2014 augusztusában a meghirdetett toborzást követően bíztam benne, hogy valóban sikerül létrehozni egy önkéntes alapon működő helyi tűzoltóságot. Bíztam ebben, azért, mert az önkormányzat hivatalos honlapján tették közzé ezt. Akkoriban ezt civil kezdeményezésként aposztrofálták, de ez Ócsán csupán egy jelentéktelen mellébeszélésnek tűnik, hiszen ebben a városban az valósul meg amit a polgármester akar. Vagyis, akkoriban úgy tűnt ezt a városvezetés akarja, ezért teszi fel a honlapjára és csak amolyan mögöttesként jelöli meg a civil kezdeményezést.
Miért is gondolna mást az ember, amikor más magán (civil) kezdeményezéssel megvalósuló fesztiválokat - úgy mint a Juhfesztivál, a Bor- és pinceünnepi mulatság, vagy más bulikat pénzbeli juttatással, vagy (és akár) közmunkások bevonásával támogatnak az önkormányzat által, - most más egyesületek megsegítéséről nem beszélve - akkor miért gondolnánk azt, hogy pont az önkéntes tűzoltóság létrejöttében nem működne közre a polgármester vezette önkormányzat és a mögöttes hivatal.
Bár a blog mögött állók ezt mindig is kétkedve fogadták, mivel az elmúlt évek során rossz tapasztalok sora vált ismertté a helyi polgárőrvezetést illetően. Ezért nem is feltételeztem, hogy a Boros Tibor személyéhez köthető csoportosulás alatt élet- és akcióképes egység jöhet létre. Tibor közéleti szerepvállalásai, ismeretsége és személyi alapozottsága nem számomra nem tette alkalmassá valamint hitelessé egy ilyen komoly feladat megvalósítására. Ezek a kétségek aztán az idő múlásával visszaigazoltakká és teljességgel megalapozottá váltak. Boros úr alatt a kezdeményezés elsorvadt. A 2014 augusztusa óta eltelt 2 és negyedév távlatában beigazolta azt, amit vázoltan véltem. Vagyis, Boros Tibor megbízatása alatt a városi önkéntes tűzoltóság nem lesz életképes.

Ma már nem is az számít, hogy a megbízott személy erre a feladatra mennyire alkalmas, vagy sem. Ez olyannyira mellékes már, a sikertelenség árnyékában, hogy kár is latolgatni. A lényeg az, hogy ebből az egészből (a 2014-es kezdeményezésből) 2016 év végére sem lesz semmi. Vagyis az ócsai önkéntes tűzoltóság az idén már biztos nem fog működőképessé válni.
Ócsai bloggerként talán 2015-ben kezdtem el foglalkozni a helyi tűzoltóság megalakulásával, látva az eredménytelenséget. Akkoriban vetettem fel az időmúlást, mert Ócsán évente (átlagos szinten kétszeresen is) visszatérő jelenség a tűz. A hivatásos segítség pedig túl messze van egy időbeni és hatékony közbeavatkozáshoz. Ugyanez elmondható az Ócsához köthető közúti balesetekre is. Az autópálya közelsége, a városon átmenő nehézgépjárműforgalom, és a környék baleseti statisztikája szintén azt támasztja alá, hogy itt bizony szükség lenne egy beavatkozásra képes egységre. Dabasról, vagy más településekről a kiérkezési idő meghaladja a negyed órát. Ez egy baleset, vagy tűz esetén roppant kritikus idő. Itt minden perc számít. Ezért szólok, és állok ki az egység megalakulása mellett.
Ezzel Ócsa és a környéken élő, valamint az itt közlekedők sokasága érdekében kívánom a közvélemény figyelmét felhívni a helyi készenléti állomás szükségességére. Ez Boros Tibor, és Bukodi Károly szövetsége alatt több mint két éve nem jött létre. Az egész toborzás egy ámítás, egyfajta parasztvakítás volt, amivel gyakorlatilag átverték az embereket.
Mindez azt támasztja alá, hogy sem Boros Tibort, sem Bukodi Károlyt nem foglalkoztatja a tűzoltóság létrejöttének gondolata. Mindkettőjük több időt töltenek a focival, mint a városi segélyszervezettel, hiszen a heti labdarúgófordulók során a pályán többet lelni őket, mintsem a tűzoltóság körül forgolódni. Vagyis inkább azt látni, hogy inkább a focival foglalatoskodnak, mintsem a helyi tűzoltó egységgel. Azzal, hogy a toborzott állomány szervezeti egységgé és bevethető alakulattá váljék. Ez valahogy kimaradt az erre hivatottak közszolgálatiságából.
Tudom és tapasztalom, hogy mindez mennyire hálátlan és ki nem fizetődő tevékenység. Nem is kárhoztatok érte senkit, mert az önkéntesen vállalt feladat, mint elkötelezettség nem lehet nyereségérdekelt. Talán ezért sem foglalkoznak vele azok, akiknek kéne.
Szóval nem hálát, hanem feladatot és segítséget várna el inkább az ember, aki erre vetemedik. Hitvallás, lelkesedés és önzetlenség nélkül nincs és nem létezik önkéntesség. Itt nincs cserekereskedelem, nincs hálapénz. Önfeláldozás, és felelősségtudat van.
Ócsán sokakból ez hiányzik.
„Elsődleges célom, hogy egy összeszokott, minden helyzetben bevethető csapatot alakítsak ki”

![]() |
A fényképet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője, Dóka Imre tűzoltó főhadnagy készítette. |
A lendületes parancsnokról készített riportot a Katasztrófavédelem magazin legújabb elektronikus lapszámában olvashatják el:
http://www.katasztrofavedelem.hu/…/2016-…/mobile/index.html…
http://www.katasztrofavedelem.hu/…/2016-…/mobile/index.html…
Közreadta: László Zoltán
*