Mivel a város szatirikus lapja hivatalból nem adott tájékozást a jegyző menesztéséről, és annak okairól, így ezt a kötelezettséget Ócsa város blogja próbálta áthidalni akkor, amikor hírt adott dr Szabó György munkaviszonyának megszüntetéséről.
Elég mulatságos, mondhatni szatirikus, hogy az önkormányzat hivatalos hírforrása a belső szerkesztésű újság nem közöl erről hírt, nem ad beszámolót. A tájékoztatási hiányosságokat, az ebbéli mulasztást a hivatalos városi honlap sem pótolta. Erről ott sincs semmi. Vélhetően a városlakók valószínűleg nem elég érettek erre, ahogy hallani lehetett a korábbi fórumot is valami hasonlatos indokkal számolták fel.
Az efféle éretlenségünket mi sem bizonyítja jobban, mint az a sok bárgyúság, amivel a helyi lapszámot hónapról hónapra megtölti a hivatalban státuszt kapott szerkesztő. Érdemi információ azonban alig. Mert míg a blog napjában képes valami újat hozni, addig az újság havi szinten inkább ismétli önmagát a beszámolók, vagy az újdonságok helyett. A jegyzőről sincs egyetlen szó. A főépítész szerződésbontása sem lett kommentálva. Úgy vélhetik ez belső ügy, nem része a közéletnek, és a demokráciának. Minek írni erről, vagy róla? Ez már amúgy a múlt. Ne feszegessük. Pártszinten meg a jövő számít. Erről szól az önkormányzati híradás.
Mert miről is olvashattunk az elmúlt időszakban? Tavaly decemberben elmaradt Bukodi Károlynak, (Kné) Molnár Anna szerkesztőnek tartott fogadóórája. Aztán januárban a havi önriportban a szerkesztő asszony alákérdezései nyomán újra felvetették a járdaépítési programot, leporolták, mint Aladdin a csodalámpást. Dörzsöltek is rajta egyet, hogy aki még nem tudná, az is értesüljön róla, hogy a jó önkormányzatunknál pályázni lehet arra, az őket illető feladatra, hogy vállaljuk fel a közjárdák kiépítését és valósítsuk meg helyettük. Építsünk egyet a házunk elé önerőből. A pályázat alapján az kerül elbírálásra, hogy ezért kinek mennyi anyagot számolnak el. Mert ezt ugyebár az önkori adja.
Majd eljött február az újság számára és ismét találkoztak az ismert személyek egy fogadóóra kereti közt, amiből hír lett. Ekkor két kérdés merült fel csupán az elmúltakat ismételve. Az egyik fontos a Városi Vigasság, a másik meg újfent az energetikai pályázatokhoz köthető napelemek felszerelése az iskola és a gimnázium vonatkozásában. Újfent szóba jött a három közintézmény elhúzódó energetikai beruházása. Ismét megtudhattuk, hogy a Bolyai, a Szabadidőközpont és a Nefelejcs óvoda vesz részt a korszerűsítésben. Csupán, hogy ne feledjük, ha netán nem látnánk vagy tapasztalnánk.
Ez valóban óriási dolog. A riportból megtudtuk, már hirdettek győztes kivitelezőt az egyiknél, míg a másiknál most írták ki a kivitelezői eljárást.
Más, fontos, lakosságot érintő felvetés nem került elő. Lakossági kérdés nem volt.
Szabó György ezt már nem élheti meg velünk jegyzőként, annak ellenére, hogy alig ismert előttünk olyan helyi (városi) rendezvény, hivatalos ünnep, ahol Ő ne tette volna személyes tiszteletét megjelenésével. Ő valóban a hivatalt képviselte.
Most azonban ez szóra sem volt érdemes a szerkesztő asszony és az önkormányzati tisztségviselők jóvoltából. A hír és a tájékoztatás pedig nem számít, ahogy a beszámoló sem a lakosság felé. Vagyis ez utóbbi sem fontos a hivatal munkatársainak és az önkormányzatba delegáltaknak.
Jelenleg nincs választási időszak, mi most nem számítunk. De mintha magunk is lefogytunk volna, annyira súlytalanná váltunk az általunk beválasztottak számra. Persze nem tudni, hogy ezen egy hétvégi prédikáció mit segít(het). A lényeg azonban, hogy a jegyző távozásáról sem a szatirikussá váló újság, sem a hivatalos honlap nem számolt be. Ez pedig több mint méltatlan a lakosságra nézve.
Pedig pár napja már a hirdetés is megjelent, miszerint megüresedett a szék, és lehet pályázni a jegyzői posztra. Arra, a feladatra és helyre, amit jelenleg a kinevezett és megbízott (al)jegyző lát el. Egészen - előreláthatólag csak - a nyertes pályázó kinevezéséig. Most a volt aljegyző tölti be és látja el a jegyzői feladatkört. (Erről azért lehetett volna mit írni.) Persze az sem kizárt, hogy ide a kutya sem jelentkezik, - megismerve a helyi pénzügyi- gazdasági és morális viszonyokat. Aztán megtörténhet, hogy a "kis" jegyző marad, vagy kapja meg, "nyeri el" véglegesítve a beosztást. Egy új aljegyzőt mégis csak könnyebb majd találni és betanítani, mint egy jártas idegent. A jelenlegi meg már amúgy is érti a lényeget.
És mi számít, ha nem csak ez?
Ez talán fontosabb a tájékoztatásnál és a tájékozottságnál is. Ennek okán azonban rájövünk, hogy ennek a városnak valójában nincs szüksége egy olyan közpénzből finanszírozott újságra, mely csupa olyan dolgot közöl, ami nem is annyira lényeges, vagy jelentőséggel bíró, - hogy arról beszámoljanak.
Ezen az alapon egy szatirikus lap, egy vicc is többet érne, mert az legalább megnevettetné és jókedvre derítené a várost. Ez a helyi újság és a mögöttes mentalitás viszont lehangoló és elszomorító. Olyan ez, mint egy szomorújáték. Megváltjuk (kifizetjük) rá a jegyet, megnézzük, de nem tesz boldoggá bennünket.
Az Ócsai Kisbíró egyre inkább elszomorító jelensége a városnak. Ahogy maga a városka, úgy az önkormányzat és annak újságja is jobb sorsra lenne érdemes. A mögöttes célközönség, maga a olvasó pedig a jelenleginél eleve többet érdemel. Most ez nem adatik meg. Az önkormányzat (és a befektetett pénzünk, - adóink) által.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése