Komolyan sokat tette az a lelkes önkéntesekből álló csapat a városi tűzoltóság megvalósításáért, akik napi önfeláldozással létrehozták a helyi tűzoltóságot. Azt az alakulatot, amire rajtuk kívül más nem volt képes Ócsán. Most ők azok a tűzoltók, akik még mindig támogatásra és megsegítésre szorulnak.
Ócsán korábban volt már próbálkozás az önkéntes tűzoltóság felállítására, amibe az önkormányzat is beszállt - legalábbis szóban, a toborzás meghirdetése alkalmával. Az akkori polgárőr elnök a vállalta fel az önkéntes tűzoltóság létrehozását még 2014-ben. Az ismert helyi orákulum két éve alatt csak annyit sikerült elérni, hogy szóban lejelentett vagy 30 embert. Ezt az önkormányzati beszámolójából olvashatta ki az érdeklődő. Ezzel egy időben több milliós igényt is vizionált a tényleges megvalósításhoz. Aztán az egészből nem lett semmi
A helyi tűzoltóság gondolatát csak a blog próbálta feleleveníteni és életben tartani, mert az akkori kezdeményezés hamvaiba porladt. A korábbi polgárőrvezető által lejelentett 30 főt a város nem is látta. Azt sem tudták az itt élők, hogy kit rejtenek, és valós személyek-e vagy csak fikció mindez. Már a számadat is gyanút keltett. Valószínűleg csak pénzt akartak nyerni az önkormányzattól ezzel a beszámolóval. A lényeg, hogy az egészből nem lett semmi. Valószínűleg csak a szokásos humbug volt ez is. Ez az elnök levitézlett, hátrébb kényszerült és amolyan gyurcsányi lélekkel a sötétbe húzódva próbált erőt nyerni a visszatéréshez. Nem számít.
Közben 2016-ban az elveszettnek vélt fejszének a nyélbe ütésére készültek páran csendben. Azonban 2017. április 26-án már konkrét megbeszélés volt az illetékes vezetőkkel. Májusban magunk is beszámoltunk a történésről, amikor az egész ügyködésről Ócsán nem sokat lehetett hallani. Ez a hír is Bugyi község oldalán látott napvilágot. Itt csupán az augusztusi önkormányzati újság adott hírt a fejleményről, mely szerint 2017.07.01.-vel megalakult az Ócsa Önkéntes Tűzoltó Egyesület.
A folyamatot már nem lehetett megállítani. A szomszédos települések mind rajta voltak, Ócsa csak kimaradhatott volna ebből, ha nem áll a civil kezdeményezés mögé. Sajnos ez a hozzáállás eléggé jelképessé sikeredett, hiszen a városunk nem jeleskedett az elsők során amolyan "babaváró" induló csomaggal elébe menni, vagy megsegíteni a születendő tűzoltóságnak. Az összefogásra inkább a csapattagok és a szomszédos települések vezetőinek hozzáállása utalt. Ócsát csak nevesítve jellemezte az egész.
Bár Bukodi polgármester neve a 2014. évi toborzás óta járulékosan szerepelt a tűzoltósági célkitűzés mellett, de az önkormányzati munkában, sehol nem merült fel a tényleges és tevőleges támogatása. Olybá' tűnt, mintha a városunk vezetése csak névlegesen járulna hozzá az egészhez, mert az már mégis csak ciki lenne, hogy a helyi közhasznú önkéntesek erőfeszítéseit éppen az itteni városvezetők nem támogatnák.
A korábbi bohóckodásnak, léhűtő nagyotmondásoknak és a mesemondóknak bealkonyult. A 30 lejelentett és abból 20 önkéntes tűzoltó-polgárőr személye ismeretlen maradt. Csak az ezt leírő jelentést tevő állt ki egy búcsú performance-szal.
Ezt követően az ócsai önkéntes tűzoltóság megvalósításának gyakorlati menete felgyorsult. Létrejött egy új csapat, egy valódi és valós értéket biztosító egyesületi tagság.
Az első bemutatkozás a szeptemberi városi mulatság alkalmával történt meg. Akkor a polgármester is színpadra állt és zászlót bonthatott. A tűzoltók csapatzászlaját adta át. Az első tévés híradás is ekkorra datálható. A helyi önkéntesek a tűzoltóságon belüli ismertségüket, kapcsolataik használták fel az egyesületi célkitűzéseikhez. Vendégként budapesti önkéntesek jöttek és adományoztak az alakulóban levő csapattársaiknak. Ezzel is próbálva áthidalni a városi önkormányzat velük szembeni pénztelenségét.
Aztán sorra jött a többi erőfeszítés és a hozzá társuló segítség. Az egyesület tagjai szomszédoltak, fát vágtak és apró méhek módjára gyűjtötték az alapvető szükségleteikhez az eszközöket. Az idő során képesek voltak nagyot lépni és Németországból egy gépjármű fecskendőt is beszerezni. Talán ekkor tájt érett meg a helyi önkormányzatban az első támogatás gondolata, majd odaítélése. Nem volt jelentős összeg, pár száz ezer forint, amiről a blog írt, de legalább már biztosítottak egy tortára való pénzt a tűzoltásban elkötelezettek számára.
Az önkéntesek továbbra is inkább máshonnan, és másoktól kaptak annyi pénzt, hogy az ócsai tűzoltóautót két részletben ki tudják fizetni. Ez volt az első jelentősebb kiadásuk, ha úgy tetszik befektetésük a városba. Mert ugyebár az ócsai önkéntesek a várost népszerűsítik a kiállásukkal.
Ma azonban már ott tartunk, hogy a helyi vállalkozás biztosította telephelyen egy, az autókat és az eszközöket is magába foglaló szertárra van szüksége az egyesületnek. A tűzoltószertár felállításához az MPF-FÉG hozzájárul és a tűzoltóknak a csarnokot a Csarnok.hu Kft 5 milliós adományával felépítenék, amennyiben a beruházáshoz szükséges engedélyezési és
kiviteli tervdokumentációt elkészítik. Ennek költsége hozzávetőlegesen 1,5 millió forint.
Az önkéntes tűzoltók most ehhez kérik a polgármester hozzájáruló segítségét. Mindez a jövő héten kerül a testület elé. Előzetesen a bizottságok fogják tárgyalni, és véleményezni a mögöttes polgármesteri egyeztetések alapján. Az előre borítékolható, hogy valamennyi pénzt fognak biztosítani a helyi tűzoltóság szertárára, de hogy a 1,5 milliót megadják, az elég kétséges.
Felületes ismerve az önkormányzatunk pénzügyi helyzetét, és elnézve a hosszú hónapok óta fennálló kátyúk szaggatta utakat, látható mennyire kutyául van a költségvetés. Azt is tapasztalni ezzel együtt, hogy a Juhfesztiválra, az Öreghegyi Pincesor rendezvényeire megítélték a támogatást, ahogy városi tortára, és az utcai futóknak is mondhatni jelentős összeget biztosítottak. Ezzel a több százezres tételekkel viszonyítottan szemben a közhasznú tűzoltóink alig jutottak érdemi támogatáshoz. Nem azt állítjuk, hogy az 500 ezer forint kevés, hanem azt, hogy a futásra adott 200 ezerhez mérten aránytalanul méltatlan. Ennyit a más teremben űzött sportok sem nagyon kapnak Futni birkózószőnyeg és teremhasználat nélkül is lehet. Ismerve a helyi futóinkat az utak kátyúmentesítésére legalább annyira vágynak, mint az autósok. A számukra biztosított pár száz ezerrel ezeket nem lehet lefedni. Nem is arra kapták.
Aztán tudva, hogy a polgármester és alfele, sem átallott felvenni az év végén 3 havi illetménynek megfelelő apanázst a szűkös büdzséből. Mindez a járandóságon felüli kifizetés fedezné a tűzoltószertár megvalósításához hiányzó összeget.
Vagyis, ha a városvezetés úgy gondolja, akár biztosítható is a szükséges összeg a tűzoltóink számára. Kérdés, persze, hogy a polgármester ez miként érzi szúnyogcsípésnek, vagy éppenséggel vérveszteségnek a maga szempontjából.
Mindenesetre az sem mellékes, hogy eddig a tűzoltóink messze kiálltak a polgármester mellett, és közel sem biztos, hogy csak szükségszerű kényszerből. Az is visszakereshető, hogy eddig rendesen odaadták magukat akár a húsvéti tojásfa díszleteként, akár a szemétszedés kellékeként, vagy a különböző parádés kocsizásról lévén szó. Mindig amolyan dicsőségbeli díszletként szolgáltak a polgármester nyomdokán. Most azonban ismét egy jelentős mérföldkő elé érkezett az egyesület.
A szinte maguk finanszírozta (összegyűjtött) gépjárműfecskendő után ez a szertárt lenne az, ami előrelépést jelentene számukra. ha viszont ebbe is csak annyival száll be az önkormányzatunk, mint az autóba, akkor ismét sikerül kikosarazni a tűzoltóinkat.
Áttekintve az eddigi önkormányzati viszonyulásunkat, és az önkénteseink elismert erőfeszítéseit, a mostani esetleges alulfinanszírozottságból fakadó fiaskó nagyon megterhelheti a jövőbeni kapcsolatokat. Mindez a választások évében nem lenne kedvező az önkormányzatiságban érdekelt haszonlesők számára. Ezért vélhetőleg nem lesz olyan kicsinyes és a mértéktelen a városvezetés, hogy mindezt lefaragja.
A tűzoltóknak szükségük van egy szertárra. Mondhatni erre az "ingyen" szertárra. A nagy részét már előteremtették.
A dicsőség morzsáit az önkormányzat adhatja és arathatja majd le, függetlenül attól, hogy az eddigi szerepvállalásuk mennyire siralmas és szánalmas volt.
A dicsőség morzsáit az önkormányzat adhatja és arathatja majd le, függetlenül attól, hogy az eddigi szerepvállalásuk mennyire siralmas és szánalmas volt.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése