Elmaradt kerékpárút fejlesztések Ócsán - amikor már az is az úthálózatért kiabál, aki csak a pénzre szomjazik

Mint köztudott, Ócsa városának vezetése sorra hagyott ki olyan lehetőségegeket és mögöttes pályázati forrásokat amikkel más helyek sikerrel éltek és fejlődtek.

Hiába ígérték, nem valósították meg - az írás megmaradt, a többi meg elszállt ( - hazudtak)

Ócsa városvezetésének számos bűne mellett az egyik, mondhatni halálos kimenetelű bűne a kerékpárút-fejlesztések elmaradása.  Ez egy olyan teher a városvezetésen amit ugyanúgy nem tud megmagyarázni, mint a sajátos környezetszennyezését, vagy az önpusztító leépülést, avagy az értelmetlen költekezést.  

Ígértek fűt-fát, utakat, közműveket, infrastruktúrát

Ócsa önkormányzatának Bukodi zsarnok uralkodásának idejében bőven volt elég lehetősége és ideje a biztonságos közlekedés megvalósítására és ennek keretében az úthálózat fejlesztésekre. Ezek azonban rendre elmaradtak, annak ellenére, hogy számos ígéretéből csak amolyan elmúló hazugság maradt. 

Tamásnak semmi nem számít

Ócsán mintha mindig is előrébb való lett volna a vezetők javainak gyarapítása, mint sem az közösség és a mögöttes közösségi érdekek érvényesítése, a fejlesztési lehetőségek kiaknázása.  Lássuk be az alpolgármester pénzhajhász összeférhetetlensége, a párhuzamos és törvényileg szabályozottan tiltott munkavállalása olyan közteherviselés, mely nem csak a maga hasznára, de az itt élők kárára történik hosszú évek óta. Ismert miszerint az alpolgármester a több pénz reményében mellékállású vállalását főállásárú változtatta, ami mellett a gimnáziumi tanári állását is megtartotta. Ezzel immáron nem csak középiskolai tanárként, és a megyei közgyűlés egyik tagjaként, valamint bizottsági vezetőjeként zsebeli be a pénzeket, hanem a városunk költségvetését is megfeji azzal, hogy a törvényi szabályozás ellenére olyan összeférhetetlen álláshalmozást folytat, amire lehetősége valójában jogi alapja sincs.  A polgármester, a jegyző és a képviselő-testület egyik legnagyobb bűne, hogy mindezt engedi, tudván, hogy ez amúgy törvényileg megengedhetetlen és hogy ezzel a város pénztárcáját csapolják meg.  Azt szűkös költségvetésű kasszát, amiből elsősorban és nem éppen az alpolgármester bűnös életét, hanem a városi fejlesztéseket, a pályázatokat kéne finanszírozni. Horváth alpolgármester nem tudományos munkatárs. Nem rendelkezik adjunktusi doktori, vagy olyan tudományos- kutatói végzettséggel, mely jogszabályi lehetőséget adna és biztosítana számára a felmentésre. Egyszerű középiskolai tanárként nem végez semmiféle tudományos oktatói tevékenységet. Ezt sem maga az érintett, sem pedig a munkáltatója nem tudja megmagyarázni. Sőt a saját polgármestere, a hivatal jegyzője és a mögöttes képviselők, a testület tagjai sem tudnak olyan ismeretekkel előállni, ami azt igazolná, hogy Horváth Tamás alpolgármester kivételt élvez, mert tudományos, oktatói, művészeti, lektori, illetve jogi oltalom alá eső szellemi munkát is végez főállású alpolgármesterisége mellett. Horváth esetében ilyen nincs. Képesítése, felhatalmazása sincs ehhez, még akkor sem, ha a képviselőtársai a polgármesterrel és a jegyzővel összejátszva palástolják a törvényi összeférhetetlenséget. Valójában ezzel az összejátszással kárt okoznak a városnak, mivel a Horváthnak fizetett jogosulatlan pénzösszegeket nem útépítésre, nem pályázatok finanszírozására, ha nem a saját szűk érdekszférájuk finanszírozására fordítják.  

Tibor is hiányát érzi Ócsán a bicikli útnak

Vagyis áttételes elmondható, hogy Ócsa azért nem volt képes több pályázati lehetőség kiaknázására, mert itt és ebben a városban inkább a bűnös összeférhetetlenség mellett az alpolgármester és egymás megtámogatására fordították azokat a milliókat, amit sokkalta inkább a városra, annak környezetének fejlesztésére itt élők körülményeinek javítására kellett volna költeni.  Valójában az alpolgármesternek havonta kifizetett pénzek azon része, amit az összeférhetetlensége ellenére ki- és felvett az mind visszafizetésre kerülne, akkor ma Ócsa kevésbé nélkülözne. 

Bukodi és Horváth összejátszása egy olyan kártétel, melynek során pályázatok maradtak el, aminek okán a fejlődés maradt el és számos olyan nem valósult meg ami másutt igen.  A Horváth által felvett és a neki éveken át kifizettet milliók megalapozhatták volna a helyi járdahálózat és a biztonságos kerékpárutak kiépítését. Ócsa polgármestere és a hozzá bűnösen lojális, vagy éppen pénzéhesen hűséges képviselőtársak a 9 ezres többségtől vonták el, - ha úgy tetszik - lopták el a fejlődést, a jövőt. 

Volt lehetőség pályázni - Ócsa vezetése nem volt képes a fejlődést teremteni

Azt a jövőt, ami a fejlesztések pénzhiányos elmaradása okán nem jöhetett létre. Így maradtak el, és nyertek mások olyan pályázatokat, amire Ócsa lakossága csak ámulva vágyott volna. Mert akkor, amikor Bugyi, Alsónémedi, Dabas, Inárcs, Kakucs, Újhartyán és sokan mások pályáztak, nyertek és fejlesztettek, akkor Ócsa  nem volt köztük, mert ezek csak a saját vízfejűket hizlalták.  

Így maradt Alsópakonynak a vezetékes víz- és csatorna rendszer kiépítése helyett a férges víztorony,  a ennek köszönhetően romlottak le, kátyúsodtak ki a belső útjaink, és így nem pályázatunk akkor, amikor mások igen.  Ugyancsak ez vonatkozik a kerékpárutak fejlesztésének elmaradására is. Pedig szinte folyamatosan adott volt a lehetőség. Adottak voltak a pályázati források.  Ócsa nem élt ezekkel.

Kerékpárral az állomásra - nesze neked kijelőlt út

Ócsa városvezetése arra sem volt képes, hogy a mag által és a Belügyminisztérium által preferált, majd propagált kerékpárutat Alsópakony és Ócsa Vasútállomás között létrehozza.  

Ócsa akkor sem reagált, amikor Alsónémedi és Bugyi települések már rég befejezték a maguk pályázaton nyert kerékpáros útjainak egyes szakaszát. 

Ócsán a hivatásforgalmi kerékpárutak közül egy sem valósult meg vagy jött létre Bukodiék elmúlt több mint 8 éves uralma alatt.  Ócsa központ (Bajcsy-Zsilinszky) és a Semmelrock-Bata összekötő kerékpárút elképzelés sem valósulhatott meg a pénzpocsékoló városi vezetés nyomán.  

Ócsán már több kerékpáros baleset történt az elmaradt és kiépítetlen úthálózat nyomán. Januárban egy honfitársunk hunyt el értelmetlenül balesetben, pedig ő dolgozni és élni akart.  

Mekkora áldozatvállalás szükségeltetik egy (beígért) kerékpárúthoz Ócsán

 A Polgármesteri Hivatalban nincs egy ember, aki ebben vétkesnek vallaná magát.

Még a nem egyszerű polgárőr, a helyi nacsalnyik hűbéres is olyan megosztásokat tett ki közösségi oldalára, ami éppen a kerékpárutak építésének elmaradásával, vagy hiányosságaival kapcsolatosak.

Itt Tibi polgárőr is csak más okán mer megosztón szót emelni

Ócsa azonban csak nem ébred. 

A polgármester és a mögöttes báb, erre egy új ötlettel vezérelve nem az eddigiek befejezését, vagy a hivatásforgalmi kerékpárút kiépítésének gondolatát ösztönözné, hanem egy új és más elképzelést próbál megvalósítani.  

Igaz, ez nem kapcsolódik semmihez, és nem kötődik ahhoz a turisztikai célú kerékpáros nyomvonalhoz sem, mely Ócsát bekötné és összekapcsolná a környékkel, valamint felfuttatná azt. Nem, mert az túl észszerű lenne. 

A lemaradottságunkban most csak és kizárólag a választási térnyerés, a magamutogató értelmetlenség számít. Ócsán így létesül minden.

A gimnáziumi parkolót felváltó sportparktól a játszótéren át az átgondolatlan kerékpárút városi szakaszának létesítéséig végig. 

Nem véletlen, hogy az összeférhetetlen városvezető és az összeegyezhetetlen elképzelések tárhelye és találkozási pontja az a bűnfészek, ami Ócsát az örök vesztesek táborában fixálja.

*