Balesetveszélyes a kapucni, ahogy az a korszerűtlen vasúti átjáró is - kik lesznek a felelősek a tragédiák után

A Blikk híre szerint a MÁV 142 vonalán Dabason, - a félkarú sorompóval nem rendelkező - öregországúti átjáróban bekövetkezett balesetben a fiatalon elhunyt vezető lehet a hibás, ha kapucniban vezetett.

A fiatalok mostani szokása a kapucni viselése, mely részben eltakarja az arcukat az úton-útfélen fellelhető köztéri kamerák elől. Mert míg ezekre egyre több pénzt költenek, az ugyancsak biztonságot szolgáló és jelentő vasúti kereszteződésekre meg szinte alig.

Dabason a kapucnija miatt nem vehette észre a közelgő vonatot D. Dániel, ezért kellett meghalnia – így véli a mozdonyvezető, aki már nem tudta elkerülni az ütközést. Más szóbeszéd szerint felröppent a híre annak is, hogy a fiú öngyilkosságot akart elkövetni, ezért a sínekre szándékosan hajtott fel autójával, amikor észlelte, hogy jön a több tonnás vonat. Ezt a Bors megkeresésére a család határozottan cáfolta, ők ugyanis egy nappal a tragédia előtt találkoztak a fiúval és mint mondják: semmi nyoma nem volt annak, hogy Dávidnak bármilyen problémája lett volna. A fiú nem öngyilkossági szándékkal hajtott a vonat elé. 

A baleset az "Öregországút átjárójában" történt. Vasárnap hajnalban az első Budapestre tartó személyvonat ütközött össze az Opel Corsával, melyben a fiú egyedül ült. 

Ebben a kereszteződésben, nem ez volt az első ehhez hasonló eset. Ezt a fiú nagymamája mondta, aki szemtanúja volt egy korábban ott történt balesetnek. 

A Budapest-Dabas-Lajosmizse vasútvonal nem a MÁV ékessége. A vonalon rövid távon is rendszeresek a késések, és alig képesek tartani a menetrendet, ami alapjában sem egy szoros, vagy gyors vonal rendje. Az utazási idő hosszú, a haladási sebesség relatív alacsony és a rászoruló utasok sem kedvelik ezt a ritka rossz közlekedést.

Nem véletlen, hogy Dabasról többen a buszt választják. Aztán azt is látni, hogy a szomszédos önkormányzatok, ahol a vezetés tenni is akar a lakosságért, ott szintén megoldották a gyorsabb munkába jutást. Újhartyán, Kakucs, Inárcs, de még Újlengyel is képes volt megoldást találni a problémára és a közeli autópályát kihasználva a buszjáratokat azon irányba a fővárosba indítani.

A 9000 lélekszámú Ócsa városvezetése erre évek óta nem volt képes. Ma a városban ugyanolyan lassú, elavult, hézagos és kínszenvedéses a közlekedés, mint volt 25-50 éve. Ócsáról alig van közvetlen buszjárat Pestre. A leginkább a feleannyi lakossal rendelkező Alsónémedin keresztül, az ottani helyi járat részeként, amolyan kényszerű körutazással lehet csak innen bejutni a fővárosba, míg a felsorolt településekről közvetlen mód az autópályán, azt kihasználva gyorsabban jutnak el az ott élők utazási céljaikhoz. 

Mindez bizony a helyi vezetők dicsősége, vagy éppen szégyene. Az alsónémedi vezetés sikerként éli meg, hogy a településükön egymás érik a buszjáratok, és hogy az Ócsa-Budapest járatok is képesek bevonni a helyi járatok sorába.  Ez azonban az ócsaiak nagy részének egy teher és kínszenvedés, hiszen nem csak lassítja a járatok eljutási idejét, hanem az utazási időt is jelentősen növeli ez a kényszerű körutazás. arról nem is beszélve, hogy a Budapestről a Némedibe tartók rendszeresen kitömik az ócsai járatot, ami további utazási nehézségeket okoz a helybélieknek. Azt is tapasztalni, hogy a Tatárszentgyörgyre járó buszok vezetői például nem igazán vesznek fel Alsónémedibe tartótó utasokat, éppen azért, hogy ne foglalják el a helyet a távolabbi cél felé tartók elől. Ők azt mondják, hogy ott a némedi buszjárat, 2 perc múlva érkezik, menjenek azzal. Nem kell erre felszállni csupán azért, mert a messzebbre tartó amúgy is telített járat is megáll ott, ahol a szinte üresen futó helyi is. Ezért nagyrészt az ócsai buszra szállnak az Alsónémedibe tartók, ahelyett, hogy a sajátjukat használnák ki. Persze ehhez olyan menetrend is kell, ami biztosítja, hogy a Némedibe tartó érjen előbb a távolabbra menők helyett. Aztán önkormányzat és annak vezetése is szükséges lenne mindehhez,  hogy úgy is alakítsák az egészet. Mert míg más (kisebb) településeken erre képesek, addig Ócsán erre mindeddig képtelenek voltak.

És ami látszik a buszközlekedésben az tapasztalható a vasúton, valamint a vasút és a közút keresztezésében. 

Nem csak menetrendileg, amikor egymással egy időben, szinte azonos indulással, párban futnak a vonatok a busszal, hanem a valós ütközési pontokon, a közút-vasút kereszteződésében is előfordul ez. Ott és azokban a korszerűtlen átjárókban amiket mind a MÁV, mind az önkormányzat elhanyagol. Itt jár a busz és közlekedik az egész város.

Ez az általános elhanyagoltság is jól látszik Ócsán, a 9 ezres lélekszámú városban. A lehangoló állomásépület, a leromlott állagú vasútállomás, a korszerűtlen peron és a síneken való gyalogosközlekedés mind ezt a rossz és balesetveszélyes állapotokat igazolja. 

Hiába építettek több száz férőhelyes közúti parkolót, ahol külön buszváró, bringa tároló és mozgássérülteknek fenntartott helyek vannak, ha az oda való eljutás valamint az onnan való továbbhaladás nem biztosított a számukra.

Az ócsai vasútállomás elől elvitték a buszmegállót, mert helyben nem tudták biztosítani a vonatkozó közlekedési előírások (KRESZ) betartását. Ahelyett, hogy szarrá bírságolták volna  a buszmegállóban szabálytalanul várakozókat, inkább a buszmegállót vitték távolabbra. Persze ehhez esőbeállót már nem adtak a gyalogos népnek, míg az autós megkapta régi megálló buszöblét, hogy neki kevesebb mozgásba kerüljön elérni azt a vasúti bejárót, amit valójában igénybe sem vesz, mert Ő nem utazik, de mégis az számít, hogy a számára közelebb legyen a vágány. A gyalogosnak, a mozgássérültnek ez már nem adatik meg. Nekik jó lesz a távolabbra helyezett megállóból az egészséges gyaloglás

Számukra a milliárdokért épített új parkoló sem jelent sokat, hiszen ahhoz nem vezet kiépített járda, nincs kerékpárút és a peron sem olyan mint másutt. Valójában az egész vasútállomás egy lerobbant, korszerűtlen jelenség. Az utasforgalmi  peron csak az egyes vágány sinein át megközelíthető. A peron itt más felújított állomásokhoz képest maradt a régi alacsony, ahonnan még az egészséges fiatalnak is nehezebb a felszállás, mint az idősebbeknek, de a mozgáskorlátozottak számára ez végképp alkalmatlan. Hiába van számukra hely a parkolóban, ha onnan se előre, se hátra nincs más lehetőség a mozgásra.

Aztán az ide vezető két vasút átjáró sem változott semmit az elmúlt évek során. Maradt az egy nyomtávos út, ahol együtt van mindenki. A gyalogos, a mozgássérült a lovas és a kocsis, no meg a traktor, a túlméretés munkagéppel, a kerékpáros és a kamion, meg a busz. Húsz az egyben ez az egész. Csak az a gond, hogy pont itt állt meg Ócsán a fejlődés.  Meg aztán, hogy ez a polgármester tette választási ígéretnek az átjáró korszerűsítését, az utak helyre hozatalát és a közlekedés biztonságosabbá tételét. Ő mondta korábban, hogy naponta egyeztet a MÁV-val. Bukodi Károly 2009 novemberében még levelet is írt a MÁV illetékesének de arra 2010-ben még nem érkezett válasz. Azóta második ciklusát éli polgármesterként Ócsán, de a vasúti átjáróval történetesen semmi nem változott.
Végül mi értelme az egésznek, ha csak a helyi focipályák korszerűsödnek és gyarapodnak, a vasút-közút kapcsolata meg marad a régi.  Mintha Ócsa polgármestere is kapucnit viselne. Bukodi Károly biztos ettől nem látja a problémát. Ez Ócsa tragédiája.

Hány beleset, emberáldozat és élet, vagy választás kell ahhoz, hogy Ócsán is jobb legyen az élet. Hogy ne csak a pályára jusson a közvagyon és végre kiszélesítésre, elválasztásra valamint korszerűsítésre kerüljön a két vasúti átjáró. Hogy városunk felzárkózhasson a környékbeliekhez, hogy legalább azonos színvonalon legyen a közlekedés és biztonságosabb lehessen az eljutás. Hogy ne csak haljunk, hanem élhessünk is.

*