A múlt héten jelentette be a rendőrség, hogy megyei "közúti-razziát", központosított nevén fokozott ellenőrzést, közlekedésbiztonsági "akciót" tartanak, melynek "keretében a rendőrök igazoltathatnak embereket,
ruházatukat, járművüket átvizsgálhatják, a közbiztonságra veszélyt
jelentő eszközöket, anyagokat lefoglalhatják".
Mivel a lakosság nem szívesen veszi ezeket a "rendkívüli eseményeket", ezért a középkorból ismert népi véd-eszközt, az egyházi harangozást kívánják bevetni egyes esetekben és helyeken az ilyen-olyan különleges események okán.
Erre élő példát is szolgáltat a református egyház.
Egy helyi presbiter hirdetménye szerint másképpen harangoznak, ha adóhivatali
ellenőrzést tapasztalnak, máshogy, ha az ÁNTSZ és a munkaügyi hatóság
tart ellenőrzést, és megint más harangozással hívják fel a lakosság
figyelmét, ha több hatóság együttes ellenőrzése zajlik a településen; - áll a közleményben.
Mivel Ócsa egy Árpád-kori település, - bár ennek beköszöntő tábláit a Bukodi vezette önkormányzat beszedette, majd egy felirat nélküli bálnyára cserélte, - és mivel a helyi testületben és a vezető pártban nem csak egy nagytiszteletű, hanem egy presbiter is helyet kapott, így látszólag itt sincs akadálya annak, hogy nálunk is félreverjék a harangokat.
Ajánlott példaként:
"Rendőrség ellenőrzése esetén, mind a három harangot félreverjük,
majd a nagyharangot kongatjuk 5 percig az ellenőrzés alatt, a
processzust félóránként ismételjük, minden óra negyedkor, és
háromnegyedkor" - olvasható a tájékoztatón, amit a 444.hu szúrt ki (a szövegből vett idézeteket eredeti helyesírás szerint közöljük - a szerk.).
A presbiter hirdetménye szerint másképpen harangoznak, ha adóhivatali
ellenőrzést tapasztalnak, máshogy, ha az ÁNTSZ és a munkaügyi hatóság
tart ellenőrzést, és megint más harangozással hívják fel a lakosság
figyelmét, ha több hatóság együttes ellenőrzése zajlik a településen.
Ezért is lehetne kongatni - örökségvédelem alatt elhagyatottan és a tulajdonló reformátusok által magára hagyottan |
A presbiter a figyelmeztető harangozást azzal indokolja, hogy "a Török-Tatár időkre emlékeztető Rendőrségi, és egyéb Hatósági prédálások zajlottak le a faluban". A falragasz lesben állva traffipaxozó rendőröket és a kisboltok megbüntetését említi. Ezért nyúlnak vissza "nagyszüleink eszközeihez, hogy megvédhessük magunkat".
"Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az Urat, amikor a helyes úton akart vezetni." (Jeremiás próféta könyve 2,17.) |
Tehát ezek szerint Ócsán is lehet élni ezzel a lehetőséggel. Például akkor, amikor a rendőrség a Bajcsyn a forgalommal szemben leáll traffipaxozni, vagy akkor, amikor ismeretlen arcok, netán adóellenőrök közelítik meg az esti órákban a Halászy Károly iskola bérleményét, netán egy hűsítő fröccsre vagy kávéra szomjaznának a Culture Club Café tájékán. De lehetne húzni a harangot a Széchenyi zugkimerésének ismeretlen személyek általi megközelítése esetén is, vagy akkor, amikor a blog tényfeltáró írása hozza zavarba az önkormányzat testületében helyet foglalókat. Sőt akkor sem ártana meghúzni a vészharangot, amikor egy (egyházi tulajdonú) védett épület haláltusáját bevégezve dől össze a semmittevés közepette úgy, hogy a református egyházat és alapítványát, a templomuk világítását nem kis pénzzel támogatja a város.
Az új harangozási rend akkor is megjelenhetne, ha a képviselő-testület összeül, vagy ha olyan határozatot hoz, mely anyagilag előnyben részesíti a bennfenteseket, netán megkárosítja az itt élőket. Persze az, hogy mindez miként hozható össze Ócsán a nagytiszteletű uraság, a presbiter és a képviselői tevékenységben érintett tagok akaratával, valamint a lakosság szolgálatával, bizony fogas kérdés. Mindenesetre a református jelenségről az országos média már hírfoszlányokat közölt.
Hogy az új harangozási rendet melyik településen alkalmazzák, nem derül ki sem a hirdetményből, sem az ismertetett cikkből.
Így akár Ócsa lehetne az első, aki jó példával szolgáltatna az által, hogy itt a reformátusoknak nincs okuk miért félreverniük a harangokat.
Forrás: Hír24
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése