan szerzik be és kerül a schengeni övezeten belülre. 

De nem csak ez a baj. A gond a fejekben lakozik. A migránsokéban ugyanúgy, ahogy az otthonélőkében.

Abban a támogatásban, amit a migránsoknak biztosítunk egyfajta egységes elkötelezettség, mint elv, vagy íratlan szabály okán.  Mert az ügyebár nem egy menekült befogadás, hogy a schengeni övezetbe eljutó már több biztonságos országon áthaladván érkezik ide papírok nélkül. Mindez nem normális, és nem elfogadható. Így a terroristákat és a bűnözőket és az erőszakoskodókat is befogadja Európa. Normális értékrenddel bíró személy vigyáz a személyiségére és annak igazolására. A múltat elfeledni, azt tagadni akaró pedig szándékosan tünteti el a saját nyomait, és hazudik magának új személyiséget, történetet és hátországot. 

Nos, ezek mentén jön a népi együttérzés, a liberális szolidaritás, amikor a migráns tömeggyilkosságok sajnálatát fejezik ki egyesek azzal, hogy a közösségi oldalra kitett képüket alkalomhoz illő ilyen-olyan színűre váltják. Mindez a színváltás a mi felfogásunk szerint nevezett kétszínűségen is túltesz és amolyan köpönyegforgatóvá avanzsálja a mögöttes egyént. 

Azoviak az ukrán reguláris hadsereg náci tagozódású zászlóalja

Így érzek valahogy az ukránok színvallásával is. Azokkal a profilokkal, ahol a nemzeti színezetet a belső büszkeséget a mások színvilágára cserélve netán annak jelképeit, címerét felhasználva tűzik magukra azt, mint egykoron a sarló-kalapáccsal szimbolizált  és Marx-Engels-Lenin által megjelenített társadalmat. Vagyis a szovjet idők dicstelen diktatúrája után az ukrán önkényuralom jelképes képviselőivé válnak.  Annak a magyarellenes, államilag támogatott azovi hadtesttel bíró náci Ukrajnának, aminek zászlaját, címerét soha nem helyezném magam elé, vagy a nemzetiségem fölé.   

Államilag támogatott ukrán nácik

De vannak "magyarjaink" akik a székelyeket meghazudtolva inkább a magyarellenes náci ukránok pártján, a Zelenszkij által kiszolgáltatottá tett amerikai, brit és más nyugati imperialista érdekek mentén áldozza be hazáját.  

Otthonzüllés  - olyan, mint a családon belüli erőszak, csak itt éppen az otthon a haza, a züllés a nácik melletti kiállás és a vele párhuzamos magyarellenesség támogatása

 Ők azok az árulók, azok a köpönyegforgatók, akikről nem szabad megfeledkeznünk és akiket nem lehet szem elől tévesztenünk.   

Ezért született és erről szól ez az írás a teljesség igénye nélkül.

*

Vágyakozás

 *

Jó reggelt - ébredést követő első kávé

Vetted a macskát a bal alsó sarokban?

*

Magány - emlékkép ( - tudat alatti)

 *

Olvasni öröm

 

 *

Munkanap - hétköznap, dolog van

 *

Buksi kutyából sem lesz elfogadható szalonna - a böllér és az ünnepi disznó ( - szenteskedés helyett)

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnapunk: Szent István király napja, a magyar államalapítás, és az állam több mint ezeréves folytonosságának emléknapja.

 1083. augusztus 20-i szentté avatásától játszik szerepet Szent István emlékezete, amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek. Augusztus 20. egyben az új kenyér ünnepe is. 

Ócsán augusztus 20.-t többnyire a református lelkész, Hantos Péter kenyérszentelésével valósította meg Bukodi polgármester.  

 

Aztán egyszer a hétköznapok során kenyértörésre került sor, amikor is Hantos lelkész önkormányzatban érintett feleségét, a polgármester korábbi lieblingét amolyan hirtelen  mellőzöttként bocsátotta el a "főnök" a helyi művelődési ház éléről. Akkor Hantos lelkész nagyon mérges lett és szinte magából kikelve szólalt meg a hívők előtt és közösségi oldalán. A maga is pártos lelkész, még a képviselőséggel is felhagyott, mert ott és abban is ellentétbe került a szintén fideszes polgármesterrel. Persze Bukodival nem nehéz összetűzésbe kerülni, mert aki nem annyira süllyed mélyre és nem lesz annyira alantas és piszkos, hogy leérjen hozzá, a hamar nélkülözésre, vagy ebrudalásra számíthat.  Így lett új vezetője az Egressynek és vált unszimpatikussá egymásnak a polgármester és a református lelkész. Ugyancsak ekként lett nélkülözött Ócsa korábbi főépítésze a szintén fideszes Horváth Zoltán is, akinek a város számos jellegzetessége képviseli munkássága nyomát. 

De ne legyünk ünneprontók akkor, amikor a Szent Istvánra emlékezünk.  Ünnep alkalmával a résztvevők arról beszéltek, milyen közönségteremtő eseményei, elemei vannak a református egyháznak, amelyek bírnak olyan erővel, mint a katolikusok számára a szentek kiemelt tisztelete vagy a búcsúk és zarándoklatok. Miért mindig és kizárólagosan csak a református lelkész mondta Bukodi érdekében az igét?  Mi köze a fideszes Hantos Petinek és a mögöttes reformátusi lelkületének ahhoz az ünnepelt szenthez, amit az egyháza nem ismer el?  Micsoda megtévesztés, vagy tudatzavaros állapot ez a tetszelgés a református oldalon?  Amikor identitásválságról beszélünk, és nem érezzük magunkat otthon az egyházunkban, azért lehet, mert nem vagyunk önazonosak: a gondolataink, szavaink és cselekedeteink nem állnak egymással összhangban. A reformátusok Hantosa zavarodott azonossággal bír akkor, amikor párttársa nyomdokai mentén a szentséges István bálványozó ünnepén politikai szószolásra emelkedik a klerikális hívők és nem hívők előtt. 

Aztán, amikor a "haragszom rád" korszakát éltük, akkor már jöhettek a más felekezetek képviselői is. Így az augusztus 20.-ai események amolyan ökumenikus megemlékezéssé fejlődtek.  Az évek teltek, Klárika és a sérelmek feledésbe mentek, Bukodi tért nyert és Hantos is megbékélt, mert nem tudta túllépni a polgármester egyeduralmát.  A református hívők maguk is megosztottá lettek, a többségi fideszes hitük és egyházi hitvallásuk mellett.   

Így jutottunk el az idei esztendőig, amikor is Bukodi egyfajta gesztusként az ócsai Pro Urbe, vagyis a városért elnevezésű helyi kisvárosi (hivatali) elismerést adományozta Hantos Péter református lelkész párttársának, amit a Köztársaság térre visszahelyezett megemlékezés alkalmával adott át.   

“Uram, a te ítéletedet adjad a királynak!”

Augusztus 20-ra készülve eszembe jutnak diákkorom történelemkönyvei. Olvasom bennük gondolatban
államalapító királyunk nevét: “I. István” Néhol így: “I. (Szent) István.” Amikor én az iskolapadban
ültem, az volt a fontosabb, hogy hányadik király volt e néven István, és nem az, hogy milyen
életminoséggel uralkodott. Nemrégen azonban kezembe került egy könyv, amelyikben jólesően olvastam az államalapító nevét ilyenképpen: “Szent (I.) István.”
Egész népünk számára fontos lenne ez a gondolkodásbeli váltás. Érezzük is ezt egyre többen. És itt nem a “klerikális reakció” szólal meg, hanem az utca embere. 

A protestáns egyházaknak nincsenek római katolikus értelemben vett szentjeik, nem élünk a szentekhez fűződő közbenjáró imádság lehetőségével, mivel azt valljuk, hogy egyetlen Közbenjáró van Isten és emberek között, az élő Jézus Krisztus. De mi is tudunk a megszentelt életről, a megtérést szükségszerűen követő megszentelődésről, Istennek tetsző, odaszentelt életről az evangéliumi mérték szerint. Erre minden megtért hívő protestáns igyekszik, ez hitének belső parancsa, hogy tettekben is megmutassa hitét. 

Azt tapasztalom, hogy a reformátusoknál gyakran gond van a szent szó használatával. A zavar oka legtöbbször, hogy fogalmunk sincs, hogy mit is jelent. 

Hantos is csak szenteskedik István királyunk napján augusztus 20.-n párttársa, Bukodi polgármester mentén, azaz szolgálatában.

Mert, mint ismert, a disznóvágáshoz is legalább két fél szükségeltetik: a böllér és disznó. 

*

Körmenet helyett zsíroskenyeres tekerés - olcsó ünnepi rendezvény Ócsán a polgármester jóvoltából ( - nívó)

 Ajándék zsírós-kenyérrel és ingyen pólóval hirdetik az ünnepi kerekezést Ócsán.

A városi művelődésszervező, aki egyben a közpénzes városi újság szerkesztője és a polgármester propagandistája is a helyi Egressy Gábor Szabadidőközpont igazgatójaként ajándékozgatja a zsíros kenyeret a nép egyszerű gyermekeinek amennyiben részt vesznek a programon. Micsoda motiváció!

Igaz a hasonmód meghirdetett ingyenes városi sétát nem sikerült lebonyolítani az időjárásra hivatkozva, de más visszajelzések szerint az érdeklődés hiánya volt a fiaskó oka. 

Elmaradt a program, pedig még pénzt sem kértek érte - ingyen sétálhattunk volna Ócsán

A mostani kerékpározásra a polgármester az asszonykájával szokott kitekerni, akit az utóbbi években hozott be a közélet nyilvánossága elé, mint, társat.  Erről képeket, és választások alkalmával szavazatokat leadó biztatást is közzé tett, de tekertek már együtt is a polgárőrség védelme alatt.

Minderre a polgárőri mozgósításra azért van szükség, mert a városvezető a képletes megkoronázása, azaz megválasztása óta eltelt egy tizednyi év során sem volt képes Ócsán a kerékpárosok számára önálló, elkülönített utat építeni. Bár Bukodi pajtás azt ígérte, hazudta, hogy Ócsa hatalmasat fejlődik az elkövetkező évek során és Alsópakonyt védett kerékpárút fogja összekapcsolni a vasút állomással, de mint tudjuk, ez sem valósult meg. Így Ócsán nincs olyan biztonsággal bekerekezhető, kerékpárosok számára épített közlekedési útvonal, ahova egyszerre, vagy együtt, biztonsággal eltekerhetnének. Ezért kell a polgárőrök forgalomterelése, irányítása és védőőrizete a lebonyolításhoz. És nem ég le a polgármester arcáról a rávastagodott bőr, hogy ilyen áldatlan körülmények közt hívja és küldi ki az embereket kerékpározni amolyan ünnepi mulatság, vagy inkább károlysági körmenet (latinul processio;) gyanánt. Ez amolyan polgármester iránti eucharisztia, úgy is mint a polgármester szentsége iránti „kegyelem” kifejezése, egyfajta „kegyelmi adomány”.  Ennek a viszonzása a résztvevők számára készülő "ajándék" zsíros kenyér. 

Zsíros ajándékkal várják a körmenet résztvevőit - Ócsán ünnepileg a zsíros kenyeret ajándékozzák

Elvégre augusztus huszadikán mi mást is lehetne bálványozni és körbevezetni Ócsán, mint a Károlyt, a polgármestert a nyájával.  Ezt a célt tűzte ki és teljesíti be a meghirdetett közös kerékpározás, aminek amúgy semmi értelme az úttalan kisvárosi környezetben. Mert ha legalább a szomszédos Alsónémedibe vagy Bugyi községbe mennének át látogatóba, akkor ott több kilométernyi kerékpárutat biciglizhetnének végig biztonságosan és polgárőri felvezetés nélkül. Annak legalább lenne annyi értelme, hogy bemutassák az ócsaiaknak, hogy lám, így is lehet falun élni.  

Poló, frissítő és zsíros kenyér a programban - a mögöttes biztonságot a kerekezéshez a polgárőrség ingyen a támogatásból adja

Ócsa azonban egy város, aminek egy nem jó polgármestert választottak. Ez az alakalom is azt bizonyítja, hogy Ócsa a városi rangjához képest egy fejletlen, elmaradott település, amit a környék községei is elhagytak, túlszárnyaltak.  

Ócsán kerékpározni elkülönített és erre a célra épített utak hiányában egy olyan életveszélyes mutatvány, aminek kihívását a polgármester sem vállalja a biztonságot jelentő polgárőri támogatás nélkül. A nép  gyermeke csak azt nem veszi észre, hogy a hétköznapok során a polgármestere még a Sparba is azzal a több milliós szolgálati autóval jár, amit a közvagyonból vásároltatott magának, míg a bárgyú választó jobb esetben gyalog, netán az életét kockáztatva polgárőrök segítsége nélkül kerékpárral jut el a céljához. (Már ha eljut és nem jár úgy, mint az, aki a munkába menet kerékpározva halt meg az úton.)

Igaz, ehhez már nem jár "ajándék" zsíros kenyér, ahogy azt Paksi Zita szervező, helyi közpénzből fizetett ügyvezető előadja. 

*

A Kolozsvári Magyar Opera koncertje és tűzijáték is lesz augusztus 20-án Székelyudvarhelyen

 A Szent István-napi ünnepség Székelyudvarhelyen augusztus 20-án, vasárnap 18 órától veszi kezdetét a Márton Áron téren. Elsőként a történelmi egyházak lelkipásztorai szentelik meg az új kenyeret, majd kulturális műsorokat adnak elő, valamint beszédet mond Székelyudvarhely polgármestere.

Az ünnepi műsorban együttműködik a fennállásának 25. évfordulóját ülő Boróka Néptáncegyüttes is. Ezt követően 20 órakor magyar rockslágerek szimfonikus feldolgozásait hallhatjuk a Kolozsvári Magyar Opera előadásában, majd a Magyar Rock Szimfonik előadás után az ünnepséget tűzijáték zárja. - írja a Székelyhon.

*

túlélünk mi mindent, tibcsi

 mostantól hivatalosan is elegem van abból, hogy kibaszott nárcisztikus, pszichopata, érzelmi nulla, életképtelen, döntésképtelen, párkapcsolatra teljesen alkalmatlan férfiakba sikerül beleszeretnem. a mai nap betette a kaput, egyszerűen akkora sebekkel jövök ki ezekből a kapcsolatokból, hogy érzem, hogy egy darab mindig meghal bennem. a sors és a karma kamu, akármilyen hibát követtem el az életem során, ez büntetésnek már túl sok, nem tudok többé feltápászkodni. az a baj, hogy szeretnék szeretni, mindig is szerettem, de ezek vagy nem tudják fogadni, vagy meg sem érdemlik. beletörődöm szépen, hogy életem végéig egyedül maradok, jobb lesz így. szóval fiúk, ne írjatok, inkább takarodjatok a környékemről és kínozzatok mást. kösz.

by  tulelunkmimindenttibcsi

*

Árnyjáték naplemente előtt

 

*

Tl;dr - az életrül (- ikkenhissatsu)

Az életrül. 

Krisztusi korba léptem én, és kéne valami pátoszos, enyém a világ sztorit írni. Spoiler alert - nem tudok. Illetve tudok, viszont inkább vagyok nullán, mint százon. Most már. Volt rosszabb is. 

Szerettem volna családot. Szerettem volna rengeteg dolgot, rengeteg dolgot meg is tudtam valósítani, rengeteg dolgot nem. Zárultak be kapuk, amiket nem lehet kinyitni soha többé. Fáj. Persze ez az emberi lét maga, megyünk tovább, van még vissza 30 év fény, meg remélhetőleg még valamennyi fájdalom nélkül. 

Én vagyok az a csávó, aki egy társaságban nagyon régen volt középpontban, inkább halkan figyelek és akkor szólok, amikor van értelme/súlya/humora. Elengedni sosem tudtam magam - ebből kiindulva főleg a gyeplőt soha. Koravén voltam mióta az eszemet tudom, én voltam az, aki az osztályban egyedüliként 15 évesen, feketén kezdtem diákmelózni, azóta folyamatosan dolgozom, amiből első két évben kb. 5 ezer forintot költöttem el. Készültem, egész eddigi életemben készültem. Mire? Utólag sokszor kérdezem - mindegy is - a könnyű életre. Hittem, hogy az odafigyelés, a tervezés és a pontosan kivitelezett, magasabb céloknak alárendelt életvitel kifizetődik és bármit hoz az élet, azon a szartengeren nekem olcsó jegyem lesz katamaránozni. 

Mondhatnám, hogy ez nincs így. Hazudnék. Eddig 10-ből 9 tervem sikerült, arról viszont senki sem mondta, hogy az az egy beárnyékolja majd az összes sikerem/teljesítményem. Mivel mindig mindent alárendeltem a nagyobb célnak, ami a szeretteim és saját életem megkönnyítése volt, voltak dolgok, amik elhervadtak bennem. Ilyenek voltak pl. a saját igényeim. Milyen kurva unalmas! Hallod, a csávónak minden jó. Nem hiszed el, 100kg, majdnem két méter, 25 évesen a faterja Trabantjával járt. Négy évig lakott szegény öreganyja lakásában, amiben nem lehetett normálisan szellőztetni, mert 5 ablakból 4 nem volt nyitható. Tudod, az a hardkór. Metlaki, kopott öntöttvas kád, máriakép a falon, konvektor vagy láva vagy hideg, kiirthatatlan levendulaszag. Azt illatnak már nem lehetett hívni. Nem panaszkodott! Ilyen baszdmeg a világon nincs. Az első éves fizetéséből hova ment nyaralni szerinted? Haha, nyaralni, vett a város széli garázssoron egy garázst! 20 évesen. Érted, én meg nyavalyogtam, hogy nincs elég pénzem hónap végén harmadszor lemenni Siófokra bulizni. Gondolod rakott bele valamit mi? Ja, kiadta bérbe. Azt mondta egyszer jó lesz az a pénz, autója biztos lesz később saját, talán még motor is. 

Na, abban az időben azért mesélt valamit, hogy volt egy csaja, akinek adott a lakásához is kulcsot, majd nem tudta mire vélni, hogy a csaj fel akarja újíttatni a konyhát, persze lóvét, segítséget nem tud adni, mondjuk meg tudná tervezni. Merthogy ez a lakás szar, innen el akar menni, ez csak átmeneti, minek szórja el a pénzét erre. Mondta a csaja, hogy költözzenek el akkor egy albérletbe, akkor 50-50% és közösen kialakíthatnak valamit. Ki volt borulva a gyerek, mesélte, hogy a csaj szerint az az okos döntés, hogy az ingyen lakhely helyett mindketten fizessenek havi 40+rezsit, hogy a csaj lelke megnyugodhasson. Nem ment bele. 

Ugyanezt csináltam a kapcsolatban is. Kisded ápolást tanult, szeretett volna legalább 2 gyereket, volt benne akarat és teljesíteni akarás, bár a mai szemmel “woke” volt, szóval elhagyta a régi klasszikus családi modellt, azt gondoltam még működhet is. Akartam is gyereket. Aztán rájöttem, hogy persze nem kell nagyon belelendülni, a csaj ugyanis féltékeny volt, ráadásul elég böszmén. Az emberi gyengeségeket sajnos mindig hamar kiszagoltam, ez mondanom sem kell, teljesen elvette a kedvem. Milyen furcsa, tán nem azért, mert gyenge voltam én is? Tökéletes példa, szakítani akartam vele, össze is kaptam magam, péntek este csörög a telefonom, hív a lány, felveszem - zokogva közli, hogy meghalt az anyja, menjek érte és vigyem haza. Életemben először és utoljára vezettem ittasan (a megivott négy jéger csak rá három napra, otthon fekve esett le, hogy mekkora rábaszás lehetett volna belőle, ha belefutok egy igazoltatásba). Szóval anyja meghalt, szakítás lefújva, kiporoltam az öltönyöm és végigbőgtem a temetést mint egy kisgyerek. Szerettem az anyját. Igazából szerencsés vagyok, az összes anyósomat szerettem, sőt, engem is szerett(n)ek.

 

Rövidre kell zárnom, annak a kapcsolatnak rá 10 hónapra véget vetettem. Kb. 11 hónap késéssel. Bárhogy is volt, jól tettem, rá egy hétre már össze is jött a barátnője szomszédjával. Nem volt tartós szomorúság. Én azért egy-másfél évig húztam a belem utána, tudod, amikor fél évig azzal kelsz, hogy az ő arcát látod ébredés előtt. 

Mindegy, jó sok Popper bácsit meghallgattam, mire rendbe jöttem. Tudsz még követni? A fő szál az, hogy mennyire megtanultam elnyomni a saját igényeim. Ennél a lánynál, és az őt követő pár komoly próbálkozásomnál észrevettem, hogy van egy fő, visszatérő elem - ez pedig a megmentés. Minél zűrösebb a csaj, annál vonzóbb -> megfordítva, minél inkább tetszett valaki, az kurvaisten, hogy legalább önbizalomhiányos, bipoláris, vagy akár nárci volt. Ezt olyan csúcsra fejlesztettem - ezt az önpusztító gyakorlatot - hogy egy akkora nárciba futottam bele, hogy majdnem beledöglöttem. Akkor fogadtam meg, hogy befejeztem a megmentést, ha valaki zűrös, hagyom a faszba. Szerinted sikerült? Persze, hogy nem! Sikerült egy kevésbé toxikus, ám sokkal nagyobb útvesztőbe keverednem. Na sebaj, egy ideje vége. Itt vagyok, most már talán nullán. Most már ritkán kapnak el negatív érzések és kezd kopni a folyamatos visszaemlékezés. Tény, most nem is tettem ellene semmit, leszartam. NA, VÉGRE MEGÉRKEZTÜNK! 

Itt vagyok 33 évesen és az van, hogy fingom sincs mit akarok. Az élettől, hah, ott megvan minden. Párkapcsolatban, a nőktől, társamtól. Egyáltalán akarok-e? Egyáltalán bárki támogatni fog-e abban, hogy az én lelki egyensúlyom megmaradjon, hogyan fog egy család kialakulni? 33 éves vagyok, mire fociedzésre kell hordanom a kölyköt, addigra 50 éves leszek heló. Ha lesz. Itt tartok hát valahol. Hogy csinálják azok az emberek akik családot vállalnak? Soha nem fogod megérezni és soha nem engedtem, hogy emberek lássák, hogy miket gondolok vagy mi a véleményem húsbamarkoló témákban, de az a helyzet, hogy gyűlölet szintű mély megvetést érzek azokkal kapcsolatban, akik mindenféle tervezés (se pénz, se posztó) alapon vállalnak gyereket - “becsúszott Marcsikám ne haragudj, majd felneveljük az albérletbe, tudod, hogy nagyon imádlak, itt egy szál PallMall.” 

Szóval ez a motiváció megszűnt. Már nem kell sietnem sehova. Nem segít, hogy az utóbbi egy évben kb. négy nőt láttam szépnek. Nem segít, hogy a korábbi tapasztalataim alapján nem vágyok arra a fajta “hajszára” amivel az ismerkedés jár, legyél cuki, de izgi, rendes, de nem unalmas, főleg vicces “mert engem az eszemen keresztül lehet lenyűgözni”, miközben kétműszakban jár a helyi üzembe melózni miközben az anyja neveli a két gyerekét, mert a faszija elhagyta. Pár hónapja megkérdezte egy régi barátnőm, akinek most tök cuki családja van, hogy nincs valami csaj? Kuncogtam, mondom nincs. Szinte rögtön, felcsattanva “hát én nem tudom hogy bírod, én tuti nem bírnám ki.” Erre fel is röhögtem, látva, hogy mennyire nincs képben arról, hogy mennyire más dolog ez fasziként, mint csajként. Szóval nem, nem motivál a szex sem. Az is mindig egy olyan dolog volt az életemben, hogy két, talán három nővel tudtam élvezni igazán, mindenki mással nyűgös volt, hiába engedtem el magam a másik nem tudta elengedni magát, ha direkt ráhangolódva én tettem bele többet akkor a másik görcsölt be mert ő nem tudta elengedni magát, BIZTOS ÉN VAGYOK A SZAR, TUDOM, a lényeg, hogy a jó szexet sem lehet a fogasról leakasztani. És a lényeg, hogy sajnos a szex az nem olyan mint a pizza, miszerint a rossz pizza is legalább pizza, szóval jó. Inkább olyan, mint a család. Nincs annál jobb, mint egy jó család és nincs annál rosszabb, mint egy rossz család. A rossz szex pusztít. Önbizalmat, kapcsolati bizalmat, játékosságot, önértékelést. Ja, és senki sem tud róla beszélni. Én még nem éltem meg olyan privát beszélgetést szexről, (és nem is hallottam olyanról) ami nem esett volna rosszul valamelyik félnek. Tudod, kb. úgy, mint nekem a véleményem a húsbamarkoló témákról. Szóval maradnak az ilyen emberi értékek dolgok. Amit kurva nehéz felfedezni, tényleg ott tartok, hogy bárki képes leépíteni magát a szememben pár perc beszélgetés során - na persze ettől nem gyűlölöm meg - csak elteszem, mint barátot, ha mondjuk ismerkedésről van szó.

 És ezzel együtt meg is jöttem ismét a szomoromhoz, ezzel párhuzamosan megjelenik az, hogy ha visszaolvasod a témákat, mindegyikhez mi a kulcs? 

Ha tudnám, hogy mit szeretnék és mire vágyom, akkor tudnám, milyen irányba induljak. Aztán persze meg kéne tanulni kimondani. Kimondani, és leszarni, hogy más mit gondol. Akár szerettem, akár ellenségem. Kikérgesíteni azt, hogy ha a szeretted folyamatosan megkérdőjelez, vagy konfrontatív, akkor nem te vagy a hülye, hanem ő a gyökér, hogy tőled teszi függővé az ő boldogságát. Továbbá, ha valaki egy normális, üvöltésmentes konfliktusban lezár vagy megsértődik, az az ő baja és nem neked van feladatod vele. Tettem le az asztalra eleget ahhoz, hogy tudjam és biztos legyek abban, hogy soha, senkivel sem tettem olyat, amivel kitervelten ártottam bárkinek komoly dolgokban, vagy védtelen helyzetekben. Jó csávó vagyok, aki érdemes. Majd valami lesz. 

Mindenesetre több ilyen szart szeretnék írni. Ezt szeretném, asszem.

by ikkenhissatsu

*

Továbbra is gyerekekkel promóztatja magát közpénzen Ócsa fideszes polgármestere - visszataszító (+18)

 Már évekkel korábban szót emeltünk azon polgármesteri gyakorlattal szemben, amit Bukodi Károly, Ócsa fideszes polgármesterként a gyerekkel űz a népszerűsítése érdekében.

Bukodi évek óta az újszülött kisdedeket, a bölcsődébe, óvodába járókat és az iskolát kezdő gyerekeket veszi elő és/hogy fotóztathassa magát velük, miközben a városi közvagyonból vett ajándékok átadásával próbálja népszerűsíteni személyét polgármesteri mivoltában.  

Így a kisgyerekeket egyfajta mögöttes díszletként használja fel alantas politikai céljai érdekében úgy, hogy azt a látszatot kelti, - mint az a bizonyos cukrosbácsi, aki az édességgel igyekszik magához dédelgetni a célközönséget, vagy éppen vonzóvá tenni önmagát, - hogy kedveljék. Itt ez a szavazatokért megy. Ez a politikai célra fordított közpénzes szereplés, maga az öncélú promó.

Bukodi Károly polgármesterként ugyanazt az alantas taktikát űzi, amikor a városi közpénzt felhasználva keresi meg az ifjú gyerekes szülőket és marketing célzatú fotómegjelenítésekkel adja át a város ajándékát úgy, mintha azt neki köszönhetnék; - akár a cukros bácsi. 

Aztán valóban neki köszönik meg, holott nem is az ő adománya, hanem az itt élő városlakók pénze az, amit átpántlikázva úgy ad oda, hogy a fotózott emlékben a polgármester és a szimpátiát keltő gyerek képe ég be az erre alkalmas és ezt látó, átélő személy emlékezetébe. Ez pedig nem más, mint egy közönséges csalás, egy olyan haszonszerzés, amit más pénzéből nyer ki Károly a politikai céljai érdekében. Nem más ez, mint a közhatalommal való visszaélés egy mocskos formája, a közpénzzel való visszaélés olyan öncélú reklámtevékenysége aminek során a védtelen gyerekek kijátszása, a szülők és a városlakók megtévesztése valósul meg. Az esemény mögöttes közpénzes jellege sehol nem kerül megadásra. Csupán a megajándékoztuk és az ajándékot adunk szavakat használja a gyerekek arcképe mellett látható pakkokkal. Történik mindez napjainkban a városi infrastruktúrát használva.

Ócsán a polgármester amolyan "kisvárosi hangulat"-ot kelt, amikor a gyerekeket használja fel céljaira

 Igazából a szülőknek kéne ellenállni az ajándékosztó polgármesteri csábításnak, de valójában a képviselőknek kéne megzabolázni a lassan már pedofíliába hajló polgármesteri visszaélést. Azt a közpénzes bűvészkedést, amit a gyerekek megjelenítésével, és a közzétett szövegelésével, a megjelenített képi háttérrel közzétesz. Mindez disszonáns.

Ócsa polgármesteri érzelmeket fejez ki, arról nyilatkozik a gyerekek (közpénzes) megajándékozása kapcsán

 Arról a kinyilatkozásról nem is beszélve, amikor a polgármester izgatott állapotáról tesz önvallomás annak kapcsán, hogy az óvodát kezdő kisgyermekekkel készül találkozni.  Mi ez a szivárványos kicsengés a bűbájoskodás árnyékában? 

Pont akkor, amikor a Helsinki Bizottság kivénhedt Kőszeg Ference arról elmélkedik, „hogy nem kell feltétlenül a büntetőjog szigorát elővenni olyan eseteknél, amikor felnőtt és gyermek szexuális kapcsolatáról van szó”. Kőszeg Ferenc a libsi Helsinki Bizottság egykori SZDSZ alapítója amolyan önvallomásként a pedofíliát próbálta népszerűsíteni és elfogadhatóvá tenni. Erről nyilatkozott egy Soros György alapítványa által is támogatott, baloldalhoz köthető beszélgetős műsorban.  Ez olyan erős és devianciát kifejező megnyilatkozás, hogy ettől még az igen csak liberálisan-toleráns Helsinki Bizottság is elhatárolódott.

Ezért és az ilyen-olyan ma már nem elszigetelt jelenségek okán is megengedhetetlen, hogy városunk polgármester éppen mostanság, ebben a kritikus helyzetben pózoljon fiatalkorúakkal amolyan megélhetési politikusi célzatként közpénzből.  Ezt a visszaélést Ócsa közélete sem viseli el. 

A képviselőknek már rég fel kellett volna szólalniuk a polgármesteri visszásságok okán. Rég el kellett volna határolódniuk, ahogy a Helsinki Bizottság is tette ezt, kiköpve a régi alapító tag mostanra felszínre kerülő elferdült elveit.  

Az ócsai képviselőknek lett volna és van is megnyilatkozási lehetőségük. Kijelenthették volna már rég, hogy a városi adomány nem a polgármester ajándéka, hogy a gyerekekkel való megjelenés, a közös fotók szociál-média felületen történő nagy nyilvánosság elé tárása komoly visszaélés a gyermek képmásával, még akkor is, ha ezt a megvesztegetett, vagy megtévesztett szülő által és hozzájáruló közreműködésével valósítja meg.  Mindez megengedhetetlen és a kormánypárt számára is káros.  

A gyerek meg nem tud tiltakozni.  Ezért szükséges magunknak szót emelni mindezzel szemben. A polgármester ezen tevékenysége nem megengedhető. 

Bukodi polgármester a gyermekeket és a sajtósát összecsődítve kreált egy "jótékonykodásnak" tűnő promóciót maga számára - a gyerek csak eszköz, a közpénz pedig szükséglet alantas céljai érdekében

Ezt Pánczél Károly is beláthatja, hiszen mindez a számára is kínos lehet és visszaüthet a pártjára. 

Bukodi és a mögöttes Fidesz Ócsán amúgy sem az emberek kedvence, hiszen a pártot az itt lakó Szűcs Lajos is rendesen terheli.  Bukodi 10 éves polgármesteri munkássága eddig is sokba volt a helyi közösségnek. A jelenlegi kártékony tevékenysége, a gyerekek médiaszerepeltetése olyan, mint az ártatlanságuk elvétele.  

Az ártatlan kicsikkel való visszaélés, nagyobb bűn annál a közpénzes tolvajlásnál is, ami mindezt a polgármesteri munkásságot kíséri.   

*

 Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20 számon, vagy a nap 24 órájában ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonalat a 06-80-225-225-ös számon.

Személyesen az Önhöz legközelebbi Áldozatsegítő Központban kérhet segítséget, az Áldozatsegítő Központok címlistája itt található:  http://vansegitseg.im.gov.hu

A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06-80-505-101-es telefonszámon.

Városi kerékpáros - Ócsán miért nem látni ilyeneket

 

 *

Az USA az egyetlen a bolygón, aki képes volt atomot dobni civilekre - a liberális nyugat szeretné elbagatelizálni

1945. augusztus 6-án érte atomtámadás Japánt az USA által, ami szörnyű pusztítást vitt véghez.

Az elhíresült atombomba (a Little Boy) az összeszerelés után július 31-én már bevethető állapotban volt, és az alkalmazási időpont kijelöléséhez csupán kedvező időjárási viszonyokra volt szükség. Az atombombát az Indianapolis cirkáló szállította San Franciscóból a Tinian-szigetre. A Tinianról július 29-én távozó Indianapolist még aznap megtorpedózta az I-58 japán tengeralattjáró. A cirkáló gyorsan felborult, és vészjelzés nélkül elsüllyedt. A bomba ekkor már a szigeten volt.

Augusztus 2-án az amerikaiak három hónapi harc után elfoglalták Okinawat. Különösen a japán veszteségek voltak nagyok, de az amerikai főparancsnokságot ekkor már a „bomba” bevetése foglalkoztatta. Augusztus 5-én az esti órákban véglegesítették a „13. számú Különleges Bombázó Feladatot”. 

Ebben a következő fő- és tartalék célpontok szerepeltek:

1. Hirosima, városi ipar negyed;

2. Kokura, arzenál és városi lakónegyed;

3. Nagaszaki, városi lakónegyed.

Még áprilisban, az előzetes tervezés időszakában a Célbizottság Kiotó, Hirosima, Jokohama, Kokura és Niigata városokat jelölte ki lehetséges célpontként.

Kritériumként szerepelt még:

- legyen a teljesen megterhelt B-29-es hatótávolságán (Tiniantól számítva), azaz nagyjából 1500 mérföldön belül;

- a csapás lehetőleg rendítse meg a japán küzdeni akarást;

- a csapást kedvező figyelési lehetőségekkel hajtsák végre;

- a cél térségében legyen kedvező az időjárás, a csapást ne ködös vagy esős időben hajtsák végre ( csökkenne a hőhatás, kevesen tartózkodnának az épületeken kívül);

- ha az elsődleges cél körzetében kedvezőtlenné válnak a feltételek, legyen még két lehetséges célpont;

- a célban legyen egy katonai létesítmény is;

- a célt előzőleg még ne érje hagyományos csapás általi rombolás;

- a pusztító hatás érdekében ne legyen a közelben olyan domborzati akadály, amely az epicentrumtól nézve csökkenthetné a pusztító hatást és a rombolás erejét.

 

Végül hét B-29-esnek kellet felszállnia különböző feladattal. Három felderítési feladatot hajtott végre. Folyamatosan jelenteniük kellett a tervezett célterületek fölötti látási viszonyokat. Voltak megfigyelést végző gépek és volt a csapásmérő gép. A Tibbets ezredes által vezetett bombaszállító gép fegyvertisztje a veszélyes felszállás miatt úgy döntött, hogy az uránbombát csak a levegőben élesíti. Közben beérkezett a felderítő gépek jelentése. Hirosima fölött felhőtlen volt az ég, így a város sorsa megpecsételődött.

 

 

Augusztus 6-án reggel, helyi idő szerint 8 óra 15 perckor robban Hirosima fölött a történelem első háborús célt szolgáló atombombája. A 20 kilotonnás fegyver pusztítása még az amerikaiakat is meglepte. A feltételezések szerint 80 - 120 000 embert ölt meg azonnal, és szinte letarolta a várost. Truman elnök az Auguszta cirkáló fedélzetén kapta a jelentést a sikeres végrehajtásról. 

 

17 ezer tonna TNT erejével rendelkezett az a robbanószerkezet, amelyet a világ első, háborúban bevetett atombombájaként ismer a világ. Az amerikaiak cinikusságát jól mutatja, hogy a Little Boy nevű bombát ledobták Hirosimára, aminek során szinte nem maradt gyerek élve. 

Az akkori pusztítás hatása a mai napig érzékelhető.  

 

Az amerikaiak a Manhattan-terv keretében 1942 óta dolgoztak a nukleáris fegyver kifejlesztésén. Az első atombombát 1945. július 16-án robbantották fel az új-mexikói Alamogordo mellett. 

 

A fegyver éles bevetése a gyilkolási hajlam és az USA egyedülállóságának a megtestesítője, a nagyhatalmi szerepének a szimbóluma volt.  Mindenképpen be akarták mutatni a világnak, hogy  képesek  bevetni. 

 

Az amerikaiak nem is a harcoló csapatokat, hanem a háttérországot, a mögöttes civileket, a lakosságot célozták meg ezzel a tömegpusztító eszközzel. 

 

Az, hogy a második világháború végén még mindig rendkívül szívósan harcoló Japán ellen vetették be, az csak egy ürügy volt a gyilkolásra.  Igazából a kíméletlen bosszú, a mindenáron gyilkolás és a demonstráció vezérelte az USA döntéshozóit. Augusztus 5-én nem véletlenül engedélyezte Harry Truman amerikai elnök elsődleges célpontként a békés Hirosima kijelölését. Aztán  másodlagos célpontnak Kokurát és Nagaszakit jelölték meg. Egyik városban sem dúltak harcok. A lakosság nem számított a csapásra, ahogy az ország vezetése és a hadsereg sem. Nem is védekeztek.

 

 Augusztus 6-án hajnalban hét B-29-es bombázó szállt fel a Mariana-szigetekhez tartozó Tinian szigetéről, ahova a bombát leszállította az Indianapolis cirkáló. Az itteni reptérről szálltak fel a gépek,   köztük az Enola Gay elnevezésű B-29-s, bombaterében a 3,6 méter hosszú, 0,7 méter széles, 4,4 tonnás nukleáris fegyverrel, a tömeggyilkos "kis fiúval".

Az Enola Gay, a B-29 repülőgép legénységének egy része, ahonnan az első atombombát ledobták. Tibbets balról a második.Pilótája Paul W. Tibbets Jr. volt, aki egy 12 fős legénységet vezetett egy olyan küldetésre, amely megváltoztatta a világ történelmét.

Tibbets az édesanyjáról nevezte el a gépet.

Hirosimát aznap reggel már több légiriadó szirénája ébresztette fel, amelyek téves riasztásnak bizonyultak. Így amikor az Enola Gay reggeli 8 óra után közeledett, sokan azt hitték, hogy felderítő repülőgép. De mire megszólalt a sziréna, az első háborúban használt atombomba már kioldódott.

1945. augusztus 6-án reggel 8 óra 15 perc 17 másodperckor vakító kékesfehér fény lobbant a város fölött, majd mennydörgés következett. Ezzel a jelenséggel robbant fel a japán városra dobott amerikai atombomba és az azóta elhíresült gombafelhő tornyosult az ég felé. Hirosimában azt hitték, vége a világnak.

Paul Tibbets Jr. ezredes mosolyogva az Enola Gay pilótaülésében, pillanatokkal azelőtt, hogy elindulna a tömeggyilkos atombombával  a japánok Hirosimája felé.

A „kisfiú” óriási pusztítást okozott, aznap 70 000- 80 000 ember veszítette életét, de a detonációt követő sugárzás még évtizedekig szedte az áldozatokat. Az amerikai Little Boy hatása ma sem feledhető.  

Egy vakító villanás alatt, olyan forró hőmérsékleten, mint a nap, a bomba felrobbant. Az emberek árnyéka beleégett a földbe. 5 mérföldes sugarú kört pusztított el, a becstelen támadás. Egyes megítélések szerint 80 000 embert öltek meg ott helyben.

Japán, az egyetlen ország, mely atomtámadást szenvedett Amerika által.

1945. augusztus 6-án az emberiség fordulóponthoz érkezett, a nukleáris bomba soha nem látott pusztítást végzett.

 A hatalmas erejű robbanás becslések szerint összesen 90-140 ezer ember életét követelte, 70 ezer ember azonnal elhunyt, a többi áldozat később, a sugárbetegségek miatt vesztette életét, további 200 ezer hirosimai pedig tartós testi (égési) és pszichés sérülésekkel küzd az atomtámadás miatt. A várost átszeli egy hatalmas folyó, amelynek mindkét partján megsemmisült a város az atombomba ledobásakor. 

Az Atombomba-dóm a Motojasu folyó partján áll, ez az épület nem dőlt össze teljesen 1945-ben, pedig innen 160 méterre robbant a bomba, a környezet a földdel lett egyenlő.

Mindez (túltesz,) túltett a náci és a kommunista gyilkos harci gépezett minden eddigi pusztításán. Amerikát a mai napig nem ítélték el, nem közösítették ki az elkövetettekért. Amerika azóta is tömeggyilkos fegyverekkel folytat(ott) háborús politikát. Harci gépezete a mai napig nem állt le. Országokat, kormányokat, népeket bombáz szét, gyilkol és tarol le.  Amerika azóta is harcol a világgal, annak különböző pontjain. 

Manapság éppen Ukrajna népét küldi halálba. 

Az emberiség történelmében eddig két alkalommal használtak élesben nukleáris fegyvert. Mindkettőben az Amerikai Egyesült Államok vetette be és mind két esetben civilekkel teli nagyvárosokban tudatosan a lakosság kiirtása céljából, nem pedig a hadban álló sereg ellen. Ez a leggyalázatosabb ebben.

"Imádkozom, hogy senkinek ne kelljen többé tanúja lenni ennek a látványnak. Szörnyű pazarlás, ilyen emberéletek elvesztése" – mondta Theodore van Kirk kapitány,a gép navigátora egy interjúban 2005-ben:  "Szabadjára engedtük az első atombombát, és remélem, hogy soha nem lesz másik."

Amerika tömeggyilkos mivoltát sokan igyekeznek feledtetni, de ez valahogy nem megemészthető a normális értékítélettel bíró emberek többsége által.

*

Napsütésben

 *

Gárdonyi (született Zigler) Géza

*

Reggeli készülődés

 

*

Augusztus 1. - Anyatejes Táplálás Világnapja, a szoptatás világhete

 Az Egészségügyi Világszervezet először 1992-ben nyilvánította augusztus 1-jét az Anyatejes Táplálás Világnapjává, mellyel egy időben kezdetét veszi az anyatejes táplálás világhete is. A Világnap célja, hogy felhívja a figyelmet az anyatejes táplálás fontosságára, valamint arra, hogy az anyatejes táplálás több, mint a gyermek etetése.

1992-től tartják világszerte AZ ANYATEJES TÁPLÁLÁS VILÁGNAPJÁt, más néven a szoptatás világnapját.

 A Világnaphoz Magyarország 1993-ban csatlakozott, ennek apropóján pedig országszerte változatos programokkal és előadásokkal várják a szakemberek a kisgyermekes családokat.

Szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos az anyatej egy kisbaba életében.

Az anyatejes táplálás világnapja alkalmából indul az Anyatejes táplálás hete.

"Személyes tapasztalataimból kiindulva is, meg mint nő, mint édesanyja, és mint családokért felelős államtitkár, fontosnak tartom, hogy ilyenkor kiemelten beszéljünk a szoptatás és az anyatejes táplálás fontosságáról" – mondta az InfoRádióban Hornung Ágnes, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára.

Célja ezzel, hogy elmondja az édesanyáknak, miért jó szoptatni, miért jó az anyatej, és tudatosítsa bennük, ha bármilyen nehézséggel, gonddal szembesülnek a szoptatás során, akkor tudnak segítséget kérni a védőnő vagy a gyermekorvos személyében. Vannak szoptatási ambulanciák, és akár önsegítő csoportokban is meg tudják osztani egymással a problémáikat, vagy akár laktációs tanácsadó segítségét is igénybe tudják venni.

Hornung Ágnes azt mondta, mindezek ellenére

vannak olyan édesanyák, akik úgy döntenek, hogy nem szeretnék szoptatni a gyermeküket, rájuk emiatt pedig sokszor egy stigma kerül, hogy ők akkor nem jó édesanyák.

"Ez nincs így. Tehát azt is tudatosítani kell mindenkiben, hogy a szoptatás egy táplálási forma, nem a szeretet kifejezése, tehát azok az édesanyák, akik valamiért mégsem tudnak, vagy nem szeretnék szoptatni a gyermeküket, ugyanúgy teljes értékűen tudják szeretni a gyermeküket, nem szabad, hogy bárki emiatt negatívan megkülönböztesse őket" – mondta az államtitkár.

 Augusztus első 7 napját a szoptatás hetének hívjuk. A rendezvény célja a tudatos és természetes gyermeknevelés.

*

Sarokháznyi próbálkozás kerül müanyag dobozba valami apróság - hova lett a nimbusz ( - reklám helyett...)

 Láthatóan bezárt a többszöri profilváltási próbálkozást követően a sarokházas étterem.  Legalábbis a megszokottak szerint. Jelenleg egy új üzemvitelen gyakorlatoznak.

Lekerítették és rendezvényszolgáltatási célzattal nyit csak meg alkalomszerűen, ha éppen a valaki ott szeretne étkezni.   Én amikor még jártam, akkor is ridegnek és legyekkel teltnek találtam. Igaz, nekem egy is sok ebből egy olyan helyen, ahol a fogyasztani szándékozik az ember, így és hamar elpártoltam a helytől. 

Úgy tűnik nem csak én döntöttem így. 

A mostani bezárkózás,  a polgármesteri-, önkormányzati megjelenések a focimeccsek mentén való sörözgetések már a múlté.  

A helyi intézményesített közétkeztetést is inkább idegenre bízta Bukodi, amikor kiárusította a helyi iskolai és óvodai ellátást. A sarki éttermi szolgáltatás helyett úgy vélte a városvezető, jó lesz az itteni ovisoknak és az iskolásoknak a Takács-féle Ts-Gastro-ból lett Eatrend címszó alatt futó vállalkozás.  

Ők azok, akinek oda adta Bukodi az előző polgármester által felépített vadi új óvodai konyhát berendezve, hogy aztán még fizethessen is a város az ócska ellátásért. Ne is firtassuk.  A lényeg, hogy az összes többi intézményben üzemelő főzőkonyhát bezárták, az emberek sokaságát elküldték és egy helyre bezsúfolva, tették gazdaságossá az ellátást Takácsék.  

Ezt a sarokházi étterem is megtudta (volna) tenni a múltban és akkor mégis csak egy helyi vállalkozó kanalazza be a hasznot, de az nem jó, mert a visszatérítési rendszer olyan, hogy abba ismert és helybéli nem igazán lehet szereplő, mert egy esetleges összezörrenés előtt még képes lenne teríteni.

Így marad az idegen és távoli, de mondhatni jól bejáratott cég Szűcs Lajos o.gy. választási körzetének  környékéről.  

A helyi étterem, meg próbálkozzon a színes menti étel házhoz szállítással amolyan közepes minőségnek megfelelő színvonalon. 

 

Ez ma korábban vélt dicső éttermi élet nyíltszínű zárórája.

*