Amennyiben a kuruc.info szerkesztőségét
érte volna terrortámadás, Európa akkor is a szólásszabadságot ért
támadásnak vélné az esetet? Nyilvánvaló, hogy nem. Sőt, e felvetésemet
most egyesek felháborítónak is tarthatják, mondván, hogyan hasonlítom
össze az „arctalan”, „rasszista” hírportált a szólásszabadság bátor
„harcosával”, a Charlie Hebdoval.
Itt egy pillanatra álljunk meg és tegyük fel a kérdést: a keresztények istenével közösülő Krisztus ábrázolása, mint címlapkép a szólásszabadság egy bátor tette lenne? Mint tudjuk, az ilyen rajzok nemhogy megjelenhetnek Európában nyilvánosan, hanem a hivatalos mainstream kultúra majdhogynem rajong is értük merész tabudöntésükért, a vallási „butaság” kifigurázásáért. A hivatalos Európa liberális értékrendjébe nemhogy belefér a Charlie Hebdo által képviselt magatartás, hanem annak őszinte szócsöve is.
A liberális szabadság eszme hirdeti:
mindent szabad, amíg mások jogait nem korlátozod saját szabadságában. Ez
azonban a gyakorlatban nem így érvényesül; - írja Szelei István a Mandiner blogon.
De miként vélekedik erről az ócsai ember? Szerinte is elfogadott az a nézett, hogy a francia támadók terroristák, akiket nem adhatnak ki a hozzátartozóknak és névtelen sírba kell temetni, mint az önkényuralmi diktátorok némelyikét?
Valóban az iszlám fenyegeti európát, a demokráciát, a szólásszabadságot, és a benne foglalt véleményalkotást?
Hazánkban és szűkebb környezetünkben mit tapasztal erről a helyi ember? Itt Ócsán miként élhetjük meg mindezt a helyi pártvezetés árnyékában?
Önök szerint ma van olyan, akár nonfiguratív megfelelője a franciák élharcos sajtójának, amiért érdemes ekkora cirkuszt és kockázatot vállalni? Ugye, hogy nincs.
Ócsán nincs egyetlen nevezhető párt, egyesület, vagy fórum sem, amely felvallana azt az önkifejezést, véleményalkotást, vagy ha úgy tetszik szembehelyezkedést, amit Európa szerte most oly annyira dicsőítenek, védnek, protezsálnak és prosperálnak.
Elképzelhető, hogy valaki előtt ismert, avagy sem, hogy a helyi közélet, a vezetés ellenzék- és kontroll nélküli, önhatalmú, miközben mondhatni, hogy demokratikusan választott?
Köztudott-e, hogy amikor még volt ellenzéke az ócsai vezetésnek, a városi testületnek, akkor sem volt képes a városi érdekérvényesítésre?
Ismert-e hogy a polgármester a közpénzből finanszírozott lapban önmagával készített interjút online fogadóóra gyanánt?
Tudta-e mindenki, hogy ebben az óriási demokráciában a testületi tagok nem mindegyikét engedték szóhoz jutni és véleményt alkotni, önökhöz szólni a saját pénzükből előállított lapban? Hogy abban csak az jelenthetett meg írást, aki a szerkesztői elvárásoknak megfelelt? Ismert, hogy ki nem?
De beszélhetünk más ügyekről is. Például megkérdezhetnénk, hogy mennyire elfogadott az, miszerint közvagyonból olyan személyek, vállalkozók kapnak támogatást, elismerést akik majdhogynem dézsmálják a közvagyont azáltal, hogy köztartozást halmoznak fel a városnak? Mennyire köztudott és elfogadott ez a jelenség önök szerint a helyi közéletben, vagy a városvezetés által?
Ha ez ismert, netán elfogadott, bevett, vagy ismert és visszatérő gyakorlat a helyi közéletben, akkor mennyire szabad az itteni sajtó, a vélemény a szólás, ha nem ír, nem alkot, és beszél róla?
Vagy hallott esetleg olvasott minderről az önkormányzati híradásokban valahol? Nem, mert ezt nem publikus. Mert itt nincs szabadsága véleménynek és nincs alapja a kiállásnak.
Nálunk még azért sem szólnak, amiért jogos a felvetés.
Ócsán nem, hogy egy liberális tabudöntögetés, hanem még egyszerű felszólamlás sem történik a kifigurázott sajtó, a helyi demokrácia megcsúfolása és a közpénzek ilyen-olyan felhasználása során.
Itt azokat perlik, akiknek a legkevésbé van köze a tartozásokhoz, a sajtóhoz, vagy a szabad véleményhez.
Ócsa egy beszarás, ahol a helyi juhász mögé sorakozott birkák önfeláldozón nyájastul mennek a falkányi farkashoz vacsorára.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése