A Politikus és a szolga ( - szabadság elvtársak)

Elgondolkodtató, hogy miért megy valaki politikai pályára. A tenniakarást ki lehet zárni, az mind kamu duma, hogy azért, hogy segítsek, hogy leváltsam a mostani rosszat és valami nagyon durván jót hozzak a helyére, ez mind nyál, csöpögős maszlag, amit meg lehet fogni, de semmit sem ér. Tudniillik akik tettek valamit, akik tenni akarnak valamit, azok nem mennek el politikusnak, mert a politika nem az a pálya, ahol ilyenekkel, mint előremutató projektek, fejlődési tervek lépni lehet, soha nem is lehetett, és ez a jövőben is így lesz.

Aki tenni akar valamit az országáért, az csinál egy céget, ami játszótereket épít meg parkokat, esetleg hidat vagy kaszinót, és nem lopja ki belőle a pénzt, vagy elmegy ügyvédnek, de még véletlenül sem csinál egy alapítványt, vagy pártot, mert az mind kamu, hobbinak jó, de tenniakarásnak igencsak kamu.

A hősök nem úgy születnek, hogy Csókolom, akkor én lennék a Hős, jöttem megmenteni a hazát, nemsokára megcsinálom nektek a tutit és boldogok lesztek, nem, a Hősöket a szervezet – társadalom – választja ki bonyolult folyamatok során, végtelen türelemmel. Elképzelhetetlen, mert ilyet nem nagyon láttunk – itthon – az elmúlt nagyjából ötszáz évben. Látszik is, hogy hol tartunk.

A rendszerek leváltásáért, a szabadságért mindig a szabad ember harcol, ez mindig így volt, régen is, most is, most is azok akarnak váltani, akiknek most is jó, csak nem övék az igazán tuti, nem az ő zsebükbe megy AZ, de igazából jó nekik, szabadok, miközben akik meg lent vannak, akik szolgák, azok kussban ücsörögnek a romokon, nézegetik a címereket, hisz nekik mindegy, egyik rendszerben sem lesznek szabadok, hisz akik harcolnak, azok nem az Ő szabadságukért harcolnak, ők most is szolgák, és mindig is azok maradnak.

Persze a szolgának is bele lehet ugatni, ő is mondhatja, foghatja a transzparenseket meg dobálózhat a tengerbe, reménykedve, hogy Kubát elönti az árvíz, de nem, ez nem így megy, a szolga szava csepp a sivatagban, nem fog kinőni tőle a szabadság fája. Pontosan ezért hagyja a mindenkori rendszer, hogy szolgák vonuljanak az utcákon.

Közben az önmagukat kikiáltó Hősök teszik, ami jó a szabadoknak, teszik, amit jónak látnak, néha beengednek maguk közé a szolgáknak ismeretlen arcokat, mutogatják, hogy látod szolga, be lehet ide jutni és lehet ám itt tenni a honért, de ez mind játék, hisz politikusnak nem megy el az, aki tenni akar a honért. Aki tenni akar, az ültet egy fát és gyereket nevel.

Szili Szabolcs

*