Holnap kezdődik a búcsú Ócsán, ami összességében nem nagy szám, azonban mégis meg van a maga tájjelege. Ócsa mégis csak egy város lenne, ahol ennek jobb és méltóbb körülmények közt kéne történnie, de hát ez van. Sokaknak ez a kis(kert)városi hangulat, mert még soha nem éltek (kert)városban.
Ócsa egy lepusztulófélben levő kisváros, annak mindenféle városi jellege nélkül. Olyan kisebb, nem városi települések előzik meg fejlődésben és fejlettségben ezt helyet, mint Alsónémedi nagyközség, vagy Bugyi nagyközség.
Mindkét helyen jobb és könnyebb az élet, mint Ócsán. Nem csak azért, mert több munkalehetőséget kínálnak egyenként és egyesével ezek a községek, de magasabb béreket és jobb körülményeket is biztosítanak hozzá. Mind Alsónémedi, mind Bugyi településen - Ócsával ellentétben - rendezett utcakép fogadja az odaérkezőt, kilométer hosszan van egybefüggő és megfelelő szélességű járdahálózat, kerékpárút és kijelölt gyalogátkelőhely is több található a nevezett községek mindegyikén, mint ebben a porfészek városkában.
A közösségi közlekedés a mindkét községben jobb, mert a kisebb lélekszám ellenére menet-rendszerint sűrűbben járnak a buszok mint a 9 ezres lakóval benépesült városunkban. Mindez a látható különbség községek javára az ottani önkormányzati vezetés és az itteni helyi városvezetés különbségében mérhető. Mert míg Alsónémedi és Bugyi önkormányzata az ott élőkért van, addig ez Ócsán nem igazán mondható el. Az itteni városvezetők nem sokat törődnek a népítélettel, ahogy a várossal sem.
Itt van mindjárt a búcsú. Ez egy lepusztult, kiürített régen volt piaci területen kerül megrendezésre évente. Korábban ez volt a helyi piac, de leadták, és lakónegyedet terveztek a helyére, ami kb 10 év távlatában sem valósult meg. A régi piaci terület ott maradt kietlenül. A mellette húzódó főbb közlekedési útvonal a Székesi utca az ami a vasúton át a Damjanichba ágazik ketté. Érdekessége, hogy ezen a központi átvezetésen sehol nincs járda, csak a volt piac kerítése mentén, de az sem ér el a vasúti átjáróig. Így az emberek kénytelenek a szűk keresztmetszetű kátyúkkal terhelt úttesten bandukolni ha át akarnak kelni a síneken, vagy ki csak a vonathoz. A volt piaci terület melletti közjárdát azonban soha senki nem takarítja, arra a hivatal az illetékes nem kötelezi. Így van ez télen hóban, jégverésben, vagy nyáron, amikor már a gaz és a parlagfű a járdaszakaszt fedi. Ezt a szent helyet elkerüli a városüzemeltetés és a városvezetés figyelme. Ha meg szól érte valaki, akkor is csak egymásra mutogatnak. Érdekes, azonban, hogy a közterület-felügyelet és a jegyző sem törődik ezzel a dzsumbujos résszel. Olyan ez, mint a szentföld. Örökkön békétlen ez a terület, akár Galileától Jeruzsálemig vezető út. Senki nem mer ezért érdemben foglalkozni vele. Erről a területről mindenkinek meg van a maga véleménye, ahogy Izraelről, és ugyanúgy nem mernek hozzá nyúlni, mint ahhoz a zsidó államhoz, aminek a "nagy testvér" államok a barátja. Valahogy így vagyunk ezzel a sivár ócsai telekkel is amit a város magába foglal. 
Ez a terület az év nagy részében magára hagyottan áll az időjárás és a természet viszontagságainak kiszolgáltatottan. Időnként csak a haverok látogatják meg holmi lomok lerakása céljából. De használtál már gépkocsi átrakóként, sitt-tárolására, építési törmelékek valamint vasúti zúzottkő pihentetésére is. Idén az ismert fuvaros rakta be a félpótkocsit, ami elől kidöglött a vontató. Ott járt le a forgalmija a kidobott rozsdás tartály szomszédságában a gazban. Mert ez a parlagfüves, gazos szent föld az, ahol majd egyszer az ócsai lakópark-projekt egy baráti vállalkozásban megvalósul. Ez pedig fontos a választás előtt álló önkormányzatnak. De nem csak ebben áll a terület szentsége, hanem az éves csikidám-szerű búcsú eljövetelében. Mert míg nem indult be a lakáspiac, nem volt más funkciója ennek a résznek, mint az éves hasznosításra bérbe adható búcsú haszna. Ezért nem gondozták, tisztították és tartották rendbe a környezetét. Ezért nem szólt érte a polgármester, a jegyző, a közterületes és az összes többi cinkostárs. Mert a pénz beszél, a lakosság pedig csak beleugat az ő jólétükbe. Ezért hát a nagy szent összefogódzás az önkormányzat és a mögöttes háttérbizniszben. Ezért nem takarítják év közben a területet, nem gondozzák a környezetét, és hagyják járhatatlanul a járdát. Elvégre az nem hoz hasznot.
Most viszont az éves mulatság okán az ócsaiak bejárják a maguk szent földjét. A lakosság nagy része ekkor kizarándokol az amúgy sivár területre és megteszi a nagy útját azon a lekaszált gazos fövenyen, ahol ilyenkor a csinnadratta szól.
Ilyenkor előkerül a terület azon tulajdonosa, akit amúgy az önkormányzat egész évben nem is mer, vagy nem talál. Ilyenkor lekaszálják a parlagozó területet, három napon át égetik a szemetet és a hétvégén is konténerszám hordják az oda telepített lomokat. Érdekes látni, hogy ilyenkor hányan, és mennyien benne vannak a buliban. Nem hiába a pénz, az nagy úr. Ócsán pedig a pénz beszél, ahogy azt a polgármester egyszer itt a pólójára írva be is mutatta.
Szóval az előkészületek megtörténtek. A mutatványosok felvonultak, a búcsú előkészületei lezajlottak. Illemhely, elsősegélynyújtó hely, munka-és balesetvédelem, tűzoltóság, és a többi papíron rendben. A gyakorlatban azonban mindenki ott piszkít, ahol éri. Holnap délután indul a dáridó. Este kigyúlnak a fények, több vurstlisnál egymást túlharsogva üvölteni fog a zenebona, és az zarándoklat megindul. Az ezresek repülnek, a kassza dagad, pörög a jólét. Ócsa népe beindul. A polgármester biztosítja a cirkuszt.
Hasznos dolog a búcsú.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése