Miért ment látogatóba Angela a zsinagógába - Zsinagógagyújtogatás „nem antiszemita indítékból” ( - hírháttér)

Mint ismert, Angela Merkel német vezéregyéniség fővárosi látogatása során felkereste a helyi zsidóközösséget és ellátogatott Európa legnagyobb és talán legrendezettebb, legvédettebb zsinagógájába Budapesten a Dohány utcában.

Angela Merkel vizitjét Orbán Viktornál sokat, sokféleképpen értelmezték. Mindenki a maga meglátása szerint próbált valamit belemagyarázni.  A lényeg azonban a háttérben és a kulisszák mögött zajlik, mint úgy általában mindig a politikát illetően. (Nincs ez másként Ócsán sem, amikor a köznép számára elérhetetlen, vagy felfedezhetetlen intézkedések és események követik egymás. A nép többnyire már csak a puszta és megváltozhatatlan tényekkel szembesül. Lásd kommunális adó, polgármesteri autó, stb.) 

A világpolitika mindig is a háttérben zajlott. A hazánk elleni politikai támadásokat háttérbe szorítja és elcsendesíti az Ukrán és a görög helyzet, amit szintén a politikusok generáltak.  Ne feledjük, a hosszú évekig Németországban élő Vlagyimir Klicskó miként adta fel a kinti jólétet és kerül a Majdanra, s végül a kijevi polgármesteri trónra.  A német felkészülés eredménye egyesek vélemények szerint a konfliktus exportálása volt. Németország pedig vezető szerepet tölt be Európa életében. Tehát miért ne gondolhatnák olyan összeesküvés elméletekre, és nem éppen megalapozatlan orosz és más elemzői véleményekre, mely szerint a NATO vonalának kitolása fontosabb a nyugati (és ebben értsük az amerikai-izraeli) koalíció számára, mint a függetlenség, vagy a demokrácia. Ukrajna egy megtört ország, aki eddig az oroszok emlőjéből táplálkozott. Az oroszbarát vezetés megengedhette magának a mérhetetlen hiány és adósság mentén is az elfogadható életkörülményeket. Az elszakadás azonban érthető mód azonnal a látszólagos pénzügyi egyensúly felbomlásával járt. Az ellopott, vagy megcsapolt (tranzit-) gázszállítmányok, a kifizetetlenek számlák azonnal előtérbe kerültek, mint orosz követelés. A gázszállítások leállítása az egész ukrán nép nyomorát serkentette. 

Erre jött a jóságos nyugat aki azonnali segítséget, lehetőséget ígért, mondanom sem kell nem önzetlen szándékból.  Az ukrán piac hatalmas felvevőképességgel és lehetőséggel kecsegtet minden szempontból. Az átállás nem csak geopolitikailag, hanem gazdaságilag annyira fontos a stagnáló Európa és a fegyverkezésre éhes, haditechnikai exportra törekvő amerikai zsidóság számára, hogy ezért már érdemes a konfliktust demokráciát exportálni.

A NATO keleti határainak bővítése azt jelenti, hogy a szövetség hadereje az oroszok közvetlen határvonalába sorakoztatható, amivel erősen lehet irritálni, (mások szerint féken tartani) az orosz medvét. Moszkva rakétákkal való elérése lerövidül és a nukleáris fenyegetettség testközelbe kerül. Olyan ez, mint kést tartani a gyomorszájhoz és úgy élni, dolgozni napjában. Szóval érthető a kihívás és az ellenállás. Aztán gazdaságilag sem mindegy, hogy a stagnáló Európa minként képes magának új piacokat szerezni. Az IMF-nek a hitelkihelyezés a lényeg és a tőkésnek a haszonszerzés. Mindez összevág és beleillik az ikrán válság néven elhíresült konfliktusba.  Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy ma a világ két legerősebb haditechnikai cégeit fenntartó és jobban fegyverkező országa az amerikai és az izraeli. Az első a világháborút követően nem csökkentette haderejét és kapacitását, hanem azt fenntartva és fejlesztve inkább kiterjesztette és más földrészekre telepítette konfliktuskezelésként (-lásd mint legutóbb Irak, Afganisztán - de ezzel már érintőlegesen foglalkoztunk egy írás erejéig). A második pedig egy katonai állam, ami egész egyszerűen az elnyomásra és a környék elnyomására és a saját létjogosultságának fenntartására törekszik. Izrael ennek ellenére a világban szétszór diaszpórájára támaszkodva szól bele mindannyiunk életébe.(Világ helyzete.com)

 (Nem cionista - ortodox)  
Zsidók égetik Izrael zászlaját

Nem véletlen az egyre erősödő ellenállás, amit Izrael azonnal jól megül és a Holokauszt kapcsán antiszemitizmust kiállva elítéltet. Ebben szintén a politikai érdek és az említett diaszpóra a háttér, illetve a segítség. Ma már ott tartunk, hogy nem csak a holokauszt és annak számadatait, vagy létjogosultságát nem lehet vitatni, vagy felvetni, hanem már odáig jutottunk, hogy a cionista kifejezést sem lesz majd szabad használni, mert jelző értékkel viseltetik a zsidóság egységére. Ez pedig vagy annyira lehet igaz, mint a holokauszt, vagy pedig minden zsidó cionista. Ez utóbbi azonban nem lehet valós, hiszen a zsidóságon belül is több elkülönülő hívőréteg, szekció és vallási fanatizmus létezik. A (cionizmus) cionisták csak egy szűk csoportja a zsidóság egyvelegének. Elvégre a Hámász sem a palesztinok. A valóság, a tények összemosása, a zavaros képezett és a gazdaság-politikai nyomás a tőkés társadalom egyik hadereje. Ami nem nem meggy így (zsidó-kártya), az majd működik amúgy (Ukrajna).

Szóval akkor hogy is állunk Angela  látogatásával?

Anders Behring Brevik - norvégiából

Nálunk kevésbé ismert az a jelenség, mely Európa más országaiban (nyugaton) túlnyomórészt uralkodik. És itt nem a társadalmi jólétre, hanem a belpolitikára gondoljunk. Európa legnagyobb zsidó közössége Franciaországban él. A második legnagyobb hazánkban. A többiek nagyobb csoportokban szétszórva. De jut belőle a németeknek, a belgáknak és még észak-nyugatabbra is. A lényeg a befolyásuk és a befolyásosukban rejlik, valamint a velük szembeni ellenállásban. A franciáknál egyre erősödik az az érzelmi válság, ami nem egyszer nyílt kifejezésként gyújtogatásokban jelentkezik.  A németeknél szintén ez tapasztalható.

Angela Merkel német kancellár az egyenlőség és a szabadság európai alapértékeinek talaján állva folyamatosan fellép a diszkrimináció minden formája ellen, beleértve a zsidógyűlöletet éppúgy, mint az iszlámellenességet. Ugyanakkor a franciaországi események kapcsán a német kormányfő az iszlám hit és az iszlamista terrorizmus viszonyának tisztázására szólított fel. Az alábbiakból úgy tűnik, ez nem lesz egyszerű feladat. - olvasható a zsidó politikai és kulturális folyóiratban.

Immár megszokott kép Európában (A felvétel Berlinben készült. Fotó: dpa)

A wuppertali zsinagóga elleni inzultusra tavaly nyáron, júliusban került sor: először a „Free Palestine!” feliratot mázolták az épület falára, majd néhány nappal később három férfi Molotov-koktélokat dobott rá, 800 eurós kárt okozva. (Az észak-rajna-vesztfáliai város korábbi zsinagógáját a németek gyújtották fel az 1938-as Kristályéjszaka során.) Bár a bíróság a gyújtogatás bűntettében felelősnek találta és elítélte az elkövetőket, motivációjukként tagadta az antiszemitizmust, s ehelyett úgy fogalmazott: tettükkel a palesztin származású német fiatalok az éppen kiújuló „gázai konfliktusra akarták felhívni a figyelmet”.

Volker Beck, a németországi Zöld Párt képviselője a motívum tekintetében tévesnek nevezte azt az elméletet, amit a bíróságon az egyik bíró képviselt. A bíró szerint a Közel-Keleten zajló konfliktus miatt Németországban felgyújtani egy zsinagógát csak antiszemita motívumból lehet. „Mi közük a németországi zsidóknak a közel-keleti konfliktushoz? – tette fel a kérdést Volker Beck. – Pontosan ugyanannyi, mint a német keresztényeknek, nem hívőknek vagy muszlimoknak, azaz abszolút semmi. A bíró tudatlansága az antiszemitizmussal kapcsolatban különösen riasztó sok német zsidó számára.”

Ezzel a kritikával áll összhangban egy másik német bíró felfogása, aki a nyári Izrael-ellenes tüntetéseken történtek ügyében hozott ítéletet. Gauri Sastry etnikai kisebbség elleni uszításban találta bűnösnek a 24 éves Taylan Can török származású, de németországi születésű „aktivistát”. A Die Welt szerint egy koppenhágai tüntetésen Can agresszív Izrael-ellenes szlogeneket kiabált egy kölcsönzött rendőrségi megafonba, míg az Essenben (szülővárosában) általa szervezett demonstráción a tömeg (egyebek közt) „Adolf Hitler! Hamasz! Hamasz! Gázkamrába a zsidókkal!” - kiáltásokkal vonult fel.

A wuppertali zsinagóga a merénylet után

Hazánkban ilyen cselekedetek nem ismertek. Minket kevesebbért is kikezdenek, vagy leantiszemitáznak. Míg Merkelt nem nevezik nácinak, és a helyi Zöld Pártot sem, addig nálunk büntetlenül lehet nyilasozni, nácizni és gyalázkodni a kormányfővel, a Jobbikkal és minden más jobb érzeésű magyar emberrel szemben. Mi ez, ha nem provokáció, vagy a tűrőképességünk próbája?

Angela Merkel kapcsán a liberális és balfék politika csahosai mind a jobboldalt szapulta Orbánon keresztül. Azzal senki nem foglalkozott, hogy a zsinagógában tett kancellári látogatás a németek vezeklése az ottani események kapcsán. Az sem volt fontos, hogy a németek az ukrán-orosz helyzet kapcsán és az összevont tárgyalásokat megelőzően fontosnak tartották hazánk meglátást és véleményét az ügyben, mert amíg a lengyelek amerika-barátként a háború kiszélesítése és az oroszok lenyomása mellett vannak az amerikai-zsidó érdekek vonulatában, addig Magyarország a békés rendezésre vágyik, nem akar a határai mentén még egy jugoszláv típusú háborút.

Angela  tulajdonképpen ezért a két dologért utazott ide. Jelképesen megmutatni a zsidóságnak, hogy fejet hajt, "behódol" és tisztelettel viseltetik irántuk, egyben kifejezni, hogy országa sem áll a háború kiszélesítése, vagy konfrontálása mellett.  Így és ezután utazott a francia elnökkel az ukránokhoz, és ment Putyinhoz tárgyalni.

Angela Merkel kancellár és Heisler András, a Mo.-i Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke a Dohány utcai zsinagóga emlékparkjában (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Tehát Angela Merkel látogatása, és Orbán Viktor felkeresése nem az elszigeteltségünk, hanem fontosságunk és tartásunk, a politikánk eredménye, amit sikerült az elmúlt évek a belpolitika pártjainak csatározásai és árulásai ellenére is megvalósítani.  Mindez pedig nem azért volt lehetséges, mert nálunk nagy az antiszemitizmus, vagy mert nincs mozgástér, hanem pont ellenkezőleg. Nagy a hangulatkeltés és kicsi a mozgolódás, nincs valójában olyan elégedetlenség mint korábban, vagy olyan, amilyen most a nyugatot jellemzi, avagy veszélyezteti. 

Mindez pedig nem más, mint hazánk és a jobboldali politikai tényszerű elismerése.

Tehát aki ezek után is nácizza, vagy fasiztázza a  Jobboldalt, azzal szemben ugyanúgy kell viseltetni, mintha holokauszt-tagadó lenne.  Ezt követeli az esélyegyenlőség, a tisztesség és a demokrácia.

*