Elkezdődött a matekolás - kormánypárti és ellenzéki számtan (- adok-kapok érintettség)

 Tény, hogy a kormányzati költségvetést az EU és vele az ellenzék is sújtja, amikor hazánk ellen és a járandóságaink megvonása mellett adja le szavazatait. Mindez bizony kihat ránk. 

Az ellenzék érdeke a kormánybuktatás, ami számukra a hatalomrajutással érne fel, de sajnos ennek során az sem érdekli őket, hogy ezzel saját hazájuknak, a magyarságnak és minden honpolgárunk  egyéni megélhetésének tesznek keresztbe.  

A vita már évek óta erről szól. Mióta a határzár felépült.  Engedjünk-e Brüsszelnek?  Engedjük-e az illegális migrációt, a szabad határmozgást, adjuk fel a korábbi szoros schengeni védelmet, létesítsünk befogadóállomásokat, lássuk el, etessük-itassuk, szállásoljuk a papírjaikat eldobáló jobb létért "menekülteket", köztük a kár háborús cselekményben érintett gyilkolni kész bevándorlókat, vagy sem.  

Az Orbán kormány azt a hitvallást fogadta és alkalmazza, hogy nem, mert ezzel nem csak a keresztény hitvallásunkat őrizzük meg, hanem a lakosság békéjét és az egyének életét is egyben.  

Lássuk, be, Európa, Franciaországon át, a németekig, Párizstól Magdeburgig jórészt ettől szenved.

 

Persze nem csak ez az egyetlen buktató és ellenállásra, szembehelyezkedésre okot adó indok.  Az Eu szeretné, ha az Európai ügyészség (EPPO) is betehetné a lábát és szabadon intézkedhetne hazánkban.  Ebben nem partner a kormány, mivel rossz tapasztalatai vannak a korrupcióval terhelt Eu-s bürokratákkal szemben, de magával az ügyészség felhatalmazásával és annak "szabad" tagjaival kapcsolatosan szintén.  Gondoljunk csak bele a román illetőségű Laura Codruta Kövesit hét órán keresztül gyanúsítottként hallgatták ki, mivel bűncselekményben érintettként gyanúba keveredett.  Azt, aki mégis a román korrupcióellenes ügyészség vezetője volt, holott hivatali visszaéléssel, megvesztegetés elfogadásával és hamis tanúzással gyanúsították.  Aztán mégis posztra jutott. Miféle szervezet, eljáró hatóság az, ahol ilyen egyének léphetnek fel?

Európa tele van korrupciós ügyekkel. 1999 márciusában történt korrupcióval vádolt uniós tisztviselők ügyében indított vizsgálat eredményeként lemondott a Jacques Santer elnök vezette teljes Európai Bizottság. Aztán továbbra sem tisztult meg a bürokrácia.  

Csak neveket említve is hosszú a névsor. Kezdjük a belga Gerolf Annemans-al, Elmar Brok, aztán Manfred Weber a saját tulajdonában levő ingatlanának bérlete, vagy Martin Schulz lefizetései. 

A vizsgálatokat 2020 elején zárták le, és a szabályozás változatlansága okán nem járt érdemi következményekkel. 

A katari foci Vb kapcsán Eva Kaili alelnök nyitotta a sort. „Többzsáknyi bankjegyet” találtak brüsszeli otthonában, ahol azok után folytattak házkutatást, hogy Kaili apjánál „egy bőröndben” nagy mennyiségű készpénzt fedeztek fel – jelentette az Euronews.

 

 A bűnszervezet feje az egykori olasz EP-képviselő, Pier Antonio Panzeri volt. Panzeri jobbkeze az egykori asszisztense, Francesco Giorgi volt. Giorgi élettársa volt Eva Kaili, görög EP-képviselő és az EP szocialista alelnöke. Őt védte a mentelmi joga, viszont a rendőrök tetten érték 150 ezer euróval a lakásán, így le tudták tartóztatni. Letartóztatták Eva Kaili apját is, aki a pénz eltüntetésében próbált segíteni.  

Két másik EP-képviselő is felkeltette a hatóságok érdeklődését, akik mentelmi jogának felfüggesztését kérték az Európai Parlamenttől.

Andrea Cozzolino, a szocialista frakció tagja a Magreb országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős delegációt vezette. Ide tartozott Marokkó is, amely a feltételezések szerint érintett a botrányban.

A belga Marc Tarabella szocialista politikus esetében szintén a mentelmi jog felfüggesztését kérték a hatóságok.

Nem folytatom, ez is elég és túl sok ahhoz, hogy minket kezdjenek ki, vagy velünk szemben járjanak el.   

Trócsányi László igazságügyi miniszter szerint Magyarországnak kiemelten fontos az, hogy a létrejövő ügyészség, az Eurojust és az OLAF világosan elkülönült hatásköri keretek között működjön, a jogállamisági kondicionalitásra vonatkozó rendelettervezet Magyarország számára több szempontból is aggályos, illetve az ország szuverenitása sérülne.

Másik sokszor hangoztatott támadási pont az Isztambuli Egyezmény, amely gyakorlatilag bevezetné az Eu-s genderpolitikát, amiből szintúgy nem kér a kormány, ahogy az előző kettőből sem. Ezért az LMBTQ lobbi támadja külföldön a kormányt. Az egyezmény másik  hibája, hogy amíg a nőket és a maguk nemét másként megélőket védeni, befogadni igyekszik, addig a férfiakkal szemben negatív mód diszkriminatív. A (fiú)gyerekprostitúció vagy a férfiak szexuális kizsákmányolása ellen, erőszakával szemben nem lép fel azzal ne foglalkozik. 

 

Következő lépcsőfok a jogállamiság.  Ez olyan eszközöket és mechanizmusokat foglal magában, amelyeket az EU annak érdekében alkalmaz, hogy előmozdítsa és védelmezze önmagát.  

 Azt méri fel, hogy egy tagállam kormányzása, jogrendszere és intézményei megfelelnek-e a jogállamiság alapelveinek, mint a független bíróságok, a hatalommegosztás, az átláthatóság és a jogbiztonság, gyakran az EU költségvetésének védelmére vagy szankciók kilátásba helyezésére használják, mint a Magyarország ellen indult 7. cikk szerinti eljárás vagy az éves jelentések.

Magyarországot a 2010-es évek eleje óta folyamatos külföldi bírálatok érik, amelyeket néhány év elteltével soroltak a „jogállamisági probléma” gyűjtőfogalma alá. Kezdetben az európai baloldal és nemzetközi hátterű NGO-k nyomására az uniós intézmények és nemzetközi szervezetek kritikus jelentéseket készítettek és vitákat szerveztek Magyarország egyes politikai és alkotmányos kérdéseivel kapcsolatban. Ezt követően szemtanúi lehettünk annak, ahogy az EU elkezdett gondolkozni az Európai Unióról szóló szerződés  (EUSZ) 7. cikkének alkalmazásán. Ezzel párhuzamosan egyre több eszközt hozott létre annak érdekében, hogy kontroll alá helyezhesse a tagállamokat a jogállamiságra hivatkozva. A kezdeti politikai és értékviták a migrációs válság időszakában, valamint a föderalista kontra nemzeti szuverenista erők közötti ellentét élesedésével váltottak magasabb fokozatra, és rögzültek kiemelt témaként az uniós politikai napirenden. 

Magyarországgal szemben a 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárás van jelenleg folyamatban. Az eljárást az Európai Parlament indította el 2018. szeptember 12-én a Judith Sargentini holland zöldpárti EP képviselő jelentése alapján elkészült állásfoglalás elfogadásával. Fontos leszögezni, hogy ezen eljárás keretében nem függeszthetik fel Magyarország szavazati jogát, a Tanács legfeljebb ajánlásokat fogalmazhat meg Magyarország részére. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyakorlatban ez az eljárás meglehetősen passzív és hosszúra nyúló. Az uniós tagállamok miniszterei időről időre meghallgatják Magyarország igazságügyi miniszterét, és vitát folytatnak a magyarországi helyzetről, de ügydöntő szavazásra az immár több mint négy éve tartó folyamat során még nem került sor. Megjegyzendő, hogy nem Magyarország az első tagállam, amellyel szemben a 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást elindították. Lengyelországgal szemben a Bizottság kezdeményezte az eljárást 2017. december 20-án. A lengyel ügyből levonható tapasztalatok hasonlóak a magyarhoz, az eljárás Lengyelország esetében  már vagy 5 éve nem került pont az ügy végére. 

2019. november 30-ig Donald Tusk az Európai Tanács elnöke volt. 2019. november 20-tól 2022. június 1-ig az Európai Néppárt elnöke volt. 2021-ben a Polgári Platform elnökeként tért vissza a lengyel belpolitikába. A 2023-as lengyelországi parlamenti választáson az általa vezetett Polgári Koalíció pártszövetség a második legtöbb helyet szerezte meg a Nemzetgyűlés alsóházában, a Szejmben, ahol december 11-én ismét megválasztották Lengyelország Minisztertanácsának elnökévé, amely hivatalt december 13-án vette át.

Ezt követően az Európai Bizottság megszüntette a jogállamiság leépítése miatt indított eljárásokat Lengyelországgal szemben.  

Szuverenitásával fizet Lengyelország a jogállamisági vita lezárásáért.

 

 Az Európai Bizottság május első hetében bejelentette, hogy újraértékelte a lengyel jogállamiság helyzetéről szóló álláspontját a hírhedt 7. cikk szerinti eljárással összefüggésben és arra jutott, hogy Lengyelországban helyreállt a jogállam. A döntés hátterében nem állnak frissen elfogadott és végrehajtott reformok, ehelyett Brüsszel bemondásra elfogadta az új lengyel kormány vállalásait. E vállalások egyike, hogy Lengyelország a jövőben feltétel nélkül betartja az Európai Unió Bíróságának döntéseit és korlátozás nélkül elismeri az uniós jog elsőbbségét. Lengyelország azzal fizeti meg a jogállamisági eljárás lezárásnak árát, hogy közjogi értelemben feladja saját szuverenitását. Brüsszel már nem is igyekszik leplezni a politikai alapon alkalmazott kettősmércét, hiszen felfogásában ugyanaz az ország attól függően lehet jogállam vagy nem jogállam, hogy éppen melyik párt van kormányon.

Mint ismert, 2018-ban az Európai Parlament indította el Magyarország ellen az uniós atombombaként emlegetett 7. cikk szerinti eljárást. 

Ez az ajánlás azt jelenti, hogy az Állandó Képviselők Bizottságában létrejött az ahhoz szükséges minősített többség, hogy intézkedéseket lehessen hozni az uniós költségvetés azon következményekkel szembeni védelme érdekében, amelyek a jogállamisági elveknek a közbeszerzés, az ügyészségi eljárás hatékonysága és a korrupció elleni küzdelem tekintetében való magyarországi megsértéséből fakadnak. E felfüggesztés költségvetési hatása mintegy 6,3 milliárd EUR költségvetési kötelezettségvállalást tesz ki.

A magyar jogállamiságról mindig tudnak vitát rendezni az Európai Parlamentben – most éppen megint a LIBE bizottságban, a tagállami parlamentek képviselőinek részvételével.

 

Az ülés ismét egyértelművé tette: az Európai Parlament mára világosan politikai kérdéssé tette a jogállamisági eljárásokat. Több képviselő nyíltan utalt rá, hogy a jogállamiság sokszor politikai fegyverként működik, sőt beavatkozási eszközként szolgálhat a jövő évi magyar választásokba. Ez a brüsszeli gyakorlat sérti a nemzeti szuverenitásunkat.

 

Feltűnő, hogy az uniós jogállamisági viták és jelentések valamiért mindig Magyarországot találják meg. Pedig Ursula von der Leyennek és a Bizottságnak először saját maga háza táján kellene vizsgálódnia, és magára alkalmaznia a jogállamisági mércéket. Eltűnt SMS-ek, átláthatatlan NGO-szerződések, egymást érő korrupciós botrányok: lenne mit rendbe tenni Brüsszelben.

 

 

 

 

 

 Amíg az uniós intézmények következmények nélkül élhetnek vissza a hatalmukkal, addig minden jogállamisági számonkérés hiteltelen marad.

 

Brüsszel megbukna egy valódi jogállamisági vizsgálaton – derült ki a Nézőpont Intézet elemzéséből. 

 

Tehát a mechanizmus azt jelenti, hogy a hazánknak járó uniós pénzeket vonnak el Magyarországtól. 

A kormánnyal szemben álló ellenzék pedig ebben segédkezik, erre játszik, mondván minél rosszabb a társadalomban élő embereknek, annál kedvezőbb az EU-támogatta ellenzéknek.  

 

Nem mellesleg az 

Európai Bíróság 2024 júniusában jelentős ítéletet hozott Magyarországgal szemben a menekültügyi szabályok megsértése miatt, kötelezve hazánkat 200 millió euró (kb. 80 milliárd forint) átalányösszeg és napi 1 millió euró kifizetésére, amiért nem engedte be a nemzetközi védelmet kérő személyeket a tranzitzónába, és nem tartotta be a menekültügyi eljárások szabályait

. A Bíróság kimondta, hogy Magyarország megsértette az uniós jogot a menedékkérők befogadásával kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítésében.  

 

 

  

Összegezve és rövidre fogva a fenti előzmények kihatásait és következményeit. Hazánkat jelentősen befolyásolja, pénzügyileg korlátozza, a bírósága által bünteti az a liberális unió, aminek részint befizető tagjai vagyunk.  Mindezek nem csak politikai nyomásgyakorlásban, hanem pénzügyi megvonásokban is kifejezhető sújtások. 

 

És még nem beszéltünk arról, hogy a Donald Tusk vezette kabinetnek dicsérve kifizették az épített határvédelmet, addig nekünk semmit nem adtak ebbe.  Vagy azt, a tényt, hogy a Covid következményeinek kiküszöbölésére felvett EU-s közös hitelből szinte nem részesültünk, miközben annak térítési összegét és kamatait mi is tagállami kölcsönként fizetjük vissza. 

 

2024 szeptemberében közel egy évtizede nem látott árhullám érkezett a Dunán térségünkbe, amely jelentős kihívások elé állította Magyarországot. Összesen 10 milliárd eurónyi forrást hívhatnak le az Európai Unió kohéziós alapjából az árvíz által sújtott országok, ám ezek között nem szerepel Magyarország. A hazánkat ért árvízi védekezésre nem kaptunk pénz, ahogy más tagállamok.  

  

Ezek után mégis azt akarták, hogy szálljunk be az Ukrajnában zajló harcok, az ottani védekezés és az ország ellátásának támogatásába.  Ehhez mások eszközöket, mi meg a menekülők befogadását, ellátását segélyezését, ha kell foglalkoztatását is vállaltuk a konkrét haditechnika átadása helyett, amit szintén nehezményeztek a nyugati politikai szereplők.  

 

 

 

Ugyanakkor a szomszédban dúló háború negatívan hat az ország gazdasági teljesítményére, ahogy az  több más országokat is jelentős negativitással érint. 

 

Mindezek mellett még az ellátásunkat biztosító energiáról is le kéne mondani, mert nagyrészt az oroszországi hálózaton keresztül érkezik. 

 

Mindezek összességében sem roppantották meg hazánk gazdaságát. Igaz jelentős hatással bírnak és komoly befolyást gyakorolnak ránk, de a kormány ennek ellenére is képes volt előrelépéseket tenni és a hazai életszínvonalat javítani.  

 

Idén is növekszik a családi támogatások összege, az ellátottak száma, a kedvezményezettek köre,  a munkavállalók bére, a nyugdíjak és vele a színvonal.  

 

Igaz, a gazdaságpolitika folyamatos átszervezést, figyelmet, pénzügyi mozgást és feszes költségvetési egyensúlyt követel. Minderre igyekeznek odafigyelni a közgazdászok azzal együtt, hogy a lakosságot ne terheljék adónövekedéssel, vagy más elvonásokkal. 

 

Persze, hogy ez kihat az országra, a városokra, a falvakra és a helyi önkormányzatokra.  Nincs ez másként Európában.  

 

Míg a német ipar majd, hogy nem haldoklik, (kivéve a hadipar) átszerveződik,  addig ez másutt is érezteti hatását. Legyen az a hazai, vagy más tagország autóipara, kereskedelme, energiaellátása, fogyasztása.   Ezért hőbörögnek a bolgárok, hiába vezették be az Eurot, vagy a román megszorítások ellen az ottaniak.  A csehek meg hallani sem akarnak a közös valutáról.  

A szlovákok szintén energiaválságos időket élnek.  A szerbek és a horvátok ugyancsak az energiaszektor átalakításától szenvednek, az orosz-ukrán háború mellékhatásaként, miközben mi álljuk a sarat.  

 Magyarország kormánya is kénytelen volt felelni a kihívásoknak. Gazdaságpolitikai szakemberek azt a döntést hozták, hogy a vidék megmentése, szinten-tartása és felzárkóztatása érdekében szolidaritási adót vezet be, ami a tehetősebb önkormányzatok bevételeinek átcsoportosítását, más felfogás szerint elvételét jelenti.  A vidék megtartása a fejlődése mindezt mondhatni  kénytelenné tette abban a nyomasztó EU-s politikai környezetben amit az elejétől fogva taglalunk.  

  

Egyesek szerint Magyarország több ezer milliárd forintnyi EU-támogatástól esik el, mert a negatív nyugati befolyásoktól védi a hazát.

  

A vita Ócsán is ezzel kapcsolatosan zajlik és tőr elő újfent.  Az önkormányzat, ahogy a legtöbb nem kormánypárti települési közösség vezetése azt hangoztatja, hogy ez a tehertétel számukra elviselhetetlen.  

   

Így van ezzel Budapest és pár város, más kisebb település is.  Vannak azonban  olyanok, ahol ez nem jelent gondot.  Alsónémedin  például nem jelent ekkora negatívumot.  Vecsés önkormányzata mindezek mellett hathavi fizetésnek megfelelő jutalma, 12 milliót tudott biztosítani a polgármesterének.

 

Ócsán meg adót emeltek, ami komolyan érinti a helyieket és az itteni vállalkozásokat.   

 

Közben a kormány is adott plusz pénzt ami ismét vitát robbantott ki a testület kormánypárti fideszes és a más hozzáállású tagok sorában, amire végül a polgármester is közleménnyel felérő anyaggal igyekezett cáfolni a város gazdálkodását érintő felvetést.  

 

Nem belemenne a számháborúba, és a különböző tényállításokba, mert az igazság általában mindig a kettő között bújik meg.  

 

  Valójában az hiányolható a rálátó felektől, és ez legyen a Fidesz, vagy a Béke delegáltja, hogy miért nem tárják a lakosság elé százalékosan, hogy ez mit jelent valójában.  

A transzparencia jegyében megérdemelne egy ilyen kimutatást a lakosság.

 

Nem kívánunk kutakodni a büdzsében, de azért az mégis csak érdekelheti az embereket, hogy a tavalyihoz képest hány százalékkal nőtt  Ócsa város számított (kalkulált) bevételeinek teljes összege?

Ugyanezen időszakra vonatkoztatva hány százalékkal az állami normatív támogatások összege?

Ehhez viszonyítva a tavalyi elvonás és az idei elvonás összegének százalékban kifejezett aránya? 

Mennyivel emelte egy főre lebontva százalékosan kifejezve az adókat az önkormányzat?

  

Talán ez többet mutat annál, hogy 60 milliós egyszeri visszatérítést hasonlítunk azzal a teljes merítésből, amit a polgármester pusztán az elvonások tárházaként összegezve a közösségnek bemutat.

 

Mindezt a BÉKE szövetségesei és a Fidesz ellenzéki tagjai is  megtehetnék, hogy lássuk valójában miről vitatkoznak a felek. Elvégre mi is érintettek vagyunk.

 

*