Lehet hülyének nézni és lehet hülyére venni az embereket. A kettő között azonban óriási a különbség.
Amikor az ember csak sima állampolgárként teszi a dolgát és éli megszokott hétköznapi idejét, akkor számtalan alkalommal veszik hülyére a választott képviselői az önkormányzatiságban és a választott elöljárói a hivatalában.
Így van ez akkor is, amikor a maguk javadalmazását időben lezsírozzák és megszavazzák egymásközt, és akkor is, amikor megfeledkeznek arról a többségről, akiknek mindezt köszönhetik. Ezzel hülyére veszik a hétköznapi embert.
Aztán vannak időszakok, mint most a választások idején, hogy megtelik a gumicsizmája az embernek és szót emel, performanszokat, életképeket mutat be, hogy végre meglássák és átérezzék a városi vezetők azt a lakossági élethelyzetet, amit maguk teremtettek a nemtörődésük által.
Ez utóbbi esetben hülyének nézik az állampolgárt. Nincs ez másként az MSZP jelöltje, Sándor István esetében sem, amikor egyszerű jól érthető mód és megjelenítés által mutatja be azt a kettősséget, mint visszásságot, amit az emberek alapból elvárnának, de máig hiányként élnek meg.
Most sokan azt hiszik, hogy hülyét csinál magából egy-egy jelenettel, pedig nem, hanem éppen azt mutatja be, hogy miként vesznek hülyére minket a választottjaink a nemtörődömséggel, a hanyagsággal és hogy valójában hogy vesznek hülyére minket.
Az emberi problémák bemutatása, egyszerű ábrázolása, vagy éppenséggel kiemelése, karikírozása soha nem butaság, vagy más szóhasználattal hülyeség. Az egyszerű, de némi iróniával fűszerezett bemutatás közérthető, jól célzott és népszerű, mert vidámmá teszi azt a nyomorúságos tényt, hogy mi magunk vagyunk azok a köznapi áldozatok, akikből valójában hülyét kreálnak.
Ezzel a Sándor István általi képi megjelenítésekkel nem lehet hülyét csinálni magunkból, hiszen mindannyian értjük, ismerjük és tudjuk a valóságalapját. Csak mi nem merünk kiállni és szólni érte.
Ez a különbség a hülyének nézni és hülyére venni közt. És ez a különbség érezhető, látható a különböző polgármesterjelöltek közt.
Ócsán az utóbbi négy évben nem törődtek az emberek közlekedésfejlesztéssel, így a buszmegállók kiépítetlenségével, fedetlenségével sem. A jelen vezetésnek már csak ezért is menni kell.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése