2015. január 17., szombat

Én sem vagyok Charlie! - és Gyözikét sem likvidálják ( - de szólás és sajtószabadság sem létezik itt)

A francia események kapcsán a világ egyre több helyén lobban fel a tiltakozás a provokatív vallás- és hitgyalázás kapcsán kialakult helyzetben.  Nem csak a muzulmán világ tiltakozik, hanem a már a pápa is elutasítja vallással szembeni gyűlöletkeltést, és óva int a hitében sértett ember haragjától. 

https://fbcdn-sphotos-b-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xap1/v/t1.0-9/10933843_627403970720525_1441819989444912669_n.jpg?oh=1e045d0aa872b5657157c043129a1217&oe=556C0633&__gda__=1429210351_ba828888e8745c1bb180b31c0a737cd4
A pápa sem hagyja viszonzás nélkül az aljasságot - de kiáll ki másutt
A sajtószabadság alapvető emberi jog, de nem jogosít fel senkit mások vallásának a megsértésére - mondta csütörtökön a békepárti Ferenc pápa. Hozzátette, ha az anyját szidnák, az illető ütésre számíthatna.

Persze a világban - a francia nyelvterületű - Algírtól Törökországon át Jordániáig, valamint Európában és hazánkban is egyre többen jelentik ki, hogy ők nem azonosak és nem is azonosultak a libsi franciák bőszítő lapjának stílusával, arculatával és jelenségével.

De a franciák is nagy képmutatók. Mert míg az iszlámot, a muszlimot és a prófétát a véleménynyilvánítás-, a szólás és a sajtószabadság címén lehet gyalázni, addig ez másokkal szemben már a saját határaikon belül sem igaz. 

Manuel Valls kormányfő kijelentette, a terrorellenes műveletek folytatódnak, mert a terrorfenyegetettség igen magas szintű.  Ezen felbuzdulva már legalább 12 embert vettek őrizetbe.
A hatóságok tájékoztatása szerint több mint 120 ezer rendőrt és katonát mozgósítottak a terrorellenes akciók miatt.
Dieudonné a párizsi terrorizmustámadás után azt írta ki Facebook-oldalára, hogy “Je me sens Charlie Coulibaly”, vagyis “Charlie Coulibalynak érzem magam”, utalva a kóserbolti túszejtés elkövetőjére.  

http://criticalmass.hu/files/CIMG6539half.jpg
szar(sár) - citromban gazdagon
Ezek szerint akkor a blogunkra ismét hajtóvadászatot indíthat a városvezetés, hiszen mi sem a francia, sem a városvetés nyújtotta gondolatvilággal nem azonosulunk.

Elvégre a temető elé szarni citromot helyezni  is csak a helyi lovasságnak (lovasörségnek) szabad. Aki ezért szót emel, azzal vagy felzabáltatni, vagy pedig elítéltetni akarják a kiváltságosok. Aztán meg a saját kijelentésüket sem vállalva cenzúrázzák a Facebookon maguk által írtakat.

https://fbcdn-sphotos-a-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xaf1/v/t1.0-9/10915212_10204850459193702_9190600997680761698_n.jpg?oh=cbd3ae5abefd684f02476e70f2dddafd&oe=55674DC0&__gda__=1429603700_5949e491450b65ec80ab01eb43f586c0
Van ahova jut védernyő - antiszemitizmus vs szabadság
A békétlenséget, a vallások, etnikumok és civilizációk békétlenségét szítja, aki a kettős mércét támogatja, tapsol neki, vagy akár cinkosként vigyorogva élvezi. 

Ne ezért nem sem lehet azonosulni az ebbéliekkel.

Így - Én sem vagyok Charlie!                                                                          
  Vélemény 

Így igaz – nem vagyok Charlie! És nem is tudnék azonosulni vele, mert bár a humor minden megnyilvánulásának nagy kedvelője vagyok – a szatírát, karikatúrát egyenesen imádom –, de már-már szélsőségesen kerülöm a szélsőségeket.

http://static.estihirlap.hu/upload/2015/01/150116_charlie-540x405.jpg
Vajon a Ludas Matyi meddig mehetne el a szólás szabadságában?
Nekem ráadásul nem kell Párizsig repülni, itthon is bőven van olyan média, amelyet egyszerűen: nem olvasok! Mert sérti az értékrendemet, hogy egy Győzikét kell címlapra tenni ahhoz, hogy odafigyeljenek egy újságra, miközben hosszan sorolhatnám azokat a művészeket, akik érdemesek lennének rá, de soha nem fognak címlapra (sem) kerülni. Igazán írni se nagyon írnak róluk, de ők nem is ezért teszik a dolgukat – hanem elsősorban elhivatottságból. Ez azonban egy olyan szó, amit Győzike aligha ismer, valószínűleg szüksége lenne mellé egy – számára szintén idegen – Értelmező kéziszótárra. És Győzikétől akár elnézést is kérhetnék, amiért nevesítem, de nem én tehetek róla, hogy a butaság szinonimájává vált…

Tényleg sértő számomra, hogy már ez az a szint, amit hirdetni kell ahhoz, hogy az emberek nagy többsége kicsit okosabbnak, értékesebbnek érezhesse magát – de ettől még nem érzek késztetést, hogy akár a nevezett „művész urat”, akár a róla publikáló média szerkesztőségében valakit lelőjek. Talán azért, mert nem érzem, hogy az életem árán is meg kellene védeni azt a szellemi értéket, amely létezik, az akaratomtól függetlenül, és amely akkor is naponta megnyilvánul és teszi a dolgát, ha a címlapokra nem ez kerül…

https://lh5.googleusercontent.com/-bRJ_AtdtHks/UPF8v_psnpI/AAAAAAAAEjQ/wMtgDH8yZp0/s996/Untitled-1.jpg
Vajon Ócsa város blogja  meddig mehetne el a szólás szabadságában?

Nem, nem vagyok Charlie! Nem is tudok azzal azonosulni, hogy valakinek csak azért „beszóljak”, hogy növekedjen általa a példányszám! Ha azonban nekik ez a véleményük a világról, ki gátolhatja meg, hogy hirdessék? Egyáltalán: tudják, miért tehetik meg? Csak és kizárólag azért, mert igény van rá, mert ez eladható, mert sokan így érzik, ezt gondolják – de ők nem merik kimondani… És egy újságírónak nem csak a tudósítás a feladata, hanem az is, hogy elmondja azt, amit mások nem tudnak megfogalmazni! És igen, egy-egy ilyen megnyilvánulás eladhatóvá teszi a többi munkájukat is. Ki a fene tudná másképp itt Magyarországon, hogy mi az a Charlie Hebdo, ha nincs időnként egy-egy botrányos címlapjuk? Látta már valaki a belsejét is az újságnak? Tud idézni belőle? Feltehetőleg a többség most rázza a fejét…

Nem, nem is akarok Charlie lenni! De ha egy pillanatra belegondolok: akkor jó nekik! Persze, nem a január 7-i tragédiára gondolok, mikor ezt kijelentem, hanem sokkal inkább arra, hogy ők megtehetik, hogy véleményüknek hangot – pontosabban rajzot – adjanak! Ha nekem nem tetszik, nem veszem meg, nem olvasom. De megtehetik, hogy elmondják, mert a sajtó- és véleményszabadság az egyik legnagyobb érték arrafelé. Hogy nekem is van? Én is azt gondoltam – még anno, a rendszerváltás idején. Ma már azok közé tartozom, akik szerint van-van, de aminek határt szabnak, az nem szabad! És bár lehet, hogy a törvények lehetővé teszik számomra is – de sajnos jelenleg aligha marad következmények nélkül, ha másoknak nem tetsző véleményt írok: mert ha „csak” senki nem kíváncsi rá – azaz elmarad a nézettség – akkor a főszerkesztőm „lő le”! Ha sérti az adott média érdekeit, akkor a lapigazgatóm teszi majd… Ha meg az aktuális hatalmat „birizgálom” jobban a kelleténél, akkor másnapra borítékolható minimum egy adóhatósági vizsgálat!

Hogy ez csak mendemonda? Akkor bizonyára véletlen, hogy nekem minden évben van… És a reklámtörvény változásakor hirtelen „szókimondóvá vált” RTL Klubhoz is véletlenül költözött ki a NAV vizsgálati osztálya… Pedig ők sem egy Istent „cikiztek”, csak a fennálló kormányt.

Talán mégis Charlie leszek! Meg kellene próbálni… Igaz, ehhez fel kellene adni elveimet, amit nem szeretnék! Nem akarok sértegetni. Nem akarok provokálni! De a véleményemet akkor is el akarom mondani, ha sért, ha provokál! Mert a szabadság számomra itt kezdődik – és én nem Charlie akarok lenni, hanem szabad! 
Szabad?


Forrás: Kiss Ágnes
 *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése