Az utóbbi években nagyon átértékelődött a Jobbik. A korábbi radikalizmusból messze visszavevő pártos tagozat ma egy langyos, mások által semmittevő gittegyletté kezd válni. Mindez egy politikai arculatváltás része, ha úgy tetszik folyamata. Azonban számos szimpatizáns ellenzi ezt, mondván a tömörülés szereptévesztésben van.
A Jobbik az elmúlt évek során vitathatatlanul előretört a közéletben. Tette ezt úgy, hogy közben egy tapodtat sem mozdult; - vélik egyesek. Ez persze így nem igaz. A Jobbik ugyanis sokat formált arculatán, megítélésén és szerepvállalásain. A szélsőségesnek kikiáltott hangos, és harcos formáció már a múlté. A vélt "szélsőséges" és nemzeti vonulatot tompítandóan a Jobbik a liberálisok elutasítását és a tőlük balra állók kirekesztését kívánta csökkenteni. Az örökös "nácizás" számos honpolgár idegeit borzolta. Ezt érthető mód mindenképpen le kellett vetni. A baj azonban az, hogy nem az alaptalan vádaskodás és a pejoratív jelzők, billog elutasítása, és különválasztása hazafias eszme és érzelmek vonatkozásában volt a vezető cél, hanem inkább a simulékonyság. Ez nem más, mint a beilleszkedés, vagy a sorbaállás. Ez máris kettős értelmet kap. Az egyik,mely szerint a Jobbik beáll a sorba és közös nevezőt alkot a hazai palettán, míg más vonatkozásban a sorban áll és várja az előrébb jutást.
Ma valahol itt tart, vagy mondhatni tartunk a Jobbikkal. Kétségtelen, hogy másodhegedűs szerepben tetszelegnek a hazai politika zenei együttesében. Az sem vitás, hogy ehhez szavazóbázis kellett. Csupán az a kérdés, hogy ez az egyazon és adott bázis miből lett, hogyan alakult, s miként tartható fenn?
A Jobbik belső magját és erejét az egykori radikális vonulat és a nemzeti-hazafias képviselet adja. Ez a réteg jobb híján marad a párt mellett, még akkor is, ha az oroszlános és warrior szárny le lett állítva. A Jobbik korábbi szárnyalását, Turulos erejét mégis ez a gárda adta. Mára azonban ez a vonulat visszafogásra került. A Jobbik rástartolt a mérsékeltebb irányzatra és felvette azokat a Fideszből távozó jobbközép vonulatot, mely önmagát is jobbközépre helyezte. A Fideszben csalódottak, akik a többet és erőteljesebb képviseletet vártak az Orbán mögé sorakozott csapattól, azok ma inkább elfogadják ezt a mérsékeltebb Jobbikot, mintsem a korábbi táltost. Azok, akik ma azt látják, hogy a kormánypárt mögött elhelyezkedő apparátus lop, csal, hazudik és egyre gátlástalanabb, egyre arrogánsabb az mind a Jobbikban látja a jövőt. Ma a baloldal széttaglalt, egymástól elrugaszkodottak alakulata, akik rendre megtagadják önmagukat, de a pitiánerebb helyközi választásokon is olyan országos vircsaftot rendeznek, hogy kénytelen nem meghallani ölet az ember. A vége azonban mindig ugyanaz. A köpködés után egyesülnek, összefognak és egy közös jeleltet állítva vagy sikerrel járnak, vagy nem. Nincs ez másként most Veszprémben sem. A tét azonban most ennél szimbolikusabb. A Fidesz hajszálon függő, jelképes kétharmada, vagy annak elvesztése, ami számukra egy nagy áttörés lenne. Ha ebben most sikerrel járnak, akkor onnantól hangoskodhatnak, mint egykori bírtok-háborítok a Halászy tornacsarnoka körül. Ez azonban nem siker a Jobbik számára.
Ugyanis a csendes szereplés egyben a háttérbe szorulás kezdete is lehet. A második erő nem vész oda, de láthatóan eltompul. Ez pedig semminemű vereséget, vagy fizikai veszteséget nem jelent, de virulásviszonylatban mégiscsak egy elhalás.
A Jobbik ma nem mer karakán politikát folytatni. Nem mer szembehelyezkedni, és ellenpólust képviselni. Olyan, mint aki langyos vízben ül és csupán csak szemléli, hogy a körülötte hervadó szegfűk miként hervadoznak, vagy virágoznak ki a medence bal partján. De akkor sem csobban a medence, amikor látható mód a szembeni zöldséges standján is fogyatkozóban van a narancs. A baj azonban, mégis csak az, hogy nem látni az elfogyasztattak mögötti tömeget. Mert sem a bal parton nem kertészkednek, sem a medencében nem tolonganak. Ha viszont a zöldségesnél sincsenek, és a virágok sem szaporodnak, de a medencében sincsenek többen, akkor hova lettek az emberek?
Nos, ha ezzel nem törődünk, akkor a megfogyatkozó strandon lehetünk statisztikailag kedvező pocizóban, és mondhatjuk, hogy mi vagyunk másodmagunkkal a legtöbben, vagyis a másodikak, de ez csak egy adott pillanat csalóka vetülete. Ugyanis a strandbelépőt mindig a nyitáskor váltják a legtöbben. Ez pedig a politikában a választás időszaka. Aztán, ahogy a strandolók száma is megfogyatkozik napestére, úgy a választók sem hömpölyögnek a köztes időszakokban pénztár, vagy adott esetben az urnák előtt.
Így viszont, a langyos vízben ücsörögve mondhatjuk, hogy jól elvagyunk és akár még labdázhatunk is a semmittevő kertésszel, miközben egyikünk sem dolgozik, de ettől még a glóbusz forog, és a kint lévő emberek látják a világot. Sőt, vannak, akik dolgoznak, s vannak olyanok akik nem a kertésszel töltik a napjukat, avagy azt szórakoztatják. És nem is a narancsfák termésnövekedését segítik, hogy aztán amikor illetve amire majd ismét a pénztárhoz sorakoznak, akkor a medence előtti zöldséges ismét a narancstól roskadozzon.
Tehát ma lehet azt mondani, hogy a Jobbik a második erő, és a soron következő. Valóban. De ez egy csalóka kép, egy látszat, aminek nagy jelentőse nincs.
Persze elmondhatjuk, hogy jobbak (voltak) az eredmények, mint négy éve. Ismerjük. Tudjuk azt is, hogy több jobbikos képviselő eredményesen szerepelt. Polgármestert is ad a párt. Képviselői is vannak.
Ha viszont belegondolunk, ott ahol sikerrel szerepelt a szekció, ott mindig a cselekvőképes, bátor kiállású és radikálisan őszinte személyek szimpátiája győzte meg a választót.
Ha a helyi viszonyokat nézzük, akkor bizony láthatóan nagy a csend. A Jobbik egyetlen képviselője nem került a testületbe. Ócsának nem hogy nyara, de még egy fecskéje sincs ehhez aki némi madárhangot, vagy csiripelést hallatna.
Itt ülünk a lagymatagban, miközben a körülöttünk zajlanak az események: Úgy mennek el a történések, hogy arról hírrel sem szolgáltat senki, nem hogy véleménnyel. Annyira besimult - de mondhatnám, bebábozódott - az itteni politikai ellenzék a Fidesz nyomvonala alá, hogy az már szót, felkiáltást igényel.
Ekkor persze nem csak a Jobbikról, hanem az MSZP-ről és a LMP-ről is beszélhetünk, hiszen mindegyiknek van helyi ismert személye, képviselője. Sőt nem csak emberei, hanem mögöttes választói vannak ezeknek a politikai formációknak. Még ha kevesebben is mint az önmagát túlnyerő kormánypártnak.
A megmutatkozás, az ismérv, és a szószolás pedig most és ma is fontos, mert a megcsömörlött kispolgár, aki éppen mostanság készül kiköpni a magokat, az legyen hova forduljon. Azonban és amennyiben ennek a belebetegedett, megcsömörlött embersokaságnak nem tudunk gyógyírt, hitet, és jobbulást biztosítani, akkor megette a fene az egészet.
Ne feledjük a Fidesz szavazóbázisa már csak fogyni fog. Országosan és helyi szinten is. Az emberek már lassan elegük lesz a helyi kiskirályokból. (Amolyan blogosan a "kiskárolyokból".) Ők azok a váltók, akik mást akarnak. Akik támogatásra szorulnak. Nekik kell segíteni a megmutatkozással, a megjelenéssel, és a jelenléttel. Nem ülhetünk egy helyben. Legyen az a langyos víz, vagy a szoba mélye. Látni és látszani kell a politikában is. Gyújtsuk fel a lámpást és haladjunk.
Nem véletlenül vallom, hogy nem elég ücsörögni, hanem tenni is kell. Tenni és cselekedni napjában és folyamatában.
Nem véletlen kötelező olvasmány Madách Imre Ember tragédiája, mert a megújulás, az örökös küzdés, a cselekvés az ember mozgatórugója, még akkor is, ha ebbe a tragikus sorsba önmagunk szántávöl, vagy az élet akaratából vagyunk vagy kerültünk. Akár hogy is, de benne vagyunk.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése