Mit tehetnék még a helyi önkéntes tűzoltóság lérejöttéért - ha rajtam múlna, megvalósulna ( - például a kiállás)

2014 augusztusában a meghirdetett toborzást követően bíztam benne, hogy valóban sikerül létrehozni egy önkéntes alapon működő helyi tűzoltóságot. Bíztam ebben, azért, mert az önkormányzat hivatalos honlapján tették közzé ezt. Akkoriban ezt civil kezdeményezésként aposztrofálták, de ez Ócsán csupán egy jelentéktelen mellébeszélésnek tűnik, hiszen ebben a városban az valósul meg amit a polgármester akar. Vagyis, akkoriban úgy tűnt ezt a városvezetés akarja, ezért teszi fel a honlapjára és csak amolyan mögöttesként jelöli meg a civil kezdeményezést.

Miért is gondolna mást az ember, amikor más magán (civil) kezdeményezéssel megvalósuló fesztiválokat - úgy mint a Juhfesztivál, a Bor- és pinceünnepi mulatság, vagy más bulikat pénzbeli juttatással, vagy (és akár) közmunkások bevonásával támogatnak az önkormányzat által, - most más egyesületek megsegítéséről nem beszélve - akkor miért gondolnánk azt, hogy pont az önkéntes tűzoltóság létrejöttében nem működne közre a polgármester vezette önkormányzat és a mögöttes hivatal.

Mert odáig érthető, hogy a város hivatalos honlapja segítségével propagálták a létrejövetel érdekében a toborzást. Az is stimmel, hogy a feladatot a városi polgárőrséghez csapva, annak kötelékében képzelték el. 

Bár a blog mögött állók ezt mindig is kétkedve fogadták, mivel az elmúlt évek során rossz tapasztalok sora vált ismertté a helyi polgárőrvezetést illetően. Ezért nem is feltételeztem, hogy a Boros Tibor személyéhez köthető csoportosulás alatt élet- és akcióképes egység jöhet létre. Tibor közéleti szerepvállalásai, ismeretsége és személyi alapozottsága nem számomra nem tette alkalmassá valamint hitelessé egy ilyen komoly feladat megvalósítására. Ezek a kétségek aztán az idő múlásával  visszaigazoltakká és teljességgel megalapozottá váltak. Boros úr alatt a kezdeményezés elsorvadt. A 2014 augusztusa óta eltelt 2 és negyedév távlatában beigazolta azt, amit vázoltan véltem. Vagyis, Boros Tibor megbízatása alatt a városi önkéntes tűzoltóság nem lesz életképes. 

Ma már nem is az számít, hogy a megbízott személy erre a feladatra mennyire alkalmas, vagy sem. Ez olyannyira mellékes már, a sikertelenség árnyékában, hogy kár is latolgatni. A lényeg az, hogy ebből az egészből (a 2014-es kezdeményezésből) 2016 év végére sem lesz semmi. Vagyis az ócsai önkéntes tűzoltóság az idén már biztos nem fog működőképessé válni. 

Ócsai bloggerként talán 2015-ben kezdtem el foglalkozni a helyi tűzoltóság megalakulásával, látva az eredménytelenséget. Akkoriban vetettem fel az időmúlást, mert Ócsán évente (átlagos szinten kétszeresen is) visszatérő jelenség a tűz. A hivatásos segítség pedig túl messze van egy időbeni és hatékony közbeavatkozáshoz. Ugyanez elmondható az Ócsához köthető közúti balesetekre is. Az autópálya közelsége, a városon átmenő nehézgépjárműforgalom, és a környék baleseti statisztikája szintén azt támasztja alá, hogy itt bizony szükség lenne egy beavatkozásra képes egységre. Dabasról, vagy más településekről a kiérkezési idő meghaladja a negyed órát. Ez egy baleset, vagy tűz esetén roppant kritikus idő. Itt minden perc számít. Ezért szólok, és állok ki az egység megalakulása mellett.

Ezzel Ócsa és a környéken élő, valamint az itt közlekedők sokasága érdekében kívánom a közvélemény figyelmét felhívni a helyi készenléti állomás szükségességére. Ez Boros Tibor, és Bukodi Károly szövetsége alatt több mint két éve nem jött létre. Az egész toborzás egy ámítás, egyfajta parasztvakítás volt, amivel gyakorlatilag átverték az embereket. 

2014-ben egy tűzeset után merült fel a létesítés gondolta. Azóta több hasonló eset történt, de a toborzást hirdetők egyetlen esetet követően nem szóltak arról, hogy hol és miben akadt el a folyamat. Sőt, a Boros Tibor vezette polgárőregyesület az önkormányzati éves beszámolói során sem tett említést erről. Az önkormányzatot pedig nem is foglalkoztatja ez, mert senki nem kérdezett rá, hogy mit végzett ez ügyben a polgárőség és a megbízott elnökség. 

Mindez azt támasztja alá, hogy sem Boros Tibort, sem Bukodi Károlyt nem foglalkoztatja a tűzoltóság létrejöttének gondolata. Mindkettőjük több időt töltenek a focival, mint a városi segélyszervezettel, hiszen a heti labdarúgófordulók során a pályán többet lelni őket, mintsem a tűzoltóság körül forgolódni. Vagyis inkább azt látni, hogy inkább a focival foglalatoskodnak, mintsem a helyi tűzoltó egységgel. Azzal, hogy a toborzott állomány szervezeti egységgé és bevethető alakulattá váljék. Ez valahogy kimaradt az erre hivatottak közszolgálatiságából. 

Ócsán jelenleg csak a blog az egyetlen eszköz arra, hogy ébren tartsa az urak által a feledés homályába taszított önkéntes alapú tűzoltóság esetét. Jelenleg személyemen túl alig akad olyan ember, ki itt, vagy másutt szót emelne az egység létrejötte és megalakulása érdekében. 

Tudom és tapasztalom, hogy mindez mennyire hálátlan és ki nem fizetődő tevékenység. Nem is kárhoztatok érte senkit, mert az önkéntesen vállalt feladat, mint elkötelezettség nem lehet nyereségérdekelt. Talán ezért sem foglalkoznak vele azok, akiknek kéne. 

Szóval nem hálát, hanem feladatot és segítséget várna el inkább az ember, aki erre vetemedik. Hitvallás, lelkesedés és önzetlenség nélkül nincs és nem létezik önkéntesség. Itt nincs cserekereskedelem, nincs hálapénz. Önfeláldozás, és felelősségtudat van. 

Ócsán sokakból ez hiányzik.

„Elsődleges célom, hogy egy összeszokott, minden helyzetben bevethető csapatot alakítsak ki”

A Nagykállói Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek jelenleg tizennyolc aktív tagja van. Mostani parancsnokuk, Kovács Róbert tűzoltó törzsőrmester tíz éve szerelt fel a nyíregyházi hivatásos tűzoltó-parancsnokságra, ahol jelenleg különlegesszer-kezelő beosztásban dolgozik, szabadidejében pedig az önkéntes tevékenységnek szenteli az életét.

A fényképet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője, Dóka Imre tűzoltó főhadnagy készítette.

A lendületes parancsnokról készített riportot a Katasztrófavédelem magazin legújabb elektronikus lapszámában olvashatják el:
http://www.katasztrofavedelem.hu/…/2016-…/mobile/index.html…

  

BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság 

Közreadta: László Zoltán

*

Ki vagyok én, és mit akarnak belőlem kihozni mások - értékelés és átértékelés mások által ( - áltatás a kiáltás)

A fél világ fel van háborodva - mert ugye a muzulmán fele tapsol - azért, hogy az erősen provokatív és mesterségesen hangulatkeltő, kirívóan ellenséges és hitet gyalázó, szinte már megalázó ábrázolásmódot alkalmazó firkászok magukra lőcsölték a bajt.

JE NE SUIS PAS – Nem vagyok Charlie

Most a világ ebbéli fele mind azt állítja, hogy ez bele kel hogy férjen a szólás- és vélemény szabadságba, mert ez a demokrácia. 

A muzulmán fele, - ahol azért nagyobb a szigor e-téren, pedig az mondja, hogy őket a hitükben, érzésükben és életükben alázták meg olyannyira, hogy ezért véráldozat által a saját életüket is képesek adni.  Akár a szabadságharcosok. Ahogy az önfeláldozók. Vagy ahogy Dugonics Titusz, vagy számos palesztin hazafi tette.  Ők mind öngyilkosok voltak. És lesznek mindazok, akik egy hitért, egy vallásért egy eszméért, vagy népért állnak ki így vagy úgy a sajátos eszközeikkel.

Franciaország egy kicsit megroggyant. Erre és így talán maguk sem számítottak. Ugyebár ez más, mint amikor a Rafale-k és a Mirage-k vagy a Jaguárok berepülnek afrikai területekre "igazságot" tenni és a levegőből ölik halomra az általuk vélt ellenséget.

Most a muzulmán testvérek álltak elő és mentek be a jóvátételért személyesen. Ők mind szembenéztek a halállal. Nem a levegőből, messzi távolból szórták a halált, hanem közvetlen közelről és a saját országhatáron belülről. Többségük francia honban született, ott nevelkedett muzulmán volt. Mondhatni jólétben, "demokráciában" éltek. Ott, helyben. Az országon belül. Látták, átélték a nyugat és benne a franciák életérzését, "humorát".  Demokratikusan. Mégis betelt náluk a pohár. 

Nem az történt, hogy egy embernél elszakadt a cérna, hanem az, hogy egy közösségen belül alakult ki olyan felhalmozott sérelem, mely már elviselhetetlenné tette számukra a továbbétet. Így történhetett, hogy szervezetten és fegyelmezetten, mondhatni jól rákészülten összefogtak és kiirtották azt a hátteret, ami az egészet gerjesztette.

A franciák, az európaiak és az amerikaiak évek óta jól tudták, hogy ennek a folyamatos irritációnak nem lesz jó vége. Nem véletlenül védte a rendőrség fokozottan azokat, akiket az iszlám megbélyegzett.  (Elvégre az európai franciák is megbélyegezték őket.) A Mohamed próféta hite a muszlim ember méltóságának alapja. (A kiinduló pont.) A próféta gúnnyá tevése a hitével szembeni gyűlöletkeltés. 

Csak hogy értsük: - amikor egy ország zászlaját gyalázzák meg, akkor annak nemzetét taszítják porba. Emlékezhet mindenki arra, hogy amikor a zsidó zászlót vagy az amerikait égették, akkor is mindig eljárás lett a vége és nem pedig az, hogy hát ez is rendben van, mert hát ez a demokrácia egyik megnyilvánulása. A kifejezés eszköze.  

Balázs Kiss:   'Higgyed' el a hivatalos verziót mert különben gazember vagy és lelketlen is - íme a nemmagyar liberális usasz*pók legújabb "érve". Amikor arra akarnak rávenni, hogy általánosítva ! gyűlöljük az arabokat, a cionisták legnagyobb örömére!

"Profi, hidegvérű gyilkosok támadtak Párizsban"
"Pontosan céloztak, az apróságokra is figyeltek."
"Először rossz címre mentek."
"Megtalálták a Porte de Pantin-nél hátrahagyott kocsiban az igazolványaikat"

Mindez annyira ellentmondásos, hogy máris megjelentek az összeesküvés-elmélet szövevények. 

A nyugati titkosszolgálatok összeesküvésének nevezte az elmúlt évek terrortámadásait és az e heti párizsi véres mészárlást is Muhamed Abbász, a cseh Muszlim Unió vezetője. Abbász a cseh hírtelevízió (CT24) Hydepark című, naponta jelentkező interaktív műsorában kijelentette: az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában legalább a lakosság harminc százaléka kételkedik vagy nem hiszi el a történtek hivatalos magyarázatát.

"Ami 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokban, azután Madridban, Londonban, most pedig Párizsban történt, az összeegyeztethetetlen az iszlám tanaival, ezért hithű muzulmán ilyet nem követhet el" – közölte. Miután a tévériporter emlékeztette őt arra, hogy a World Trade Center elleni merényletet az Al-Kaida magára vállalta, Abbász kifejtette: hiteles értesülései vannak arról, hogy Oszama bin Laden ezt a tényt egy amerikai újságírónak cáfolta, és a történtekért nem vállalt felelősséget.

Így folytatta: "A párizsi vérengzést mélységesen elítélem, de ez szintén a nyugati titkosszolgálatok provokációja lehet" – jelentette ki.

Végül azt a több amerikai elemző által már korábban tett állítást hangoztatta, hogy Abu Bakr al-Bagdádi, az Iszlám Állam vezére valójában amerikai ügynök, akit Izraelben képeztek ki.

Ne feledjük, 2001. szeptember 11-e egyik következménye az lett, hogy a muszlim vallásúakat potenciális terroristaként kezdték el kezelni a hatóságok. 

A szatírikus lap karikatúrái a vallásokból csinálnak öncélú, kicsit sem vicces blaszfémiát.  (Türke András István Ph.D  - Europa Varietas Intézet  - www.europavarietas.org)

Charlie Hebdo szatírikus újság ellen elkövetett párizsi merénylet óta, s ez a valóban őrületes tett eluralta a híreket a hagyományos médiacsatornáktól a közösségi oldalakon át egészen az utcákig.

A közösségi oldalakat ellepte az “Én is Charlie vagyok” tabló, s ugyanezen szlogen alatt lassan megteltek a francia utcák is. Majd ahogy a hírek lassan elkezdtek csepegni, úgy a hazai és a nemzetközi médiát is ellepték a hivatásos mindenhez értők, akik azonnal meg is kezdték a hírmagyarázást. Miközben kifejezzük döbbenetünket és gyászunkat e valóban szörnyű tett áldozatai iránt, talán érdemes mögé nézni, mi is rejlik ezen újabb döbbenet mögött. - írja az orientalista.hu  Sógor Dániel

És valóban: mi is csak a dolgok mögé szeretnénk látni.

Ma vagy milliónyi ember gyűlt össze a francia köztereken tiltakozásul.
Azok is, akik eddig némán elnézték, vagy éppen élcelődtek is a provokatív illusztrációkon.

Franciaországban állítólag annyira kényesek a sajtószabadságra, hogy egészen komoly morgás támadt, amiért olyan politikusok is ott demonstrálnak ma Párizs utcáin, akiket a sajtószabadság ellenségeinek tekintenek. És hogy ez nem valami jelentéktelen hisztiklub problémája, az abból is kiderül, hogy az ügyben az elnöki palota is közleményt adott ki - írta a cink.hu.

Orbánt úgy mutatja be a Le Monde, mint akit Európa keményen kritizált a sajtó és annak függetlensége elleni támadásai, illetve a 2010-es médiatörvény miatt. Ezen módosítottak, de az Európa Tanács szerint nem eléggé.

Persze a szintén meghívott Gyurcsány Ferenccel szemben az oly annyira érzékeny francia ízlés fittyet sem hányt, szót nem vetett. Pedig ahogy Lovas István emlékeztet rá, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt volt az, aki a „szabadság” és „demokrácia” ily vészterhes pillanataiban folyamatosan hangoztatott szent értékeit lövette véresre 2006 őszén, miután az illegális fegyverekkel is felszerelt rendőreiről előzetesen leparancsoltatta azonosító számukat, majd kitüntette a brutális támadássorozatok és véres tömegveretések rendőrparancsnokát.

Lovas István tegnap  már a francia nagykövetnek írt a túláradó Charlie-zás folytán.

Roland Galharague úrnak
Franciaország budapesti nagykövetének

Tisztelt Nagykövet Úr!

A gyász egyetemes érzés, mint ahogyan a sajtószabadság védelme univerzális érték, azaz nem szabadna őket a politikai haszonelvűség síkjára lerántva viszonylagossá tenni.

Az ön és országa érdekében is írom ezt a levelet most, amikor a Charlie Hebdo nevű szatirikus hetilap párizsi szerkesztősége elleni szerdai, 12 áldozattal járó merénylet nyomán tapasztalt világméretű együttérzést önök már-már az ízlés határán túl igyekeznek fel- és kihasználni a saját és a már-már civilizációs konfrontációvá fajuló politikai korrektség jegyében is.

Ez az Alaszkától Koncz Zsuzsa énekesig tartó „Je suis Charlie” táblát tartás már olyannyira szinte kötelezővé és émelyítővé vált, hogy a New York Times-tól a hazai bloggerekig egymás után jelennek meg „Nem vagyok Charlie” cím alatt a különvélemények.

Ha a nyugati világban a muzulmánok szent alakjait gúnyoló karikatúrák nyomán megölt 12 újságíró iszonyatos végzetét követően olyannyira kötelező a velük azonosító „Charlie vagyok” felirattal demonstrálni, megmondaná, hogy a nyári gázai háborúban legyilkolt 11 palesztin újságíró miatt miért nem hullatott sem ön, sem kormánya, sem a nyugati világ kollektíve vagy országonként külön-külön egyetlen könnyet sem? Holott azok az újságírók még nem is gúnyoltak senkit, pusztán napi munkájukat végezték. Vajon jogos feltenni a kérdést, hogy őszinte-e a mostani gyász hőfoka, ha feltételezzük, hogy minden ember élete egyformán értékes éppen úgy, mint az újságíróké, akiket nem „illik” sehol a világon munkájuk közepette megölni.

És ezzel nincs vége

Én viszont nem folytatom. 

Minden estere és a tájozottság érdekében érdemes elolvasni Lovas István, Türke András István, az orientalista Sógor Dániel, Kiss Ulrich blogba vésett, idézett sorait (végig) és mások írását is e tárgykörben.

 *

Kevésnek tartják az eddigi intézkedéseket - kártérítési alap létrehozását sürgeti a Jobbik ( -pusztába kiáltott szó)

Az ellenzéki párt kártérítési alap létrehozását sürgeti a devizahitelesek helyzetének rendezésére.

Z. Kárpát Dániel, a párt frakcióvezető-helyettese keddi sajtótájékoztatóján úgy értékelte, a kártérítési alap gyors megoldást hozna, mert befizetésre köteleznék a kártételben érintett bankokat és haladéktalanul kifizetnék azokat, akiket évtizedes távlatban "kifosztottak". Szerződéstípusok szerint, civil szakértők bevonásával határoznák meg a befizetések mértékét.

A képviselő bírálta, hogy a kormány korábban őszre ígért megoldást, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bejelentése azonban egyértelműsítette, hogy idén nem lesz forintosítás és a kártalanítás is csúszik. A Jobbik a felvételkori árfolyamot fogadja el, a kormány viszont nem vállalna konfrontációt a bankrendszerrel - fűzte hozzá Z. Kárpát Dániel. 

 Hiradó.hu

*