Ellenforradalom - alias terror ( - Jobbszél)

Ócsán őrült nyomás van az önkormányzaton. Ebben helyi politikusok, itteni civil szervezetek, emberjogi képviselők éppen úgy egyetértenek, mint számos pártos plénum, illetve független orgánum.

A városban több ellenzéki tömörülés is található. Ezek városi képviselői mind az önkormányzat munkájának ellehetetlenítésén munkálkodnak.  Az Ócsai Kisbíró szerkesztőségében egymásnak adják a kilincset, hogy a demokrácia jegyében havi riportjukat leadják lapzárta előtt. A megjelenítéssel persze nincs gond. Az önkormányzat pedig rendszeresen beszámol az ellenzéki vélekedésekről, függetlenül attól az éles kritikától, amit a Fideszes városvezetéssel szemben fogalmaznak meg. De hát ez így van rendjén. A különböző fórumok egymást érik, mind élőben, mind on-line, a világhálón. A vélemény szabad, a gondolkodás és a gondoskodás a várost illetően amolyan néphagyomány.

Ócsán ezen túl már nincs más hírforrás, de elnyomás sem létezik. Minek is ide több ellenzéki forrás. Ebben a városban az önkormányzat biztosítja a megfelelő teret az ellenzékiségnek. Ezért a közpénzből fizetett újság. Ez a propagandamentes nyomtatott hírcsatorna a kiegyensúlyozottság jegyében számol be a másként gondolkodók nézeteiről. Akár az ellenzéki oldal elképzeléseiről. Itt nincs olyan, hogy Népszabadság, vagy valamilyen más kivéreztetett formabontó jelenség. 

Ócsa a katolikusok Mekkája. Itt a müezzin nem magáért beszél. Az imám jóságos és igazságos. Szentélyébe a soros imára hívó megjelenés nem egy öntömjénezés, kötelező áthallása, hanem a valós történések része. Itt nincs számbavétel és névsorolvasás. Aki nem jeleneik meg, nem hiányzik senkinek. Csak az önkormányzat képviselőtestületében kötelező a részvétel. Ez is csak az ellenzék végett. Ők a rebellisek. De erről szintén az önkormányzati újságban lehet olvasni.

Az itt közreadott hóközi tudósításokból kiderül, hogy a városért szorgoskodó kormánypártiakba a szélsőséges ellenzékiek próbálják belefojtani a szót és ellehetetleníteni a választott küldetésüket. Legyen ez közélet, társadalom, vagy sport. A kisvárosi aranycsapatot már annyira kikezdték, hogy az egyesületi vezériség, az elnöki mester minden erőfeszítése ellenére sem képesek a játékosok a labdát úgy kezelni, hogy az többször kerüljön az ellenfél hálójába, mint a sajátunkba. Pedig a polgári városvezetés mindent megtesz a jó szereplésért. Pénz, lakossági áldozat nem számít. A mesteri vezető nem csak a játékteret fejlesztette, hanem a játékosok, a pályák számát és lehetőségeket is növelte. És nem csak külhoni vendégszerepléseket, angliai tanulmányutakat, tornákat intéz és finanszírozunk általa, hanem a még a péntek délutáni sporteseményeket is. Azt amit képes volt bíróságra vinni a sikerért. A sportpályát a számtalan kuruzslónak valamint a pártos ellenállóknak köszönhetően megerősített polgári őrséggel kell biztosítani és még a bíró sport-társnak a sípot is csak az utolsó pillanatban merik kiadni, akkora a nyomás itt. Az események füttykoncertjeiről nem is beszélve; - visszataszító egy jelenség ez. Micsoda virtus a helyi ellenzéktől!

Hát valóban, megrázó események ezek, ami még a sporttevékenységekre is rányomja a bélyegét. Vajon hány országosan elismert bátor emberre van szükség, hogy sikert érjünk el itt, helyben? Hány parlamenti képviselő kell még  a gáncsoskodók visszaszorítására, a város fejlődéséért?!? Micsoda ellenzék él, munkálkodik itt. Miféle népség lakja a vidéket, hogy így hangoskodnak városszerte! Ezek a jelenségek a szólás- és sajtószabadság végnapjai. Az Ócsai Hírmondóban jelent meg erről egy kitűnő elemzés, de említhetném az Ócsa Portált, az Ócsa blogot avagy az Ócsa Érted lapját, mely nem egy megátalkodott személy szüleménye, de végül mind egy szelet fúj. Ebben egységesek.  
Ócsán minden ellenzéki arról ír, hogy egyszerűen nem tudhatják meg, mit gondolnak a helyi emberek az itteni világról. Az Önkormányzat híradója cáfolhatatlan riportot közölt a városi ellenzéki arroganciájáról, a jogbiztonság lábbal tiprásáról, a diktatúra mibenlétéről. A kisvárosi ellenzék hangoskodó elnyomásáról. Arról, hogy ezt a nagyszerű vezetést miként próbálják kicsinálni. Mind csak a hatalmat akarják. Az egyiknek a polgármester autója fáj, a másiknak az útmenti árkok hiányoznak, a harmadik meg a kátyúkat akarja betömni. A hívők szerint azonban a pofájukat kéne. Hogy végre az ellenzék is tanulja meg mi a rend.

Belekötnek a polgármester ruhájába, járművébe, premizálásába, jutalmába, jólétébe. Mit akarnak még? Hány járdát, buszváró kéne még? Hiába a számos új buszjárat, nekik ez is kevés. Számukra a virágos kert sem elég. Folyamatosan elégedetlenkednek. Kifogásolják a helyi közállapotokat. Keveslik a fejlődést, sokallják a kátyúkat. Semmi nem jó nekik úgy ahogy van. 

Legutóbb azzal jöttek, hogy illegális lerakásban részesült a város, aztán meg, hogy korrupt a vezetés. Közben meg a polgárok őrserege mindezt cáfolta és vezetőségi szinten közölte, hogy mindent megtesz a városért. (A lakosságot bezzeg nem említette.) És ha ők valamit nem jeleznek, akkor az meg sem történik. Most is csak azt üzenték, hogy minden rendben és tiszta. Ahogy a polgármester is. Az egész település rekultivált, kulturált. Csak az ellenzékkel van baj. Ők szítják a tűzet. Ezt is nekik kell kezelni.

Persze ezek az ellenzékiek mind csak mocskolódnak és gazembert kiáltanak. Úgy tesznek, mintha a városvezetést nem lehetne bírálni. Pedig az önkormányzatban mindent megtesznek a lakosságért. Itt nincs tere annak, hogy a polgármester vagy helyettese egy arisztokrata allűrjeiről lenne elhíresült, vagy a haverok, a rokonság meggazdagodásáról akár csak egy igaz szó is elhangozzék, illetve elhangozhatnék. 

– Pontosan így látom én is. A dabasi régiótól végig, egészen a Duna–Tisza közi homokhátságig úgy nyilatkoztak például, hogy ez már több mint botrányos.  
Mindezt egy népszerű keresztény-jobboldali szimpatizáns fejtette ki titokban. 

Szerinte kizárólag egyféle narratíva érvényesülhet az itteni közéletben, talán ezért is volt olyan sikeres Bonaparte Napóleon és kora ahol a diktátort nem volt nehéz felismerni. Itt azért nem így van. Itt nem egy bírálhatatlan személyben testesül meg a vezetés.

 Nálunk az emberek nem félnek, itt nincs az, hogy alig mertek felállva tapsolni. Ócsáról többen is elmondták az egyesületeken belül és azon túlmenően, hogy a helybeli Fidesz véleményterrorja nem létezik. Nincs olyan, mint az ötvenes években volt. A kádárinál egészen biztosan nem szörnyűbb, és nem keményebb.

– Így van! A demokratáknak nem is maradt más lehetőségük, mint jólélekkel, barátsággal dörgölődni a senki által nem támogatott, de mindenkit megsegítő hatalomhoz. A helyi ellenzék tartja rettegésben a városvezetést, és tarja vissza a fejlődést. Még csoda, hogy mindezek ellenére működik a demokrácia és szépen fejlődik a város. 
Ez Ócsa.  
A boldogság  szigete; - a forradalmi ellenzék viharos felkorbácsolt tengerében.  

  Ungváry Zsolt: Terror (Jobbszél) - nyomán

*