A Maccabi olimpia budapesti megrendezése kontraproduktív - mert a zsidók szeretnek nácik közt sportolni

A kormány bejelentette, hogy Budapesten rendezik meg a 2017-es a Maccabi játékokat, más nevén a zsidó olimpiát.

A balliberális oldalon egyetlen szó bírálat nem hangzott el, ami természetes. Most nem jutottak eszébe a fedél nélküliek, a szegények, az éhezők és az egészségügy. Sajátos, hiszen hónapok óta Sztálin-orgonával lövik azt a szándékot, hogy Magyarország adjon otthont a 2024-es nyári olimpiai játékoknak.

A jobboldali sajtó hallgatása Maccabi ügyben sajnálatos. Azért ennyire nem kellene…

A közelmúlt rendkívül költséges, hasonló vénájú udvarlási eseményei azt bizonyítják, hogy a gigantikus pénzeken megvásárolni remélt hála rendre elmarad.

Az igen költséges holokauszt emlékév mérlege totális kudarc. A nyugati sajtóban rendre jelentek meg jelentések arról, hogy a magyarországi zsidó szervezetek azt bojkottálják, miközben két kézzel tették zsebre a nekik juttatott állami támogatást. A mai nap „csupán” három nyugati sajtótermék emlegette fel a magyarországi antiszemitizmust.

A teljesen felesleges Szabadság téri tényemlékmű (német megszállás) olyan forró ügy lett, hogy éjjel kellett leleplezni. A rendőrség pedig nem meri eltakaríttatni a köré szórt szemetet. Arról nem is szólva, hogy lényegesen egészségesebb lenne emlékműveket emelni dicsőséges történelmi eseményeknek. De nem a szobrokkal szúfolt Szabadság téren, ahonnan haladéktalanul el kellene takarítani a „dicsőséges” szovjet megszállás obeliszkjét. Amelyet felszabadítási emlékműnek csúfolnak. Ahogyan egy ilyen emlékművet az észt fővárosból is kipucoltak.

A harmadik holokauszt múzeum (Sorsok Háza) befejezetlen épülete is a csőd mementójává vált. Ahogyan az első (Páva utca) vagy a második (Hódmezővásárhely), ez sem hozott semmiféle engesztelést, azaz, elsősorban, kevesebb „antiszemita” vádat hazánk ellen. Csak viszályt.

Így lesz ez a Maccabi játékokkal is, amelyeket eddig Izraelben rendeztek. Kivéve egy európai változatát, amelyet idén rendeztek a történelmének ledolgozásáért 70 éve sikertelenül igyekvő Németországban.

A budapesti Maccabi játékok egyetlen borítékolható eredménye az lesz, hogy egy illetékes majd kijelenti: „A magyar kormány nem antiszemita, de mindent meg kell tenni a jövőben is, hogy…” Értsd: adófizetői pénzeket adni.

A nyugati sajtóban pedig továbbra is naponta jelennek meg majd Magyarországról cikkek ilyen jelzők aláfestésével: szélsőségesekkel kacsingató kormány, populista, idegengyűlölő, antiszemita és társai.

Megéri? (A kérdőjel iróniát jelez.)

Lovas István

 *

Én sem vagyok Charlie! - és Gyözikét sem likvidálják ( - de szólás és sajtószabadság sem létezik itt)

A francia események kapcsán a világ egyre több helyén lobban fel a tiltakozás a provokatív vallás- és hitgyalázás kapcsán kialakult helyzetben.  Nem csak a muzulmán világ tiltakozik, hanem a már a pápa is elutasítja vallással szembeni gyűlöletkeltést, és óva int a hitében sértett ember haragjától. 

A pápa sem hagyja viszonzás nélkül az aljasságot - de kiáll ki másutt

A sajtószabadság alapvető emberi jog, de nem jogosít fel senkit mások vallásának a megsértésére - mondta csütörtökön a békepárti Ferenc pápa. Hozzátette, ha az anyját szidnák, az illető ütésre számíthatna.

Persze a világban - a francia nyelvterületű - Algírtól Törökországon át Jordániáig, valamint Európában és hazánkban is egyre többen jelentik ki, hogy ők nem azonosak és nem is azonosultak a libsi franciák bőszítő lapjának stílusával, arculatával és jelenségével.

De a franciák is nagy képmutatók. Mert míg az iszlámot, a muszlimot és a prófétát a véleménynyilvánítás-, a szólás és a sajtószabadság címén lehet gyalázni, addig ez másokkal szemben már a saját határaikon belül sem igaz. 

Manuel Valls kormányfő kijelentette, a terrorellenes műveletek folytatódnak, mert a terrorfenyegetettség igen magas szintű.  Ezen felbuzdulva már legalább 12 embert vettek őrizetbe.

A hatóságok tájékoztatása szerint több mint 120 ezer rendőrt és katonát mozgósítottak a terrorellenes akciók miatt.

Őrizetbe vették Dieudonnét, a híres humoristát.

Dieudonné a párizsi terrorizmustámadás után azt írta ki Facebook-oldalára, hogy “Je me sens Charlie Coulibaly”, vagyis “Charlie Coulibalynak érzem magam”, utalva a kóserbolti túszejtés elkövetőjére.  

Lószar(sár) - citromban gazdagon

Ezek szerint akkor a blogunkra ismét hajtóvadászatot indíthat a városvezetés, hiszen mi sem a francia, sem a városvetés nyújtotta gondolatvilággal nem azonosulunk.

Elvégre a temető elé szarni citromot helyezni  is csak a helyi lovasságnak (lovasörségnek) szabad. Aki ezért szót emel, azzal vagy felzabáltatni, vagy pedig elítéltetni akarják a kiváltságosok. Aztán meg a saját kijelentésüket sem vállalva cenzúrázzák a Facebookon maguk által írtakat.

Lovas István

Van ahova jut védernyő - antiszemitizmus vs szabadság

A békétlenséget, a vallások, etnikumok és civilizációk békétlenségét szítja, aki a kettős mércét támogatja, tapsol neki, vagy akár cinkosként vigyorogva élvezi. 

Ne ezért nem sem lehet azonosulni az ebbéliekkel.

Így - Én sem vagyok Charlie!                                                                          

  Vélemény 

Így igaz – nem vagyok Charlie! És nem is tudnék azonosulni vele, mert bár a humor minden megnyilvánulásának nagy kedvelője vagyok – a szatírát, karikatúrát egyenesen imádom –, de már-már szélsőségesen kerülöm a szélsőségeket.

Vajon a Ludas Matyi meddig mehetne el a szólás szabadságában?

Nekem ráadásul nem kell Párizsig repülni, itthon is bőven van olyan média, amelyet egyszerűen: nem olvasok! Mert sérti az értékrendemet, hogy egy Győzikét kell címlapra tenni ahhoz, hogy odafigyeljenek egy újságra, miközben hosszan sorolhatnám azokat a művészeket, akik érdemesek lennének rá, de soha nem fognak címlapra (sem) kerülni. Igazán írni se nagyon írnak róluk, de ők nem is ezért teszik a dolgukat – hanem elsősorban elhivatottságból. Ez azonban egy olyan szó, amit Győzike aligha ismer, valószínűleg szüksége lenne mellé egy – számára szintén idegen – Értelmező kéziszótárra. És Győzikétől akár elnézést is kérhetnék, amiért nevesítem, de nem én tehetek róla, hogy a butaság szinonimájává vált…

Tényleg sértő számomra, hogy már ez az a szint, amit hirdetni kell ahhoz, hogy az emberek nagy többsége kicsit okosabbnak, értékesebbnek érezhesse magát – de ettől még nem érzek késztetést, hogy akár a nevezett „művész urat”, akár a róla publikáló média szerkesztőségében valakit lelőjek. Talán azért, mert nem érzem, hogy az életem árán is meg kellene védeni azt a szellemi értéket, amely létezik, az akaratomtól függetlenül, és amely akkor is naponta megnyilvánul és teszi a dolgát, ha a címlapokra nem ez kerül…

Vajon Ócsa város blogja  meddig mehetne el a szólás szabadságában?

Nem, nem vagyok Charlie! Nem is tudok azzal azonosulni, hogy valakinek csak azért „beszóljak”, hogy növekedjen általa a példányszám! Ha azonban nekik ez a véleményük a világról, ki gátolhatja meg, hogy hirdessék? Egyáltalán: tudják, miért tehetik meg? Csak és kizárólag azért, mert igény van rá, mert ez eladható, mert sokan így érzik, ezt gondolják – de ők nem merik kimondani… És egy újságírónak nem csak a tudósítás a feladata, hanem az is, hogy elmondja azt, amit mások nem tudnak megfogalmazni! És igen, egy-egy ilyen megnyilvánulás eladhatóvá teszi a többi munkájukat is. Ki a fene tudná másképp itt Magyarországon, hogy mi az a Charlie Hebdo, ha nincs időnként egy-egy botrányos címlapjuk? Látta már valaki a belsejét is az újságnak? Tud idézni belőle? Feltehetőleg a többség most rázza a fejét…

Nem, nem is akarok Charlie lenni! De ha egy pillanatra belegondolok: akkor jó nekik! Persze, nem a január 7-i tragédiára gondolok, mikor ezt kijelentem, hanem sokkal inkább arra, hogy ők megtehetik, hogy véleményüknek hangot – pontosabban rajzot – adjanak! Ha nekem nem tetszik, nem veszem meg, nem olvasom. De megtehetik, hogy elmondják, mert a sajtó- és véleményszabadság az egyik legnagyobb érték arrafelé. Hogy nekem is van? Én is azt gondoltam – még anno, a rendszerváltás idején. Ma már azok közé tartozom, akik szerint van-van, de aminek határt szabnak, az nem szabad! És bár lehet, hogy a törvények lehetővé teszik számomra is – de sajnos jelenleg aligha marad következmények nélkül, ha másoknak nem tetsző véleményt írok: mert ha „csak” senki nem kíváncsi rá – azaz elmarad a nézettség – akkor a főszerkesztőm „lő le”! Ha sérti az adott média érdekeit, akkor a lapigazgatóm teszi majd… Ha meg az aktuális hatalmat „birizgálom” jobban a kelleténél, akkor másnapra borítékolható minimum egy adóhatósági vizsgálat!

Hogy ez csak mendemonda? Akkor bizonyára véletlen, hogy nekem minden évben van… És a reklámtörvény változásakor hirtelen „szókimondóvá vált” RTL Klubhoz is véletlenül költözött ki a NAV vizsgálati osztálya… Pedig ők sem egy Istent „cikiztek”, csak a fennálló kormányt.

Talán mégis Charlie leszek! Meg kellene próbálni… Igaz, ehhez fel kellene adni elveimet, amit nem szeretnék! Nem akarok sértegetni. Nem akarok provokálni! De a véleményemet akkor is el akarom mondani, ha sért, ha provokál! Mert a szabadság számomra itt kezdődik – és én nem Charlie akarok lenni, hanem szabad! 

Szabad?

kissagi

2015-01-17 08:10:00

Forrás: Kiss Ágnes

 *

Ki vagyok én, és mit akarnak belőlem kihozni mások - értékelés és átértékelés mások által ( - áltatás a kiáltás)

A fél világ fel van háborodva - mert ugye a muzulmán fele tapsol - azért, hogy az erősen provokatív és mesterségesen hangulatkeltő, kirívóan ellenséges és hitet gyalázó, szinte már megalázó ábrázolásmódot alkalmazó firkászok magukra lőcsölték a bajt.

JE NE SUIS PAS – Nem vagyok Charlie

Most a világ ebbéli fele mind azt állítja, hogy ez bele kel hogy férjen a szólás- és vélemény szabadságba, mert ez a demokrácia. 

A muzulmán fele, - ahol azért nagyobb a szigor e-téren, pedig az mondja, hogy őket a hitükben, érzésükben és életükben alázták meg olyannyira, hogy ezért véráldozat által a saját életüket is képesek adni.  Akár a szabadságharcosok. Ahogy az önfeláldozók. Vagy ahogy Dugonics Titusz, vagy számos palesztin hazafi tette.  Ők mind öngyilkosok voltak. És lesznek mindazok, akik egy hitért, egy vallásért egy eszméért, vagy népért állnak ki így vagy úgy a sajátos eszközeikkel.

Franciaország egy kicsit megroggyant. Erre és így talán maguk sem számítottak. Ugyebár ez más, mint amikor a Rafale-k és a Mirage-k vagy a Jaguárok berepülnek afrikai területekre "igazságot" tenni és a levegőből ölik halomra az általuk vélt ellenséget.

Most a muzulmán testvérek álltak elő és mentek be a jóvátételért személyesen. Ők mind szembenéztek a halállal. Nem a levegőből, messzi távolból szórták a halált, hanem közvetlen közelről és a saját országhatáron belülről. Többségük francia honban született, ott nevelkedett muzulmán volt. Mondhatni jólétben, "demokráciában" éltek. Ott, helyben. Az országon belül. Látták, átélték a nyugat és benne a franciák életérzését, "humorát".  Demokratikusan. Mégis betelt náluk a pohár. 

Nem az történt, hogy egy embernél elszakadt a cérna, hanem az, hogy egy közösségen belül alakult ki olyan felhalmozott sérelem, mely már elviselhetetlenné tette számukra a továbbétet. Így történhetett, hogy szervezetten és fegyelmezetten, mondhatni jól rákészülten összefogtak és kiirtották azt a hátteret, ami az egészet gerjesztette.

A franciák, az európaiak és az amerikaiak évek óta jól tudták, hogy ennek a folyamatos irritációnak nem lesz jó vége. Nem véletlenül védte a rendőrség fokozottan azokat, akiket az iszlám megbélyegzett.  (Elvégre az európai franciák is megbélyegezték őket.) A Mohamed próféta hite a muszlim ember méltóságának alapja. (A kiinduló pont.) A próféta gúnnyá tevése a hitével szembeni gyűlöletkeltés. 

Csak hogy értsük: - amikor egy ország zászlaját gyalázzák meg, akkor annak nemzetét taszítják porba. Emlékezhet mindenki arra, hogy amikor a zsidó zászlót vagy az amerikait égették, akkor is mindig eljárás lett a vége és nem pedig az, hogy hát ez is rendben van, mert hát ez a demokrácia egyik megnyilvánulása. A kifejezés eszköze.  

Balázs Kiss:   'Higgyed' el a hivatalos verziót mert különben gazember vagy és lelketlen is - íme a nemmagyar liberális usasz*pók legújabb "érve". Amikor arra akarnak rávenni, hogy általánosítva ! gyűlöljük az arabokat, a cionisták legnagyobb örömére!

"Profi, hidegvérű gyilkosok támadtak Párizsban"
"Pontosan céloztak, az apróságokra is figyeltek."
"Először rossz címre mentek."
"Megtalálták a Porte de Pantin-nél hátrahagyott kocsiban az igazolványaikat"

Mindez annyira ellentmondásos, hogy máris megjelentek az összeesküvés-elmélet szövevények. 

A nyugati titkosszolgálatok összeesküvésének nevezte az elmúlt évek terrortámadásait és az e heti párizsi véres mészárlást is Muhamed Abbász, a cseh Muszlim Unió vezetője. Abbász a cseh hírtelevízió (CT24) Hydepark című, naponta jelentkező interaktív műsorában kijelentette: az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában legalább a lakosság harminc százaléka kételkedik vagy nem hiszi el a történtek hivatalos magyarázatát.

"Ami 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokban, azután Madridban, Londonban, most pedig Párizsban történt, az összeegyeztethetetlen az iszlám tanaival, ezért hithű muzulmán ilyet nem követhet el" – közölte. Miután a tévériporter emlékeztette őt arra, hogy a World Trade Center elleni merényletet az Al-Kaida magára vállalta, Abbász kifejtette: hiteles értesülései vannak arról, hogy Oszama bin Laden ezt a tényt egy amerikai újságírónak cáfolta, és a történtekért nem vállalt felelősséget.

Így folytatta: "A párizsi vérengzést mélységesen elítélem, de ez szintén a nyugati titkosszolgálatok provokációja lehet" – jelentette ki.

Végül azt a több amerikai elemző által már korábban tett állítást hangoztatta, hogy Abu Bakr al-Bagdádi, az Iszlám Állam vezére valójában amerikai ügynök, akit Izraelben képeztek ki.

Ne feledjük, 2001. szeptember 11-e egyik következménye az lett, hogy a muszlim vallásúakat potenciális terroristaként kezdték el kezelni a hatóságok. 

A szatírikus lap karikatúrái a vallásokból csinálnak öncélú, kicsit sem vicces blaszfémiát.  (Türke András István Ph.D  - Europa Varietas Intézet  - www.europavarietas.org)

Charlie Hebdo szatírikus újság ellen elkövetett párizsi merénylet óta, s ez a valóban őrületes tett eluralta a híreket a hagyományos médiacsatornáktól a közösségi oldalakon át egészen az utcákig.

A közösségi oldalakat ellepte az “Én is Charlie vagyok” tabló, s ugyanezen szlogen alatt lassan megteltek a francia utcák is. Majd ahogy a hírek lassan elkezdtek csepegni, úgy a hazai és a nemzetközi médiát is ellepték a hivatásos mindenhez értők, akik azonnal meg is kezdték a hírmagyarázást. Miközben kifejezzük döbbenetünket és gyászunkat e valóban szörnyű tett áldozatai iránt, talán érdemes mögé nézni, mi is rejlik ezen újabb döbbenet mögött. - írja az orientalista.hu  Sógor Dániel

És valóban: mi is csak a dolgok mögé szeretnénk látni.

Ma vagy milliónyi ember gyűlt össze a francia köztereken tiltakozásul.
Azok is, akik eddig némán elnézték, vagy éppen élcelődtek is a provokatív illusztrációkon.

Franciaországban állítólag annyira kényesek a sajtószabadságra, hogy egészen komoly morgás támadt, amiért olyan politikusok is ott demonstrálnak ma Párizs utcáin, akiket a sajtószabadság ellenségeinek tekintenek. És hogy ez nem valami jelentéktelen hisztiklub problémája, az abból is kiderül, hogy az ügyben az elnöki palota is közleményt adott ki - írta a cink.hu.

Orbánt úgy mutatja be a Le Monde, mint akit Európa keményen kritizált a sajtó és annak függetlensége elleni támadásai, illetve a 2010-es médiatörvény miatt. Ezen módosítottak, de az Európa Tanács szerint nem eléggé.

Persze a szintén meghívott Gyurcsány Ferenccel szemben az oly annyira érzékeny francia ízlés fittyet sem hányt, szót nem vetett. Pedig ahogy Lovas István emlékeztet rá, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt volt az, aki a „szabadság” és „demokrácia” ily vészterhes pillanataiban folyamatosan hangoztatott szent értékeit lövette véresre 2006 őszén, miután az illegális fegyverekkel is felszerelt rendőreiről előzetesen leparancsoltatta azonosító számukat, majd kitüntette a brutális támadássorozatok és véres tömegveretések rendőrparancsnokát.

Lovas István tegnap  már a francia nagykövetnek írt a túláradó Charlie-zás folytán.

Roland Galharague úrnak
Franciaország budapesti nagykövetének

Tisztelt Nagykövet Úr!

A gyász egyetemes érzés, mint ahogyan a sajtószabadság védelme univerzális érték, azaz nem szabadna őket a politikai haszonelvűség síkjára lerántva viszonylagossá tenni.

Az ön és országa érdekében is írom ezt a levelet most, amikor a Charlie Hebdo nevű szatirikus hetilap párizsi szerkesztősége elleni szerdai, 12 áldozattal járó merénylet nyomán tapasztalt világméretű együttérzést önök már-már az ízlés határán túl igyekeznek fel- és kihasználni a saját és a már-már civilizációs konfrontációvá fajuló politikai korrektség jegyében is.

Ez az Alaszkától Koncz Zsuzsa énekesig tartó „Je suis Charlie” táblát tartás már olyannyira szinte kötelezővé és émelyítővé vált, hogy a New York Times-tól a hazai bloggerekig egymás után jelennek meg „Nem vagyok Charlie” cím alatt a különvélemények.

Ha a nyugati világban a muzulmánok szent alakjait gúnyoló karikatúrák nyomán megölt 12 újságíró iszonyatos végzetét követően olyannyira kötelező a velük azonosító „Charlie vagyok” felirattal demonstrálni, megmondaná, hogy a nyári gázai háborúban legyilkolt 11 palesztin újságíró miatt miért nem hullatott sem ön, sem kormánya, sem a nyugati világ kollektíve vagy országonként külön-külön egyetlen könnyet sem? Holott azok az újságírók még nem is gúnyoltak senkit, pusztán napi munkájukat végezték. Vajon jogos feltenni a kérdést, hogy őszinte-e a mostani gyász hőfoka, ha feltételezzük, hogy minden ember élete egyformán értékes éppen úgy, mint az újságíróké, akiket nem „illik” sehol a világon munkájuk közepette megölni.

És ezzel nincs vége

Én viszont nem folytatom. 

Minden estere és a tájozottság érdekében érdemes elolvasni Lovas István, Türke András István, az orientalista Sógor Dániel, Kiss Ulrich blogba vésett, idézett sorait (végig) és mások írását is e tárgykörben.

 *

Elmélkedések és idézetek 1956 és a választások kapcsán ( - Krassó Györgyre és a ma élőkre emlékezünk)

KÉPZELT PÁRBESZÉD WITTNER MÁRIA ÉS KRASSÓ GYÖRGY KÖZÖTT 2014. OKTÓBER 23-án 

(- Lovas István írása)

(Wittner Mária a valóságban ma Bicske város meghívott díszvendégeként beszél az 1956-os szabadságharcról a Művelődési Házban)

„Megfogadtam, ha élve kikerülök, akkor azokat az embereket, - Erdős, Vásárhelyi, Bauer, Pető, Décsi -, akik részesei és okozói voltak a letartóztatásomnak és megveretésemnek, bármilyen módon, de megölöm.”

/Kiss József: ÁVO-s voltam, ÁVO-sok vertek…ISBN 0 958818479. Fairfield, N.S.W. Ausztrália. 1996. 109. oldal./

„Itt egypárti diktatúra van.” /Naponta többször elhangzó balliberális véleményformálói és betelefonálói zsolozsma a Klubrádió nevű „világhírű” gettórádióban is.

* * *

Azt álmodtam, hogy feltámadt Krassó György, aki régi rabtársával, Wittner Máriával beszélget a Szabadság-téri új tényemlékmű, a német megszállás szoborkompozíciója előtt. (Fiatalabbaknak: Krassó György hat évet töltött az ’56-os forradalom után a börtönben úgy, hogy bátorságával még ott is kitűnt rabtársai közül. Wittner Máriát azért ítélték első fokon halálra, mert részt vett e szabadságharcban, amely ellen a mai Németország ünnepelt hőse, Horn Gyula, Magyarország későbbi, szabadon választott miniszterelnöke emelte fel géppisztolyát.)

Krassó György a Corvin-közben tartott ‘56-os megemlékezésen 1989. október 22-én. ( - Fotó: MTI)
Krassó György János (1932. október 19. – 1991. február 12.), a szocializmus értelmiségének közismert ellenzéki, "bolondos", de radikális figurája, a rendszerváltozás Don Quijotéja. 

Az 1991-ben meghalt Krassó megkérdezi Wittner Máriát, hogy tart-e még az 1990-ben megkezdődött szabadság kora? „Igen”, feleli Wittner, aki két cikluson át a Fidesz országgyűlési képviselője is volt.

Krassó, rámutatva a német megszállást ábrázoló emlékműre, azt kérdezi: „Mik ezek a kövek, képek, óriástükör és feliratok a szobor körül?”
Wittner: A volt SZDSZ holdudvara tiltakozik a megszállás ábrázoló szobor ellen.
Krassó: A rendőrség nem takaríttatja el a hulladékot?
Wittner: Nem.
Krassó: Akkor most kiteszek egy molinót szembe, a szovjet felszabadítást hazudó emlékmű elé azzal a felirattal, hogy „Hétszázezer magyar deportálása felszabadítás? Le a hazugság obeliszkjével!” Vagy az amerikai nagykövetséget körülvevő guantánamói ketrec elé egy olyan feliratot, hogy „Ne hallgassátok le a világot!”
Wittner: Gyuri ne tedd, mert Pintérék itt álló rendőrei azonnal elvisznek. Eleget voltál már rendőrségen korábban is.
Krassó: Az előbb azt mondtad, hogy szabadság van. Pintér kommunista, hogy ennyire védi a szovjet és az amerikai hazugságot?
Wittner: Nem. Ő a Fidesz-kormány belügyminisztere.
Krassó: Nem értem. És ezt az emberek tűrik, hogy csak főkomcsiul – mint Kádár alatt - és SZDSZ-ül lehetett pofázni? Mi van itt, diktatúra?
Wittner: Gyuri, ez bonyolult. Üljünk be kávézni itt a sarkon, a La Plazába és ott elmagyarázok neked mindent. Persze bizalmasan.
Krassó: Jó. Egyébként mi van Bauerrel? Megölte Kiss?
Wittner: Nem, mert Magyarország jogállam. Semmi baja nem lett. Haláláig Eörsi Mátyás ügyvédi irodájának társa volt. Fia egy Demokratikus Koalíció nevű neoliberális pártban politizál. És őt is a mai politikai berendezkedés az egypártrendszerű diktatúrára emlékezteti.
Krassó: Tegnap a tévén láttam, hogy Bánó rákérdezett Osztolykánnál egy majdnem lincselési ügy kapcsán arra, hogy a cigánylélek ilyen-e. A médiahatóság megbünteti majd az ATV-t?
Wittner: Nem fogja.
Krassó: És ha egy jobboldali tévé Magyarország külföldi áztatásakor Heller Ágnestől hasonlóan kérdezne – mutatis mutandis?
Wittner: Akkor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság komoly pénzbüntetést szabna ki.
Krassó: Mi van itt, Mari, egypárti diktatúra?
Wittner: Gyuri, menjünk már kávézni! Tiszta Rip Van Winkle lettél: mint neki is, egy kicsit még tájékozódnod kell ahhoz, hogy megértsd, mi történik ma egy olyan hosszú alvás után, mint a tied!
Krassó: Mari, azért már két hete felébredtem. El is repültem külföldre, ahol éppen Fischer Iván Vörös tehén című operáját adták elő arról, hogy a magyarok – így, a magyarok - milyen antiszemiták. Fischer és zenekara a szabad piacról fedezi a működését?
Wittner: Nem, Gyuri, több száz milliót kap ő és zenekara a kormánytól.
Krassó: Én azt hittem, az ilyen operák vagy Kertész Ákos „moslékzabáló magyarjai”, a Klubrádió műsoraiban a magyarok óránként többszöri faji alázása önmagukban és bármely más néphez viszonyítva olyan rasszista, egy egész népet megbélyegző szövegek, ami miatt nemhogy dotálnák fajgyalázókat, ingyen adnak frekvenciákat, de letartóztatnak embereket. Onnan gondoltam ezt, hogy most, a napokban egy amerikait, akiről még nem is tudták, mit fog mondani egy Budapestre tervezett, de betiltott konferencián letartóztattak és kitoloncoltak. Most akkor itt egypárti diktatúra van vagy nincs?
Wittner: Gyurikám, most már tényleg menjünk kávézni!
Krassó: Mondd, Mari, visszatekintve, megérte, hogy ennyit szenvedtünk? Egyik diktatúrából a másikba kerültünk?
Wittner: Ismerlek. Tudom, hogy te sem a haszonelvűség elve alapján döntesz most sem. Ha mindezt akkor már tudtuk volna, ugyanazt tennénk. Éljen a szabadság!
Krassó: Azért, hogy az tényleg éljen, a kávézás után kiteszem a molinókat. Ha ’56-ban nem féltem, most végleg nem fogok!

Deus ex machina, égi hangként: Gyuri, ne tedd! Még előzetesbe tesznek.

 

 Bicskei Nándor
 

Rosszul aludtam, teherautó kegyetlen zümmögését véltem hallani. Ez az érzés 58 éve bennem van, bennem van a rettegés, a félelem attól, hogy vissza jönnek.

Ezt az érzést csak azok érezhetik, akik részesei voltunk a kegyetlen kádári gyilkosok bosszúhadjáratának. Semmi sem kellett szinte ahhoz, hogy valakit Kádár pufajkásai elfogjanak, megkínozzanak, majd felakasszanak. Aki gyerekeket, tizenéveseket is képes akasztani, az miféle elfajzott teremtménye a??? Nem az ördög teremtménye, és előretolt bal keze!
 

Mikor a dübörgő teherautó az adonyi rendőrségre szállított, /ma gyógyszertár/ azt hittem, hogy azért mert élelmet szállítottunk barátaimmal a kórházba, nem járhat büntetés, tévedtem, már az első nap beindult a pofozó gép, a brutális ávosok minden elképzelhető kegyetlenséget elkövettek a forradalmárok ellen. Minden nap délután kettőkor kezdődött a kihallgatás, mi egyszerűen úgy hívtuk, a mozi. Azért mozi, mert a kihallgató teremben egy hosszú padon ültek azok a rendőrök, ávósok akik éppen nem voltak ügyeletes verőlegények, csak nézők akik kuncogva élvezettel nézték ahogy bennünket a társaik vernek, rúgnak.
 

Egy példa a kegyetlenségükről: A szembeni teremből egy összevert véres olyan hatvan év körüli embert húztak ki lábánál fogva, azután ránk csapták az ajtót. Többet nem láttunk, ám elég volt ahhoz, hogy ne reménykedjünk. Hírek szerint csendőrtiszt volt. Hogy él, vagy meghalt, nem tudom, de ez őket nem nagyon érdekelte. Az adonyi verőlegények akciója kb egy hétig tartott, utána láncra verve átkísértek az adonyi börtönbe. Itt már nem vertek, és némi ételt is kaptunk. Pár nap múlva, jött a dübörgő teherautó, megint láncra verve feltaszigáltak a teherautóra, ez éjjel volt, és korom sötét.... 

Napjainkban - Alig több, mint egy hete történt (idézetek):

„A mai választás újabb bizonyíték arra, hogy szükség van kívülről érkező kemény nyomásra, hogy valami változzon.”

„…tévedtél, amikor vasárnap nem mentél el szavazni. Ha azt gondolod, hogy ma Magyarországon diktatúra van, akkor úgy gondolom, minden demokratának az a feladata, hogy azokat támogassa, akik a diktatúrával szemben állnak.”

„…az a hit a diktatúra legszilárdabb támasza, hogy nem lehet változtatni a helyzeten. Nem lehet változtatni, mert nincsen kiút, és hogy nincsen kiút, azt a jelenlegi demokratikus pártok naponta bizonyítják.”

„Magyarországon most különösen példaszerűen megmutatkozik a bal-jobb-földrajz fogalmainak gyengesége.” 

 „Nem tudtunk élni az ingyen szabadsággal! Nem a szabad lelkek önálló és cselekvőképes világát választottuk, hanem a kádári kort idéző gondoskodó állam hamis és hazug vízióját.” 

"Nem kaptunk felhatalmazást a választóktól arra, hogy Ócsa közéletébe bármilyen módon is beleszóljunk. Az ócsaiak a nyugodt munkára és kontroll nélküli testületre szavaztak. A kívülről bekiabálás eddig sem hozott eredményt, attól semmi nem változott."

  

Ezen az emlékektől terhelt és érzelmileg felfokozott napon érdemes elgondolkodni a ma  ismertetett véleményeken és vélekedéseken.

*