Kicsit megkarcolgattuk a
helyi médiumokat érintő sajtószabadság, véleménynyilvánítás szabadsága
és a szólásszabadság kérdését. Csak mert hogy itt a napokban egy-két
gyomrost beküldött a médiának a regnáló hatalom. Hát akkor tessék, Eger
is sepregethet a saját háza tája előtt.
Furcsa dolog a cenzúra. Lehet olyan
is, amikor egyértelműen odahat a hatalom, hogy ne lehessen megjelentetni
valamilyen kellemetlen írást, cikket, hangfelvételt vagy videót. Ezt
úgy kell elképzelni, hogy van egy hivatal, osztály, iroda, ahol
SZTK-keretes szemüvegben gyanús alakok lapozgatják az írott és
elektronikus médiumok tartalmát, majd vastag filctollal áthúzzák a
szerintük nem helyénvaló írásokat. Mármint a megjelenés előtt. Ilyenkor
az írást vagy nem jelentetik meg vagy jól átírják, az utasításnak
megfelelően. Különben kirúgják, ellehetetlenítik vagy egyenesen felkötik
érte az embert. No nem az SZTK-keretesek, hanem az államhatalom jól
felszerelt végrehajtói. Ők egy másik irodából érkeznek ilyenkor.
De ugye ez a kor elmúlt.
Manapság inkább – persze nem
kizárólag – a cenzúra kifinomultabban működik. Elég ha az újságíró vagy
blogger el-elgondolkodik azon, hogy mit jelentet meg. Különben jön az
előbbi sor. Na jó, egyelőre a felkötés nem opció...
A biztosítékokat folyamatosan veri le
a jelenlegi hatalom. A Fideszes politikusok nap-nap után jelentenek be
olyan intézkedéseket, lépnek olyan sasszékat, hogy az ország
helyzetével kicsit is foglalkozó ember zsebében kiegyenesedik a...
kérdőjel is.
Emlékezzünk vissza arra az időkre, amikor Bukodi Károly még csak alpolgármesterként furakodott előre. Akkor számára fontos volt a nyilvánosság, így megnyitotta Online fogadóóráját. A semmittevő alákérdezések, a benyalós felvetések csiklandozták a leendő jelölt bájait, egészen addig, amíg fel nem pezsdült a közélet a választásokhoz közeledve. Ekkora már többen felfedezték a lehetőséget és egyre többen mertek érdeklődni, kérdezősködni. Ezt az akkori alpolgármester, amolyan kellemetlenségnek, majd piszkálódásnak, majd furkálódásnak, végül kikezdésnek vette. Ezen a "rosszindulatúságon" annyira felbőszült, hogy vagy nem is válaszolt, vagy egyszerűen idő előtt bezárta a laptopot és vele együtt a fogadóórát.
Ekkor még azonban volt az önkormányzatnak egy olyan polgármestere, aki sokkal szabadelvűbb és korlátlanabb, de egyben megfontoltabb is volt, mint a feltörekvő kisember. Az akkori alpolgármester nem túlzott ambícióját csak az ínséges vágy, mint törekvés hajtotta a városvezetés óhajára, gondolván, hogy az eddigi testületbeliség elég volt számára ahhoz, hogy közbevegye a dolgokat. Be is állt az egyik legnépszerűbb ellenzéki helyi képviselőjének hóna alá, mint kiscsibe a kotlós szárnya alá. Onnan mint aki eszmeileg kiérlelve és politikailag feltöltődve, személyiségében megerősödve lépett ki a színre. Ekkor kezdte a szószolást a néphez az internet segítségével. Amolyan népszerűsítési projektbe kezdett a hálózaton. A fogadóóra egy propaganda elképzelés volt számára, nem pedig érdemi lehetőség a helyiek számára. A rossz kérdésfeltevéseket később a tekeklubban megvitathatták, hogy aztán az elkövetkező alkalommal az ilyenekkel ne jöjjenek elő. A gond csak akkor állt elő, amikor olyanok is beszálltak, akikre nem volt felkészülve a team, és akikre nem tudtak ráhatni. Ezek az alakok a csúnya, gonosz és provokatív kérdéseikkel szétzúzták az alpolgármester online fogadóóráját, aminek következtében a választások előtt már ki sem nyitotta azt a Károly.
A lakosságot pedig elkezdte érdekelni a város és annak sorsa, ami közvetlenül kihatva érintette a saját sorsukat is. A megélhetésük alakulását, a városi körülmények forgatagát nem csak igyekeztek nyomon követni, hanem megosztani is egymással, ahogy a történéseket is. Elindult egy véleményformáló, kritikai észrevételeket, jobbító szándékot megvalósító aktivitás, ami sok kritikát is magában foglalt. Ezt azonban a városházán székelő tagok közül többen rossz néven vették. Ne feledjük, hogy Bukodi Károlynak ekkor már nem volt más munkája és elfoglaltsága, mint az alpolgármesterség, amiből kiakart törni. Ennek szellemében csak a királyság, azaz a polgármesteri szék megszerzése vezérelte. Minden cselekedete ezt tükrözte. A képviselőtestületben megvoltak a támogatói, akikkel többséget alkotva a helyi irányítást kézben tartották. Az akkori polgármestert gyakorlatilag kiszorították a pályáról, hiszen képesek voltak rendre leszavazni. A maguk többségével határozati javaslatokat tehettek, elképzeléseket valósíthattak és szavazhattak meg. Ezzel szinte maguk vezették a kolóniát.
Ebbe a kialakított egységbe nem fért a hivatalos fórum. Sem a felvetések, sem a válaszok nem voltak számikra kedvezőek a jövőre nézve, ezért az egyik összejövetel után csak úgy ad-hoc leállították a fórumot, és azt levetették a honlapról. Mindez amolyan hivatalos válasz, pontosabban egy erős cenzúra volt, amit maga a helyi hatalom vezető politikai ereje gyakorolt a lakosság felett. Ebben a gyakorlatban Bukodi Károly jelentős részt képviselt érintett lévén, nem feledve feltörekvési eshetőségét. Ő ugyanis a jövőbeni kilátásait, a megélhetését látta ebben veszélyeztetve, ami nem csupán a polgármesteri székről és tisztségről, hanem minden azzal járó mögöttesről is szólt. Ebben pedig a hatalomvágy és a pénz szeretete és igénye is betársult.
A pénz és a hatalom, pedig egzisztenciát ad. Na erre vágyott így együtt az egészre a pályázó ekkor.
És ez az a pillanat, amikor visszatértünk a jelenbe és kimondhatjuk, hogy Ócsán a sajtószabadság már évekkel korábban elesett. Függetlenül attól, hogy ez a vírtuális szabadságharcot most a fővárosban és pártpolitikában a kormányoldalon miként vívják, itt Ócsán ez már rég háborús viszonyokat szülve elkezdődött és mai is zajlik. Ez jól látható, hallható. Ehhez nagyon kitekinteni sem kell.
Az országos média több mint egy éve (2013. március) megírta, hogy Ócsa polgármestere sem tűri a kritikát. Ezzel "újabb fideszes polgármester fenyegetőzik perrel a választók véleménye miatt, ezúttal helyettese is csatlakozott hozzá".
Ha jól tudjuk a polgármester azóta két pert vesztett, az alpolgármester szintúgy, de az is lehet, hogy van még a per a tarsolyukban. Tudvalevő, hogy több helyi lakost is perbe fogott a Bukodi Károly nevével jegyezve a hivatal, mondván, hogy útdíjhátralékuk van.
Ezekből a bírósági ügyekből az látszik körvonalazódni, hogy egyfajta hatalommal visszaélésről, vagy valami hasonlóról lehet szó, ha a bíróságok rendre az alpereseket hozza ki ártatlanul.
A helyi hatalomgyakorlás erőszakos eszközévé vált az iskola is, amikor ott sajátos megbízási-szerződés alapján adták bérbe a tornatermet, ahol aztán különböző hangos bulikat szerveztek, mellyel felverték a környék nyugalmát oly mértékben, hogy a bíróság részben el is marasztalta az önkormányzatot. Ezt volt az a bizonyos Spák ügy, amiben az iskola tortantanára a vezetők tudtával és engedélyével születésnapi partikat, bográcsozásokat szerveztek akár éjszakába nyúlóan is. A vége az lett, hogy számos probléma feltárásra került, aminek során kiderült hogy mind a tornacsarnok épülete, mind az elhelyezkedése problémás és gondokkal, hiányosságokkal terhelt, amit csak fokozott a megbízott tornatanár és a mögöttes cselekvés sor is. Ez lett az elhíresült birtokháborítási per, ami szintén részleges lakossági elnyomással, a demokratikus értékek visszaszorításával járt, és párosult.
De nincs ez másként más ügyekben sem, és ez látszik most a nagypolitikában is végigvonulni hazánkban. Az alkotmánybíróság egyik határozata szerint senkii nem vonható felelősségre a névtelensége okán, csak maga az a termék, ahova azt elhelyezi a sértegető. Persze ezt nem így mondta ki, de a lényege mégiscsak ez.
Ennek következtében átrendeződik a média elektronikus oldala is.
Nem véletlenül fenyegetik és bombázzák hatalmi eszközökkel a sajtót, a blogokat és a megjelenés minden olyan formáját, amit Bukodi Károly már alpolgármestersége alatt amolyan úttörőként elkezdett.
Lázár János nem kispályás ebben. A helyi hatalom, meg kapva kap minden ilyen alkalmon, hogy iskolapéldát merítsen és retorziót hajtson végre.
Ezt a kort éljük most. Egyeseknek mindent lehet. Vannak akik a szertárban sütögethetik a maguk pecsenyéjét, vannak aztán a hangoskodók és a törvényen kívüliek. Ők élnek most, mint Marci hevesen. Az olyan alakok, akik köztartozással terhelt, adósként vannak nyilvántartva, pedig Ócsa díszpolgárai lehetnek, hiszen "Ócsa Városáért" sokat tettek.
És ekkor most képzeljük el azt az erkölcsi és morális fertőt, amiben jelenleg vagyunk. Gondoljuk át, hogy mindezt kik és hogyan támogatják, teszik hozzá nevüket, szavazatiakat és választják meg maguk fölé kiskirályként a pénzükből és a pénzünkért.
Talpnyalók meg mindig is vannak és lesznek ehhez. kik pénzért, előrejutásért, vagy éppen a hatalomért. Van itt még olyan is, aki a havi több százeres díjazás után ötezerért még alapfokú nyelvvizsgát is benyújt, csak hogy fizessenek érte.
Emberek, hova süllyedt ez a társadalom és a vidék.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése