Halotti beszéd és könyörgés
- Pais Dezső olvasata -
- Pais Dezső olvasata -
(részlet)
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté először Isten a mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki a paradicsomot házul. És a paradicsomban való minden gyümölcsből, monda neki, hogy éljen, csupán egy fa gyümölcsétől tiltá el. De mondá neki, miért ne egyék. "Bizony, amely napon eszel azon gyümölcsből, halálnak halálával halsz."
A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap
(nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek
emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik
meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak
estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az
este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök
világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen
földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül
gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet
nélkül harangoztak.
Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi
szál, ahány halottja volt a családnak.
(részlet)
A halottak hónapja
A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése