A blog értesülése szerint lassan egy
hete lesz, hogy az önkormányzat menesztette a hivatalából az
egyik vezető tisztségviselőjét, de erről most sem a Dabas
rádióban, sem a Dabas-régió hírportálon nem hallani, nem
olvasni, illetve nem találni infót. A városvezetők meg újfent
mélyen hallgatnak.
Információt nem ad hivatalosan senki,
azonban a lakosság mégis tudni véli, hogy Szabó György jegyző
az, akit azonnali hatállyal félreállítottak. Helyét immár az
aljegyző tölti be.
Ég veletek - van úgy, hogy menni kell |
Érdekes ez a módi.
Különösen az, ha nem feledjük, hogy ezt megelőzően a Horváth Zoltán városi főépítész sarkára kötöttek útilaput.
A két dologban annyi a közös, hogy mindketten hosszú időt, és ciklusokat átívelőn serénykedtek Ócsa várossá fejlődésének történetén. Részesei voltak számos változásnak, átalakulásnak és turpisságnak.
A nagy visszhanggal járó a régi iskolaépület milliós bontásának, a lakatos-ház eltüntetésének, valamint számos projekt indításának, vagy bukásának részeseiként harc képzett és edzett, de emblematikus alakjai voltak a mai városnak.
Ők mindketten a Fidesz győzelmének
áldozatai. Pedig hűen szolgálták azt az elképzelést, melyhez
nevüket adták.
Itt még teljes egyetértésben - a döntéshozók ( - középen a leváltott főépítész) |
A kisvárosi építész-tervező is
túlélt korábban mindent. Kijárta az óvodát, és lefölözte
azt, hogy aztán ráépítve új csoportokat hozhasson létre, a
korábbi fizetett terveit újragondolva. De megvalósította a
bölcsődet is úgy-ahogy, és oda, ahova mondták neki. Így volt ez
az Egészségházzal is. Aztán a Halászy bővítése szintén a
keze nyomát viseli, ahogy a rendőrség-okmányiroda épülete, a
Bajcsy kialakítása, a posta környéke, vagy a Semmelrock
irodaépülete. Mind olyan hely és komplekszum, mely egyrészt
könnyíti, másrészt bosszantja az emberek egyes köreit. Nincs ez
másként Alsópakony új-telep kialakítása, beépítése, vagy az
elmaradt létesítményei vonatkozásában sem. Horváth Zoltán a
névrokon Tamás tanítványaként felcseperedve (itt érettségizve) és
továbbtanulva hagyta ránk ezt az örökséget a városi főépítészi
posztról történő távozásával.
Őt (végül) az intézményesített energetikai projekt rántotta magával. Ez már neki is sok volt. Igaz ebbe a kemény fába a Bukodi-Horváth tandem vágata a fejszét, de a kifordult hasíték az mérnök-építészt rántotta magával.
Ezt követte a másik mondhatni öreg tölgy kivágása.
Ez az ideje - csúcsra járatva |
Fel is bátorodott és úgy érzi, hogy
hivatalában megingathatatlanul belehasíthat ebbe is.
Aztán a múlt héten meg is cselekedte azt, amit megkövetelt a kinőtt ego. Belehasított a „mester” és kivágta a bölcset. Az egy a csapat, egy a zászló társulat pedig csak némán fohászkodik, vagy álmélkodik a történteket. A város meg lassan két részre szakad, - akár Dumas idején – royalistákra és bíboros pártiakra.
Érdekes ez a helyzet alig fél évvel a helyhatósági választásokat követően, miközben a sok cifraság mentén a szolgalelkű nép egyre szerényebben és szegényebben kénytelen élni és szolgálni az urat.
Az Árpád-kori Ócsán a legújabb reformáció szele csak egy szűk kört érintett meg. Eközben a település erodál, de ezzel most nem törődik most senki. Persze ki tudja mit hozhat még a jövő.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése