Kihagyott mintaprogram a falusi szőlőhegyek és az állattartás megújításáért - értelmetlenné vált a Juhfesztivál

Ismét egy kihagyott lehetőség, amivel Ócsa újfent nem élt. Egy elhagyott pályamunka.

Pedig Radics József társgondozásában pár éve kezdtek bele a helyi Juhfesztivál programsorozatba, ami a falusi kisállattartás és tenyésztés, valamint forgalmazás hagyományőrzését és fellendítését, népszerűsítését hivatott népszerűsíteni a foglakoztatás fellendítésével és a mögöttes munkalehetőségek, valamint haszonszerzés gondolatával. 

Aztán szintén csak Radics József nevéhez köthető az Öreghegyi Pincesor Egyesület, ami városi műemlékek sorába tartozó pincefalvak hagyományőrzése, a helyi borászat megőrzése, és folytatása, valamint fellendítése. 

Radics József Ócsán belüli tevékenysége minden kétséget felülmúl, azonban számos bírálatban részesül, mivel vállalkozásai nyomán köztartozásokat halmozott fel, ami manapság és önmagában már (sajnos) nem egyedi, vagy kiugró jelenség. Ami kapcsán a neve felmerül és előtérbe kerül, nem a közpénzes támogatások sora, ami  összeegyezhetetlen az önkormányzat által ismert és közzétett adóssághátralékkal, hanem pont a közéleti tevékenységével kapcsolatos munkássága, és a szervezés.

Most azonban nem is kimondottak a mögöttes pénzről, hanem arról a hanyagságról kívánnánk szólni, amit a városvezetés valósít meg és csak érinti Radics József szorgos és elismert közéleti munkáját. Ez a hanyagság jól illusztrálja  a mihaszna vezetést és vele a városi életet, mert hiába az eddigi feladatvállalás, az áldozat, a Juhfesztivál, a Pinceünnep, ha a létfontosságú projektekre nem pályázik, nem jelentkezik a város.

Ócsa ugyanis ismét egy nagy lehetőséget hagyott elmenni. A blog eddigi munkássága során nem véletlenül hozta fel és hiányolta a Tanyafejlesztési Programokra való jelentkezések sorát.

 Egyikből sem hasznosított a város semmit.

A megmarad pár paraszti ház együttesének egyike az augusztusi rendezvényen - csekély részvevők köreit figyelő K. Zsolt az önkormányzat informatikusa, helyi vállalkozó ( - a múlt tanúja)

Ócsa különlegessége az Ó-faluból maradt pár ház, aminek értékeit és állapotát a városi önkormányzat elég lazán, mondhatni hanyagul kezeli, hiszen rövid időn belül már a második templom közeli vályogház pusztulhatott el a Bukodi-Horváth uralta településen.  A harmadik jelenleg is a református képviselet alatt agonizál. Ott sem állagmegőrzés, sem értékmegóvás nem történik. A falusi környezet megóvása, fenntartása mintha nem lenne célja a református többségű városvezetésnek. Ilyen hozzáállás mellett csak idő kérdése az újabb értékvesztés.

Idén húsz település nyert összesen 173,5 millió forint támogatást - Ócsa vezetése egy fillért nem érdemelt

Szintén unikum az Öreghegyi Pincesor, ahol a meghonosított szőlőtermesztés nyomán létrejött földbe vájt pincék sora alkotta értékek megóvása, a szőlővel való gondoskodás hagyományának  megőrzése és továbbvitele lenne a cél. 

A pályázat pénzt, fejlődést és ezzel segítséget, elismertséget hozhatott volna

Mindez azonban eléggé sziszifuszinak tűnik, ha a város vezetése nem fordít kellő figyelmet a múltbeli értékek megőrzése és továbbvitele érdekében. Az önkormányzatban képviseltek nem foglalkoznak megfelelően olyan alapvető dolgokkal, mint a már említett pályázatok, amik nem csak pénzt, hanem lehetőséget, fejlődést és előrehaladást hozhat(ná)nak a kilátástalanságban és pénztelenségben tengődő városnak. 

Pedig számos lehetőséget kínál a kormány a falusi értékek, a turizmus fellendítése, vagy a paraszti gazdálkodás, a tanyasi termékek megóvása, piacra juttatása tárgyában. Ilyenek voltak az eddig megjelent és már említett Tanyafejlesztési Pályázatok sora. Ezekről többször írtunk, beszámoltunk, ahogy arról is, más helyek miként tudták az ott élők hasznára fordítani azt.  Így számos eszközbeszerzés, tanyafejlesztés, piac felújítás, vagy kialakítás jött létre és valósult meg Csak Ócsán és környezetében nem láthattuk ezt.  Ócsa rendre kihagyta ezeket a lehetőségeket. 

Ahogy a legutóbb is. 

Éppen most jelent meg annak a pályázatnak a végkifejlete, aminek során a falusi "szőlőhegyek", az állattartás újulhatott volna meg a körzetben. És ebben Radics József is szerepet vállalhatott volna, ha az önkormányzat, a városi vezetés elég aktív és figyelmes lett volna. Radics uram neve éppen azért merült fel, mert a Juhfesztívál és a pincesori egyesület okán az a személy, aki mindezt összeköti és egybehozza az önkormányzattal. 

Radics József és Bukodi Károly egy platformon Ócsán a Juhfesztiválon a polgármester önmagán hirdeti a szlogent ( - pénz beszél)

Azonban az Ő munkássága sem sokat ér, ha csak a szokásos közpénzes támogatásokat adja a város, és az igazi "nagy" lehetőségeket kihagyja.  Ez pedig az a Mintaprogram, ami pont az ilyen jellegű esetekre volt adott. Ez lehetett volna az orvosság, és a lehetőség a kilábalásra a bajból.

A négy-ötszáz éves ócsai pincesor szőlőtermelési kultúrájának fejlesztésére, a hagyományőrzésre a mintaprogram keretében a városvezetés újfent nem pályázott. 

Ócsa városvezetése azonban nem így gondolta, és megint csak mások jártak jól azzal, amire mi nem is jelentkeztünk. Ócsa újfent nem pályázott.

Pedig az idén húsz település nyert összesen 173,5 millió forint támogatást kapott a "Mintaprogram" keretében a falusi szőlőhegyek megújításáért. Ez bizony ráfért volna az Öreghegyi Pincesorra is. Csakhogy megint a focista vezetés az, akinek a labdába ágyazott bőrnél nem szélesebb a perspektívája. 

Ócsa most sincs abban a 20 települést felmutató sorban, aminek önkormányzata az idén nyert pénzt, támogatást (összesen 173,5 millió forintértékben)  a Földművelésügyi Minisztérium által indított programban, amelynek célja a falusi szőlőhegyek, gyümölcsösök, a települések határában lévő egykori zártkertek, sokszor gondozatlan földrészleteinek megújítása – közölte V. Németh Zsolt, a szaktárca államtitkára 2015. október 21-én, a Vas megyei Oszkón.

Elmondta: a meghirdetett országos programhoz olyan önkormányzatok kapcsolódhattak, nyújthattak be egyedi támogatási kérelmeket, ahol már elindult valamiféle előkészítő munka, közös gondolkodás a baromfitartás segítésére, vagy éppen az egykori falusi szőlőhegyek, gyümölcsösök őshonos fajtáinak a visszatelepítésére.

Az Öreghegyi Pincesoron az egykori települési országgyűlési képviselő által is lenyilatkozottan jelentős munka, befektetés zajlott. Ma a Pincesor kezd életre kapni. Tehát van hivatkozási alap és látható előzmény. Vagyis pályázhattunk volna az ócsai falusi pincesorának szőlőjének környzetére, a fejlesztésre. 

Csak hát az a fránya foci, a lakossági perlekedések, vagy valami más mindig elvonja a polgármester figyelmét a lényegről. Úgy bolondul a labdáért, mint a természetben egészséges hím a nőstényért. Közben a városi környezet, az itteni természet, a táj látja és szenvedi el ennek a bolondulásnak a kárát.

V. Németh Zsolt elmondta: az országban több mint 200 ezer hektár zártkerti terület van, több mint 1 millió 150 ezer földrészlettel, amelyek osztatlan közös tulajdonban vagy éppen egyéni tulajdonban vannak, ám ezek egy jelentős részét a tulajdonosok nem tudják, vagy nem akarják megművelni. Ezért a falusi szőlőhegyek sem töltik be azt a szerepet, mutatják azt a képet, mint régen - mondta.

A Termelő Falu elnevezésű programban – amely a Tanyafejlesztés Program része, – a zártkerti revitalizációban részt vevő településeken kívül olyan önkormányzatok is támogatásban részesülhettek, amelyek külterületeken valósítják meg a baromfitartási programjukat, igazoltan őshonos tenyészállatok kihelyezésére fordítják a támogatási összeget.

V. Németh Zsolt hangsúlyozta: a mintaprogramok támogatásával a szaktárca célja, hogy az önkormányzatokon keresztül arra rászoruló családok számára nyújtson segítséget. Szólt arról is, hogy régen a falusi szőlőhegyeken zajló munka és közösségi élet, a helyi termékek készítése ugyanúgy hozzátartozott a mindennapokhoz és az állattartással együtt jelentősen hozzájárult a megélhetéshez.

V. Németh Zsolt jó példaként említette a sajtótájékoztatón Oszkót, ahol egy civil szervezet, az Oszkói Hegypásztor Kör tagjai már évtizedekkel ezelőtt felismerték a helyi szőlőhegyen omladozó pincesorban rejlő értékeket és lehetőségeket.

Hosszú Zoltán, Oszkó polgármestere kihangsúlyozta: a támogatásként elnyert 10 millió forintból 2 hektárnyi területen 250 gyümölcsfát szeretnének elültetni, a munkába közmunkásokat is be akarnak vonni, a terület gondozását pedig az egyesületre bízzák.

Kovács István, az oszkói Hegypásztor Kör elnöke emlékeztetett: egyesületüket 30 évvel ezelőtt helyi fiatalok alapították, azzal a céllal, hogy a népi kultúra, a népi építészet, a helyi hagyományok értékeit őrizzék.

Egy elfeledett, magára hagyott, kiüresedett állomás

Ócsán is megvalósítható lett volna mindez. Juhtartás, gyümölcskertek létrehozása, - akár Alsópakony területén, akár a drága Oxafa ültetvények helyén - és az Öreghegyi Pincesornak, az ócsai szölőtermesztésnek is a javára vált volna egy mintaprogramban való részvétel.

Azonban a Bukodi-Horváth alkotta páros megint csak önmagát hozta a pénz, a lehetőség és a fejlesztési források helyett. Ócsa ezzel megint nem lépett előre. Sőt mondhatni sokat vesztett.

Most kérdezhetnénk Radics Józsefet az „ÓCSA VÁROSÉRT" díj viselőjét, és kikérhetnénk véleményét, de félő, hogy elfogulatlan állásfoglalást (érthető okok folytán) nem kapnánk tőle. 

Abban azonban mindannyian egyetérthetünk, hogy egy ilyen állami program, egy hasonló pályázatvállalás, és a mögöttes tartalom, a támogatás bizony nagyon ráfért volna a városra és annak ismert környezetére. A járulékos munkateremtrés meg csak egy olyan bónusz lehetett volna, ami a városi vezetőknek a saját szavazati joguk alapján kijár.  

Nálunk zárt kertek pénzügyi támogatása helyett marad az összezárt haverok közösségi támogatása. 

Ócsán ez a minta és a program.

 

Forrás: FM - MTI, Magyar Polgármester Online

*