Szomorú ez a nap. Mert mire is emlékeztet bennünket magyarokat június 4.-e?
Ócsán például arra, ha a magyar nem képes megülni a lovat, a székely kihúzza alóla.
 |
| Székelykapu és székelyzászló a magyar meg csak pántlikázhat - alárendelten és önkiszolgáltatottan a sajátunkban |
 |
| Az Ócsai Kulturális Napok részévé tették június 4.-t |
Mert miről is van szó? Június 4.-e a Trianoni diktátumszerződés az ország szétszabdalása és tönkre vágása egy olyan egyedi politikatörténelmi esemény, melyre nem igen tudunk példával szolgálni. Az össznépi és anyanyelvi magyarság megnyirbálása és szétválasztása a nemzetünket és annak öntudatát törte derékba. Mi magyarok azóta sem találtunk önmagunkra a csonka hazában. Több mint 90 éve mer ennek, de folyamatos a behódoltságunk, a megalázkodásunk, amit az európai körök már el is várnak tőlünk. Így szokták meg az elmúlt évek során és erre erősített rá a kilencvenes évek szociálliberalizmusa, mert akkor sem voltunk képesek önállók maradni, amikor megszabadultunk a keleti-blokk szocialista Szovjetuniójától. Erre az felszabadult és kiprivatizált maszoposok átállítottak bennünket Európa nyugati féltekének kapitalista uniójába. Oda, ahol több a direktíva, és nagyobb az elvárásás, de kisebb a szabadság, mint az 1990-es évek hadsereg nélküli keleti uniójában volt.
Ma az egykori katonai bázisokat, és reptereket (ha nem is mindegyiket) a NATO és az amerikaik használják különböző geopolitikai és stratégia céljainak megvalósítása érdekében. Harcokat folytatnak, háborúznak és a csatateret is képesek összekötni velünk. Afganisztánba, Irakba repülnek Pápáról, katonákat visznek, és hoznak, köztük magyarokat is. Ez régebben nem volt szokás, mert a Szu nem használt minket fel ilyen célra legalább 1968 óta. Ekkor volt utoljára magyar katona határon túl. Most pedig már rendszerességgel szolgálunk szövetség szerte.
Bizony erről szól a trianoni diktátum.
Erről a kiszolgáltatottságról, a megaláztatásról és a függetlenségünk feladásáról. Egy olyan ránk erőltetett tudatmódosításról, mely már bennünk él és amivel tudatalattinkban is együtt élünk. Mert nem merünk már magunk lenni.
 |
| Június 4.-e - Fidesz, önkormányzat és lelkész nélkül ( - pusztán emberileg) |
Ez látszik Ócsán is június 4.-e történetében. Talán 4-5, vagy 5-6 éve is már már annak, hogy a Bukodi-Horváth nevével jegyzett Ócsa vezetése még nem tartotta fontosnak, és számottevőnek a június 4.-ei trianoni emléknapot. A nemzeti összetartozás napját. Hiába foglalta törvénybe az Országgyűlés (2010. évi XLV. törvény) hivatalos nevén: Nemzeti Összetartozás Napja – az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknapot Magyarországon.
 |
| Jellegtelen tér, kiüresedett megemlékezés - árbocon két székely közt egyetlen nemzeti trikolór ( - egyik sem félárbocon) |
Ócsa városvezetői ennek ellenére nem kívántak Ócsán hivatalos emléknapot, központi megemlékezést tartani. Külön kinyilatkoztatták ezt akkor amikor civil kezdeményezésre felkérték az önkormányzatunkat erre. Az akkori testület a mostani vezetőkhöz köthető, alárendelt tagja elfogadták Horváth Tamás azon érvelését, hogy túl sok emléknap van már, és hogy elég ezt iskolai keretek közt tartani és rendezni, mintsem ebből önkormányzati rendezvényt, központi megemlékezés keretében nyilvánosan megtartani. Így a mostani képviselők közül a ma is tag Buza, Gallai, Kardos, és az ismert városvezetők leszavazták a június 4.-ei rendezvények megtartását. Nem is volt ez divat az önkormányzat részéről éveken át.
Ezzel a határozattal dacolva éveken át csak a Jobbik (Ócsai Szervezete) emlékezett városunkban a trianoni gyászos évfordulón hazánk elcsatolására, amin egyetlen egyszer sem vettek részt azok akik ma olyan áhítattal vannak jelen és osztják áldásukat ezen a napon.
 |
| Szent István napi lelkészi közbeszéd a lerombolt Lakatos-ház hűlt helyén |
Azóta is nagyon szerepel a lelkészünk, mert már a június 4.-i események is szinte hozzá tartoznak. A presbitereivel együtt kiáll és beszédet mond.
Mióta Bukodi Károly és Horváth Tamás is megvilágosult és az ócsai Jobbikot kiszorította a trianoni emléknap eseményeiből, azóta nagyon lelkesen segédkezik a műsor összeállításban az önkormányzat szabadidőközpontjának vezetője, Jarábik Klári, aki református presbiterkén és hitvesként már egy párt alkotva van jelen Hantos Péterrel a közéletben. Most június 4.-én mindketten vállalták azt a trianoni megemlékezést, amit ugyebár korábban nem. Míg ma a nevüket, személyüket adják ehhez, addig pár éve ezt még nem ezt tették. Akkoriban amikor még nem a Fidesz pártalapú megemlékezése volt ez, nem vettek részt az eseményen.
 |
| Pánczél Károly és a mögöttes tartalom |
Akkoriban igaz, Szűcs Lajos volt a terület országgyűlési képviselője. Mostanság pedig már Pánczél Károly az, aki a Nemzeti összetartozás bizottsága elnöke. Ebben a tisztjében pedig nagyon járja az egykori országrészeket és igyekszik ezeken a találkozókon igazolni az összetartozást. Ócsa országgyűlési képviselőjeként számára már nem olyan közömbös ez, mint a térségben kormánymegbízottként is szerepet vállaló másik területen dolgozó, a horgászoknak és a teniszezőknek elnökölő Lajosnál volt.
 |
| Egy padon - egymást felvállalva, a politikai boldogulásért ( - pénz és hatalom) |
Pánczél Károly képes egy padba ülni Hantos Péterrel és Bukodi Károllyal, de még Horváth Tamással is. Ezzel valóban egyfajta összetartozást hozott létre saját párttársaságán belül, amiből csak az itt élő azonos nemzetiségű, de más pártállású, vagy éppen független ócsaiak maradnak ki.
A mostani június 4.-e Ócsán valahol erről szól. Az egyívásúk megnyilvánulásának szimbólumává vált a helyi megemlékezés.
 |
| Református megközelítésben cserkészsekkel és székely beütéssel Trianon - csonka lett az ünnep |
Pánczél Károly ogy képviselő, bizottsági elnök, Hantos Péter helyi lelkész, önk.képviselő, biz.elnök, Puskás Imre vál.képviselő, elnök, Bukodi mester, egyesületi elnök és Palást község polgármestere lépett fel.
 |
| A pártpolitikus, a pártos lelkész és az elszakadt fideszes székely |
A testvérvárosi kapcsolatot ápoló Palástnak köszönhető egyébként az arculatváltás, mivel az első önkormányzati június 4.-e megtartását Palást település vendéglátogatásának köszönheti Ócsa, mert mint már szó volt róla, előtte ez önkormányzati körökben nem volt divat. Az első testvérvárosi találkozót követően tartják csak meg hivatalos önkormányzati szerepvállalással az eseményt.
Szóval az idei évi összetartozás egy ilyen. kicsit túlzóan székelyesre sikeredett megemlékezés volt, ahol a bujdosó székelyek szabadságvágya, önállósága és függetlenségi törekvései is kifejezésre juthattak. Bár Trianon és a június 4.-e nem erről a Székely zászlós autonóm törekvésekről szól eredetileg, most itt Puskás Imrével és a Székelykapu Baráti Társasággal mégis ennek hatott.
 |
| Székely kapu alatt, székely zászló előtt és székely színezetben június 4.-e Ócsán |
 |
| Székelykapu, mint valami bálványfa - Trianon több ennél |
Az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület, az Ócsai Hagyományőrző Egyesület és más ismert önsegélyző egylet az idén ismét nem vett részt, nem vállalt szerepet az eseményen. Más pártok meg érthető mód tartották távol magukat ettől a megcsúfolt aktustól.
 |
| A Székelykapu felpántlikázása - református mód |
Mindezzel joggal érezhetjük magyarok, hogy ismét nem sikerült megülni azt a lovat, amit kezelnünk, vezetnünk, irányítani, ápolni, gondozni és uralnunk kellene. Láthatólag még a saját balsorsunkat is képesek vagyunk kiárulni és másoknak átadni felhasználásra.
Ez az igazán elszomorító tanulsága a gerinctöréssel felérő trianoni szerződésnek, amire most Ócsa ismét egy olyan példát mutatott, melyre a másutt alig lelni. Június 4.-e tragédiáját minden normális település és annak vezetője képes felvállalni és helyén kezelni. Ismét ez az elbaltázott Ócsa és annak suta kezekben levő vezetése volt képes mindezt kiközösítve lezülleszteni és degradálni a tavalyinál is alacsonyabb szintre.
Komolyan mondom, még egy ilyen város és ehhez hasonlítható átgondolatlan, rossz vezetés, párját ritkítóan kevés van, ha egyáltalán létezik még valahol. Nagyon itt lenne az ideje egy váltásnak.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése