Önmagát futtaja a polgármester - többen is kedvelik ( - közben háborút visszaidéző bombatölcsérek az utakon)

Béke van, semmi szükség a propagandára, - gondolnánk,-  a városvezető azonban mégis beindult. Ócsa polgármestere már az uborkaszezon beállta előtt az őszi önkormányzati választásokra gyúr.

Polgármesteri oldal a közösségben

Mindez tapasztalható a polgármester új közösségi oldalának megnyitása és gondozása, valamint az Ócsa - kisvárosi hangulat és a  Zöld Ócsáért oldalak létrehozásával egy fajta hiánypótló propagandát hozott létre, hogy maga mögé csoportosítsa a Facebook világában elcsábultak többségét. Ugyancsak ezt a cél szolgálja a Facebook közösség számára rendezett online-fogadóóra, ami több mint 3 év múltán visszatért a választás évében a célközönséghez.

Bukodi Károly láthatóan belehúz a választásokba. Ez jön vissza az oldalakról, és önmaga propagálásából, a népszerűségét előtérbe helyező vetületekről. Barátságos képet igyekszik mutatni, amolyan cukrosbácsiként osztja a közpénzes ajándékok a gyerekeknek bölcsődei, óvodai és iskolakezdési csomagok gyanánt. Olyan ez mint az Újvilág meghódítása, amikor éppen nem gyilkolták le az őslakosokat, akkor üveggyöngyöket osztogattak a hátrahagyottak pénzéből. Most mi vagyunk azok a hátrahagyottak, akinek a közösségi pénzéből osztogatva építi a regnáló polgármester a saját jövőbeni útját.

Bukodi Karcsi mostanság a mi közpénzeinkből osztogat a saját politikai és önkormányzati pozíciójának megtartása érdekében. Éppen csak velünk a többséggel nem foglalkozik.  Azokkal az emberekkel, akik nem függenek tőle. Már nem kötik a helyi intézmények rendszerbe foglaltsága, nem kötődnek a helyi munkaadókhoz, és nem kell ezért gazsulálni, vagy éppen benyalni senkinek. Nem úgy, mint azoknak, akik napjában attól félnek, hogy utánuk nyúlnak. Mert mást sem hallani a sarokháztól a templomig, mint azt, hogy a polgármester keze túlnyúlik a segginél. Ez ugyebár kihat a környéken dolgozó munkavállalókra, a helyi társadalmi szervezetekre és a foglalkoztatókra. Emlékszem, amikor azzal jöttek, hogy a Batánál dolgozó nyíltan vállalva nem vehet részt az akkori Jobbik munkájában, mert kirúgással fenyegették. A másik akinek lenyúlták a párját, azzal jött, hogy nem mer szólni, mert elveszítheti a munkáját. Mindez visszaköszönt már a Nagév, a BioFungi esetében is. Volt már róla szó itt a blogon. De levezethető ez az önkéntes és társadalmi szervezeteken át a tűzoltóságig. Aklár a támogatásokon át az odítélésekig és azok összegszerűségén is. Mindenhonnan csak a félelem és a városvezetéstől való tartás a politikai kontra, a kontroll, a tevékenység elvesztése, a támogatás megvonásának a félelme bújuk ki, mint szög a zsákból. Nincs nehéz helyzetben a polgármester amikor olyanok utálatosok segítik, mint az alpolgármester, vagy a körzetet váltó volt megyei elnök, országgyűlési képviselő. Ma a polgármester a helyi kis kiáráoly.  Egy olyan hatalmasság, akit sem megkerülni, sem átlépni nem lehet. Vagyis Ócsán autoratikus károlyság van. A város politikai-berendezkedése autokrácia.

És hogy ez mennyire igaz, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy ebben a bűnösen büdös porfészekben, amit kisvárosi hangulatnak képzelnek, még egy hervadtan gyenge ellenzék sem volt képes kifejlődni.  Eennek ellenére rezeg a gatyája annak az embernek, aki már kivehetően az újraválasztására gyúr. Holott ebben a közegben máig nem elképzelhető, hogy valaki felvegye a mostanival szemben a kesztyűt. Aki eddig ilyesmivel próbálkozott, azt vagy lehűtötték, vagy kikezdték. Magabiztosnak tűnik a mostani vezetés, azoban mégis csak tart(anak) a választástól.

De mi másért lenne féltése, ha nem a közelmúlt és annak városvezetési ciklusnak a feltárása, ami oly sokba van. Talán a valóság felszínre törése lenne az, amitől a leginkább tart az aranyos vezető? Mert az, hogy elhelyezkedni, munkába állni a régi cégénél a Lay's-nál nem fog, az tuti, de nem azért, mert nincs autója, mert akár vehetne is a bejáráshoz, hanem azért, mert a cégesre sem ülne vissza. Elvégre milyen lenne az már.  Újra teriteni a chipset, kiszállítania és rendezni a boltok polcain. Másodsorban pedig nem is lenne rá szüksége, mert az eddigi haszna, javadalmazása a városból hozott annyit, hogy a nyugdíjáig is el lenne belőle. Aztán legyünk reáliásak, és lássuk be, hogy itt szert tett olyan ismeretségre, hogy akár egy megsegített vállalkozást is ki tudna bontakoztatni a háttérembereivel. Harmadsort pedig ha nem jutna ismételten polgármesteri pozícióhoz, akkor is elérné a testületbe jutást, ami máris biztosít annyit, hogy munka nélkül eléldegéljen és átbekkeljen egy négy éves ciklust.  Erre is van példa.

 1985-ben érettségiztem a Bolyaiban, majd képesített vendéglátói végzettséget szereztem; ezután az Atryum Hyattben dolgoztam, iskolabüfét üzemeltettem. 1995-től a Lay’s Magyarország Kft.-nél kezdtem a munkám, ahol területi értékesítési vezető voltam ...   

1998-tól alapítója és első vezetője voltam a Fidesz ócsai csoportjának, 2006-tól Ócsa város alpolgármestere, 2010-től polgármestere lettem.

Az kétségtelen, hogy mindez nagy érvágás lenne a mostani helyzethez képest, ezért is hát az iparkodás.  A polgármester most az eddigi léhaságot felülmúlóan próbál hatni az emberekre, amihez a hívők bevonásával kap segítséget. Olyan like-vadász tartalmakat és megosztásokat tesz ki, amire a hódolók tetszési indexe alapján mérhető bizalomfelmérést végez. 

A visszatérőn felróhatókat, a városvezetési kritikákat csak amolyan rosszindulatú negatívumoknak tünteti fel, mint valami elbagatellizálható dolgot. A maga szemszögéből érthetően csak a szépre és a jóra hívja fel a figyelmet. Ez azonban kevés. Ezt maga is belátja, amikor az ország fejlődéséről, más helyekről szól. És ebben igaza van, ahogy nekünk is.

Mi már évek óta ezt mondjuk. Erre hívjuk fel a figyelmet. Hazánk más tájain mind rendezettebbek a viszonyok épülnek, szépülnek a városok, virágos terek, biztonságosan közlekedhet utcák jöttek létre, gyors eljutást nyújtó közlekedési hálózattal.  

Ezzel szemben Ócsa még mindig évtizedes problémákkal küzd. A minap is a lakóparki problémák, a buszközlekedés hiánya, silánysága, Alsópakony víz- és csatornázatlansága foglalkoztatja a helyieket.

A belsővárosban élőket évek óta a romló és egyre balaestveszélyesebb úthálózat zavarja. A városi előjáróktól csak a be nem tartott ígéretek szaporodnak. A polgármester 2013-ban rákényszerült a vasúti átjáróval és egy zebra kiépítésével foglalkozni az Üllői úton, ami aztán, és azóta eltel 6 év alatt sem nem valósult meg. A Damjanich utca útburkolatának megerősítését és cseréjét 2015-ben vagyis 4 éve ígérték, de abból sem lett semmi.

Tavaly a városüzemeltetés koronázatlan királynője jelentette le, hogy a kátyúzások befejeződtek.

Csak a luykak maradtak hátra az önkormányzati kezelésű városi utakon.   Azóta semmi.
 

Ócsa belterületi útjai lassan olyan háborút szimuláló állapotokat mutatnak, amire még nem volt példa. Az utak és a rajtuk szaporodó kátyúk nem hogy javításra kerültek volna, hanem már bombatölcsérhez hasonlatos nagyságúra és mélységűre változtak. Ezek a kráterszerű képződmények nem egy tél nyomainak maradványa. Ez a Bukodi-Horváth alkotta városvezetés pokolba vezető útjának végét képező bejárati kezdemények. Talán nem sok kell már ahhoz, hogy megnyíljon alattuk a föld.

Aktualitásként a minap akadt a látómezőmbe egy őt évvel ezelőtti drón felvétel, amin a város aszfaltozott útjai olyan tükörsimák és egyenletes állapot tükröztek, hogy azon magunk is meglepődtünk. Érdekes volt szembesülni vele, hogy mennyire beletespedtünk már a megszokott rosszba. Abba a sivárságba, amit ez a felszínes városvezetés nyújt számunkra. 

És akkor ehhez mérten olvasom a polgármester dicshimnuszát, miszerint minden szép, minden jó és a legnagyobb rendben. A nagy francokat van rendben. Az sem normális, hogy mindezt több mint 150 ember elfogadja, vagy annak gondolja, még akkor sem, ha az erre nem reagáló 8000 nem így véli. 

Az mégis elszomorító, hogy ennek a százötvennek semmi sem drága. Nekik bármi szarság lehet ebben a városban, ők akkor is a polgármesterre vannak cuppanva. Nem számít az önkormányzati környezetszennyezés, a nekik mindegy, hogy mire fizetnek kommunális adót, hogy nincs a szomszédos településeken már megszokott szelektív hulladékgyűjtés, hogy nálunk a legrosszabbak a viszonyok és a többi. Nekik semmi nem számít. Csak legyen meg az éves városi torta a többség pénzéből a színpad és a csiki-dám a polgármesteri téren. A többi nem számít mert ez a lényeg. 

Fejben-járó életérzés

  

Bukodi Károly polgármester erről az életérzésről ír, vagy ha úgy tetszik számol be a magának létesített közösségi oldalon. Sokaknak ez is elég, még akkor is, amikor róluk szólva a polgármesterük is megáll egy pillanatig, újra levegőt vesz, majd azt írja ... vidámak, kedvesek. 

"Aki egyetért velem, csak egy lájkot nyomjon!"

*