 |
| Kitűznéd? |
Egykor egy amerikai elnök a szabadság jelszavává tette szállóigévé vált hitvallását: „Ich bin ein Berliner”. Mindenki
tudta, hogy ez sem származási- vagy lakhelyet, sem illetőséget nem
jelölt meg, hanem egyértelmű ideológiai álláspontot. Valójában Kennedy
vallomást tett, kiállt egy fenyegetett város mellett, a szabadság
mellett. Senkinek sem jutott eszébe, hogy ellenszózatként kijelentse:
Nem vagyok berlini. Én azonban ma kimondom: Nem vagyok Karcsi... Je ne suis pas Charlie.
Persze nem lenne okos gomblyukamra tűzni az ellen-kitűzőt, mert a sok
szabadságszerető tüntető egyike-másika még megverne. Jobbik esetben.
Mert toleránsak.
 |
| Elemzés helyett érzelmek |
Nyelvtanilag a tegnap óta divatos „Je suis Charlie” annyit jelent
mint „Ich bin ein Charlie” (Németül: Karlchen…), és állítólag a
szolidaritás jele a szólásszabadság mellett. Bármely tévécsatornát
kapcsoljuk be, bármely nyelven, ugyanazok a képek, ugyanazok a
nyilatkozatok. Már ez is kissé megingatja bizalmamat a
szólásszabadságban. Tényleg Ausztráliától Koppenhágáig mindenki
mindenben egyetértene? Nekem ez valahogy gyanús. Nincs ellenvélemény?
Félreértés ne essék, a gyilkosság gyilkosság marad, nem lehet
mártíromsággá stilizálni, még ha a merénylő testvérpár ezzel az
illúzióval is ment a halálba. Azt se vitatja józan ember, hogy a piaci
vásárlók, a túszok, legyilkolása nem igazolható semmiféle ideológiai
diskurzussal. Ők áldozatok, nem vértanúk. De az újságírók sem vértanúk,
akárhogy is próbálják a kollégák azzá szépíteni őket. Ők ismerték a
kockázatot, ami a folyamatos provokációval jár. Az talán kevésbé
világos, tudták-e, hogy uszításuknak ártatlan áldozatai is lesznek,
toleráns emberek, akik nem gyűlölködnek másképp gondolkodók ellen, mint
feltehetőleg a ma megölt bevásárlók voltak. Feltehetően a vendetta, a
bosszú újabb és újabb áldozatokat követel majd. A karikaturisták ezt nem
tudták volna? Akkor jobb esetben Jézus szavaival „nem tudták, mit cselekszenek.”
A tulajdonosok viszont, akik a mai napon egymillió példányt adtak el a
lapból, a szokásos mennyiség húszszorosát, nagyon is tudták, de nem
bánják, mint ahogy a fegyverkereskedők sem siránkoznak a háborúk
áldozatai miatt.
A Charlie vagyok kitűzők hordozói pedig fontolják meg, hogy a francia mondat azt is jelenti: Követem Charliet.
Tényleg? A halálba is? A pr-kampány kiötlői hideg számítók. Ők a
gyűlölködés nagykereskedői, sőt exportőrei is. Igaz rájuk persze a
mondás is: Aki szelet vet, vihart arat.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése