Nem tudni, a helyi önkormányzatából, vagy a helyi református közösségből kik képviselik Ócsát.
Az ugyanis biztos, hogy amikor hírverésre volt szükség, akkor felkarolták az ügyet. Amikor a valós megemlékezésről szól a történet, akkor vajon hol vagyunk - hol vannak azok, akik a posztumusz elismerést adták?
Mert a főhajtás, a mibenlét, a helyszíni megemlékezés a jelenléttel, a személyes tiszteletadással többet megmutat és kifejez bármely írott szónál, vagy emléklapnál.
A blog most ezzel áldoz emléket az ócsai közösség nevében.
*
Véleményem szerint annak a városi testületnek, ahol akkora megbecsülés övez egy embert, hogy azt díszpolgári kitüntetésben részesíti, akkor az ezt adományozó önkormányzat vezető tisztségviselőjének, az Oktatási, kulturális és sport Bizottság vezetőjének, vagy tagságának szinte kötelessége megjelennie és Ócsát képviselnie egy ilyen megemlékezésen, akár mint rendezvényen. Ócsa szerepe ebben nem csak a befogadás, hanem az elismerés is egyben, amit tudni kell (kellene) méltó mód kifejezni és leróni. Máskülönben csak egy politikai népszerűségbeli élchajhászat, egy alantas képmutatás volt az egész adományozás az igazi elismerés és a méltó tisztelet, a megbecsülés hiányával, annak mellőzésével. Ezt a képviseletünk távolléte jól illusztrálja. Ha nem így van, (lenne,) akkor elnézést kérek az érintettektől. Az ellenkezőjéig azonban állom és tartom a szavam.
VálaszTörlés