Helyben református köntösbe bujtatják Istvánt - miként is emlékezhetnek meg egy szentről ( - Ócsa gusztusa)

Augusztus 20. államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe. 

Szent László király 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (illetve még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű. 

Ezzel szentté avatták I. Istvánt. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást.

A Szent Istvánra való emlékezésnek ugyan ezeréves hagyománya van, az államalapítás ünnepe a körmenetből nőtte ki magát a 20. században.

Szent László uralkodása idején az I. István által minden évben Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára.

I. (Szent) István király – születési nevén Vajk (?Esztergom, 970–980 k. – ?Esztergom, 1038. augusztus 15.) magyar nagyfejedelem, az első magyar Árpád-házi király. A keresztény magyar állam alapítója és az első magyar katolikus szent. A magyar és az európai történelem kiemelkedő jelentőségű alakja.

997-től magyar fejedelem és az ezredfordulón történt megkoronázása eredményeként Isten kegyelméből uralkodó magyar király. A magyarok országát a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény Magyar Királysággá alakította át. Ez az államalakulat 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt és a 20. századig fennmaradt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő magyar törzseket fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, és az ellene törő lázadásokat leverte. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án állami ünnepként, mint István király szentté avatásának napját ünnepelik meg.

István szentté avatásáról egyedül Hartvik püspök legendája őrzött meg tudósítást. Eszerint László király háromnapi böjtöt hirdetett. 

„Három napon át bajlódtak [István] szent testének kiemelésével, azt a helyéről elmozdítani semmi módon nem volt lehetséges. Az idő tájt ugyanis a bűnök odáig vezettek, hogy az említett László király és fivére, Salamon között súlyos nézeteltérés támadt, amely miatt Salamont elfogták és börtönbe zárták. Amint tehát a holttest kiemelésével hasztalan próbálkoztak, egy Karitas nevezetű asszonyszemély, aki a bökénysomlyói Szent Üdvözítő-templom melletti zárda lakója volt, s akinek életét az akkori közvélemény igen jelesnek tartotta, égi kinyilatkoztatásban részesülvén tudtára adta a királynak, hogy fáradozásuk hiábavaló; a szent király földi maradványait át nem szállíthatják addig, amíg Salamont a börtön rabságából ki nem eresztik, s a szabadság kegyelmét meg nem kapja. Kiengedték azért amazt a börtönből, és ismételten háromnapos böjtöt tartottak. Amikor a harmadik napon odaléptek, hogy a szent maradványokat elvigyék, a sír fölé helyezett hatalmas sziklát oly játszi könnyedséggel tudták eltávolítani onnét, mintha nem is lett volna súlya azelőtt. A harmadnapi vecsernye végeztével azután valamennyien várva várták az isteni irgalom jótéteményeit a szent férfiú érdemeiért, és Krisztus nyomban meg is látogatta népét: a szent hajlékot teljes terjedelmében elárasztották a mennyből küldött csodajelek.”

A betegek gyógyulásán kívül az is az égi jelek közé tartozott, hogy amikor „eltávolították a padlózatból kiemelkedő márványtáblát, és miután lejutottak a sírboltba, felnyitásakor olyan édes illatáradat borított el minden körötte állót, hogy úgy érezték, az Úr paradicsoma gyönyörűségeinek kellős közepébe csöppentek”. 

 

I. László király Istvánt, nagy elődjét a korabeli egyházi gyakorlat szerint 1083. augusztus 20-án az „oltár dicsőségére emelte”, azaz szentté avatta. Az ereklyék felemelésének napja a mai napig a magyar ajkú és hagyományú katolikus egyházakban első egyház- és államalapító királyunk ünnepnapja, amit kellő tiszteletadással, önálló liturgikus szövegekkel elsősorban egyházi-liturgikus ünnepként tartottak meg hosszú évszázadokon keresztül. Érdekes az Érdy-kódexben (1526–1527) a Karthausi Névtelen „neve” alatt hagyományozott magyar nyelvű prédikáció, amely bemutatja a szentéletű király életét, életművét és méltatja jelentőségét.

István, tehát szent. Augusztus 20.-a Ócsán is ennek a szentnek az ünnepe. Az államalapító Szent István napja a katolikusoknál ünnep, a református és az evangélikus egyházi szokás szerint nem az. A reformátusok augusztus utolsó vasárnapját tartják az új kenyér ünnepének. A református gyülekezetek általában Úrvacsorával ünneplik ezt.

Tehát augusztus 20.-án egy reformátustól új kenyeret szelve erre emlékezni, igencsak kifordult dolog.
A reformátusok a következő ünnepeket tartják meg: advent, karácsony, nagyböjt, virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek, húsvét, mennybemenetel, pünkösd. Ezeken kívül ünneplik az alábbi hármat:

- augusztus utolsó vasárnapja	Az új kenyér ünnepe	A református gyülekezetek általában Úrvacsorával ünneplik.
- október utolsó vasárnapja	Az új bor ünnepe	A református gyülekezetek általában Úrvacsorával ünneplik.
- október 31.	A Reformáció napja	A reformátusok és az evangélikusok közös hivatalos ünnepe.

A keresztény egyházi ünnepek részben az időjárás, illetve a mezőgazdasági munka meghatározó munkafázisaihoz igazodó ünnepekből nőttek ki, részben már a keresztény vallás kialakulása előtt más vallási rendszerekben (zsidóknál, a római birodalomban stb.) is léteztek és átvételre kerültek a keresztény naptárba. Az egyházak tudatosan alakították át a régebbi ünnepeket keresztény ünnepekké. Ilyenek a napfordulóhoz köthető ünnepek, mint a karácsony és a Szent István nap.

A katolikusok tisztelik a szenteket. 

A reformátusoknál egy asztal van csupán és csak hétvégén van istentisztelet. Csak néhány imát mondanak el és a pap prédikál. Nincs szentáldozás, hanem nagy ünnepeken van Úrvacsora osztás. Kenyeret és vizet oszt a pap a híveknek. A Szent István nap nem református ünnep.  Az ócsai úrvacsora bemutatás (a református lelkészi kenyér osztás) egyfajta képmutatás.

A nemzeti ünnep gondolata református oldalon csak az 1820-as években előkerült. Kováts Mátyás egri pap 1823-ban örömmel idézte és üdvözölte Báthori Gábor 1822-ben nyomtatásban megjelent prédikációját, ahol a dunamelléki református püspök így nyilatkozott: „Miért ne tarthatnánk Sz. István Király emlékezetére egy Nemzeti Innepet? Nem azért, hogy ötet imádnánk, hanem azt az Istent, aki őáltala, a Keresztény Vallás világát, Nemzetünk között is felderítette.”

Vagyis a reformátusoknak közel sem szent István. A rá való megemlékezés, vagy ünneplés is csak amolyan kegy, vagy mint látni fogjuk "kényszer" avagy elfogadottság

A 19. század folyamán (1831, 1842) több rendelet szabályozta az ünnep és a munkaszünet megtartását minden felekezet számára. Így kerülhetett sor például 1834. augusztus 20-án a pesti evangélikus templomban arra az istentiszteletre, ahol az Ez 45,16 alapján Dobos János óbudai református lelkész prédikált. 

Az ünneplés módja és mértéke 1848 után kissé beszűkült, szerényebbé vált, majd később, 1860-tól az önkényuralom elleni, felekezetektől független nemzeti tiltakozás alkalma lett március 15-ével együtt. 1878 februárjában Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet alkotott az ünnepnap nemzeti jellegének megerősítése végett, és egyúttal elrendelte, hogy lakossági kérelemre vagy a hatóságok rendeletére a lelkipásztoroknak istentiszteletet kell tartani. Mind a nemzetiségek, mind a protestáns egyházak erélyes tiltakozása miatt a rendelet nem lépett életbe. A megígért törvényi szabályozás helyett megszületett a már idézett 1891. évi törvénycikk.

Pap Ferenc (megjelent a reformátusok lapja augusztus 21-i számában) írása szerint:

Egyházunk országos zsinata 1937 decemberében elhatározta, hogy az 1931-től érvényben lévő Istentiszteleti Rendtartást új alkalmi istentiszteleti rendek kiadásával bővíti. Az október 31., március 15., István király napja és október 6. napjára tervezett prédikációs, katechizáló és könyörgéses istentiszteleti példák közül 1938-ban csak az István király napjára való példatár készült el. Ne gondoljuk, hogy új szertartásrendet szerettek volna alkotni, hanem a Ravasz László munkájaként megjelent füzet a bevett istentiszteleti rendek erre az alkalomra történő teljes kidolgozását tartalmazza (énekrend, imádságok, prédikáció, textusjavaslatok). E módon mi magunk is megemlékezhetünk az államalapító első királyról, egyúttal az augusztus 20-hoz közelebb első vasárnapon számos gyülekezetben a hálaadást is megtartják az új kenyérért. István Intelmeiben ezt olvassuk: „Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. (…) Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen.” 

Tehát augusztus 20.-a és István király napjának ünnepének megtartása (ami nem jelent alapjaiban tisztelet a szent felé) a református egyház keretei közt egyfajta lehetőség a megemlékezésre.  Csak 1938-ban készült erre példatár, ami tartalmazza ehhez a teljes kidolgozást. vagyis a reformátusok nem hitből, hanem egyfajta behódoltságból, alázatos kegygyakorlásból tartják meg ezt a napot másokkal szemben, hogy úgymond ne keljen harcolni az idő és más vallások sodrával szemben. 

Mindezért és a megtartandó egyszemélyi református István nap okán Ócsán ne legyen már úgy meghirdetve ez a kötött alkalom, mintha az valóban ünnepe lenne a reformátusoknak.

Ne hirdesse ezt úgy az önkormányzat, mintha egy ökumenikus szertartás lenne, hiszen itt sem más felekézett papjai, sem más vallás gyakorlása nem kerül bemutatásra.

Az, hogy a városvezetés és az önkormányzat kizárólag a református vallásban él és gondolkodik, az nem jelenti azt, hogy a várost és az országot képező magyarság is ebben véli üdvösségét. Az, hogy egy ilyen kiemelt napon a megemlékezést a polgármester és a református lelkész egy zenész műsor keretében letudja nem egész 90 perc alatt, jól példázza azt, hogy ez nem egy történelmi egyházi hagyomány. Hiába is ró a meghívóra bárki mást.

 Az ember személyiségének nélkülözhetetlen velejárója, hogy kifejezze és cselekedetekbe öltse belülről fakadó érzelmeit: örömét illetve bánatát.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt. Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

A szent Jobb körmenet története Mária Terézia hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után Raguzából visszaszerezte a Szent Jobbot, melyet nagy pompával Budára szállították. Itt az Ereklyét az Angolkisasszonyok gondjaira bízta a királynő, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését. Az 1800-as évek elejétől a budavári palota Zsigmond-kápolnájában az udvari vár plébános gondjaira volt bízva, ahol 1944-ig volt látható.

 

(A királyi palota Szent Zsigmond-kápolnája. Elbontották 1960-61-ben)

A Bach korszaktól 1944-ig minden év augusztus 20-án a Budavári Palota Udvari Várplébániájától a Nagyboldogasszony templomig haladt a menet. A II. világháború után az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre. Ekkor a pesti Ferences templomtól a Bazilikáig vonult a több százezres körmenet.

Ezt követően még kétszer tartottak körmenetet Budapest utcáin Mindszenty József bíboros hercegprímás vezetésével, majd 1948-tól negyven éves kényszerű szünet következett.

1989-től ismét évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet.

A Szent Jobb körmenetre idén is szeretettel hívjuk és várjuk a plébániák zarándok közösségeit és az egyházi intézményeket.

 *