Elgondolkodtató,
hogy miért megy valaki politikai pályára. A tenniakarást ki lehet
zárni, az mind kamu duma, hogy azért, hogy segítsek, hogy leváltsam a
mostani rosszat és valami nagyon durván jót hozzak a helyére, ez mind
nyál, csöpögős maszlag, amit meg lehet fogni, de semmit sem ér.
Tudniillik akik tettek valamit, akik tenni akarnak valamit, azok nem
mennek el politikusnak, mert a politika nem az a pálya, ahol ilyenekkel,
mint előremutató projektek, fejlődési tervek lépni lehet, soha nem is
lehetett, és ez a jövőben is így lesz.
Aki tenni akar valamit az országáért, az
csinál egy céget, ami játszótereket épít meg parkokat, esetleg hidat
vagy kaszinót, és nem lopja ki belőle a pénzt, vagy elmegy ügyvédnek, de
még véletlenül sem csinál egy alapítványt, vagy pártot, mert az mind
kamu, hobbinak jó, de tenniakarásnak igencsak kamu.
A hősök nem úgy születnek, hogy
Csókolom, akkor én lennék a Hős, jöttem megmenteni a hazát, nemsokára
megcsinálom nektek a tutit és boldogok lesztek, nem, a Hősöket a
szervezet – társadalom – választja ki bonyolult folyamatok során,
végtelen türelemmel. Elképzelhetetlen, mert ilyet nem nagyon láttunk –
itthon – az elmúlt nagyjából ötszáz évben. Látszik is, hogy hol tartunk.
A rendszerek leváltásáért, a
szabadságért mindig a szabad ember harcol, ez mindig így volt, régen is,
most is, most is azok akarnak váltani, akiknek most is jó, csak nem
övék az igazán tuti, nem az ő zsebükbe megy AZ, de igazából jó nekik,
szabadok, miközben akik meg lent vannak, akik szolgák, azok kussban
ücsörögnek a romokon, nézegetik a címereket, hisz nekik mindegy, egyik
rendszerben sem lesznek szabadok, hisz akik harcolnak, azok nem az Ő
szabadságukért harcolnak, ők most is szolgák, és mindig is azok
maradnak.
Persze a szolgának is bele lehet ugatni,
ő is mondhatja, foghatja a transzparenseket meg dobálózhat a tengerbe,
reménykedve, hogy Kubát elönti az árvíz, de nem, ez nem így megy, a
szolga szava csepp a sivatagban, nem fog kinőni tőle a szabadság fája.
Pontosan ezért hagyja a mindenkori rendszer, hogy szolgák vonuljanak az
utcákon.
Közben az önmagukat kikiáltó Hősök
teszik, ami jó a szabadoknak, teszik, amit jónak látnak, néha beengednek
maguk közé a szolgáknak ismeretlen arcokat, mutogatják, hogy látod
szolga, be lehet ide jutni és lehet ám itt tenni a honért, de ez mind
játék, hisz politikusnak nem megy el az, aki tenni akar a honért. Aki
tenni akar, az ültet egy fát és gyereket nevel.
*
2 megjegyzés:
Ez a piacokon fontoskodó, fényképezkedő jó ember ott abban a kék pufajkában véletlenül nem ócsai?
Erről a képről disneyland jut az eszembe. Csak a krumpli orr hiányzik.
Megjegyzés küldése