Ócsán a vasúti átjárót nem érinti a felújítás - a régi nyomszélesség marad, nem bővül az út semmit ( - időmúlás)

Bár rettentően sokat vártunk rá, talán valahára el is kezdődik az útfelújítás Ócsán a Damjanichon.

Az évekig tartó ígérgetés, az elmaradt útfelújítás és a meghagyott kátyúk nem csak az illetékesek édesanyját, hanem a magát az érintetteket, az itt közlekedni kényszerült lakosságot is bántotta. A legnagyobb kockázatot az erre kényszerítettek vállalták.  Azok akik gyalogosan, kerékpérárral, vagy éppen a buszt vezetve tették próbára emberségüket. 

A városvezetés és az alája tartozó városüzemeltetés hagyta az egészet addig fajulni, mígnem az elviselhetetlenségig fajult a helyzet.  Ócsa leginkább terhelt belső útjairól van szó, ahol a menetrend szerinti járat, az iskolabusz is közlekedik és a vasutat keresztezi.  Ócsa önkormányzat ezt a szakaszt hagyta a leginkább elhanyagoltan.

Mert míg a polgármester számára a Bajcsy látványos virágültetései voltak fontosak, addig a munkába járó hivatásforgalmat hagyta magára. Bukodi Károly csak egy utcarészben gondolkodva osztogatta a fényképeget, miközben a város más részeit képező utcai bombatölcsérek helyét elhanyagolta. Csak az önkormányzat ablakába elhelyezett muskátlik, az előtte levő ágyásba helyezett virágok közösségi megosztásait tartotta fontosnak a város más részein található áldatlan állapotokat figyelmen kívül hagyva soha nem osztotta. Ez az álságos szemfényvesztés, az a külső szemlélő becsapása volt eddig is valójában a jellemző a polgármester ténykedésének. Mindez persze nem valósulhatott volna meg a mögöttes támogatók leplezése, vagy éppen összepacsizása nélkül. 

Erre most mikor úgy tűnik, hogy megérett végre az idő, és már a polgármester is több dicsőítő és beharangozó bejegyzést tett közzé az útfelújításra vonatkozóan, akkor még mindig nem mondta el, hogy ez sem lesz különb az eddig tapasztaltaknál. 

A Damjanich és a Székesi nyomszélessége nem fogja elérni azt az elvárható sávszélességet, ami kiadja a minimálisan elvárható oldaltávolságot. Vagyis a sávonkénti szélesség a felújítást követően sem fogja elérni a 2,75 métert.  A felújítandó útszakaszokat továbbra is csak 5 méter szélességben határozták meg az önkormányzat részéről, ami adott esetben elfogadhatatlan, hiszen itt menet-rendszerint 2,5 méter szélességű buszok járnak, amik így továbbra sem férnek el lehúzódás nélkül egymás mellett.

Ez egy ilyen volumenű és költségű beruházás, valamint a több éves várakozás tekintetében eleven olyan vétkes bűn, amiért a polgármester és a döntéshozók felelőssége megkerülhetetlen. 

Persze tudjuk, hogy a polgármester és társai felelőssége nem ér fel egy buszsofőr felelősségével, hiszen az utóbbit hamarabb kérik számon és vonják eljárás alá, mint azt aki a várost vezeti. A városvezetők felelőssége közel sem éri el a kétkezi munkások felelősségét. A hangzatos szavak, a nagy hazugságok mind büntetlenül maradnak ezen a poszton, ahogy az úthibákból származó közúti balesetek során sem keresik a mögöttes úttest hibáiért felelősét.  Nem véletlen hát, hogy a városvezetői felelősség nem más, mint egy lufi látványeleme. Amolyan hangulatjavító tényező, a benne rejlő megfoghatatlansággal. A polgármesterségben sokan éppen ezt és a hozzá párosított magas juttatásokat kedvelik.  A pénz, az előkelőséget a semmiért. A polgár, a választó helybéli csak egy molekula ebben az egészben. A lényeg az, hogy hányan fújják a kását gömböket a polgármesternek.  Ők azok, akik képesek tekerni érte. Ezért hát a közösségi program. Felmérni a hívők táborát. Ezért és az elcsábulásért csomagosztás is. Legyen az bölcsődei-, óvodai, vagy éppen első osztályos induló batyuba kötött pelenka, ceruza, vagy éppenséggel üveggyöngy.  A lényeg a szemfényvesztés. 

Ezek után már senki nem foglalkozik az előírt útszélességgel, a több éves kátyúkkal, az elmaradottsággal, vagy a szomszéd útjával. A lényeg, hogy kaptak valamit. Ez esetben a becsapás nem számít.  

Már pedig a mostani útfelújítással az ócsaiakat ugyanúgy becsapják a városháziak, ahogy ez előtt, ez eddig és ez után is fogják.  

Mert nem csak az út nem lesz szélesebb és ez által biztonságosabb, vagy jobban járható a szembejövő forgalommal, de még csak a vasúti kereszteződés sem kap kiszélesítést, vagy elkülönített nyomsávokat a gyalogos- vagy a kerékpáros-forgalom számára.

Csupán a hétvégi és az esti gyorshajtók járnak jól az új aszfaltréteggel, mivel a frissítetten egybefüggővé váló felső réteg  őrült gyorsulásokra sarkalja majd az eddigi is szabálytalankodókat, hiszen már semmi nem fogja őket akadályozni ebben. A kátyúmentes sima útfelület az adott szakasz hossza és védettsége vonzza majd az őrült száguldozókat. A kereszteződésbe érkezők erre nem lesznek felkészülve. A Martinovics-(Vadvirág-) Székesi kereszteződésébe nem terveztek a buszok befordulását könnyítő körforgalmat, így a vasúttól egy padlógázzal felgyorsítva egészen a Halászy-ig nyomhatják majd akadálytalanul az ismert hülye gyerekek. Ez pedig roppant veszélyes állapotok hoz létre. Jelenleg sincs ember, aki szólna ezért. A rendőrség is csak baleset esetén jár el.  A Martinovics kereszteződése eddig is számos balesetet szült. Nem ismeretlen a probléma. A forgalomlassító nélkül biztosított száguldozás életveszélyes lehet. Az átgondolatlanul be nem tervezett körforgalom erre is  megoldást jelentett volna. A városvezetést azonban nem a józan ész vezérli.

Ócsán nem a helybéliekért, az itt élő emberekért ténykedik az önkormányzat. Az öncélúság adott esetben sem vezet jóra.

 Így, és ezzel pedig nem hogy nyerünk, hanem éppenséggel vesztünk ezzel a felújítással, mert ismét bebetonozzák azokat a régmúlt és elavult ósdi állapotokat, amíg évtizedeken át nyomasztották az élőket.  Ezért pedig az önkormányzat és annak vezetése tehető felelőssé. Még akkor is, ha ezért személyi felelősséget nem vállalnak. 

Számunkra csak egy választás adott.  Nem megszavazni, nem visszaválasztani ezt a bűnös és vétkes bandát. 

*