A francia események kapcsán a világ egyre több helyén lobban fel a tiltakozás a provokatív vallás- és hitgyalázás kapcsán kialakult helyzetben. Nem csak a muzulmán világ tiltakozik, hanem a már a pápa is elutasítja vallással szembeni gyűlöletkeltést, és óva int a hitében sértett ember haragjától.
 |
| A pápa sem hagyja viszonzás nélkül az aljasságot - de kiáll ki másutt |
A sajtószabadság alapvető emberi jog, de nem jogosít fel senkit mások
vallásának a megsértésére - mondta csütörtökön a békepárti Ferenc pápa.
Hozzátette, ha az anyját szidnák, az illető ütésre számíthatna.
Persze a világban - a francia nyelvterületű - Algírtól Törökországon át Jordániáig, valamint Európában és hazánkban is egyre többen jelentik ki, hogy ők nem azonosak és nem is azonosultak a libsi franciák bőszítő lapjának stílusával, arculatával és jelenségével.
De a franciák is nagy képmutatók. Mert míg az iszlámot, a muszlimot és a prófétát a véleménynyilvánítás-, a szólás és a sajtószabadság címén lehet gyalázni, addig ez másokkal szemben már a saját határaikon belül sem igaz.
Manuel Valls kormányfő kijelentette, a terrorellenes műveletek folytatódnak, mert a terrorfenyegetettség igen magas szintű. Ezen felbuzdulva már legalább 12 embert vettek őrizetbe.
A hatóságok tájékoztatása szerint több mint 120 ezer rendőrt és katonát mozgósítottak a terrorellenes akciók miatt.
Dieudonné a párizsi terrorizmustámadás után azt írta ki
Facebook-oldalára, hogy “Je me sens Charlie Coulibaly”, vagyis “Charlie
Coulibalynak érzem magam”, utalva a kóserbolti túszejtés elkövetőjére.
 |
| Ló |
Ezek szerint akkor a blogunkra ismét hajtóvadászatot indíthat a városvezetés, hiszen mi sem a francia, sem a városvetés nyújtotta gondolatvilággal nem azonosulunk.
Elvégre a temető elé szarni citromot helyezni is csak a helyi lovasságnak (lovasörségnek) szabad. Aki ezért szót emel, azzal vagy felzabáltatni, vagy pedig elítéltetni akarják a kiváltságosok. Aztán meg a saját kijelentésüket sem vállalva cenzúrázzák a Facebookon maguk által írtakat.
 |
| Van ahova jut védernyő - antiszemitizmus vs szabadság |
A békétlenséget, a vallások, etnikumok és civilizációk békétlenségét
szítja, aki a kettős mércét támogatja, tapsol neki, vagy akár cinkosként
vigyorogva élvezi.
Ne ezért nem sem lehet azonosulni az ebbéliekkel.
Így - Én sem vagyok Charlie!
Vélemény
Így igaz – nem vagyok Charlie! És nem is
tudnék azonosulni vele, mert bár a humor minden megnyilvánulásának nagy
kedvelője vagyok – a szatírát, karikatúrát egyenesen imádom –, de
már-már szélsőségesen kerülöm a szélsőségeket.
 |
| Vajon a Ludas Matyi meddig mehetne el a szólás szabadságában? |
Nekem ráadásul nem kell Párizsig
repülni, itthon is bőven van olyan média, amelyet egyszerűen: nem
olvasok! Mert sérti az értékrendemet, hogy egy Győzikét kell címlapra
tenni ahhoz, hogy odafigyeljenek egy újságra, miközben hosszan
sorolhatnám azokat a művészeket, akik érdemesek lennének rá, de soha nem
fognak címlapra (sem) kerülni. Igazán írni se nagyon írnak róluk, de ők
nem is ezért teszik a dolgukat – hanem elsősorban elhivatottságból. Ez
azonban egy olyan szó, amit Győzike aligha ismer, valószínűleg szüksége
lenne mellé egy – számára szintén idegen – Értelmező kéziszótárra. És
Győzikétől akár elnézést is kérhetnék, amiért nevesítem, de nem én
tehetek róla, hogy a butaság szinonimájává vált…
Tényleg sértő számomra, hogy már ez az a szint, amit hirdetni kell
ahhoz, hogy az emberek nagy többsége kicsit okosabbnak, értékesebbnek
érezhesse magát – de ettől még nem érzek késztetést, hogy akár a
nevezett „művész urat”, akár a róla publikáló média szerkesztőségében
valakit lelőjek. Talán azért, mert nem érzem, hogy az életem árán is meg
kellene védeni azt a szellemi értéket, amely létezik, az akaratomtól
függetlenül, és amely akkor is naponta megnyilvánul és teszi a dolgát,
ha a címlapokra nem ez kerül…
 |
| Vajon Ócsa város blogja meddig mehetne el a szólás szabadságában? |
Nem, nem vagyok Charlie! Nem is tudok azzal azonosulni, hogy valakinek csak azért „beszóljak”,
hogy növekedjen általa a példányszám! Ha azonban nekik ez a véleményük a
világról, ki gátolhatja meg, hogy hirdessék? Egyáltalán: tudják, miért
tehetik meg? Csak és kizárólag azért, mert igény van rá, mert ez
eladható, mert sokan így érzik, ezt gondolják – de ők nem merik
kimondani… És egy újságírónak nem csak a tudósítás a feladata, hanem az
is, hogy elmondja azt, amit mások nem tudnak megfogalmazni! És igen,
egy-egy ilyen megnyilvánulás eladhatóvá teszi a többi munkájukat is. Ki a
fene tudná másképp itt Magyarországon, hogy mi az a Charlie Hebdo,
ha nincs időnként egy-egy botrányos címlapjuk? Látta már valaki a
belsejét is az újságnak? Tud idézni belőle? Feltehetőleg a többség most
rázza a fejét…
Nem, nem is akarok Charlie lenni! De ha egy pillanatra belegondolok:
akkor jó nekik! Persze, nem a január 7-i tragédiára gondolok, mikor ezt
kijelentem, hanem sokkal inkább arra, hogy ők megtehetik, hogy
véleményüknek hangot – pontosabban rajzot – adjanak! Ha nekem nem
tetszik, nem veszem meg, nem olvasom. De megtehetik, hogy elmondják,
mert a sajtó- és véleményszabadság az egyik legnagyobb érték arrafelé.
Hogy nekem is van? Én is azt gondoltam – még anno, a rendszerváltás
idején. Ma már azok közé tartozom, akik szerint van-van, de aminek
határt szabnak, az nem szabad! És bár lehet, hogy a törvények lehetővé
teszik számomra is – de sajnos jelenleg aligha marad következmények
nélkül, ha másoknak nem tetsző véleményt írok: mert ha „csak” senki nem
kíváncsi rá – azaz elmarad a nézettség – akkor a főszerkesztőm „lő le”!
Ha sérti az adott média érdekeit, akkor a lapigazgatóm teszi majd… Ha
meg az aktuális hatalmat „birizgálom” jobban a kelleténél, akkor
másnapra borítékolható minimum egy adóhatósági vizsgálat!
Hogy ez csak mendemonda? Akkor bizonyára véletlen, hogy nekem minden
évben van… És a reklámtörvény változásakor hirtelen „szókimondóvá vált”
RTL Klubhoz is véletlenül költözött ki a NAV vizsgálati osztálya… Pedig
ők sem egy Istent „cikiztek”, csak a fennálló kormányt.
Talán mégis Charlie leszek! Meg kellene próbálni… Igaz, ehhez fel
kellene adni elveimet, amit nem szeretnék! Nem akarok sértegetni. Nem
akarok provokálni! De a véleményemet akkor is el akarom mondani, ha
sért, ha provokál! Mert a szabadság számomra itt kezdődik – és én nem
Charlie akarok lenni, hanem szabad!
Szabad?
2015-01-17 08:10:00
Forrás: Kiss Ágnes
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése