Ismét a Millenniumi térre viszi augusztus 20.-ai vándorcirkuszát Ócsa polgármestere
Több évnyi kihagyás elhanyagoltság után visszatért a korábbi, de most átfüvezett helyszínre a kisváros hivatalos augusztus 20.-ai mutatványa. Ez most a cirkuszos megemlékezés, mely volt már adott teret korábban is ennek, amikor is volt, hogy többen rosszul lettek és összeestek itt a melegben, de sebaj, mert aztán az alkalomhoz illő bontást követően egy időre a Lakatos-ház kiürített telkére került áthelyezésre ez a nyárbúcsúztatóul is szolgáló állami ünnep.
Ahogy Ócsán szokás a régi komcsi hagyományok nagy ünnepi múltját megelőző ráfordítások idén sem maradtak el ennek kapcsán. Mint korábbról ismert a Lakatos-ház elbontása és a telek kiürítése több millióba fájt Ócsa közösségének. Ezt akkor azzal indokolták, hogy kell egy hely az összejövetelre. Aztán kiderült, hogy Horváth Tamás alpolgármester szavai sem érnek többet, mint a város élén álló polgármesterének ígéretei. Az Öregfaluban végzett rombolás nyomai, a műemlék falusi környezetbe ejtett sebhely azóta is vérző szívünkben sajog. A végzett munka utáni elszámolás megvolt, az elszámoltatás azonban elmaradt. A polgármester és a lelkész a romok hamvain állva ünnepelt. Mások szégyenkezve helyettük.
Ócsa jelenlegi vezetésének mindig kell egy indok a pénzköltő romboláshoz. A tér az a terület, mely mindezt megalapozottá teszi. Polgármesterünk legutóbbi tér-őrülete is már annyiba van, hogy abból a vasúti átjáró korszerűsítése és biztonságossá tétele már megvalósulhatott volna.
Aztán az általa Templom-térnek nevezett csonkítás térkövesítése, majd a Tsz-Irodával történő vécésítése ( fontos szempont volt akkor) szerény számítások szerint is meghaladta a 30 milliós ráfordítást. Majd a fásítás, később pedig a megnövekedő fák eltüntetése és a volt Tsz-Iroda elbontása vitt el a költségvetésünkből vagy 15 milliót. Mindez csak a polgármesteri térnyerés kedvéért. Azért a semmiért, hogy ott egy nagy üresség tátongjon, amit károlyi önmaga szerényen Templom térnek nevez. Ez a semmi valójában nem egy tér, hanem egy seb a városközpontjában. Ez a Városháza előtti semmi a csiki-dám tér (népi elnevezés), ami semmi másra nem jó, mint a polgármesteri gyülekezet megjelenítésére. Arra az össznépi bulizásra, ahol a muskátlit szortírozhatják egymás közt a hivatali asszisztensek, vagy éppen zsíros kenyeret oszthatnak az általunk eltartottak a népi felvonulóknak. A polgármesteri rendezvények színtere ez a drága "létesítmény" ahol a kialakított semmi került eddig vagy 45-50 milliójába a károlyságot éltetőknek. De nem csak nekik, hiszen ezt mindannyiunk jólétéből vonták el, tehát összeggébén ezért mi mindannyian kártételt fizettünk. Igaz cserébe még egy nyilvános WC, egy ivókút, vagy teljes térkövezés mentén a templomig érő járda, netán árnyékot vető fa sem jut részünkre, de sebaj, ha a városvezetésnek ez jól sült el.
Nekünk csak a városi vigasság alkalmával járó bűzös mobil WC az adott időre és az ünnepi mulatsághoz járó negyedmilliós tortának az napi szeletéhez van jussunk sorba állni. Mindez a vircsaft mégis túl sokba kerül nekünk, még akkor is, ha ezzel a vigadalmas tömeg nem számol.
A mostani ünnep hátteréül szolgáló Millenniumi tér hétmilliós "felújításának" elszámolása sem sokakat érdekel, annak ellenére sem, hogy ebbe az összegbe itt se fért bele egy nyilvános illemhely kialakítása. Pedig a vele azonos helyre süllyesztett katlanban álló játszótér látogatóira tekintettel igazán időszerű lett volna egy ilyen hely magalkotása. Nem is csoda, hogy olyan lepusztulttá vált a az egész mögöttes környezet, amit már nem szívesen látogat az ember. A tűzforró fémcsúszda csak egy mellékes járulék az elrettentésre.
Ócsán azonban ez soha nem is volt mérvadó. A polgári vezetés még a mai napig nem jutott el fejben odáig, hogy az elmaradottságokból fakadó hiányosságokat a felújításokkal párhuzamosan felszámolja. Bukodiéknak nem az itt élők, a felhasználó ember számít, hanem az önkényes cél, a látványba ölt értelmetlen pénzköltés. Ahogy eddig, ez most ezzel sem változik, hiszen hiába újítanak fel, vagy füvesítenek újra több millióért egy egy kiszakított területet, ha azt nem teszik környezet- és felhasználóbarát létesítménnyé. A közterületi szemétgyűjtők-, a közvécék hiánya és a közterület-felügyelők alkalmatlansága együttesen teszi elfogadhatatlanul belakhatatlanná azt a városi környeztet, amit Bukodi és pénzéhes csapata oly büszkén mutogat olykor.
A holnapi ünnepség fénypontja is egy ilyen méreg drága frissítésen átesett tér lesz, ahol a semmit dicsőítendő a városvezető jobbján a pártos képviselő-lelkésszel szólal majd fel.
Augusztus 20.-a ma már olyan mélyre ható ünnep Ócsán, mint egykoron az átkos november hetedike volt. Az előkészületek, a semmitmondó üzengetések és tartalom nélküli átadások mind ezt erősítik. A Szent István szentségét tagadó lelkész és a polgármester bugyuta megközelítéseiből fakadó hozzáállásból levonható, hogy vajmi kevés kötődése van ezeknek a nemzeti értékek iránt. Ahogy nem tud mit kezdeni október 6.-val, a városvezetés, vagy ahogy éveken át érzéketlen volt június 4.-e iránt a polgármester, úgy képtelen mit kezdeni augusztus 20.-val is. Ehhez az eseményhez és ebből az alkalomból sem képes egy helyi emlékhelyhez kötni, vagy más eseményhez kapcsolni a megemlékezést, mint valami átalakításhoz. Csupán egy vándorcirkuszos alkalmi mutatványaként jelenik meg a városban évről évre az államalapítás, és Szent István ünnepe a szenteket nélkülöző tagadó református lelkésszel az oldalán.
Mindez az évről-évre visszatérő attrakciójuk a pártosan kötelező augusztus 20.-a alkalmából.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése