Érdekes írást tett közzé a Ténytár blog az iskolarendszer, az önkormányzatok és az egyházi iskolák vonatkozásában.
Ez az írás némileg rávilágít arra a pár éve nagy vihart kavar eseményre, aminek során a városvezetés és a mostani református képviselő fejéből kipattant ötlettől vezérelve kívánták a városka egyetlen általános iskoláját átjátszani a református felekezetnek.
Az, hogy miért az alapoktatást biztosító általánost szemelték ki és nem a gimnáziumot, annak talán két oka lehetséges. Az egyik az általános iskola igazgatójának református elkötelezettsége és az ott betöltött hitélete lehet a magyarázat, valamint az, hogy az ismert alpolgármester, aki - sokak szerint jogilag nem egyértelműen alátámasztható mód - tanít (és nem oktat) a helyi gimnáziumban. Szatirikusan, vagy ironikusak azt is mondhatnánk, hogy Tamás nem akart egyházi iskolába járni. Hát ezért alakulhatott úgy, ahogy. Vagyis ezért esett a választás az általánosra. Csakhogy ezzel bakot lőttek, mert számos jogsérelem nélkül nem lehetett volna ezt az ügyet áterőltetni. A lényeg az, hogy ez még sem jött létre. 
A most megosztásra kerülő, fentebb hivatkozott írás rávilágít a miértekre és az állami fenntartás gondjaira, de a vázolt jogsérelemre is. Sőt szóba jön a gimi, amiről itt helyben ilyesmi fel nem merült. A blogbejegyzés közreadásával a törekvésünk az, hogy a dolgok mögé és lényegébe lásson az olvasó.
A különböző felekezetek által fenntartott intézmények száma 614-ről 909-re növekedett az elmúlt 4 évben, ami egyáltalán nem a megnövekedett hitéleti tevékenységnek és nem is a szülők akaratának
az eredménye. A kivéreztetett önkormányzatok ugyanis inkább lerázták
magukról az oktatási intézmények fenntartásával járó pluszterheket, így az utóbbi években számos intézmény került egyházi fenntartásba. (Ezzel egyébként számos faluban, kisvárosban sérül a tanulók semleges világnézetű oktatáshoz való joga).
Mindeközben az állam központosította a közoktatást, a Klik (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) létrehozásával központilag ejtőernyőztetve nevezve ki az igazgatókat, NER-kompatibilis egyentankönyvet erőltetve a gyerekekre. Az eredmény: romló teljesítmények a PISA-teszteken, káoszba fulladt közoktatás (amit kénytelenek voltak elismerni) és az állami intézmények színvonalromlása az "államegyházi" intézményekhez képest.
Miért jobb az egyházi intézmények színvonala? Egyrészt, mert ugyanazt a támogatást, amit az önkormányzatoknak nem adott meg az állam, azt az egyházaknak megadja. Másrészt, egy sor olyan kedvezménnyel rendelkeznek ma már (a különböző anyagi juttatásoktól kezdve az osztálylétszámon át a szabad tankönyvválasztásig), amelynek köszönthetően jelentős színvonalbeli különbség alakult ki az állami és az egyházi iskolák között. A jelek szerint a kormányzatnak kimondatlan célja, hogy elitképző intézményekké alakítsa az egyházi fenntartású iskolákat, miközben az állami intézmények egyre gyengébb színvonalúak, sőt lassan már a működésképtelenség határán vannak.
Egyházi iskolák térnyerése
Az önkormányzati iskolák egyházi átvételének véghajrája 2012. május 31-én zárult le. Eddig vehették át ugyanis a történelmi magyar egyházak azon önkormányzati iskolák üzemeltetését, ahol ezt a képviselő-testület megszavazta. Mivel az önkormányzatok többsége finanszírozási gondokkal küszködött, nem volt meglepő, hogy egy-egy döntésnél a képviselő-testület voksa a költségkímélőbb, a költséghatékonyabb megoldásokra esett. A kormány ezt kihasználva sikeresen kijátszotta a könnyebb ellenállás elvét az önkormányzatokkal szemben.
Sok önkormányzatnak tehát nem volt elég pénze az iskola működtetésére, és nem kapott eleget a központi költségvetésből sem. Ugyanazt a támogatást viszont, amit az önkormányzatoknak nem adott meg az állam, azt az egyházaknak megadta.
Tehát, hála az adófizetők pénzének, a részrehajló elosztásának, az
egyházaknak viszonylag könnyebb fenntartani az iskolákat, mint az
önkormányzatoknak.
2013 januárjától pedig a önkormányzati kézben fennmaradó intézményeket, az azóta csúfos kudarcot vallott a Klik vette át, amit az állami kézben maradt közoktatási intézmények is megsínylettek. Ezt mára már a létrehozásáért felelős államtitkár, Hoffmann Rózsa sem tagadja:
Mindeközben tehát rohamosan növekedett az egyházi
fenntartásban lévő iskolák száma, de ez egyáltalán nem a megnövekedett
hitéleti tevékenységnek, és nem is a szülők akaratának, hanem az
önkormányzatok anyagi kényszerpályára állításának következménye.
A különböző történelmi egyházak kezében lévő intézmények száma jelentősen növekedett az
elmúlt években, amelyben a kormányzati átalakítások jelentős szerepet
játszottak. Mindebből úgy tűnik, hogy a kormány fontos stratégai
partnerként, sőt, úgymond szövetségesként tekint az egyházakra. Érdekes
miniszterelnökünk szavait összevetni ezzel a trenddel:
„Az egyházakban politikai szövetségest kereső pártok olyan elkorhadt, régi világot képviselnek, amely soha többé nem fog visszatérni Magyarországra” – mondta Orbán Viktor a Fidesz 1992-es pécsi kongresszusán.
No persze, ez az 1992-es Orbán, nem pedig a miniszterelnök
2015-ös, illibeláris verziója. Most már más szelek fújnak: az elmúlt
négy évben ugyanis nemcsak az állam vette át az önkormányzatoktól az
iskolákat, hanem az egyházak is számos intézményhez jutottak.
Miben más az egyházi iskolák helyzete?
Jelenleg az egyházi iskolákban sokkal jobban megbízhatnak a szülők, mivel olyan összefüggő
intézményrendszerrel rendelkeznek, amely az óvodától az érettségiig
végigviszi a gyermekeket. Ezzel szemben az állami intézményrendszert
szétforgácsolták: a kormány az óvoda fenntartását az
önkormányzatoknál hagyta, az általános iskolákat és a gimnáziumokat a
Klik alá rendelte, a szakképző intézményeket és a szakközépiskolákat a
Nemzetgazdasági Minisztérium alá helyezték.
Ráadásul a különböző felekezetek által irányított iskolákra más-más szabályok vonatkoznak.
Az egyházi iskoláknak a fenntartó saját kerettantervet hagyhat jóvá,
azaz eltérhetnek a központi tananyagtól, sőt, olyan tankönyvből
oktathatnak, amilyenből csak akarnak.
Ez azért fontos hangsúlyozni, mivel jól tudható, hogy jelenleg milyen pocsék tankönyvekből kénytelenek tanulni az állami kézben lévő iskolák növendékei. A Népszabadság információi szerint ezen kívül jelentős uniós forrást is sikerült olyan egyházi iskoláknak szereznie, amelyek alig szorulnak rá.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormány az „elitképzést” a vele szinte
már szövetségesi viszonyban lévő egyházakkal kívánja létrehozni.
Egyházi fenntartású köznevelési intézmények legfőbb, az állami fenntartású intézményektől eltérő szabályozásai (20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet):
- vallási tekintetben elkötelezetten működhetnek
- nincs kötelező tanulófelvétel, nincs kötelező csoportlétszám
- kerettantervet a fenntartó (egyház) választhat
- tankönyvet a fenntartó (egyház) választhat
- bizonyos feltételek teljesítése esetén kiegészítő támogatást kaphat
- igazgatót a fenntartó (egyház) nevez ki az oktatásért felelős miniszter egyetértésével
A közoktatás egy olyan kiemelkedő terület, amelynek
működésképtelenségét az elmúlt években egyértelműen a kormányzati
átalakításoknak "köszönhetjük".
Ha a közoktatást a kormány valóban súlyának megfelelően igyekezne kezelni és konzultálna a terület szakértőivel, bizonyára nem tartanánk ma ott, ahol. Többek között az MTA tanulmánya is ad tippeket, milyen lépésekre lenne szükség. Ők Lengyelország példáját hozzák fel, ahol éppen meghosszabbították az alapképzést, jelentősen növelték a tanári béreket, továbbá módszertanilag is újítottak a pedagógiában. Az eredmények a lengyeleket igazolják, elég csak az oktatási kompetenciákat mérő PISA-tesztre gondolni, amelyben elhúztak mellettünk.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése