Emlékezzünk gyertyagyújtással ’56 során bekövetkezett árulás áldozataira, a november 4-ei invázió halottaira

 November 4-én, az ’56-os forradalom szovjet inváziójának első napján, az ellenállás leverésének 60. évfordulóján már nemcsak a helytálló hősök, az áldozatok előtt is tisztelgünk, hanem a forradalmi lángot is jelképezve gyertyagyújtással emlékezzünk a dicső harcosokra. 

Az 1956-os emlékbizottság mindenkit arra kér, hogy péntek este 7 órától gyújtson gyertyát a mártírok emlékére – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az emlékbizottság elnöke a nemzeti gyásznap alkalmából az MTI-nek.

Az 1956-os forradalmat megelőző hét esztendő leggyűlöltebb kommunista diktátora Rákosi Mátyás volt. 1956 júliusában bekövetkezett bukása - vagyis az oroszok által történő leváltása és Szovjetunióba költöztetése - átmenetileg csillapította ugyan a lakosság elkeseredését, de mivel a helyére „bűntársa” Gerő Ernő került, a lakosság hangulata alig változott Magyarországon. Az embereknek elege volt az ÁVH korlátlan hatalmából, a diktatórikus kormányzásból, a koncepciós perekből az esztelen és logikátlan gazdaságirányításból illetve az alacsony életszínvonalért felelős kommunista vezetésből. Az elkeseredés és düh nyomán, 1956 őszén, küszöbön állt a forradalom Magyarországon. 

A megmozdulásoknak három jelentős előzménye volt!

Először is Losonczy Géza, a Petőfi-kört szervező újságíró nyíltan kritizálta Gerő Ernőt a Magyar Nemzetben. A cikk egyértelműen jelezte a formálódó magyar ellenzék tettvágyát, melyet tovább serkentett a Magyar Írók Szövetsége is, mely 1956 szeptemberében nyíltan követelte Nagy Imre visszatérését.

Az előzmények sorában a második Rajk László újratemetése volt. Miután még Rákosi idején megtörtént Rajk rehabilitációja, - vagyis napvilágra került az 1949 október 15-én történt kivégzése előtti per valódi háttere - végre megtörténhetett 1956. október 6-án újratemetése is. Maga a temetés óriási politikai tüntetéssé változott, melyen egyes becslések szerint körülbelül 200 ezer fő vett részt előbb a Kerepesi temetőben, majd a Batthyány örökmécsesnél!

A harmadik előzmény a lengyelországi események nyomán kezdődő szerveződés volt. A lengyel kommunista párt élén 1948 és 1951 közt Wladislaw Gomulka állt, de mivel kritizálta a Sztálinizmust, 1951 –ben leváltották és letartóztatták.

Ám közben 1956 őszén kirobbant a Poznani munkásfelkelés, melyben a dolgozók a bérek emelését, normák igazságosabb meghatározását és szabad választásokat követeltek. A felkelést ugyan leverte a karhatalom, de a néptömegek ezt követően Gomulka kiengedését és pártfőtitkári kinevezését követelték. Emellett jelentős szovjet ellenes tüntetések kezdődtek országszerte. A lengyel kommunista párt engedett a nyomásnak, és saját hatáskörben döntve kiengedte Gomulkát és kinevezte pártfőtitkárnak. Válaszul 1956 október 21-én a szovjet csapatok megindultak Lengyelországba, hogy erőszakkal vessenek gátat a további eseményeknek. A világ, és főként a forradalom szélén álló Magyarország népe lélegzet visszafojtva figyelte mi fog történni!  De Gomulka megtalálta a békés rendezés módját. Tárgyalásokat kezdett a szovjetekkel, melyben kompromisszumot ajánlott, vagyis mérsékelt, és a szovjet érdekeket nem sértő reformokat ígért, melyekhez végül a szovjet vezetők hozzájárulásukat adták.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.

A magyar forradalom és szabadságharc letörésére indított szovjet katonai invázió első napján, november 4-én megszakad az MTI hírszolgáltatása, az archívum üres. 

A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én. 

Ezt követően az országban néhány napig, másutt egy hétig is kihúzódott még a szórványos fegyveres ellenállás. Pécsnél a „mecseki láthatatlanok” több száz fős csapata egészen 19-éig kitartott.

A kitört forradalom során Budapestről október végén elűzött szovjet katonai erők beásták magukat egy kb. 25 kilométeres körben a magyar főváros köré. 

Alig másfél nappal később teljesítette a szovjet hadsereg Kádár János kérését, november 4-én vasárnap hajnalban tankok dübörgésére, robbanások és csataharc zajára ébredt Budapest lakossága. Ferihegyről az Üllői út felett felderítő és bombázó repülőgépek ingáztak a belváros felé - a Nagyvárad tér és a Nagykörút közötti szakaszon lakók szerint szőnyegbombázást végeztek az Üllői út mindkét oldalán, mielőtt a tankok is elindultak a szétbombázott házak között a Belváros felé.

Az Üllői út az egyenes út a repülőtérről a belvárosba. Az 1956 november 4 utáni harcokban az út mindkét oldalán, a Nagyvárad tértől a Nagykörútig alig akadt egy-egy épület, amelyik többé-kevésbé ne rongálódott volna meg. A legnagyobb kárt a Ferenc körút 42-es számú lakóház, a Ferenc körút és Üllői út sarka szenvedte el. Az Üllői út ezen szakaszán két évig, 1958 közepéig le volt zárva a nemzetközi forgalom. Autóbuszok kerülővel jártak a repülőtér és a belváros között. A sok forgalmi korlátozás része volt az a rendelet is, hogy a taxisofőröknek be volt tiltva, külföldi vendégeket ezen az útszakaszon szállítani.  Az Üllői út és Ferenc körút sarkán, közvetlen az Iparművészeti Múzeum mellett még álló lakóépületét az 1956 november 4-én bevonuló szovjet tankok egyike lőtte ki.

Ebbe a szovjet tankba molotovkoktélt dobtak a felkelők, személyzete éppúgy benne égett, mint körülötte több más szovjet T34-es tankban...

Csak egy adat, a Corvin-közben a szovjet 33. gépesített gárdahadosztály 17 harckocsit vesztett egy nap alatt, általában a teljes személyzettel együtt. A felgyújtott harckocsik menekülő legénységére külön szervezésű osztagokból lőttek. Az összes szovjet veszteséget sok okból nem ismerhetjük, a harckocsiveszteséget Budapesten összesen 80-120 közé teszik, ebben persze az egyéb harcjárművek nincsenek benne.

A magyar veszteségeket sem ismerjük pontosan, csak becsülni tudjuk, élőerőben és vagyonban is óriási volt a kár.

A Szabad Európa Rádió a forradalom 60. évfordulója alkalmából egy különleges emlékoldalt készített. Az 1956-ban készült budapesti fotók helyszínein fotóztak a közelmúltban, majd a régi és az új képeket egy interaktív oldalon egymásra illesztették, így egér/ujjmozgással tudunk 60 évet ide-oda ugrálni az időben és megnézni, hol zajlottak a legfontosabb események 1956-ban és mit találunk, miként látjuk ma.  "Budapest 60 évvel a felkelés után"

 

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik-
Ők, akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? ..."

"Mennyből az angyal" - Márai Sándor

 Ne felejtsünk gyertyát gyújtani.

*