Kerekasztal-beszélgetés Beer Miklós, Deák Dániel és Laborczi Géza részvételével, Kamarás István segédletével
2015. április 20-án (hétfőn) este 17-19 óra között a Pesti
Evangélikus Egyház Gyülekezeti Nagytermében (Bp. V. Deák Ferenc tér 4.
I. em.)
 |
| Deák Dániel |
Mit tehetnek ma Magyarországon katolikus értelmiségiek egy olyan világban, ahol fogy a szabad levegő,társadalmunk
gyorsan romlik, a nemzeti együttműködés rendszerét felülírja az
országos rendetlenség, a fékek és egyensúlyok hiányában a törvényhozás
nem tud (és nem is akar) ellenállni a politikai voluntarizmus
kísértésének, majd élvezettel való gyakorlásának, ahol égbekiáltó a
részvétlenség és nemtörődömség, és még a nagy egyházak sem lépnek fel
hathatósan a szegények, a megbélyegzettek, a megalázottak és egyáltalán
az emberi méltóság ügyében? – kérdezi Deák Dániel a Corvinus
Egyetem professzora, és úgy véli, hogy itt az ideje keresztény berkekben
is a fennálló rendszer elleni még hangosabb protestálásnak.
 |
| Laborczi Géza |
Mások úgy tartják, ha szükséges, akkor protestálni kell, de még ennél
is fontosabb és aktuálisabb pozitív társadalmi célokért összefogni és
cselekedni, valamint alulról, autonóm kis közösségekből felépíteni egy
demokratikus társadalmat. Ebben a keresztény híveknek – és köztük is
elsősorban az értelmiségieknek -legfőképpen animátorként, tolmácsként,
mediátorként, moderátorként kellene segíteni a mindenféle viszonylatban
létrejövő és létrehozható diskurzust – Horányi Özséb
kifejezésével – a participatív kommunikáció jegyében. Sokunk szerint
eminens feladatunk kellene legyen tehát a megbékélés és a
kiengesztelődés folyamatainak katalizálása, ám ennek érdekében
természetesen az ütközést jelentő dialógust is fel kell vállalni.
Ferenc pápa szerint „be kell szállnunk a politikába, mert a
politika a szeretet egyik legmagasabb formája, mert a közjót keresi. Az
evangélikus egyházi stratégia, kezdeményező, szolgáló és képző egyházat
vizionál, melyben ki lehet beszélni felgyülemlett strukturális
feszültségeket is.
 |
| Beer Miklós |
Beer Miklós püspök a harangozó és körmenetelő egyháztól a
szegények egyháza felé történő radikális irányváltásról beszél, ami az
én olvasatomban G. Theissen által megfogalmazott jézusi erőszakmentes értékforradalom és H. Büchele által
szorgalmazott kontraszt-társadalom jegyében történik. Ebben a
szellemben a keresztény értelmiség egyik fontos, a jövőre orientált
ajánlattétel társadalmunknak, ugyanis számunkra Isten országa nem
túlvilági álmodozás, hanem már az evilágban küszöbönálló és sürgető
jövő, másképpen: közös dolgainkban való fáradozás, struktúramegőrzés
helyett a struktúraváltás jegyében, társadalomban és egyházban egyaránt.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése