A fake news egy olyan fogalom ami sokáig ismeretlen volt még a diktatúra sújtotta kádári idők során sem volt fogalmunk annak létezéséről akkor sem, amikor Lendvai Ildikó cenzúrázta híradásokból értesültünk a szocialista "valóságról".
 |
| Miként és meddig vállalható fel az Országos Polgárőr Szövetség részéről egy ilyen etikátlanul gyalázatos tett és a mögöttes tag |
A rendszer hazugságai ismertek voltak úgy mint hazugságok, de a mögöttes tényszerűsége ugyanolyan megfoghatatlan volt, mint Demszky Gábor és a négyes metró korrupciós botrányában való érintettsége. Az aljas hazugságok és a mögöttes emberek azonban itt maradtak, és ugyan úgy fosztogatnak, ahogy a jereváni rádió híradásaira hivatkozottan ismert ez az egész.
Ma már ahhoz sem kell polgárőr akadémiai előadás hallgatójaként vizsgázni, hogy felfedjük a hazugot kiáltó hazugságait. Elvégre a sánta kutyát és a hazug embert is utol lehet érni, mert ahogy szokás volt mondani, láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni.
Így vagyunk azokkal is, akik nagy igazságosztóként bukják el a hamisságukat. Jelen esetben a hírhamisás tárgyában dőlt be egy olyan ember, ki korábban sem volt híres az igazmondásáról.
Nem más Ő, mint a helyi fake news hírmegosztójának billentyűse. Az a hóhér, akit éppen akasztana Nagy Bandó.
A mögöttes háttér, pedig a régi
"Új Népszabadság" az exkommunisták kedvel lapja, mely továbbra is hazudik éjjel-nappal, és lop is ha keze engedi ugyanúgy ahogy Gyurcsány és csapata.
A köztes megosztó pedig nem más, mint az ócsai hírmegosztó billentyűs az ex-munkásőr alakulat kiművelt tagja. Nem sokat tett hozzá, szokása szerint, csak egy képet. No meg elhagyott pár mögöttes dolgot. Kevert ő már bajba mást is így. Nem újdonság ez. csak a lebukás okoz csalódást a hűséges feleknek. Azoknak, akik a taknyot nyalják utána.
Ma mindenki őszinte sajnálatára sem sikerül tisztára mosdatni a szerencsétlent. Kár mentegetőzni, az Új Népszabadságban nyoma nincs Nagy Bandó keze-nyomának.
Az elkövető az önök táborában lakozik.
Az alapnak nevezhető hazugság pedig itt leledzik:
Szűcs Gábor Róbert
Amíg “béke” volt, azaz a dolgok többé-kevésbé rendben mentek, nem tűnt fel, hogy az országnak nincs kormánya, csupán egy politikai kalandorokból és finoman szólva is szerény képességű szélhámosokból álló karrierkommandó, amelyet élő malacperselyek vesznek körül. S mert nem csak a népnek, de a vezetőknek is cirkusz kell, hát csináltak. Mű-migránsok, mű-Soros propaganda, s közben szépen beszivároghatott mindenhová a Hatalom, mint az istállóban a trágyalé.
 |
| Borosnak azoktól is bocsánatot kéne kérnie, akiket hazug mód megvezetett |
A hazugság nemzetivé lett és a “nemzeti” is hazugsággá vált. A kereszténység olyan álarccá változott, amelyet viselni kötelező, és amely mögött a legocsmányabb ördögpofák bújnak meg. Az ország a nyakig földbeásást visszakívánók, passzióból háziállatokra lövöldözők, a vagyontalan embertársaikat értéktelennek tekintők, munkásőrből lett díszhuszárok,náci megszállóknak szobrot emelők, sose volt országot visszasírók, látványtőkések, a krisztusi tanítást meggyalázó főpapok, a bálvány előtt hajbókoló rabbi, és közönséges, avagy mezei tolvajok úri murija lett. Elég volt néhány, jószerivel szintén szélhámosok által kigondolt, elrongyolt jelszó ismételgetése, és bárkiből lehetett miniszter, államtitkár, kormánybiztos, azaz a mi kutyánk kölyke. Ugyanilyen gyorsan lehetett persze kegyvesztett is, de ez is meg volt fizetve.
A vezetőből Vezér lett, méltó a díszes társasághoz, nyakba akasztott pörköltkendő, trottyos gatya, zsebre tett kéz, koszos cipő, szájnyalogatás, nyakkendőigazítgatás, dilihopp.
És most valóban “éles” helyzet van, a békeidőnek vége. A cirkuszból dráma lett. Lassan tragédia. És a társaság tehetetlen. zavart. Kiderült, hogy lényegében nincs kormány, és nincs kormányos, csak egy tehetségtelen vidéki színész, hordó alakú szónok, aki bombasztikus bejelentéseket tesz, szánalmas csapatokat sorakoztat fel, de sem ő, sem alantasai nem tudják, mit kezdjenek végtelen zavarukban hozott áldöntéseikkel, amelyek nem mások, mint jelszavak, de hát ehhez szoktak hozzá, ehhez értenek, nem tudják megtölteni a szlogeneket tartalommal.
Tehetetlen dühükben lehet, erőszakhoz is folyamodnak majd, kapkodva és összevissza, mint mikor a gyerek papírcsákóval a fején üti-veri botjával a csalánt. Csakhogy ez nem csalán, ezek emberi lények: betegek, akiket kiszórtak a kórházakból: inkább haljanak meg, csak ki ne derüljenek a hazugságok, és az se, hogy kezdettől egyszerűen képtelenek kezelni a helyzetet, mert most helyzet van, bizony, és hamar kiderül, hogy semmi sincs úgy, ahogy mondták. Minden eszköz helyett semmi eszköz sem állt rendelkezésre, ma sem tudni, ennek hány áldozata volt és lesz. Minden idők legnagyobb gazdasági mentőcsomagja annyit se ér, mint egy csomag vécépapír, s a közgazdászok, köztük a sajátjaik is, akik már szégyellik ezt az egész, haláltáncba fulladt komédiát, ahelyett, hogy meghallgattatnának, árulóvá minősíttetnek.
Tíz év minden hazugsága most egyszerre ömlik a fejükre.
Lemoshatatlanul.
 |
| Azoknak is elnézést kéne kérnie Nagy Bandó Andrástól, akik a polgárőri megtévesztés okán átszellemülve mocskolódtak |
Na, ez az, amit Nagy Bandó Andrásnak tulajdonítottak Ócsán, és amit nem vállalt magára az ismert személy.
Aztán, hogy ezt miként volt képes az Országos Polgárőrség állományát ritkító polgárőrünk átruházni Nagy Bandóra, azt nem tudni, mivel ezzel kapcsolatosan nem szolgált magyarázattal a hírhamisító.
A gyűlölködésben és uszításban jártas polgárőrtársunk arról sem beszélt, hogy korábban, volt már egy hasonlatos ügye, amivel csakúgy, mint a mostanival, a tisztességes és becsületes polgárőröket alázza, nekik árt ezzel az újabb aljassággal. Ahogy az egyik hozzászóló is írja: "Hamisítanak, hazudoznak, uszítanak, rombolnak." Mindezt az Országos Polgárőr Szövetség zubbonyában, vagy tagságának fedezetéből követte az emberük.
"Lemoshatatlanul."
A polgárőrségre tekintve sajnálatos, hogy egy ilyen alak, még mindig képes belsősként fertőzni az állományt.
*
