Sajnos
úgy fest, hogy az elhúzódó járványhelyzet miatt elkerülhetetlen lesz a
gazdasági visszaesés, a recesszió. Amint megszűnik azonban a veszély, a
termelés bizonyos szegmenseinek leállítása miatt kialakult kínálati
sokkot viszonylag gyorsan ki lehet majd heverni, amikor újraindul a
termelés. Viszont akkor kell majd megpróbálni kivédeni a második
„csapást”, a keresleti sokkot.
Az esetleges csődökkel és állások megszűnésével megcsappan a
fogyasztói kereslet. Az ehhez hasonló helyzetekben a múltban ezenkívül
megfigyelhető volt, hogy akinek volt egy kis pénze, az is meggondolta,
mibe fekteti. Nem a luxuscikkek felfutása várható. A megváltozott
fogyasztói magatartást nagyon nehéz lesz megtörni. Gondoljunk csak a
’90-es évekre, amikor sokan megszokták, hogy hogyan kell takarékoskodni,
bekészíteni, és még a mai napig is élnek bizonyos berögződések.
Szerencsés körülménynek mondható, hogy a GDP éves növekedése az előző
negyedéves adatok szerint 4-6 százalék között alakult, a
munkanélküliség évtizedes minimumra csökkent, a foglalkoztatottság
tényleges bővülést mutatott, miközben a költségvetési hiányt sikerült
minimalizálni, illetve általában szufficitről beszéltek. Az export és a
belső fogyasztás is folyamatosan emelkedett, akárcsak a minimálbér és az
átlagkereset. Ez nominálisan még mindig jelentősen elmarad a
Nyugat-Európában jegyzett szinttől, de átlagon felül növekedett, és
vásárlóerő-paritáson „mérve” nem is volt olyan „őrült” különbség, mint
ahogy azt a puszta számok alapján gondoltuk volna.
Nem lesz azonban fájdalommentes, ez egészen biztos. A viszonylagosan
jobb helyzetből visszazuhanni a régibe mindig nehezebben elviselhető
kollektíven és az egyén számára is. Sajnos még koránt sincs vége a
járványnak, így fogalmunk sincs arról, hogy mekkora károkat fog okozni
világszerte a vírus. Így azt sem tudhatjuk, milyen mértékű visszaesést
okoz országunk gazdasága számára.
Ha Németország és más európai országok is fel tudtak állni a II.
világháborús, előtte soha nem látott rombolás után, akkor most is van
remény. A sok esetben tapasztalható pánikkeltés, a rosszindulatú álhírek
gyártása sajnos több ember gondolkodását fertőzheti meg, mint maga a
járvány. Csak józan gondolkodás, a közösségi összetartozás és az
identitástudat adhat hatékony immunitást. Sok függ ugyan a kormányzati
válságkezeléstől, de a fejekben is át kell majd hangolódni. Egyfajta új
esélyt, új kezdetet is hozhat magával a helyzet.
Egyre kevésbé tudjuk elképzelni, mi járhatott az emberek fejében száz évvel ezelőtt, amikor szintén válságos időket éltünk.
Az abban az időben dúló spanyolnáthának becslések szerint kétszer
annyi áldozata volt, mint a háborúnak. Pedig alig van olyan család ezen a
tájon, akinek ne lett volna valakije a csatákban elesettek között. Az
akkori társadalmi útkeresés pedig az olyan eszmék térhódítását hozta,
mint a kommunizmus vagy a fasizmus.
Vajon mekkora terhet bír el egy-egy közösség? Mennyire lehet
hatékonyan megvédeni a gazdaságot? Elég erős-e a kormányzat ahhoz, hogy
kezelni tudja a válságot, és vajon jó döntések születnek-e? A pandémia
most az egyébként is meglevő recessziós nyomással, a világkereskedelem
széles körű erodálásával és most még az erőteljes olajáreséssel
párosulva gazdasági zűrzavarrá terebélyesedhet. Odáig fajulhat mindez,
hogy jelentősen felértékelődnek a helyi termékek, a helyi ellátási
láncok, mindent, amit magunk vagyunk képesek előállítani, megcsinálni.
Talán még nem felejtettünk el mindent.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése