November 4-én, az ’56-os forradalom szovjet inváziójának első napján, az ellenállás leverésének 60. évfordulóján már
nemcsak a helytálló hősök, az áldozatok előtt is tisztelgünk, hanem a forradalmi lángot is jelképezve gyertyagyújtással emlékezzünk a dicső harcosokra.
Az 1956-os forradalmat megelőző hét
esztendő leggyűlöltebb kommunista diktátora Rákosi Mátyás volt. 1956 júliusában
bekövetkezett bukása - vagyis az oroszok által történő leváltása és
Szovjetunióba költöztetése - átmenetileg csillapította ugyan a lakosság elkeseredését,
de mivel a helyére „bűntársa” Gerő Ernő került, a lakosság hangulata alig
változott Magyarországon. Az embereknek elege volt az ÁVH korlátlan hatalmából,
a diktatórikus kormányzásból, a koncepciós perekből az esztelen és logikátlan
gazdaságirányításból illetve az alacsony életszínvonalért felelős kommunista
vezetésből. Az elkeseredés és düh nyomán, 1956 őszén, küszöbön állt a
forradalom Magyarországon.
Először is Losonczy Géza, a
Petőfi-kört szervező újságíró nyíltan kritizálta Gerő Ernőt a Magyar Nemzetben.
A cikk egyértelműen jelezte a formálódó magyar ellenzék tettvágyát, melyet
tovább serkentett a Magyar Írók Szövetsége is, mely 1956 szeptemberében nyíltan
követelte Nagy Imre visszatérését.
Az előzmények sorában a második Rajk
László újratemetése volt. Miután még Rákosi idején megtörtént Rajk
rehabilitációja, - vagyis napvilágra került az 1949 október 15-én történt
kivégzése előtti per valódi háttere - végre megtörténhetett 1956. október 6-án
újratemetése is. Maga a temetés óriási politikai tüntetéssé változott, melyen
egyes becslések szerint körülbelül 200 ezer fő vett részt előbb a Kerepesi
temetőben, majd a Batthyány örökmécsesnél!
A harmadik előzmény a lengyelországi
események nyomán kezdődő szerveződés volt. A lengyel kommunista párt élén 1948
és 1951 közt Wladislaw Gomulka állt, de mivel kritizálta a Sztálinizmust, 1951
–ben leváltották és letartóztatták.
Ám közben 1956 őszén kirobbant a Poznani
munkásfelkelés, melyben a dolgozók a bérek emelését, normák igazságosabb
meghatározását és szabad választásokat követeltek. A felkelést ugyan leverte a
karhatalom, de a néptömegek ezt követően Gomulka kiengedését és pártfőtitkári
kinevezését követelték. Emellett jelentős szovjet ellenes tüntetések kezdődtek
országszerte. A lengyel kommunista párt engedett a nyomásnak, és saját
hatáskörben döntve kiengedte Gomulkát és kinevezte pártfőtitkárnak. Válaszul
1956 október 21-én a szovjet csapatok megindultak Lengyelországba, hogy
erőszakkal vessenek gátat a további eseményeknek. A világ, és főként a
forradalom szélén álló Magyarország népe lélegzet visszafojtva figyelte mi fog
történni! De Gomulka megtalálta a békés rendezés módját. Tárgyalásokat kezdett
a szovjetekkel, melyben kompromisszumot ajánlott, vagyis mérsékelt, és a
szovjet érdekeket nem sértő reformokat ígért, melyekhez végül a szovjet vezetők
hozzájárulásukat adták.
Az 1956-os forradalom
Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a
szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi
magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.
A magyar forradalom és szabadságharc letörésére indított szovjet katonai invázió első napján, november 4-én megszakad az MTI hírszolgáltatása, az archívum üres.
A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.
Ezt követően az országban néhány napig, másutt egy hétig is kihúzódott még a szórványos fegyveres ellenállás. Pécsnél a „mecseki láthatatlanok” több száz fős csapata egészen 19-éig kitartott.
A kitört forradalom során
Budapestről október végén elűzött szovjet katonai erők beásták magukat egy kb.
25 kilométeres körben a magyar főváros köré.
Alig másfél nappal később
teljesítette a szovjet hadsereg Kádár János kérését, november 4-én vasárnap
hajnalban tankok dübörgésére, robbanások és csataharc zajára ébredt Budapest
lakossága. Ferihegyről az Üllői út felett felderítő és bombázó repülőgépek
ingáztak a belváros felé - a Nagyvárad tér és a Nagykörút közötti szakaszon
lakók szerint szőnyegbombázást végeztek az Üllői út mindkét oldalán, mielőtt a
tankok is elindultak a szétbombázott házak között a Belváros felé.
Az Üllői út az egyenes út a repülőtérről a belvárosba. Az 1956 november 4 utáni
harcokban az út mindkét oldalán, a Nagyvárad tértől a Nagykörútig alig akadt
egy-egy épület, amelyik többé-kevésbé ne rongálódott volna meg. A legnagyobb
kárt a Ferenc körút 42-es számú lakóház, a Ferenc körút és Üllői út sarka
szenvedte el. Az Üllői út ezen szakaszán két évig, 1958 közepéig le volt zárva
a nemzetközi forgalom. Autóbuszok kerülővel jártak a repülőtér és a belváros
között. A sok forgalmi korlátozás része volt az a rendelet is, hogy a
taxisofőröknek be volt tiltva, külföldi vendégeket ezen az útszakaszon
szállítani. Az Üllői út és Ferenc körút sarkán, közvetlen az Iparművészeti
Múzeum mellett még álló lakóépületét az 1956 november 4-én bevonuló szovjet
tankok egyike lőtte ki.
Ebbe
a szovjet tankba molotovkoktélt dobtak a felkelők, személyzete éppúgy benne
égett, mint körülötte több más szovjet T34-es tankban...
Csak egy adat, a Corvin-közben a
szovjet 33. gépesített gárdahadosztály 17 harckocsit vesztett egy nap alatt, általában
a teljes személyzettel együtt. A felgyújtott harckocsik menekülő legénységére
külön szervezésű osztagokból lőttek. Az összes szovjet veszteséget sok
okból nem ismerhetjük, a harckocsiveszteséget Budapesten összesen 80-120 közé
teszik, ebben persze az egyéb harcjárművek nincsenek benne.
A magyar veszteségeket sem ismerjük
pontosan, csak becsülni tudjuk, élőerőben és vagyonban is óriási volt a kár.
A Szabad Európa Rádió a forradalom 60. évfordulója alkalmából egy
különleges emlékoldalt készített. Az 1956-ban készült budapesti fotók
helyszínein fotóztak a közelmúltban, majd a régi és az új képeket egy
interaktív oldalon egymásra illesztették, így egér/ujjmozgással tudunk
60 évet ide-oda ugrálni az időben és megnézni, hol zajlottak a
legfontosabb események 1956-ban és mit találunk, miként látjuk ma. "Budapest 60 évvel a felkelés után"
"Nem
érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik-
Ők, akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? ..."
"Mennyből az angyal" - Márai Sándor
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik-
Ők, akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? ..."
"Mennyből az angyal" - Márai Sándor
Ne felejtsünk gyertyát gyújtani.
*
1 megjegyzés:
Kedves Admin! Képzeld, van egy ismerősöm, aki ebben a vérzivataros időben fogant, majd rá kilenc hónapra megszületett..... 20 éves kora körül döbbent rá, hogy mennyire bonyolult az ő helyzete. Mai napig keresi a választ, de az igazságot már soha nem tudhatja meg! Amíg él, cipeli a terhet.
Megjegyzés küldése