A Holokauszt tagadása egy normális demokráciában nem lehetne büntetendő - az uszítás azonban igen ( - vita)

A 168 óra liberális hetilap, "Demokráciában lehet rasszistának lenni?  - TASZ vs. Sándor Zsuzsa" címen közöl egy írást, ami egyébként egy vitaanyag a két különböző felfogás értelmezésében.

A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) emberi jogi jogvédő civil szervezet és Sándor Zsuzsa jogász, egykori ügyész, bíró, ma blogger és társadalomformáló író, szakember mond ellent egymásnak a liberális eszmevilágon belül. Ellenvéleményt fejtenek ki egyazon ügyben, a hazai demokrácia egyéni avagy sajátos értelmezésével. 

Ezt a vitaanyagot a blog két helyi esemény kapcsán is fontosnak tartja megismertetni az ócsai olvasókkal. Az első és kiemelt ok az, hogy az elmúlt 5-6 évben, amióta az ócsai fórumok megszüntetésre kerültek és az itteni szólásszabadság visszaszorult, majd az így életre hívott blogot is  folyamatosan vegzálják, elnémításra, vagy törlésre próbálják kényszeríteni, fontos, hogy megismerjük mások álláspontját is. A második egy kevésbé számottevő, de aktuális dolog, hogy a helyi polgárőrség címen futó egyik közösségi oldalon sokáig osztották Tomcat eszméit ami számos esetben nem bizonyult jogkövető, vagy példaértékű magatartásnak. Amikor ezért szót emelt a blog, akkor a helyi "parancsnok" és "hívatlan hiénái" szintén neki estek a blognak, vagy annak vélt személyeinek, nem törődve az ismerten szélsőséges Tomcat dossziéjával és a városi blog akkor is jogos felvetéseivel. 

Mert  egyesek a hülyék  mindig képesek a butaságukra világításon megsértődni. 
Erre is van példa.

"Aki nem hiszi, mennyire érzékeny alapjog a véleménynyilvánítás szabadsága, és mennyire lehet vele élni avagy visszaélni, és mennyire fontos lenne a totális véleményszabadság jogállami biztosítása (amibe semmilyen tabu büntetőjogi védelme sem kerülhetne bele), az most láthat szép példát rá, hogy a magyar közbeszéd online végein hogyan próbálják egymást ellehetetleníteni (fél-)civil megmondóemberek. Illetve inkább csak az egyik a másikat..." - írja a Mandiner egy Tomcat körüli ügy kapcsán.

És mindez mennyire passzol az ócsai körökre is!

Ilyen kiszorítósdi ebben a korlátolt felelősséggel bíró kisvárosban sem ismeretlen jelenség, ahogy az olyan hivatkozás sem, ami azokban a közzétételekben felmerült, amit rendre sérelmeztek, majd betámadtak. Mintha nem is lenne szólásszabadság és nem érvényesülhetne a demokrácia, amire amúgy szeretnek hivatkozni.

A Polgármesteri Hivatalhoz tartozó vezető személyek, valamint a hozzájuk kötődő ismert személyek nem egyszer kérték, követelték a már a blog törlését. Ehhez pénzt, ügyvédet, apparátust nem sajnálva használták fel az állam gépezetét, mindeddig sikertelenül. Akkor is, amikor hivatali visszaélés történt a kapukon belül, és akkor is amikor az interneten derültek ki a turpisságok. A netes tartalom törlése volt a célja a polgármesternek is a pár évvel ezelőtti Valentin-napi bejegyzések során, ami ráadásul más csatornákon ma is elérhető. Nem véletlen, hogy a TASZ szerint a "netes tartalom törlése demokráciában megengedhetetlen, ráadásul képmutatás" is.

A jelenség azonban nem csak a blog előtt (előttünk,) hanem a városon belül (olvasóink) és azon túl (internetes társadalom) is ismert és köztudott.

Ez a mostani (sajtó-)vita azonban számukra (vezető feljelentők) és számunkra (blog) is megnyugvásul szolgálhat bizonyos dolgok és hozzáállások megítélése szempontjából.

Hát nézzük akkor az írást a 168 órából.

Egy törvénymódosításnak köszönhetően elsőfokú ítéletében most először kötelezte a bíróság az internetes tárhelyszolgáltatót, hogy törölje a Kurucinfó egy 2013-ban íródott holokauszttagadó cikkét. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ingyenes jogsegélyt ajánlott a portál szerzőjének, mondván, netes tartalom törlése demokráciában megengedhetetlen, ráadásul képmutatás az állam részéről. A segítséget a Kurucinfó visszautasította, Sándor Zsuzsa, a Fővárosi Bíróság egykori tanácsvezető bírája viszont ezt írta a TASZ-nak: „Nektek elment a maradék eszetek is.”  

A 168 Óra szerkesztőségében Dojcsák Dalma a TASZ jogásza és Sándor Zsuzsa vitázott. 

Dojcsák Dalma:  Ha valaki szólásszabadsággal foglalkozik, annak a liberális felfogás és a tartalomsemleges védelem elve nem abszurd. Ez az Alkotmánybíróság által a rendszerváltozás után elfogadott álláspont is. A normalitás. Az internet cenzúrázása elleni jogsegély-felajánlást pedig azért tettük, mert a kormány bírói eljárásban, az általa befolyásolt ügyészségen keresztül most először kérte ennek a szabálynak az alkalmazását.

168 óra: – Hadd idézzek Sándor Zsuzsától: „Nem úgy nevezitek magatokat, hogy Társaság a Szabadságjogokért? Úgy gondoljátok, hogy ebben az országban rasszista, cigány- és zsidógyűlölő, homofób, szélsőjobboldali társaság szabadságjogait kell megvédenetek?”

D. D.: Ezt a kérdést nem tisztem megválaszolni. A közvéleménynek joga van kritikusan viszonyulni a TASZ álláspontjához. Nekem viszont a jogi érvekről kell beszélnem.

168 óra: – A felvetés a jogi „normalitásra”, illetve annak abszurditására vonatkozott.

Sándor Zsuzsa.:  Hadd tegyem hozzá, hogy a szólásszabadság a TASZ szerint korlátlan. Ez éppolyan szélsőséges álláspont, mint a Kurucinfóé a másik oldalon. A szólásszabadságnak ugyanis vannak határai. A TASZ a Sólyom László-féle alkotmánybírósági határozatra hivatkozik, csakhogy az azt is kimondja: „Figyelembe kell venni azokat a mindennapi veszélyeket is, amelyek a gyűlölet felkeltésére alkalmas nézetek korlátok nélküli alkalmazásával járnak.”  Ezt képviselem én is, és ezért kifogásoltam, hogy a TASZ éppen a Kurucinfó védelmében lépett fel. Az emberi jogok alapokmánya szintén határt szab a szólásszabadságnak, ha a másik ember méltóságát vagy jó hírnevének tiszteletben tartását sérti. És van még egy nemzetközi egyezmény is a faji megkülönböztetés tilalmáról, amely az ilyen eszmék terjesztését is tiltja.

D. D.:   Tévedés, a TASZ nem gondolja, hogy a szólásszabadság korlátlan. Ennek a jognak is vannak legitim korlátai, melyeket az állam köteles tiszteletben tartani. Ilyen például a gyűlöletre uszítás büntetőjogi tényállása. A TASZ bejelentő volt Tomcat ügyében, a bíróság el is ítélte gyűlöletre uszítás miatt. Amikor ugyanis egyéni jogok sérülhetnek, a jognak kötelessége beavatkozni. Olyan esetekben viszont, amikor ez a veszély távoli, a büntetőjog túlzó és alkalmatlan eszköz. Aki azt állítja, nem volt holokauszt, az rosszindulatú vagy nagyon buta. Ezért viszont nem járhat büntetőjogi szankció.

S. Zs.: A szólásszabadság korlátairól lehet vitatkozni. De a hatályos jogszabály szerint a holokauszt tagadása Magyarországon bűncselekmény. Ezzel maximálisan egyetértek, főleg a történelmi múlt miatt. Az amerikai, szinte korlátlan szólásszabadságot nem lehet példaként előhozni, mert a holokauszt Európában történt. Ezt a kontextust a jogalkotónak figyelembe kell vennie. Arról nem is szólva, hogy a korábban már több bűncselekményt elkövetett Kurucinfó a legkevésbé érdemes arra, hogy jogsegélyt nyújtson neki egy normális szervezet. Egyáltalán, hogyan képzelte ezt a TASZ, amikor a hatályos Btk. bünteti a holokauszttagadást? Attól nem lesz más a tényállás, hogy az elkövetés helye az internet!

D. D.:  A TASZ számos esetben nyújtott jogsegélyt bűncselekmény elkövetőinek. Mások mellett olyan újságíróknak, akik megvalósították a rágalmazás és a becsületsértés büntetőjogi tényállásait, mert mondjuk a közhatalom gyakorlóját kritizálták. Amikor Uj Péter a Tokaji Kereskedőház egyik boráról azt írta, hogy szar, a magyar bíróság jogerős döntése szerint a becsületsértés vétségét követte el. Elmentünk az üggyel a strasbourgi bíróságig, ahol megállapították: az ítélet sérti a szólásszabadságot. Attól, hogy valami bűncselekmény, nem kell hogy örökre az maradjon.

S. Zs.: Mégis, mit lépett volna a TASZ, ha a jogsegélyt a Kurucinfó nem utasítja vissza? Fellebbezést nyújt be az ítélet ellen? Netán Strasbourghoz fordul?

D. D.:  Elsődlegesen a Btk. és a büntető eljárásjogi törvénynek az elektronikus adat elérhetetlenné tételét lehetővé tevő szabályát támadtuk volna, és alkotmánybírósági felülvizsgálatot is kérhettünk volna. S valóban, ezzel párhuzamosan Strasbourgig is el lehet menni. Mivel ez az első ilyen eset, ezért ügyfelet kellett találni, és a Kurucinfón kívül más nem volt. Az egész ügy nem erről, hanem az elektronikus adat törléséről szól.

168 óra: – Önöknek mindegy, kit védenek?

D. D.: Mondom, az ügy nem erről szól.

168 óra: – Ha más cikket akartak volna törölni, akkor is fellépnek?

D. D.:  Szinte biztos. Tegyük hozzá: ha egyéni jogok sérülnek – mint gyermekpornográfia vagy terrorcselekmény esetén –, arról a TASZ is azt gondolja, akár a cenzúra eszközével is fel lehet lépni ellene. De a politikai vélemények kinyilvánítása nem tartozik ebbe a körbe.

S. Zs.: Ha van olyan bűncselekmény, amely ellen cenzúrával is fel lehet lépni, akkor hol a határ? A terrorcselekmény előkészítése is bűncselekmény, nem csak az elkövetése. Mi a különbség a gyermekpornográfia és a holokauszttagadás bűncselekménye között?

D. D.:  Az egyéni jogok sérelmének veszélye. Ha egy gyermeket prostitúcióra kényszerítenek, pontosan azonosítható, ki a sértett. A terrorcselekménynél pedig közeli a veszély, ha mondjuk a bombatervet állítják össze. A holokauszt tagadása elítélendő, ám „csupán” az emberek érzékenységét sérti, és nem az egyén jogait. Az államnak nem a hatalom, hanem az oktatás eszközével kellene fellépnie a rasszizmus ellen. A büntetőjog végső lehetőség, ha már minden más megbukott. Sajnos ezekbe a társadalmi eszközökbe Magyarországon nem invesztálnak, ráadásul a vezetőink elfogadottan szalonrasszisták. Így nem lehet elvárni, hogy az iskolázatlan, rossz anyagi körülmények között élő, amúgy rasszista emberek ne gondolják azt, hogy a holokauszt átverés, amit világszintű összeesküvésben találtak ki ellenük. Ha büntetőjogi eszközökkel reagálunk, ezt a hitet erősítjük. Azt, hogy el akarják hallgattatni az ő igazságukat. Annak lenne értelme, ha vitáznánk, tanítanánk, nyilvánosan cáfolnánk. Büntetőjog politikai vélemény tiltására nem használható. A demokráciában lehet rasszistának lenni.

168 óra: – A TASZ számolt a következményekkel, amikor előállt az ötlettel?

D. D.: A TASZ soha nem lép úgy a nyilvánosság elé, hogy ne gondolná végig a következményeket. A döntésről teljes egyetértés volt a szervezeten belül.

168 óra: – A Kurucinfó azt írta: rég nem kaptak ekkora ingyenreklámot.

D. D.: Aki a Kurucinfó tartalma iránt lelkesedik, eddig is látogatta az oldalt. Aki irtózik tőle, ezután se teszi.

168 óra: – És aki nem is tudott róla?

D. D.:  A Kurucinfó az internet pöcegödre. Aki abban érzi jól magát, nélkülünk is rátalál. Attól, hogy megjelent pár cikk a témában, nem olvassák többen az oldalt. Az pedig, hogy ekkora médiavisszhangja volt a lépésünknek, talán ráirányította a figyelmet arra: van eszköz az állam kezében, amellyel cenzúrázhatja az internetet, és ezt el is kezdte alkalmazni. Ha nem állítjuk meg most, amikor a szélsőséges rasszista politikai nézetekre alkalmazza, legközelebb másra, talán épp szélsőséges baloldaliakra fogja.

S. Zs.: A TASZ fellépése hatalmas nyilvánosságot adott a Kurucinfónak, méghozzá pont az interneten. Az oldal látogatottsága megugrott. Ez mellékterméke a vitának, de hogy káros, az biztos. A TASZ pedig sokat veszített a renoméjából, ugyanis Magyarországon vagyunk, ahol virul a rasszizmus és az idegengyűlölet. Az embereket nem a szólás- és az internet szabadságának elvi része érdekli, hanem az: ne lehessen nyilvánosan hangoztatni a szélsőséges, rasszista, cigánygyűlölő megnyilvánulásokat.

D. D.: A TASZ számára fontosabb a következetesség, mint a társadalmi megítélésük.

168 óra: – A Kurucinfó úgy reagált: amerikai szerveren vannak, mindegy, mi a magyar bíróság ítélete, úgysem veszik le a kifogásolt, 2013-ban írt holokauszttagadó cikket.

D. D.:  Nincs igazuk. A tartalom levételére az amerikai tárhelyszolgáltatót kötelezte a bíróság, egy napot kapott rá. Ha nem fogja megtenni, a magyar állam jogsegélykérelemmel fordulhat az amerikai államhoz, hogy hajtassa végre a döntést. Ez sem fog bekövetkezni. Harminc nap múlva a magyar bíróság valamennyi internetszolgáltatót kötelezheti arra, hogy tegye elérhetetlenné a cikket. Ez meg is történik majd. De nem diplomáciai úton kell bezáratni a Kurucinfót, hanem uszítás vagy személyes adattal való visszaélés esetén kell megtalálni azokat, akik ezeket a cikkeket Magyarországon megírták.

168 óra: – Nem találják őket.

D. D.:  Ha a Lázár János autóbalesetéről kommentelő személyeket megtalálják, akkor őket is fellelhetik. És ha ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetőit megbüntetik, az valóban visszatartó erő lenne. Annak viszont semmi haszna a rasszizmus elleni küzdelemben, ha egy cikket két évvel a megjelenése után tiltanak le.

S. Zs: Azzal egyetértek, hogy az interneten való hozzáférhetetlenné tétel technikailag és időben is rossz módszer. Ahogy azzal is: tudni lehet, kik írják a cikkeket a Kurucinfóra. Nem akarják megtalálni őket. Politikai játszma ez. A Fidesz igyekszik magához szippantani a Jobbik szavazóit. Ezért nem alkalmazzák a büntetőjog bevett normáit.

D. D.:  Ha a Kurucinfó nyilvánosságra hozza bárkinek az adatait és telefonszámát, majd odaírják: „Bajtársak, látogassátok meg”, az bűncselekmény, amit meg kell büntetni. De a holokauszttagadás és a rasszizmus visszaszorítására a büntetőjog alkalmatlan eszköz. Cikkek eltávolítása az internetről csak álmegoldás, képmutatás, hisz a valódi bűncselekményeket nem büntetjük. Az állam mismásol a holokauszttagadásról; a valódi bűnösöket futni hagyja. A cenzúrát pedig előbb-utóbb más esetben is használni fogja.

168 óra: – Erre tartanánk?

D. D.:  Persze. Tekintve, hogy Orbán Viktor példaképe a török és a kínai államfő, akiknél bevett gyakorlat az internet cenzúrázása. Csak most épp olyan emberek véleményét tüntetik el, akikkel nem értünk egyet. Trükkös. Később ugyanis hivatkozási alap lehet.

Lampé Ágnes riportja; 168 óra

Hitlerként pózolt, zsidókat bombázna -Twitter-mutatványa belefér a szólásszabadságba

*